Jövő, 1922. szeptember (2. évfolyam, 205-221. szám)

1922-09-27 / 218. szám

SX ERKE SX TI K­­ r. An VMI EHNO És LOVASZY AlARTOS­I Ausztriában < ■ ■ ■ 1200 osztrá­k Csehszlovákiában * ■ ■ « ■ 1.40 GK Jugoszláviában V/t dinár Romániában ■■■«■■■■•■3 lel Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár! számaink­­ Ausztriá­ban 140.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyó­számlénk: Deutscha Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőiroda II. év Bécs, 1922 szeptember 27, szerda 218. (489.) szám ..mmm Egyes szám­ára: A legitimisták üzlete. (•..) Ha Frigyes Vilmos, a volt né­met trónörökös, már nem tudott újabb summákat fejni a számkivetésben élő császári papától és tisztán pénzügyi alapon emlékiratokat irt, amelyekkel egyrészt megbosszanthatta a papát, más­részt egy kis pénzmaghoz is juthatott: — hát én istenem, ezt meg lehet ér­teni Az üzlet üzlet. Ha maga az ex­­császár, egy új házasság küszöbén, szintén megírta emlékiratait s aztán nyílt színen hónapokon keresztül tár­gyalt amerikai, angol és francia kia­dókkal, hogy ki ad többet a könyvért: hát én istenem, ezt is meg lehet ér­teni. Aki házasodik, annak pénzre, sok pénzre van szüksége s az üzlet üzlet. Rendben van. Bizonyos emlékiratok, úgy látszik, csak úgy tudnak meg­születni, ha elkergetett császárok meg­ismerkednek a nincstelenség nem ép­pen kellemes állapotával. De akkor megszületnek. S igy születtek meg Vil­mos császár és Frigyes Vilmos emlék­iratai is. A világ pedig az ismert előz­ményekhez igazodik érdeklődésével. De mi tette éppen most aktuálissá azoknak a leveleknek közlését, amelye­ket a meyerlingi dáridóban elpusztult Rudolf trónörökös irt valamikor egy bécsi szerkesztő-barátjához? Rudolf trónörökösnek nincs rá szüksége, mert ő — ne törődjünk most azzal, hogy joggal-e Vagy sem? —* sokkal­ szebben él a legendákban, mint ezekben a leve­lekben. A volt monarchia politikai hely­zetébe se hoznak ezek a levelek újabb és szükséges világosságot. De még csak olvasmánynak sem jelentenek érdekes vagy értékes gyűjteményt. Látunk egy trónörököst, aki, mint egy tucat trónörö­kös közül tizenkettő, lassan kint belekese­redik, hogy túlságosan sokáig kell a trónra várnia, aki ennélfogva minden elfutó nappal kevesebb kritikusa lett a császári pápának és valamennyi politikai tanács­adójának és aki, ha a maga idején nyíltan mert volna úgy beszélni, mint ahogy bizalmasan megnyilatkozott a leveleiben, kétségtelenül nagy gyönyörű­séget szerzett volna az akkori ellenzéki pártoknak. De Rudolf is csak olyan jól tudott hallgatni, mint a többi sokáig uralkodó császár türelmetlen örököse és a maga pikáns kritikáival legföljebb egy-két bizalmas barátjának szerzett csöndes örömüket. Egyébként sokat va­dászott, sokat szeretkezett, sokat kacér­kodott irodalommal és művészettel is, mint egy tucat trónörökös közül éppen tizenkettő szokta. És ha meg is kell engednünk, hogy ezeknek a leveleknek közlését se Ferenc József, se más Habs­­burg meg nem engedte volna és hogy, amíg el nem kergették, Vilmos császár is meg tudta volna akadályozni, de annyi bizonyos, hogy a Habsburgok és Hohenzollernek trónfosztása óta, már akármikor megjelenhettek volna. És sok vizet aligha zavartak volna. De csak most jelentek meg. Miért? Hát azért, mert az élő Habsburgok között nincs már olyan szimpatikus példány, akit egy kis legitimista pro­paganda céljaira föl lehetne használni. Fölidézik tehát a meyerlingi tragédia hősét és ki tudja hány ezer közül ki­választott néhány levelével most utó­lagosan csinálnak jó appetitust egy olyan Habsburgra, aki nem szerette II. Vilmos német császárt, akinek nem kormányozták elég szabadelvűen se Ausztriát, se Magyarországot, akinek ideálja a francia szabadelvűség volt s aki szerette a zsidókat. Ide figyeljetek, Habsburgok nélkül szükölködő magya­rok és osztrákok ha Rudolf élet­ben maradt­­ volna. _ akkor nem lett volna szövetség Vilmos császárral, hanem lett volna francia orientálódás, nem lett volna reakció, hanem lett volna ideális szabadelvűség s nem ütötték volna a zsidót, hanem az ural­kodó éppen velük levelezett volna. Te­hát nem a Habsburgokban volt a hiba, mert azok között is volt egy H. József és azok közül lett volna