Jövő, 1922. október (2. évfolyam, 222-247. szám)

1922-10-05 / 225. szám

Csütörtök, 1922 október 5 - D V­HS A bécsi háziurak sztrájkjának kudarca. — A J­ö­v­ő munkatársáról. — a j­övő számára­l : Bécs, október 4. A bécsi háziurak sztrájkja, amint ezt már keddi lapunkban is közöltük, az első pillanattól kezdve kudarcot val­lott. A házmesterek legnagyobb része a sztrájkutasítást egyáltalán nem fogadta rá meg és így a sztrájkolók fenyegetésük­nek még az első pontját, a kapuknak már délután való bezárását és a villany­­világítás beszüntetését a lépcsőházak­­ban sem tudták keresztülvinni. Ezen a helyzeten a szerdai nap sem változta­tott. A háziurak szerdán délelőtt ugyan e­v ülést tartottak, amelyen kijelentet­ték, hogy szigorúan kitartanak a sztrájk mellett, a legnagyobb valószínűség szerint azonban ennek az elhatá­rozásnak sem lesz több foganata, mint az első sztrájkhatározatnak. A házi­uraknak a kormánnyal folytatott ta­nácskozásai folyamán különben is ígé­­retet kellett tenni arra nézve, hogy a vi­.vezetékek lezárását semmi körülmé­nyek között sem fogják véghez vinni. A­ háziurak szerdán már azt állították, hogy ők elejétől fogva sem tervezték a sztrájkrendszabályok azonnali életbe­léptetését és ezt csak akkor tennék meg, ha a mostani passzív resziszten­­ciával nem tudnának célt érni. Ugyanakkor igen érdekes indítványt terjesztettek a kormány elé, amely tudva­lévően erősen buzgólkodik, hogy a meg­egyezést létrehozza. A háziurak újabb indítványa odairányul, hogy a házbérek emelésénél a szegényebb sorsú lakókra tekintettel lesznek. Amennyiben a lakó­any ági körülményei lehetetlenné tennék az újabb béremelést, akkor a háziurak hajlandók az ilyen kivételes esetekben az emelésnek egy bizonyos százalékáról lemondani. A szegénysorsú lakók azon­kívül még úgynevezett sok bérpótlékban is részesülnek. Hogy ez lehetővé váljék, természetesen a jobb anyagi helyzetben lévő lakókat erősebben kell megterhelni, m­int ah­ogy ez a kenyérpótlék fokozatos csökkentésénél is így volt. Petőfi születésének, századik év­fordulójából nem szal rad liberális ünnepet csinálni. Már mit ? Talán legitimista linst­epet, mert azt írta, hogy akasszátok föl a királyokat ? Vagy kurzus-ünnepet, mert ő irta az „Apostol”-t ? A legegyszerűbb volna az egészet elejteni. Muszáj ilyen százesztendős dolgokra emlé­kezni ? Ünnepeljék Gömböst. Az nem irt soha semmit. J és azt száz­­esztendő múlva úgyse ünnepelné más... A bozeni fascista-terror ügyében az „Innsbrucker Nachrichten“ jelentése sze­­rint a városháza megszállása alkalmával összeütközésre került a sor egyrészt, a fascisták, másrészt a karabinierik és a pénzügyőrség között. Az összecsapásnak mindkét részen sebesülései voltak. A fas­cisták táviratban követelték Paota minisz­terelnöktől a bozeni községtanács, vala­mint a bozeni és roveretoi városi rend­őrség feloszlatását, az olasz államnyelvnek az egész vonalon való érvényesítését és általában Déltirol autonómiájának felfüg­­gesztését. A bozeni rendőrség ügyeinek vezetését a fascista parancs­nokság vette át. A déltiroli német képviselők erre sürgős kérést intéztek a kormányhoz, hogy küldje ki megbízottját a normális viszonyok helyreállítására. A hivatalából eltávolított Perathoner bozeni polgármester a városi tanácshoz búcsú­levelet intézett, amelyben kijelenti, hogy nem követett el sem törvénysértést, sem kötelességmulasztást s így az olasz kor­mány csupán „magasabb poli­tikai szempontokból“ járulha­tott hozzá az ő személyének elejtéséhez. A fascisták nagyrésze egyébként — cél­juk elérése után — már kivonult Bozen­­ból s újabb összeütközések nem történtek. Ez ügyben a nagynémetek az osztrák nem­zetgyűlés