Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)

1922-12-23 / 293. szám

6 A török—Mosz egyetértés, Moszkva, december 22. (D. T. U.) Mahtar bej, az újonnan kinevezet török követ megbízólevelének átnyújtása alkalmával kijelentette, hogy hiába akarják idegen hatalmak az orosz és török nép kölcsönös közeledését megakadályozni, a két nép egymásra talált és megérti egymást. A kialakult orosz—török barátságot az 1921. évi moszkvai szerződés szentesítette. A követ kijelentette, hogy minden igyekezetével a két nép barátságának szorosabbra fűzésére törekszik. Kalinin, a központi végrehajtó bizottság elnöke válaszában a lausannei konferenciára utalt, amely megmutatja, hogy Törökországnak milyen nehézségekkel kell megküzdenie s hogy ezekben a küzdelmekben Törökországnak csak a szovjetköztársaságok vannak segítségére. Csicserin ment írja alá a lausannei szerződést. London, december 22. (Wolff.) A „Daily News“ lausannei tudósítója előtt Csicserin kijelentette, hogy a lausannei szerződést semmi körülmények között nem írja alá. Azt mondotta, hogy a konferencia tárgyalási módja Oroszországgal szemben barátságtalan cselekedet. Amíg fönnáll az a rendszer, amelyet az angol kormány ebben a szerződésben is meg akar erősíteni, addig nincsen mód a két állam közeledésére. Végül Csicserin az orosz kormány elismerésére vonatkozó követelést fejezte ki. Az osztrák kölcsön ügye a svájci szövetségtanácsban. Bern, december 22. A svájci szövetségtanács pénteki ülésén Svájcnak Ausztria népszövetségi kölcsönében való részesedését tárgyalták. A többség szónoka Baumann haladópárti képviselő, az osztrák kölcsön megindokolásában kifejtette, hogy Svájcnak egyenesen érdeke Ausztria újjáépítése. Svájcnak érdekében áll, hogy Ausztria független maradjon és így a középeurópai egyensúlyban újabb eltolódás ne jöjjön létre. A tanács egyik katolikus szónoka ezzel szemben a kölcsön ellen szólalt föl, mert Ausztria — úgymond — életképtelen. Az erőszakon épült békeszerződések lehetetlenné teszik Ausztria helyzetének valódi megjavulását. Egy másik, ugyancsak katolikus konzervatív szónok pedig azt indítványozta, hogy Svájc az osztrák kölcsönben való részvételét attól tegye függővé, hogy a jóvátételi bizottság hozzájárul-e a Svájcban lévő német életbiztosítások kérdésének a rendezéséhez. No 11 a szövetségi elnök erre az indítványra azzal válaszolt, hogy a szövetségi kormány az osztrák segélyakcióban való részvételét nem kötheti össze a német életbiztosítások ügyével. A rendi tanács ülésének végén a szövetségi tanácsot felhatalmazta arra, hogy Ausztriának egy húszmillió aranykoronányi kölcsönt engedélyezzen. Megállapodás Budapest főváros háborúelőtti francia adósságai tárgyában. A M. T. I. jelentése szerintudapest főváros közgyűlésének pénteki ülésén az elnök bejelentette, hogy a Párisban tartózkodó polgármestertől azt az értesítést kapta, hogy a főváros háborúelőtti francia adósságai tárgyában megegyezés jött létre. Ausztria és az utódállamok gazdasági viszonyai. Az osztrák kormány megkeresést intézt a Népszövetség tanácsához, amelybe azt kéne, hogy a tanács legközelebbi ülésének napirendjére tűzzék ki Ausztria és az utódállamok gazdasági viszonyainak kérdését. ÚJ vámadók Ausztriában. A hivatalos ,Wiener Zeitung pénteki számában a kávé-, tea-, cukor-, petróleum- és sörvámadó emeléséről szóló rendeletét közli. A pénzügyi program értelmében Ausztriának a vámokból befolyó jövedelmét két éven belül lényegesen emelnie kell. Az osztrák kormány ennek a kötelezettségnek azzal akar eleget tenni, hogy a vámok fokozatos emelését máris megkezdi. Ez a karácsonyi meglepetés a lakosságot természetesen a legérzékenyebben sújtja, mert amint a hivatalos rendeletből kitűnik, a kávéra kivetett vámot 10 koronáról 90-re, a tea vámját 170-ről 200-ra, a sörét 20-ról 30 koronára (mindez természetesen aranykoronában értendő) emeli. Az előbb említett emelések azonban még elenyészőknek látszanak a cukorra kivetett vám horribilis emeléséhez képest. A cukor vámját 100 kilogramonként 6 aranykoronáról 16 aranykoronára emelik, ami az eddigi vámtétel háromszorosát jelenti. Eszerint egy kilogram cukornak az ára a jelenlegi 8600 koronáról 10000 koronára emelkednék, mím kilogramonként 1400 korona emelkedést jelent. Ugyanilyen magas emelkedést mutat az új petróleumvám is. JOVo Szombat, 1922 december 23 (293. szám) IRODALOM, MŰVÉSZEI. -dísz . Thompson Seton állattörténetei.