Jövő, 1922. október (2. évfolyam, 222-247. szám)
1922-10-05 / 225. szám
2 Hassay azáromfontos politikacél. Az ellenzék felfogását Bethen nyilatkozatáról Rassay Károlynak alábbi nyilatkozata tükrözi vissza: — Bethlen István gróf állásfoglalásával hű maradt eddigi taktikájához: egyrészt kétértelmű kijelentésekkel igyekszik a legkényesebb problémákat megoldani, másrészt érvek hiányában politikai ellenfeleivel szemben általánosságban tartott gyűlölködő vádakkal hadakozik. A miniszterelnök nyilatkozatát egyformán diadallal könyveli el Gömbös és azok is, akik Bethlentől a liberális jelszavak alatt Gömbösék politikájának letörését várják és remélik. A miniszterelnök úr keresztény politikáról beszél. Addig azonban, amíg nem tisztázza azt a kérdést, hogy mit ért keresztény politika alatt, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a keresztény politikát ugyanúgy értelmezi, mint az általa szubvencionált és hozzá közelálló politikusok vezetése alatt álló sajtó, amely nemcsak az ólmosbot politikájának alkalmazásában látja a magyar reneszánszot, hanem minden ügyészi beiratkozás nélkül az élet- és vagyon elleni gyűlölködő uszításával tesz tanúságot állandóan a keresztény politikáról vallott sajátos fölfogásáról. Mondja meg a miniszterelnök úr, melyek azok a pártok, amelyeket radikalizmussal vádol és melyek azok a programpontok, amelyeknek követelését radikális követelésnek minősíti. Egyetlen radikalizmus van itt: a 11.500 koronás búzaár s annak a tehetetlenségnek konzekvenciái, amelyek a kormány politikáját gazdasági és a külpolitikai vonatkozásokban egyaránt jellemzik. A szociáldemokraták és is liberális pártszövetség. A nemzetgyűlés liberális pártjainak szövetsége a lapok értesülése szerint létrejöttnek tekinthető. A biok formájának tervezete a különböző tanácskozások alapján készen áll. A pártszövetség publikálása még e hét folyamán megtörténik. A szociáldemokrata párttól a „Magyar Hírlap“ a következő információt kapta: „A szociáldemokrata párt a jobboldali reakciós szervezkedésre való tekintettel az eddiginél is fontosabbnak tartja a baloldali, liberális pártok tömörülését. Az erre vonatkozó tárgyalások most folynak. Hogy ez az egység a polgári pártok külön szövetsége formájában, vagy velünk együtt való szervezetben jut-e kifejezésre, a dolog lényegén nem változtat. A szociáldemokrata párt a baloldali polgári pártokkal külön-külön és együtt is a legszorosabb együttműködést hajlandó kifejteni az ország demokratizálásáért folytatott küzdelemben.“ Új evangélikus püspök. Budapestről jelentik: A dunáninneni evangélikus egyházkerület közgyűlése elhatározta az üresedésben lévő püspöki szék betöltését. Az egyházkerület utolsó püspöke dr. Baltik Frigyes volt, aki 1919 elején, a forradalom alatt halt meg s az akkori viszonyok lehetetlenné tették utódjának megválasztását. A közgyűlés határozata értelmében az egyházközségeknek püspökválasztó szavazatait október 1-éig kellett beküldeni az egyházkerület világi felügyelőjéhez, dr. Sándori Kóler Zoltánhoz. A szavazatok felbontására kiküldött bizottság szerda délben ült össze. Egy órakor hirdették ki az eredményt, amely szerint Kiss István kapott 38, Mihalovics Samu 20, Kirchner Rezső 4, Handl Vilmos 2, Simonides Henrik 2 szavazatot vagyis Kiss Istvánt megválasztott püspöknek jelentette ki az elnök. A magyarországi csehszlovák koronatartozások ügyében az összes számottevő érdekképviseletek közös akciót indítottak az OMGE kezdeményezésére. Megállapodtak abban, hogy közös átirattal fordulnak a csehszlovákiai érdekképviseletekhez és azok közreműködését kérik, hogy az elmérgesedett ügyet rendezhessék. Ma érkezett meg Reichenbergből a hitelezői érdekeltségek centrumából az ottani kereskedelmi és iparkamara válasza, amely fölajánlja a magyar érdekképviseleteknek jó szolgálata.