szerdai ülésén interpellációt ter­jesztettek elő. Aö.Me Ws­tef: k ellenzék issze a veszötssicsi Bt drágaság mi­att követetik a határok texárását és mitsc­en kivitel betiltását. — A J­ö­v­ő budapesti tudósitásától. — Biscapest, október 4. Az egyre veszedelmesebb méretek­ben növekvő drágaság és a kormány­nak ezzel szemben tanúsított közömbös­sége anca fodítottta a szociáde­maokratet párt parlamenti frakcióját, hogy a de­­mokratisenS polgári pártokkal egyret­­értően akciót indítson a nemzetgyűlés mielőbbi összehívása érdekében. A szociádemokrata párt érintke­zésbe lépett a baloldali pártokkal és bizton reméli, hogy a szükséges aláírá­sok pár napon belül együtt lesznek. A szociáldemokrata párt a legélesebb sza­vakkal fogja követelni a kormánytól a drágaság enyhítésére alkalmas rendel­kezések haladék nélküli életbeléptetését. A legsürgősebb teendő az ország érde­kében a határok lezárása és minden kivitel legszi­gorúbb betiltása. A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet ma már nagyon sokan aláírták s egy-két napon belül átadják a nemzet­­gyűlés elnökének. A szociáldemokraták energikus föl­lépésének hírére fölébredt álmából a drágasági bizottság is. Heinrich Ferenc a drágasági bizottság elnöke elhatározta a bizortkság összehívását, csak az idő­pont tekintetében folytat még tárgya­lásokat az illetékes tényezőkkel. A szociál­demokrata páet részére­ a „Magyarország“ nyilatkozatot közöl a párt akciójáról a parlement összehívá­sára vonatkozóan. A nyilatkozat így hangzik : „A drágaság szinte percről-percre nő és ha tétlenül nézzük, katasztrófához jutnak. Épp ezért határozta el magát a szociál­demokrata párt a nemzetgyűlés összehívá­sának kezdeményezésére. A drágaság le­törésére nagyobb elarborátumot dolgoztunk ki, ezt az összeülő nemzetgyűlés elé ter­jesztjük.“ A kormányhoz közelálló forrásból vi­szont kijelentették a „Magyarország“ mun­katársa előtt, hogy a kormány nem tartja indokoltnak sem valamely bizottság, sem a nem­­­zetgyű­lés összehívását, ha azonban az ellenzék megfelelő számú aláírást tud összehozni, természetesen, a­ Ház elnöke köteles lesz mégis a Házat összehívni. Bénffy megy és sem ad felviág­atást A kormány nem akarja összehívni a külü­gyi bizotságot sem. Bánff­y Miklós gróf kül­gym­i­­niszter ma, szerdán délután kihallga­táson jelent meg a kormányzónál, akit informált az ország külpolitikai hely­zetéről. Az ország informálására azon­ban még nem szánta el magát a kül­ügyminiszter ; ő meg van elégedve azzal a semmitmondó közleménnyel- amelyet a lovasított távirati iroda tett közzé nagy sikereiről. Az ellenzék természe­tesen ezzel a kispolitikai informálással nincs megelégedve s a nagyfontosságú külügyi események következtében moz­galom indult meg, hogy sürgősen hív­ják össze a külügyi bizottságot. Illetékes helyről most azt közüik, hogy a kormány az ellenzék óhajára sem szándékszik a külügyi bizottságot sürgős illésre összehívni. Sem a kül­­ügyi helyzet. — állapítja meg bölcsen az illetékes hely — sem Bánffy esetle­ges fölvilágosításai nem teszik aktuá­lissá a bizottság összehívását. Ami Bánffy fölvilágosításait illeti, az illeté­­kes helynek ebben igazaa van . . . Az „Új Nemzedék“ értesülése sze­rint a külügyi bizottság összehívását­ az teszi lehetetlenné, hogy B­á­n­f­f­y annyira kimerült a genfi út fáradalmaitól, hogy sürgő­sen betegszabadságra kell mennie és igry nem jelenhetne meg a bizottság mesén. Ez a sürgős betegszabad­ság fölötte gyanús, mert az „Új Nem­zedék“ már előre jelzi, hogy lesznek olyanok, akik a külügyminiszter hirtelen betegszabadságát, távozásával hozzák összefüggésbe. És ezek után igazat is­ ad ezeknek a