Jövő, 1922. november (2. évfolyam, 248-273. szám)

1922-11-01 / 248. szám

Favédelemről esett szó egy-két napja ezen a helyen, amikor arról írtunk, hogy milyen nagy gondot okoz most odahaza a paraszt! Azt kérdeztük, hogy ha komoly a fajvédelem dolga, amelyet vezet Gömbös és amelynek mögötte ott van Horthy, Bethlen, Nagyatádi és a mai nemzetgyűlés többsége, — ha ez a tájvédelem valóban a magyart és a keresztényt akarja istápolni, a télvíz idején a munkátlanság pokoljának kitett szegény-parasztok tízezreit, az éhségbérrel fizetett szegény - parasztok százezreit miért nem akarja, vagy, ha akarja, miért nem tudja védeni a jöt -mentgrófokkal, a malett-bárókkal, a munkátalan jövedelem utján szerzett ezer holdak uraival szemben? Nézd csak, fajtámbeli, mi van, például, a munkásbiztositás körül. Tizenöt évvel ezelőtt, nagynehezen, megszületett a munkásbiztositás törvénye. Az 1907: XIX. (Hogy most hatálytalan, mert e törvényt a „keresztény“ népjólét miniszterei : Bénárd, Bernolák, Vass rendelettel kimiskárolták, arról most ne essék szó.) Ez a törvény a paritáson alapul: a költségeket munkáltató és munkás együtt viselik, felesen, és autonómián belül együtt igazgatnak is. Ebből a törvényből azonban már akkor, tizenöt évvel ezelőtt kizárták a földmunkásokat, mert a pénztárak föntartásának és igazgatásának a költségeivel nem akarták terhelni az (akkor !) „adósságoktól fuldokló“ földbirtokot. A paraszt-proletárra más törvény van, az 1900 : XVI., amelyet a földmunkások csak koldustörvénynek hívnak, amely betegség esetén nem, csak baleset után segít : hatvan napig napi egy koronával, rokkantság esetén havi 10 koronával, halálozás esetén a hátramaradottakat egyszers m mindenkorra szóló 400 koronával ... Ez a törvény az átkos liberális korszak gyümölcse volt. A bábomban kifizette a földbirtokos a fojtogató adósságokat. Mi az, hogy kifizette?? Megmilliordosodott mind, ha meg nem milliárdosodott! Azután jött a kurzus. Jött a „keresztény” politika, jött a tájvédelem, amely, jaj, mennyi vért ontott és, jaj, mennyi szót ontott ,magyar véreink tistápolásáról! És azóta az éppen Benárdtól aláírt békeszerződés is parancsolja a szociális törvényhozás kiépítését. A magyar korona kurzusa esik-esik és csak 1922 januárjában emelték annak a koldustörvénynek a járulékait húszszorosára, a segélyeit meg tizenötszörösére. Ha balesetet szenved a parasztmunkás, kap napi 15 koronát, ha megrokkan, havi 150 koronát. És három és fél éve kormányoz és közigazgat a kurzus, három és fél év óta védi a fajt, a keresztényt és a magyart, a fajmagyar földmunkás még havi százötven, napi tizenöt korona segélyt sem kap, ha munka közben beteg lesz; ezekért a koronákért balesetet kell szenvednie, meg kell rokkannia! Csak most kezdi ígérni Nagyatádi, hogy a segélyt ismét emelteti majd. Értsd meg, olvasó, aki szereted a fajtádat: a Duna—Tisza-köze népéről, a Dunántúl népéről, a Tiszántúl népéről van szó, magyarokról, akik ezer év óta laknak itt és látástól-vakulásig túrják a földet, akiknek csak a nevük is, egy-egy szavuk is több magyarságot mond, mint egy-egy Bethlen vagy Gömbös egész élete, magyarokról, akik földraunkás-parasztsorban a trianoni kis Magyarországon is kétmilliónál többen vannak, ha csak a nagykorúakat nézzük. Íme: ilyen az a fajvédelem, amely ellen mi harcolunk, életre-halálra ! (r.) A fascista kormány berendezkedése. A Mussolini-kormány eskütétele. — A kamara november 15.