* „TOV CsíkfirMfk, 1222 pictzfier 5 A Reverson-botrány. A szabadkőmivesek „bűneit” és a belügyminiszter édesatyjának kalapácsa. — A fő vő budapesti tudósítójától. — Budapest, október 4. Reverson genfi professzornak, a Népszövetség svájci főmegbizottjának a Jövő által is részletesen ismertetett budapesti kalandjáról rendkívül érdekes információt közöl aMagyarság“ ciran kurzus lap. A jólértesült cikkíró mindenekelőtt megállapítja, hogy a magyar kormány, mielőtt Bármily Svájcba utazott, lépéseket tett az fndözött magyarországi szabadkőműveseknél s kérte őket, érvényesítsék befolyásukat, hogy fölvegyék Magyarországot a Népszövetségbe. A magyar szabadkőművesek, noha székházuk a mai napig is le van foglalva, készségesen egyengették Bánffy svájci misszióját s a külügyminiszter így került abba a helyzetbe, hogy föl kellett keresnie Reverson tanért, a svájci páholyok nagymesterét. Hogy mi történt Reverson és Bánffy közt, az már ismeretes, úgyszintén az is, hogy a svájci főmegbízott Bánffy kérésére elutazott Budapestre és jelentkezett a miniszterelnöknél, aki azonban nem volt hajlandó őt fogadni. Új dolog a „Magyarság“ cikkében azonban, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter, az első hírektől eltérően, mégis fogadta a svájci páholyok nagymesterét. Rakovszky a magyar páholyok lefoglalásával kapcsolatban kifejtette, hogy a szabadkőművesek budapesti székházának könyvtárát és összes ingóságait leltározták és minden ott talált tárgyat gondosan megőriztek; egyúttal szemrehányásokat tett a nagymesternek, hogy a háború kitörése előtti párisi szabadkőműves konferencián a háború fölidézését és a monarchia földarabolását határozták el. „Reverson erre — írja a „Magyarság“ — azt felelte Rakovszkynak, hogyha a magyar kormány valamennyi értesítlése ilyen pontos, mint ez, akkor semmin se csodálkozik. Anon E bizonyos koogresssóse B 6 tcatja elnökölt, de ott sent bábomról, sem a monarchia felosztásáról egyáltalán nem esett szó. A miniszternek arra a megjegyzésére, hogy a szabadkőművesek ingóságai és könyvei leltározva vannak, azt a kérdést vetette föl Rakovszky előtt, hogyha ez az állítása megfelel a valóságnak, mi módon történhetett mégis, hogy ezt a kalapácsot, amelyet Bikovszky Iván bölül Asssíatsztsz édesatyja, mint a magyarországi páholyok nagymestere elnüklései alkalmával használt, az egyik szabadkőműves egy Osseresnél találta meg és vásárolta vissza. A belügyminiszter erre a kérdésre nem felelt". A Reversen-botrányról szóló tudósításához a „Magyarság“ a következő megjegyzéseket fűzi: „Mindenesetre különös s végtelenül jellemző ennek a kormánynak és rendszernek a politikai erkölcsére, amely kereszténynek nevezi magát idehaza, amely azonban nem átalja a szabadkőművesek protekciójáért futkosni a Népszövetségbe való fölvétel kétes haszna érdekében. A kormány tehát keresi külföldön azon elemek éshatalmak pártfogását, amelyek ellen idehaza állítólag élet-halálharcot folytat. Nem kevésbé jellemző a Bethlen- Boufffy-rendszer egyenességére és férfiasságára, hogy — miután fölhasználta a destruktiv erőket — azok reprezentánsát nem fogadja, kertel és bujkál előle s a kormány feje úgy cselekszik, mintha semmi tudomása se lett volna Bánffy „egyéni akciójáéról!