Rudolf is. Ezt akarja a régi levelek közlése megér­tetni. Ezért lett most aktuális a leve­­e­lek közlése. Ezért rajonganak most olyan föltűnő meleg összhangban ma­gyar és osztrák újságok egy Habsburg­ról, aki ugyan már régen nincs, de aki mégis csak Habsburg volt. A meyer­lingi tragédia hőséből így lett most al­kalmi fegyver a­lapuló legitimista pro­paganda kezében. A német császár könyve a német császár üzlete. A néhai Rudolf levelei ,a legitimisták üzlete. .. Bethlen hirtelen Budapesten termett. Félbeszakította szabadságát, hogy megakadályozza az egy­séges párt fölbomlását. — A szerdai pártértekezleten dől el a kormánypárt sorsa.­­ Nagyatádi a faji koncentráció ellen. A „Szózat“ diktatúrát követel. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, szeptember 26. A Gömbös—Wolff-f­éle akció csúfos kudarca nem vezetett a politikai helyzet tisztulásához. Sőt, mint már hírt adtunk róla, az egységes párt mérsékeltebb elemei a szélső­jobboldali konzorcium mozgalmának ellensúlyozására szintén akcióba léptek és ez az akció az egy­séges pártot, a,,teljes fölbomlás­i esélyé­vel fenyegette. Erről a mozgalomról olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a párt legközelebbi, vagyis szerdai ülé­sén provokálni fogja a két ellentétes világnézet megütközését és Gömböséket kényszeríti a pártból való kilépésre. Gömböséknek is tudomására jutott az akció célja és azt is megtudták, hogy a faji koncentrációt a kormánypártban Nagyatádi Szabó István buktatta meg, aki erélyesen tiltakozott a szélsősége­sek minden szervezkedési törekvése ellen. Nagyatádi kijelentette, hogy sem ő, sem hívei semmi esetre sem fognak csatlakozni olyan mozgalomhoz, amely­­nek élén túlzók állanak. Nagyatádi állásfoglalásának meg is lett az az eredménye, hogy a kisgazdák és a kormánypárti ál­ liberálisok, az úgyne­vezett szabadkirályválasztó elemek, erős harcra készültek föl a szerdai pártértekezletre, Gömbösék kitessékelése céljából. A kormány egyes tagjainak és Klebelsberg miniszterelnök-helyettesnek tudomására jutott az a bomlási pro­cesszus, amely az egységes pártban föl­­tartóztathatlanul megindult és bár a kormány több tagja helyeselte Nagyatá­diék ellenakcióját, a felelősséget még­sem merték vállalni egy olyan harc le­folytatásáért, amely a kormány­párt nyílt felborulásá­val végződhetett volna. Ezért a készülő eseményekről Klebels­berg értesítette a szabad­ságon levő Bethlen Ist­ván miniszterelnököt, aki a helyzet komolyságára való tekintet­tel, hirtelen félbeszakította szabadsá­gát és kedden este váratlanul visszaérke­zett a fővárosba. A miniszterelnök hirtelen visszaérkezése politikai körökben élénk megbeszélés tárgyát képezte és csakhamar elterjedt a híre annak, hogy Bethlen már szerda délelőttre tanácskozásra hívta össze az egységes pártnak több, számottevő tag­ját. Ennek az előzetes tanácskozásnak, amely csaknem titkos pártértekezlet jellegével bír, nagy fontosságot tulaj­donítanak, mert ezen a tanácskozá­son fog eldőlni az a taktika, amely­lyel az egységes párt mérsékeltebb elemei a szerda esti pártértekezle­ten a Gömbösék akcióját szóváteszik, vagyis tulajdonképen ezen az előzetes tanácskozáson dől el az egységes párt sorsa, hogy Gömböséket megtűrik-e tovább a pártban, vagy kiszorítják-e finnan a túlzókat és,kényszerítik őkat, hogy Friedrichékkel és Wolffékkal más pártot alakítsanak. A faji koncentráció mozgatói egyéb­ként tagadják akciójuk kudarcát s úgy tüntetik föl még mindig a mozgalmat, mintha az fejlődőben volna és mintha annak szabályozása tisztán az ő kényük­­kedvüktől függene. Ezek részéről, a többek közt, a következőket mondotta egy képviselő: A szövetségre szükség van és a kellő föltételek meg is vannak a keresztény képviselők akciójához. Társadalmi és gaz­dasági téren szükség van a szervezke­désre épp azon politika folytatása érde­kében, amelyet Bethlen István képvisel. Nyilatkozik újból Friedrich is, főleg azért, hogy letagadja akciójuk valódi célját: — Takarodó fovására nem vagyunk kaphatók, ennek nem is volna értelme. Nyilvánvaló, hogy a Házban rövide­sen meg fog alakulni a li­berális biok, vagy pártszövetség, elemi követelmény tehát, hogy ezzel szem­ben a másik világnézet képviselői is egy