kombinálóknak, mert be­jelenti, hogy ha Bánffy csakugyan nem térne vissza betegszabadságáról és régi tervét, a párisi követség elfoglalását valósítja meg, úgy utódja Daruváry Géza igazságügy miniszter lesz. Bánffy távozását tehát gyorsan be­fejezettnek tekinthetjük. A „Vorwärts“ IKtarHwek Mi­polMk­Artról, Bécs, október 4. A „Vorwärts“, az egyesült német szo­ciáldemokrata pártok hivatalos lapja, ame­lyet a két munkáspárt egyesülése folytán sokmillió munkás olvas, Magyarországnak ,a Népszövetség tagjai sorába való fölvé­telével kapcsolatban „Magyarország kül­politikája“ címmel vezércikket közöl Szántó Sándor tollából. Az érdekes cikkből — amelyet a magyarországi viszonyokat ki­tűnően ismerő és n­agytársaik, teljesen beavatott író irt— közöljük az alábbi ré­szeket : Magyarország fölvétele a Népszövetségbe szá­mos nehézség és az ügy búzás-halasztása után, mégis bekövetkezett és kétségtelenül a stortby­­rerskinek morális sikerét jelenti. Semmi kétség nem lehet az iránt sem, hogy ez a tény több szempontból igen sajnálatos. Ismételten ki kell jelenteni a német nyilvánosság előtt azt, amit Magyarországon kimondani nem szabad: Horthy­­­ Magyarország nem azonos a­z igazi,­­ a demokra­tikus Magyarországgal s azok a férfiak, akik je­lenleg a magyar miniszteri székekben ülnek, nin­csenek följogosítva arra, hogy a magyar nép nevében politizáljanak, továbbá, hogy a „kor­mányzó“, aki a budai királyi palotában székel, a hatalmat bitorolja és hogy a magyar „nemzet­gyűlés“ a kari­katurája csak a népképviseletnek. Abban a pilanatban, amelyben az ántantnak imperialista kormányai keblükre szorítják a nem kevésbé imperialista Horthy-Magyarország kor­mányát, meg kel állapítanunk, hogy a magyar nép tömegei és igazi vezetői, a­k jelenleg a szénmeelys keserű­ és a száraz kenyerét eszik, semmi közösséget n­em vál­lalnak Bethlen­ék pöli­ti­s­­­á­j­á­v­a­l, amely eléggé lelkiismeretlen, hogy tzelmeit az ország határain túlra is kiterjessze. Egyébként Budapesten is vannak olyan előkészületek, amelyek alkalmasak arra, hogy az európai munkásság figyelmét a legnagyobb mértékben lekössék. A Bethlen­­kormány „aktív“ külpolitikára készül. A külföld ■ hat fővárosában nyugdíjazták a magyar követe­ket és új embereket küldenek helyükbe. Ez történik a berlini követségi állással is, ahol eddig a kedélyes öreg úr, Ennek Gusztáv intézte a hivatal ügyeit és kevés vizet zavart. Utódja azonban, aki a német fővárosba jön, minit követ, energikus és járatos diplomata. Reméljük azonban, hogy az új berlini követ, Kánya úr energiáját és diplomáciai járatosságát arra fogja fordítani, hogy a közgazdasági kapcsola­tot Németország és Magyarország között szoro­sabbá tegye, ami által mindkét országnak szol­gálatot tenne. Szűkebb vonatkozású politikai kapcsolatok teremtésére, amely bizonyos bajor körök és Budapest között fiinál­lanak, továbbá a pillanatnyilag az olasz fascisták és a magyar ébredők között teremteni szándékolt szövetke­zésre, Berlin aligha fog alkalmas talajnak bizonyulni. Ha a magyar kormány külföldi terrorisztikus egyesületeket támogat és azok tagjainak szükség esetén saját országában biztos menedékhelyet nyújt, olyan érelmet művel, amely nem hat ugyan az újság ingerével, mert az orosz szovjet­­kormány éveken keresztül ugyanezt művelte; csak ebben az esetben baloldali bolse­visták voltak a­k, akik Moszkva kegyébe akartak járni, míg­ a másik esetben jobbol­dali bolsevista körökről van­­szó, akik a budapesti körök bizalmát élvezik, de a német munkásságnak mind a két fajtából elég volt már. A cikk további során ismerteti Magyar- o országnak Romániához való orientálódását valamint azt a kalandos külpolitikai