-én összeül. — A fascizmus és a külpolitika. — Folyik a küzdelem a szocializmus és a demokrácia ellen. Az olasz ellenforradalom győzelme. — A fiú 6 munkatársától. — Bécs, október 31. A fascista mozgalom, amelyet az olasz feudalizmus és a bankokrácia hívott életbe az erősödő munkásmozgalom megfékezésére és letörésére, miután a politikai gyilkosságok, gyújtogatások és mindenfajtája pusztítás és rombolás eszközeinek semmitől vissza nem riadó alkalmazásával megbízóinak megelégedését kiérdemelte, jól előkészített puccsal kitartóinak is nyakára ült : átvette az államhatalmat. Igaz ugyan, hogy Mussolini új kormánya, amely már letette az esküt a király kezébe, nem teljesen fascista kormány, mert tagjai között a különböző polgári pártok egyes tagjai is szerepelnek, de ez csak annak a jele, hogy Mussolini ma még szükségesnek tartja a „koncentrációs“ kormány kendőző szerépek alkalmazását az ország közvéleményének megnyugtatására. Az új kormány azonban kétségtelenül úgy fog táncolni, ahogy a fascisták vezérkara fütyöl. Hogy mik a fascista vezérkar kedves melódiái, azt már jól ismerjük : a választójog olyan megreformálása, amely a munkásosztályt és általában a progresszív rétegeket választójoguktól megfosztja, a munkaidő meghosszabbítása és a munka intenzitásának növelése, a fascizmussal szemben ellenzéki sajtó megfojtása és az állami és községi közigazgatásnak az ellenforradalom céljainak megfelelő átgyúrása. Amíg belpolitikai programjának megvalósításához bizonyára azonnal hozzálát a fascista kormány, addig messzemenő célokkal dobálódzó s az olasz imperialista frázisokban tobzódó külpolitikai programját aligha kísérli meg a közeljövőben megvalósítani Mussolini, aki politikai karrierje során már eddig is bámulatos alkalmazkodó képességéről tett tanúságot s aki egy pillanatig sem habozott, hogy föladja köztársasági céljait, mihelyt rájött arra, hogy a király kész vele megállapodni. Az olasz kamara egyébként november 15-én alighanem egybegyűl s akkor majd kiderül, hogy a Mussolini frázisaiban oly sokat szereplő antiparlamentarizmus milyen formát ölt akkor, amikor Mussolini megpróbálja a parlamentet is befogni szekere elé. A fascizmus külpolitikai programja legjobban Jugoszláviát nyugtalanítja, amely állítóan már katonai előkészületeket is tett egy esetleges fascista támadás elhárítására. Erős nyugtalansággal szemléli az eseményeket a francia közvélemény is, amíg Angliában azzal a higgadt kézlegyintéssel intézik el a legrikoltóbb fascista frázisokat : „felelőtlen hangulatkeltés” ... Németországban a néppárt vezetője, Stresemann nagy beszédben óvta híveit a fascista példa követésétől. Amíg néhány nappal kormányának megalakítása előtt még arról beszélt Mussolini, hogy az eljövendő koncentrációs kabinetbe be kell vonni a jobboldali szocialistákat is, amennyiben azok a bolsevizmusnak ellenfelei, most, hogy vezérük már benn ül a miniszterelnöki székben, a fascisták tűzzel -vassal folytatják az irtó háborút a szocialista mozgalom ellen. A munkáslapok megjelenését sorban lehetetlenné teszik, a szakszervezeti otthonokat megszállták és a legszélsőbb terror eszközeivel próbálják a szocialista munkásmozgalom torkába belefojtani a szót. A nemrég még hatalmas és imponáló erőkkel rendelkező olasz szocialista mozgalom pedig, amelyet az ismételt pártszakadás akcióképességétől megfosztott, egyelőre kénytelen hallgatagon tűrni letiportatását, bár már arról is érkezett hír, hogy a szocialista párt fölveszi az önvédelmi harcot. Az olasz ellenforradalom győzelmes hadviseléséről a következő híradásaink szólnak : A Mussolini kormány letette az esküt. Róma, október 31. Tiktefáni.") Az új kormány letette az esküt. Mussolini miniszterelnök körlevelet küldött valamennyi prefektushoz, amelyben kijelenti, hogy a király bizalma által elhivatva, átveszi a kormány vezetését és minden tisztviselőtől, az elsőtől az utolsóig, megköveteli, hogy értelmesen és a haza legfőbb érdekeinek szolgálatában való teljes önmegtagadással teljesítse kötelességét. A körirat a következő szavakkal végződik : „I-jt majd példát mutatok.“ Fekete ingben ... Róma, október 31. Az „Idea Nazionale“ szerint Mussolini tegnap megjelent a királynál. Bocsánatot kért azért, hogy fekete ingben áll az uralkodó elé, azonban — mondotta Mussolini — „csatából jövök, amely szerencsére vértelen lefolyású volt. Az újra megszentelt Olaszország hódolatát tolmácsolom Felséged előtt, akinek hűséges szolgája vagyok.“ „A fascizmus maga az állam.