szövetségben tömörüljenek. Sem a kormány megbuktatása, sem részleges kormányválság előidézése nem volt célunk. Azt akartuk, hogy bizonyos törvényjavas­latoknál a szövetség tagjai egyöntetűen szavazzanak. Ha olyan helyzet előtt ál­lunk, hogy a liberális ellenzék egy kér­désben együtt szavaz a szocialistákkal, kell, hogy a keresztény képviselők is egy­öntetűen foglaljanak állást. Téves az, hogy a koncentrációt csak azért akartuk létesí­teni, hogy egyesek miniszte­rek legyenek. Zsilinszky diktatúrát sürget! Akármilyen szépen és körmönfontan tagad is Friedrich, mégis kiderül, hogy a keresztény jelszavas, Gömbös-féle kon­zorcium igenis hatalmi célokra, mégpe­dig egyenesen diktátori hata­lomra tört. Ezt a kü­lönítményi és konzorciumi közlönyben az egyik ala­pító tag, Zsilinszky főszerkesztő-gyilkos úr írja meg »Erjedés“ című vezércikké­ben. A cikkből, amelynek „Gyilkosok önvallomása“ is lehetne a címe, közöl­jük az alábbi érdekes részt ! Kapjunk ki ezúttal csupán egy kérdést a sok közül: a lakásügyet. Nem lehet a lakásnyomort megszüntetni és a lakásuzsorát kiirtani máskép, mint dikta­tórikus intézkedésekkel. Min­den rendelet csődött mondott eddig és csődöt fog mondani ezután is a mi társadalmunk sajnálatos lezüllésén és a spekuláció hallatlan mohóságán és példátlan alávalóságain. Ahol bolsevista terroristák békésen lakhatnak éve­ken át hatszobás luxuslakásokban, míg elő­kelő tisztviselők nem képesek a saját házuk­ban visszaszerezni azt a dolgozó szobájukat, amelyet még a bolsevisták vettek el és ahol még mindig vagonokban sínylődnek jó és becsü­letes magyarok, de az ismét egyre szaporodó tincses gazfickók minden kiutasított voltuk mellett is egyszeriben találnak lakást: ott még Vass József kiváló képességei és erélye sem tudhat rendet teremteni merőben rendeleti alapon. Nem az ő személyén múlik, hanem a módszeren: a népjóléti mi­niszter igenis meg tudná oldani a lakás­kérdést egy esetben, ha diktátori hatalmat ad neki a magyar állam­ akarata. Blind e kérdések a levegőben van­­nak és a jövő bizonnyal meg fog rájuk felelni. Egyet azonban — hiába igyekeznek a túlsó oldalról ellentéteket szítani az egységes párt­ban, a fajvédelmi szövetséget aláírók és alá nem írók között — éppen mi nem felejtünk és felejthetünk el egy percre sem. Azt, hogy csak erős kormány vihet minket erőteljesebb rendszabályokkal erősebb és cél­tudatosabb rend felé. közül, amit máskép, mint diktató­rikus után nem lehet megoldani. Erős kormány kell és diktatúra! Erre megy tehát a Gömbös —Friedrich- Eckhardt szervezkedés. Akár Kun Bélát is bevehetnék a társaságba. „Nincs az a hatalom, akár Bethlen ..." – Haller István is nyilatkozott a meg­­feneklett koncentrációról, eléggé har­ciasan. Nem lehet más választás jelenleg a po­­­litikában, mint vagy szélső liberális, vagy szélső keresztény. A keresztény szövetség jó úton van, sőt azt mondhatom, hogy ez meg-­ van. Nincs az a hatalom, akár B e 11£­len, akár más le­gyen az, akit meg tudná akadályozni. Be kell látni, hogy nem a törvények csinálják ú­ politikát, hanem a kormány és a hatóságok.­ Úgyis fest az a politika. Olyan ha­t­­ósági politika: Zalaegerszeggel és más egyebekkel. De minek ehhez még alants különítményi koncentráció ? Hiszen eddig is így volt a Bethlen-jogrendben ! A „Népszavat“ válássá a Garamit támadó különítményi lapnak. Gömbösék bunkóközlönye a „Szózat“­ vasárnapi számában cikket közölt G­a­­r­a­m­i Ernő ellen amiatt, hogy Garami a Jövő szeptember 17-iki számában „Napirendre a Horthy-kér­­dést“ című vezércikkében az ellenzék legfontosabb feladatául a Horthy-kér­­dés napirendre tűzését jelölte meg. A különítményi nyomtatvány egyéni ak­ciójára a „Népszava“ válaszol legutóbbi számában és a következőket írja: A kormánypárt reggeli anarchista újságja, a vérrel és sárral írott tipikus kurzuslap megint uszít —­ ebben hű önmagához —, azúttal Garami elvtárs ellen. Vasárnapi számában „Garami — az ártatlan“ cím alatt kis förmedvényt ereszt meg, amelyben újra fölfedi azt a bor­zasztó titkot, hogy Garami elvtárs — írt a Jövő című lapba. Az állítólagos cikket­ nem olvastuk, mert nekünk nem jár olyan pontosan a Jövő mint „Szózat*-oknak és igy nggi tgdjjjfe.. .ennyiben hsh­tflá

Next