“ A főnyid! postamesteri vallomása Tőszerthy-Freund mai WBBto ügyében. Szemtanú az AllifeLagos ,,Répszavalás“«röl. — A JtvS budapesti tudósitójától — Budapest, október 4. Emlékezetes még az a nagy feltűnést keltett bünpör, amelyet Tószeghy Freund Albert meggyilkolásával kapcsolatban egy meghalt ember meggya- lázásának vétsége címén Rákosi Endre és Serényi Gusztáv hírlapírók ellen indítottak. E bűnpör tárgyalása során tanuképen beidézték özv. Iviha 1f y Aladárné fonyódi postamesternőt is. A postamesternő azonban arra való hivatkozással, hogy őt hivatali titoktartása köti, a tárgyaláson megtagadta a vallomástételt. Az ügy föllebbezés folytán a budapesti királyi Ítélőtáblára került. Közben Dvihallynénak a postavezérigazgatóság megadta a fölmentést a hivatali titoktartás alól s így a tábla elrendelte, hogy Doihallynét utó-lag hallgassák ki. A budapesti büntetőtörvényszéken dr. Seszták Lajos törvényszéki bíró ma foganatosította a postamesternő kihallgatását. Dvihallyné vallomásában elmondta, hogy néhai Tószeghy Freund Albert kommunista érzelmeiről nem tud semmit, közvetlen tudomása arról sincs, hogy összeköttetésben állott-e Tószeghy a kommunistákkal? Elmondja, hogy a faluban nagy elkeseredés volt amiatt, mert Tószeghyék villáját és birtokát nem komramnizálták el. Tószeghynek utazási engedélye és proletárigazolványa volt s ebből következtetett a falu népe. Arról van tudomása, hogy egy alkalommal a csendőrök az ő hivatalából telefonáltak, hogy Tószeghy élelmiszereket kiad fül Pestre s ezeket le kell fogni Kelenföldön. A b iró : Mire alapították azt, hogy Tószeghy küldte az élelmiszeres ládákat. A tanú: Nem tudom. A biró : Egyébként van-e Önnek valami közvetlen tapasztalata ? A tanú: Nincs. Azt tudom, hogy engem gyanúsítottak, hogy én adtam volna információt az ott járt tiszteknek. A biró : Dobos István távirdász azt vallotta, hogy ön is jelen volt azon a nagyűlésen, amely az elfogottak halálát követelte és hogy ön is kiabálva követelte a fölakasztást. A tany : Annyian kiabálták, mindenki kiabálta, de én nem szóltam egy szót se. A bíró : Ön bizonyos tisztekkel összeköttetésben állott. Nem akarom megnevezni a különítmény parancsnokát. (Ilyen diszkrét egy kurzus-biró, ha a különítményekről van szó. — A szerz) de ön tudja, kire célzok. A tanú: Beszéltem én minden tiszttel. A biró : Dobosi Béláné cipésznő ist azt állítja vallomásában, hogy ön kiabálta, hogy föl kell akasztani őket Dobosi Gizella is azt vallotta, hogy ön kiabálta, hogy akasszák föl a foglyokat. Metzger Mártonná szerint ön ott volt a népgyülésen és amikor követelték a foglyok halálát, ön nevetett és helyeselte azt. A tanú: Nem igaz. Azért vallanak ellenem, mert üldöznek. Tény, hogy a népgyülésen fölszólították a képet, hogy emelje föl a kezét az, aki kívánja a foglyok halálát, de senki sem akadt, aki fölemelte volna a kezét. Károlyi József védő kezdi ezután kérdezni Dvihallynét, aki kijelenti, hogy egyáltalában nem tud semmit arról, hogy Tószeghyék bizalmasan táviratoztak volna, mert hiszen akta. nem is lehetett prvátim táviratozni, csak hivatalosan. A privátira mindet: kellemetlenségért, amely a kommunizmus alatt Fonyódon értek, a zsidókat okolta. Amikor Tószeghyné hozzáfordult akivel