“ Róma, október 31. A fascisták pártvezetősége Mussolinihoz üdvözlő iratot intézett, amelyben kifejti, hogy most a fascizmus lett maga az állam. A fascizmus a nemzetet visszavezeti a fegyelembe, amelynek a győzelmet köszönheti. Egybeül a kamara. Róma, október 3. (T. K. B.) Hír szerint, a kamara november 15-én egybeül, Mussolinit beszédeire emlékeztetik. Róma, október 31. A „Tribuna“ emlékezteti Mussolinit arra a beszédére, amelyben a fascistáknak a popolarikkal és a szocialistákkal való együttműködését mondotta szükségesnek, amíg ezek a pártok a munka politikáját képviselik és a bolsevizmus ellen harcolnak. Mussolini vállalja a külállamokkal kötött szerződéseket. Pária, október 31. (Havas.) A „Petit Párisien“ jelenti, hogy Mussolini a rapallói szerződésben Egyes szám ára: Ausztriában .... 1200 osztrák Csehszlovákiában •■■■■• kK Jugoszláviában «■•«■«•2 dinár Romániában lei Megjelenik naponta, hétfő kivételéve! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám :: Telefon 30*91 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár számaink : Ausztriában 149.679, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz s kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőirode II. év Bécs, 1922 november 1, szerda 248. (519.) szám Jugoszláviával szemben vállalt kötelezettségek teljesítését elismerte. Pária, október 31. A „Matin“ római munkatársának Mussolinivel folytatott intervjúját közli, amelyben Mussolini kijelenti, hogy a nemzeti méltóságnak minden kalandtól mentes külpolitikáját akarja megvalósítani. Arra törekszik, hogy a szövetségesekkel való barátságnak a kötelékeit szorosabbra fűzze. A kamarát november 7-ére vagy 8-ára hivatja egybe és amanynyiben kisebbségben maradna, a parlaamentet azonnal föloszlatja. Az olasz pucs és a francia közvélemény. Páris, október 31. (Havas.) A lapok az olasz eseményekről nagy tartózkodással nyilatkoznak. Általános az a fölfogás, hogy meg kell várni a Mussolini-kabinet cselekedeteit. A sajtóban erősen kifejezésre jut az aggodalom amiatt, hogy olyan párt kerül uralomra, amelynek külpolitikai programja többek között az olasz—jugoszláv szerződés megszüntetése és az az alapelv, hogy a Földközi-tengeren az uralom csak a Földköz a tengeri hatalmakat illeti meg. A német néppárt a fascista példa követése ellen. ■' f Serül?, október 31. A német sajtó behatóan foglalkozik az olaszországi eseményekkel és egyhangúlag kiemeli Mussolini győzelmének külpolitikai jelentőségét. Figyelemreméltó a centrum-párt hivatalos lapjának, a „Germániáénak a reakciós szervezetekhez intézett nyomatékos intelme, amelyben a fascista példa követésétől óvja őket. Hasonló intelemmel fordult a soviniszta körökhöz Stresemann, a német néppárt vezére is egy braunschweigi népgyűlésen elmondott beszédében. A baloldali sajtó utal Mussolini és Cappelo fascista generális legutóbbi berlini látogatására, a szélső reakciós körökkel folytatott tárgyalásaikra, valamint Mussolini ismeretes budapesti útjára és Horthyval folytatott tárgyalásaira. „Felelőtlen hangulatkeltés.“ Koadon, október 31. („V. Z.”) Az angol közvélemény egyelen közömbösen nézi az olaszországi fejleményeket és az új kormány is úgy vélekedik, hogy az átalakulás, amely most Olaszországban végbemegy, tisztára olasz bevngy. A brit külügyminisztérium véleménye szerint, a fascista vezéreknek az angol földközi-tengeri flotta ellen, irányuló fenyegetése nem egyéb felelőtlen hangulatkeltésnél, mint ahogy a fölkorbácsolt népszenvedélyekre támaszkodó mozgalom mindig ilyen agitációs eszközökkel szokott dolgozni. A szocializmus ellen. Lugano, október 31. („V. Z.“) A fascista uralom Olaszországban szigorú cenzúrát teremtett, amely három nap óta alig enged ki híreket a külföldre és különösen a szocialisták ellett irányul, akiknek minden legcsekélyebb megmozdulását szemmel kiséri, de még inkább a kommunistákét. Comóban a fascisták félholtra vertek egy kommunista agitátort, Génuában betiltották a „Lavoro“ szocialista lapot. Nem hihető, hogy a szocialista párt, amelynek ereje és szervezettsége nem gyöngült, könnyű szerrel fogja tűrni a fascisták terrorját és az államcsínyt, amely nyíltan a szocializmus letörésésére irányul.