Jövő, 1922. szeptember (2. évfolyam, 205-221. szám)
1922-09-27 / 218. szám
SX ERKE SX TI K r. An VMI EHNO És LOVASZY AlARTOSI Ausztriában < ■ ■ ■ 1200 osztrák Csehszlovákiában * ■ ■ « ■ 1.40 GK Jugoszláviában V/t dinár Romániában ■■■«■■■■•■3 lel Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár! számaink Ausztriában 140.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlénk: Deutscha Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőiroda II. év Bécs, 1922 szeptember 27, szerda 218. (489.) szám ..mmm Egyes számára: A legitimisták üzlete. (•..) Ha Frigyes Vilmos, a volt német trónörökös, már nem tudott újabb summákat fejni a számkivetésben élő császári papától és tisztán pénzügyi alapon emlékiratokat irt, amelyekkel egyrészt megbosszanthatta a papát, másrészt egy kis pénzmaghoz is juthatott: — hát én istenem, ezt meg lehet érteni Az üzlet üzlet. Ha maga az excsászár, egy új házasság küszöbén, szintén megírta emlékiratait s aztán nyílt színen hónapokon keresztül tárgyalt amerikai, angol és francia kiadókkal, hogy ki ad többet a könyvért: hát én istenem, ezt is meg lehet érteni. Aki házasodik, annak pénzre, sok pénzre van szüksége s az üzlet üzlet. Rendben van. Bizonyos emlékiratok, úgy látszik, csak úgy tudnak megszületni, ha elkergetett császárok megismerkednek a nincstelenség nem éppen kellemes állapotával. De akkor megszületnek. S igy születtek meg Vilmos császár és Frigyes Vilmos emlékiratai is. A világ pedig az ismert előzményekhez igazodik érdeklődésével. De mi tette éppen most aktuálissá azoknak a leveleknek közlését, amelyeket a meyerlingi dáridóban elpusztult Rudolf trónörökös irt valamikor egy bécsi szerkesztő-barátjához? Rudolf trónörökösnek nincs rá szüksége, mert ő — ne törődjünk most azzal, hogy joggal-e Vagy sem? —* sokkal szebben él a legendákban, mint ezekben a levelekben. A volt monarchia politikai helyzetébe se hoznak ezek a levelek újabb és szükséges világosságot. De még csak olvasmánynak sem jelentenek érdekes vagy értékes gyűjteményt. Látunk egy trónörököst, aki, mint egy tucat trónörökös közül tizenkettő, lassan kint belekeseredik, hogy túlságosan sokáig kell a trónra várnia, aki ennélfogva minden elfutó nappal kevesebb kritikusa lett a császári pápának és valamennyi politikai tanácsadójának és aki, ha a maga idején nyíltan mert volna úgy beszélni, mint ahogy bizalmasan megnyilatkozott a leveleiben, kétségtelenül nagy gyönyörűséget szerzett volna az akkori ellenzéki pártoknak. De Rudolf is csak olyan jól tudott hallgatni, mint a többi sokáig uralkodó császár türelmetlen örököse és a maga pikáns kritikáival legföljebb egy-két bizalmas barátjának szerzett csöndes örömüket. Egyébként sokat vadászott, sokat szeretkezett, sokat kacérkodott irodalommal és művészettel is, mint egy tucat trónörökös közül éppen tizenkettő szokta. És ha meg is kell engednünk, hogy ezeknek a leveleknek közlését se Ferenc József, se más Habsburg meg nem engedte volna és hogy, amíg el nem kergették, Vilmos császár is meg tudta volna akadályozni, de annyi bizonyos, hogy a Habsburgok és Hohenzollernek trónfosztása óta, már akármikor megjelenhettek volna. És sok vizet aligha zavartak volna. De csak most jelentek meg. Miért? Hát azért, mert az élő Habsburgok között nincs már olyan szimpatikus példány, akit egy kis legitimista propaganda céljaira föl lehetne használni. Fölidézik tehát a meyerlingi tragédia hősét és ki tudja hány ezer közül kiválasztott néhány levelével most utólagosan csinálnak jó appetitust egy olyan Habsburgra, aki nem szerette II. Vilmos német császárt, akinek nem kormányozták elég szabadelvűen se Ausztriát, se Magyarországot, akinek ideálja a francia szabadelvűség volt s aki szerette a zsidókat. Ide figyeljetek, Habsburgok nélkül szükölködő magyarok és osztrákok ha Rudolf életben maradt volna. _ akkor nem lett volna szövetség Vilmos császárral, hanem lett volna francia orientálódás, nem lett volna reakció, hanem lett volna ideális szabadelvűség s nem ütötték volna a zsidót, hanem az uralkodó éppen velük levelezett volna. Tehát nem a Habsburgokban volt a hiba, mert azok között is volt egy H. József és azok közül lett