* 1. Történetek, amelyekben a főszereplők állatok. De nem lötyögő állatkosztümök, amit alól előesetlenkedik az ember lólába. Nem tetszés szerint vadra vagy szelidre maszkozott, hin lárvák, amik csupán arravalók, vagy valami példaszó vagy tanulság csattanója hatásosabb lehessen. Nem a jólrosszul sikerült aesopua mese kedvesen naiv, de az ember síkjából soha ki nem lépő állatai, amelyek rana ruptá-ja éppen úgy műkedvelő béka, mint ahogy csupán rporálszínpadi statiszta partnere, a bos, Thompson Seton állatai valóban állatok 2. Mégpedig: nem állatfajták tipizált reprezentánsai. Mert ha tényvaló is, hogy a róka ravasz, hogy minden róka ravasz, éppen olyan tényvaló, hogy az egyes rókák egyéniségében a fajta tulajdonságai ugyanolyan eltérő erővel jelentkeznek, mint az emberinek mondott tulajdonságok az emberekben. Vikszen, a kis rókaszülő : róka, tehát ravasz. De a rókafajtán belül határozott egyéniség, aki inkább elmérgezi fogságba esett kölykét, amikor minden ravasz ügyeskedésével, önnön belé kockáztatóával, minden erejének próbáratevésével sem tudja kiszabadítani, — mintsem hogy belenyugodjék ilyen módon való elvesztésébe. Wully, a kicsi, sárga kavasz, kutya, aki alá van vetve fajtája kutyahűségének. Dehogy miért ? — azt ma még lehetetlenebb kibányászni egy kutyalélek hétpecsétes ismeretlenjéből, mint Raszkolnyikov gyilkosságának motívumait a diák súlyos, meggyötört, tépett lelkéből) éjszakánként kitör belőle valami ősi, zabolátlan, nagy pusztításvágy, ami évszázezredeken keresztül egyik döntő komponense volt a létért zihálva versenyfutó küzdelemnek, — és a nyáját óva féltő, engedelmes, ha Wully éjszakánként kiszökdös, hogy halálra tépjen, cafatokká marcangoljon idegen birkanyájakat. Mennyire más karrter — mellé állítva — Bingó, a kósza, kalandor juhászkutya! Urián, az óriási fekete farkas, a préri vad hőse, robusztus egyéniség, akinek homloka mögött a differenciált szimatoknak és a tapasztalat komplikált szintéziseinek fejlett láncolatai élnek. S amikor a tehenek kegyetlen gyilkosát puskás vadászok széles sora és hatalmas kutyafalka üldözi, ember-ellenfeleiben egy szene lúdbőrös szimpátia ébred iránta, amint meglátják, mint vezérli föl hosszas, lélegzetfojtó hajsza után a sarkában loholó, üldöző falkát a szűk, keskeny sziklaösvényre, ahol mell mell ellen kénytelen küzdeni s ahonnét tizennégy, válogatott kutyaellenfél véresre tépett, mesmart torkú hullája zuhan le a sötét, halálos mélységbe. A szikii ösvény megtisztult az ellenségtől: hosszú, elnyúlt diadalorditás zug át hegyen-völgyön, Urián eltűnik a hegyháton és emberüldözőinek torkokra fagy a szó. Ugri nemcsak hatalmas, kifejlett példánya fajtájának, hanem értelmi életében is más, mint a többi nyúlegyéniség, aki nemcsak a köré kristályosodó külsőségek, hanem belső mivolta is élesen elhatárol társaitól. Arno, a galamb, bár minden porcikájában i I. Az öreg Urián és egyéb állattörténetek. Fordította Rupprecht Tibor, Budapet: Fővárosi Könyvkiadó. I II. A fekete mén. Fordította Donáth Leó. Budapest. Kultúra, telivér postagalamb, százszor inkább romantikus regényhősnek való egyéniség, mint sok csapongó regénytörténet ember-főszereplője. Az Antilop-forrás pompás fekete mustangja — a vad szabadságban élő mén — a szó szoros értelmében öngyilkosságot követ el, amikor esztendők hajszája után rabságba kerül, holeti társai beletörnek a hámba. 