tervet amely egy reakciós alliansz megteremté­­sér­e irányul. Majd ezzel végződik a cikk: Bármelyik útra tér is azonban Horthy kül­politikája, ez az út nem a magyar nép útja lesz. Ha Magyarországon tehet­­séges volna a tömegek akaratának kinyilatkoz­tatása, akkor ez t­ú­ln­y­omó többség­g­gel a magyar októberi forra­dalom politikája mellett fogl­­­a­­­n­a állást, amelynek szavakban ki­fejezhető eszméi: béke, munka, j­o­g • Károlyi Mihály gróf és a magyar szabadság­­mozgalomnak többi vezérei még kényszerítve­­vannak a külföldön, részben a legnagyobb nyo­morban, élni és eszméikért küzdeni, de csakha­mar eljön a nap, amikor ezek az eszmék újból győzelemre jutnak. És e nap egyben végét is jelenti azoknak az intrikáknak és aknamunkák­nak, amelyeket ma Budapesten „aktív“ külpoli­tikának szeretnék mondani. hibás botrány s Mer un der Mn szedd ektodát. A zenekar megszakította az előadást, - A Jövő munkatársától. - Bécs, október 4. A színészek és színházi alkalmazottak bér­­m­ozgalmának kiélesedése a Theater an der Wien szerdai e-­­ő­a­d­á­s­á­n skinos incidensre vezetett. Lehár F­e­­er­e­n­c „Beasquitá“-ját játszották a kompo­nista személyes vezetése mellett. Amikor a­­második felvonást megelőző nyitányra került­­a sor­: a zenekar egy szarvé indokolatlanul plánéba ment át és az egész nyi­tányt — m­integy maridrozva csupán a játékot — piasió játszotta végig. Lehár erre tetette a dirigensi pálcát és a közönség felé­t form­ára, kijelentette, hogy nyilván az ő személye vagy az igazgatóság ellen irányuló tüntetésről van szó. Erre a zenészek is a közönséghez fordultak és kijelentették, hogy az igazgatóság meg­­fiosztja őket megélhetésüktől, amit a családos emberek lévén — nem hajlandók eltűrni. Lehár erre azt válaszolta, hogy ezt intézzék el a direkcióval, a közönségnek azonban föl­tétlenül joga van ahhoz, hogy rendes előadást kapjon, mert megfizette a belépőjegyét. Erre iz­gatott szóváltás keletkezett a zenészek és a közön­ség között, amelynek túlnyomó része Lehár pártjára állott. A nagyobb botrányt csak azáltal sikerült elkerülni, hogy a színház alkalmazottainak üzemi tanácsa lé­pett közbe és azzal a kije­lentéssel, hogy a tárgyalásokat csütörtökön folytatják a mun­káltatókkal , rábírták a zenészeket az előadás folytatására. Egy félórai szünet után helyreállt a rend ,és folytatták az előadást. ***** *******.♦ — Meghalt Petersen János. Az emigrációnak ismét halottja van: meg­halt Petersen János volt budapesti rend­i őrfőfel­ügyelő. Petersen még a háború alatti időben föltűnt liberális fölfogásá­val és hivatali ténykedésével, amelyet mint a „szénrendőrség“ vezetője Buda­pest miunteáslakta területén garázdál­kodó szénkereskedőkkel szemben kifejtett. A forradalom idején a rendőrség körében szerepet játszott és emiatt, vala­­mint azért, mert szabadidrmivel páholy tagja volt, a fehér terror természetszerűen üldözőbe vette és és börtönbe vetette. A hatalmas termetű embert megviselte a fogság; vese- és szívbántalmai kínozták olyannyira, hogy súlyos betegségére való tekintettel ideiglenesen szabadlábra helyezték. Ezt fölhasználta arra, hogy Bécsbe szökjön. A kór azonban ide is elkísérte, az emigrációban a betegsége rosszabbodott. Hiábavaló volt ifjú nejének gondos ápo­lása, kórházba kellett őt szállí­tani, ahol 38 éves korában meghalt. Temetése pénteken délután lesz a „Spi­tal der Kaufmannschaft, Wien“ kórház halottasházából((firfeenschanzpark,40-e¥ villamos). GEO RISSI FÜRDŐ W5EM, IX., CLASIUSGASSE 12 (a Pf­anz Jesefa-SaSmitof mellett) Elsőrangú kád- és kötvefü­rdök, indikálva rheuma és csuz ellen Üzemnapok szerdától vasárnapig egész napon át Emigránsoknak tetemes engedmény

Next