volna Rudolf is. Ezt akarja a régi levelek közlése megértetni. Ezért lett most aktuális a leveelek közlése. Ezért rajonganak most olyan föltűnő meleg összhangban magyar és osztrák újságok egy Habsburgról, aki ugyan már régen nincs, de aki mégis csak Habsburg volt. A meyerlingi tragédia hőséből így lett most alkalmi fegyver alapuló legitimista propaganda kezében. A német császár könyve a német császár üzlete. A néhai Rudolf levelei ,a legitimisták üzlete. .. Bethlen hirtelen Budapesten termett. Félbeszakította szabadságát, hogy megakadályozza az egységes párt fölbomlását. — A szerdai pártértekezleten dől el a kormánypárt sorsa. Nagyatádi a faji koncentráció ellen. A „Szózat“ diktatúrát követel. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, szeptember 26. A Gömbös—Wolff-féle akció csúfos kudarca nem vezetett a politikai helyzet tisztulásához. Sőt, mint már hírt adtunk róla, az egységes párt mérsékeltebb elemei a szélsőjobboldali konzorcium mozgalmának ellensúlyozására szintén akcióba léptek és ez az akció az egységes pártot, a,,teljes fölbomlási esélyével fenyegette. Erről a mozgalomról olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a párt legközelebbi, vagyis szerdai ülésén provokálni fogja a két ellentétes világnézet megütközését és Gömböséket kényszeríti a pártból való kilépésre. Gömböséknek is tudomására jutott az akció célja és azt is megtudták, hogy a faji koncentrációt a kormánypártban Nagyatádi Szabó István buktatta meg, aki erélyesen tiltakozott a szélsőségesek minden szervezkedési törekvése ellen. Nagyatádi kijelentette, hogy sem ő, sem hívei semmi esetre sem fognak csatlakozni olyan mozgalomhoz, amelynek élén túlzók állanak. Nagyatádi állásfoglalásának meg is lett az az eredménye, hogy a kisgazdák és a kormánypárti ál liberálisok, az úgynevezett szabadkirályválasztó elemek, erős harcra készültek föl a szerdai pártértekezletre, Gömbösék kitessékelése céljából. A kormány egyes tagjainak és Klebelsberg miniszterelnök-helyettesnek tudomására jutott az a bomlási processzus, amely az egységes pártban föltartóztathatlanul megindult és bár a kormány több tagja helyeselte Nagyatádiék ellenakcióját, a felelősséget mégsem merték vállalni egy olyan harc lefolytatásáért, amely a kormánypárt nyílt felborulásával végződhetett volna. Ezért a készülő eseményekről Klebelsberg értesítette a szabadságon levő Bethlen István miniszterelnököt, aki a helyzet komolyságára való tekintettel, hirtelen félbeszakította szabadságát és kedden este váratlanul visszaérkezett a fővárosba. A miniszterelnök hirtelen visszaérkezése politikai körökben élénk megbeszélés tárgyát képezte és csakhamar elterjedt a híre annak, hogy Bethlen már szerda délelőttre tanácskozásra hívta össze az egységes pártnak több, számottevő tagját. Ennek az előzetes tanácskozásnak, amely csaknem titkos pártértekezlet jellegével bír, nagy fontosságot tulajdonítanak, mert ezen a tanácskozáson fog eldőlni az a taktika, amelylyel az egységes párt mérsékeltebb elemei a szerda esti pártértekezleten a Gömbösék akcióját szóváteszik, vagyis tulajdonképen ezen az előzetes tanácskozáson dől el az egységes párt sorsa, hogy Gömböséket megtűrik-e tovább a pártban, vagy kiszorítják-e finnan a túlzókat és,kényszerítik őkat, hogy Friedrichékkel és Wolffékkal más pártot alakítsanak. A faji koncentráció mozgatói egyébként tagadják akciójuk kudarcát s úgy tüntetik föl még mindig a mozgalmat, mintha az fejlődőben volna és mintha annak szabályozása tisztán az ő kényükkedvüktől függene. Ezek részéről, a többek közt, a következőket mondotta egy képviselő: A szövetségre szükség van és a kellő föltételek meg is vannak a keresztény képviselők akciójához. Társadalmi és gazdasági téren szükség van a szervezkedésre épp azon politika folytatása érdekében, amelyet Bethlen István képvisel. Nyilatkozik újból Friedrich is, főleg azért, hogy letagadja akciójuk valódi célját: — Takarodó fovására nem vagyunk kaphatók, ennek nem is volna értelme. Nyilvánvaló, hogy a Házban rövidesen meg fog alakulni a liberális biok, vagy pártszövetség, elemi követelmény tehát, hogy ezzel szemben a másik világnézet képviselői