külömben jóviszonyban volt és azt kérdezte tőle, föntartja-e azt az állítását, hogy Tószeghyék üldözték őt erre kijelentettem — mondja Dvihallyné —, nincs okuk félni, mert hiszen ők nem bántottak, nem tettek ellenem semmit. Tószeghy nevel a legjobb viszonyban voltam, soha nem politizált Külömben a tisztek is azt mondták, hogy a zsidók csináltak a kommün alatt mindent. A bíró: De hiszen Tószeghyné magát mondja férje följelentőjének és halála okozódnak. A tanú: Elég szomorú! A bíró: Az ön szemébe is megmondta ezt. A tanú: Elég szomorú dolog. De hiszen amikor az a szerencsétlen eset történt, Fonyódon egészen felfordult világ volt, telefonon akartam beszélni Marcali községgel, hiszen az asszonyok egymásután ásuttak el a történtek hatása alatt, de a marcali posta nem jelentkezett. A bró: Azt is vallotta Tószeghyné, hogy amikor ő hálát adott az istennek ön előtt, hogy a kommunizmusnak vége van, ön azt felelte , nincs miért nagyon örülni. A tanú: igen, ezt mondtam, mert nagyon csodálkoztam, hogy ő is örül, amikor a korarutin alatt a gazdag zsidók nyugodtan éltek, míg a szegény keresztények szenvedtek. Dvihallyné végül kijelenti, hogy az egész esetet a nép közhangulata csinálta. A tárgyaláson jelenlevő Serényi Gusztáv egész csomó kérdést ad föl a tanúnak, aki majdnem mindegyikre neki tudom mai felel. Határozottan tagadja azt az állítást, mintha Tószeghyné neki jutalmat ígért volna, ha viselt dolgairól nem beszél, hiszen Tószeghynének nem is voltak viselt dolgai. Serényi Gusztáv kérdéseire elmondta, hogy látta, amikor a ládákat egymásután szállították föl Budapestre és másoktól hallotta, hogy Tószeghyék a szovjet házba élelmiszereket küldenek, de közvetlen tapasztalata semmiről sincs. Dvihalivnét kihallgatása után vallomására megeskettek. **&*+***W*’t******iOQ*«*m*HH+»m ■$`*««• Amikor a Kitaionkra mik, —• A I v 3 budapesti iuttósitójától, fiadapest, október . Tragikomikus ügy foglalkoztatja most a rendőrséget. Az eset hőse L. V. banktisztviselő, aki az egyik kisebb fővárosi bank hivatalnoka. A fiatalember megismerkedett az egyik hirtelen meggazdagodott ügynök leányával. Megszerették egymást és együtt elhatározták, hogy a fia megkéri a szülőktől a leány kezét. L. V.-nek azonban igen csekély jövedelme volt a bankban és semmiféle vagyona nem volt. Ezért az ügynök és felesége rossz szemmel nézték, hogy a szegény fiú udvarol a leánynak. Ennek ellenére a fiatalember elhatározta, hogy mégis elmegy a leány szüleihez és megkéri őket, adják hozzá a leányt. L. V. tegnapelőtt délután szépen földitűzött és beállított az ügynökök Podmaniczkyutcai lakására. Amikor a lakásban szoronyec előadta kérését a gazdag ügynöknek, az fölháborodottan mondta: — Hallatlan szemtelenség! Egy ilyen szegény koldus meg meri kérni az én leányom kezét! Az ügynök, felesége és a szobában tartózkodó egyik férfirokonuk székekkel, botokkal rátáraadtak a szerelmes vőlegényjelöltre . L. V.-t addig ütlegelték, amíg eszméletlenül, véresen elterült a földön. A fiatalembernek nem volt annyi ereje, hogy a saját lábán elhagyja a lakást. Kénytelenek voltak orvost hivatni, aki szólt a rendőrnek, amire kijöttek a mentők és a fiatalembert József utcai lakására szállították. Az ügy folytatása most a törvényszéket következik, ahova az aktákat áttették és ügynök és családja ellen súlyos testi sértés miatt megindították az eljárást. *4 JÖVŐ szabad országban jelenik is meg. Megírhatja az igazat