is egy szövetségben tömörüljenek. Sem a kormány megbuktatása, sem részleges kormányválság előidézése nem volt célunk. Azt akartuk, hogy bizonyos törvényjavaslatoknál a szövetség tagjai egyöntetűen szavazzanak. Ha olyan helyzet előtt állunk, hogy a liberális ellenzék egy kérdésben együtt szavaz a szocialistákkal, kell, hogy a keresztény képviselők is egyöntetűen foglaljanak állást. Téves az, hogy a koncentrációt csak azért akartuk létesíteni, hogy egyesek miniszterek legyenek. Zsilinszky diktatúrát sürget! Akármilyen szépen és körmönfontan tagad is Friedrich, mégis kiderül, hogy a keresztény jelszavas, Gömbös-féle konzorcium igenis hatalmi célokra, mégpedig egyenesen diktátori hatalomra tört. Ezt a különítményi és konzorciumi közlönyben az egyik alapító tag, Zsilinszky főszerkesztő-gyilkos úr írja meg »Erjedés“ című vezércikkében. A cikkből, amelynek „Gyilkosok önvallomása“ is lehetne a címe, közöljük az alábbi érdekes részt ! Kapjunk ki ezúttal csupán egy kérdést a sok közül: a lakásügyet. Nem lehet a lakásnyomort megszüntetni és a lakásuzsorát kiirtani máskép, mint diktatórikus intézkedésekkel. Minden rendelet csődött mondott eddig és csődöt fog mondani ezután is a mi társadalmunk sajnálatos lezüllésén és a spekuláció hallatlan mohóságán és példátlan alávalóságain. Ahol bolsevista terroristák békésen lakhatnak éveken át hatszobás luxuslakásokban, míg előkelő tisztviselők nem képesek a saját házukban visszaszerezni azt a dolgozó szobájukat, amelyet még a bolsevisták vettek el és ahol még mindig vagonokban sínylődnek jó és becsületes magyarok, de az ismét egyre szaporodó tincses gazfickók minden kiutasított voltuk mellett is egyszeriben találnak lakást: ott még Vass József kiváló képességei és erélye sem tudhat rendet teremteni merőben rendeleti alapon. Nem az ő személyén múlik, hanem a módszeren: a népjóléti miniszter igenis meg tudná oldani a lakáskérdést egy esetben, ha diktátori hatalmat ad neki a magyar állam akarata. Blind e kérdések a levegőben vannak és a jövő bizonnyal meg fog rájuk felelni. Egyet azonban — hiába igyekeznek a túlsó oldalról ellentéteket szítani az egységes pártban, a fajvédelmi szövetséget aláírók és alá nem írók között — éppen mi nem felejtünk és felejthetünk el egy percre sem. Azt, hogy csak erős kormány vihet minket erőteljesebb rendszabályokkal erősebb és céltudatosabb rend felé. közül, amit máskép, mint diktatórikus után nem lehet megoldani. Erős kormány kell és diktatúra! Erre megy tehát a Gömbös —Friedrich- Eckhardt szervezkedés. Akár Kun Bélát is bevehetnék a társaságba. „Nincs az a hatalom, akár Bethlen ..." – Haller István is nyilatkozott a megfeneklett koncentrációról, eléggé harciasan. Nem lehet más választás jelenleg a politikában, mint vagy szélső liberális, vagy szélső keresztény. A keresztény szövetség jó úton van, sőt azt mondhatom, hogy ez meg- van. Nincs az a hatalom, akár B e 11£len, akár más legyen az, akit meg tudná akadályozni. Be kell látni, hogy nem a törvények csinálják ú politikát, hanem a kormány és a hatóságok. Úgyis fest az a politika. Olyan hatósági politika: Zalaegerszeggel és más egyebekkel. De minek ehhez még alants különítményi koncentráció ? Hiszen eddig is így volt a Bethlen-jogrendben ! A „Népszavat“ válássá a Garamit támadó különítményi lapnak. Gömbösék bunkóközlönye a „Szózat“ vasárnapi számában cikket közölt Garami Ernő ellen amiatt, hogy Garami a Jövő szeptember 17-iki számában „Napirendre a Horthy-kérdést“ című vezércikkében az ellenzék legfontosabb feladatául a Horthy-kérdés napirendre tűzését jelölte meg. A különítményi nyomtatvány egyéni akciójára a „Népszava“ válaszol legutóbbi számában és a következőket írja: A kormánypárt reggeli anarchista újságja, a vérrel és sárral írott tipikus kurzuslap megint uszít — ebben hű önmagához —, azúttal Garami elvtárs ellen. Vasárnapi számában „Garami — az ártatlan“ cím alatt kis förmedvényt ereszt meg, amelyben újra fölfedi azt a borzasztó titkot, hogy Garami elvtárs — írt a Jövő című lapba. Az állítólagos cikket nem olvastuk, mert nekünk nem jár olyan pontosan a Jövő mint „Szózat*-oknak és igy nggi tgdjjjfe.. .ennyiben hshtflá