3. Thompson Seton az állati individuum lelkének ismeretlenjébe hatol be. Nem éri be a külsőségek tarka sallangjaival, nem riad vissza a nehézségektől, egyre mélyebbre igyekszik, az egyik réteget a másik után hántja le s a fölboncolt állati mivolt uj csodákat csillogtat ámuló szemünk elé. A távlatok tágulnak, a messzeségek összeszűkülnek , a vláglélek megközelíthetetlensége beleolvad az élőlények egyéni mivoltának még hozzáférhetetlenebb csodavilágába. Valami nagy egységesség magaslik elénk, ami előtt leomlanak a korlátok s tudományos igazságok egyszerre az élet erejével hatnak: az élőlények között nincsenek kvalitatív különbségek, csak kvantitativek. Az állati lélek ugyanaz a csoda, ami az emberi lélek. Az állat érzővilága ugyanazokból az elemekből van összetéve, mint az emberé. Az állat intellektusa ugyanazokból a forrásokból táplálkozik, amikből az ember csápjait ugyanazokba a megismeréslehetőségekbe mártja, mint az ember. Az egész világ nagy, harmonikus egység, amely a létért vívott kegyetlen küzdelem korlátjain át egymáshoz emel mindent, amiben a közeledésnek, megértésnek, együttérzésnek a lehetőségét megteremti a közös életgyök, az életcsíra, — az egyetlen lényeg, ami mellett elvész minden morfológiai külömbség, de minden olyan más külömbség is, amely az emberi tudatban alakult ki évszázmilliók alatt. A teremtés koronája mivel sem külömb, mint a féreg, amelyet észrevétlen eltapos , közös titkuk az élet. Minden egyebet lemérhetsz, minden egyébnek megállapíthatod szét-szagát, minden egyebet atomjaira és elektronjaira boncolhatsz: az életgyök kiillan lombikjaidból, az életcsira íztelen és szagtalan. De közös csoda mindnyájunkban, ami testvérekké avat. Az élőlényüknek erre a szemléletére nevelnek Thompson Keton állattörténetei, az élőlények szolidaritásának csodás ritmusa zeng belőlük. 4. Aki felnőtt, megtanult olvasni, olvassa el kinyílt értelemmel Thompson Seton könyveit, amelyek angolul és németül sok százezer, tíz. tizennégy éves gyermek legkedvesebb olvasmányai, társaikkal, az író többi könyveivel egyetemben. Ha aztán a gyermekeink kezében jó könyvet akarunk látni, dobjunk félre tíz másikat és adjuk oda ezeket — új, egészebb emberek fejlődnek azokból az emberpalántákból, akiket Thompson Seton könyveinek határtalan, új horizontja fölé emelő szelleme öntözget, Sst. (*) Por a jugoszláv kultuszminisztérium ellen egy regény miatt. A közoktatásügyi minisztérium nagyobb összegű pályadíjat tűzött ki nemzeti tárgyú regényre. A pályázatra hét pályamunka érkezett be, köztük Koszor József magyar származású szerb író regénye is, akinek legutóbb londoni színházban is színre került darabja. A pályaművek megbírálására egy ljubljanai, egy zagrebi s egy beográdi esztétikust kért föl. A ljubjanai esztékus, aki először kapta meg a pályaműveket, a díj kiadását Koszor József: „A mi erősségünk“ című regényének javasolta. Annál meglepőbb volt, hogy a másik két bíráló ezt a regényt meg sem említette, semmiféle dicsérendő kvalitást nem fedezett föl benne. Amikor Koszor érdeklődött a furcsa bírálat iránt, kiderült, hogy a zagrebi és beográdi bírálók nem is olvasták Koszor regényét, mert a pályamunka apostár elveszett Koszort fölhívták, hogy bocsássa rendelkezésre a regényét még egy példányban. Az író azonban ezt nem tehette meg mert nem rendelkezett még egy példánnyal. A közoktatásügyi minisztérium úgy határozott, hogy a pályadíjat nem adja ki. Ebbe azonban Koszor nem nyugodott bele, hanem pert indít az elveszett regény miatt a közokatásügyi minisztérium ellen. (*) „A tükör.“ A jövő esztendő elején érdekes eredeti pantomim kerül bemutatóra a budapesti Városi Színházban. Mohácsi Jenő írta a meséjét, amelyet Siklós Albert, a Zeneakadémia professzora zenésített meg. Az új magyar némajátéknak „A tükör“ a címe. Minthogy a némajáték előadási tartama nem tölt be egész estét, valószínűleg vele együtt fogja a Városi Színház bemutatni Umberto Giordano, az „André Chenier“, a „Fedora“ és a „Szibéria“ komponistájának „Mariano" című operáját is. (*) „A mai Magyarország.“ A bécsi „Der Tag“ című napilap írja ezzel a címmel a következőket: „Az orleansi szűzről, a franciák nemzeti hősnőjéről és a katolikus egyház szentjéről készült filmet a budapesti nacionalista lapok mint „destruktív“-ot támadják. Bővebb kommentár fölösleges.“ (*) A „Farsangi lakodalom“ bemutatója. Még az idei, újév utáni évadban kerül színre a budapesti Operaházban Poldini Ede „Farsangi lakodalom“ című magyar vígoperája, amely tudvalévően Vajda Ernő mintegy tíz éve pályadíjat nyert szövegére készült. Az új magyar vígoperát Kerner István főzeneigazgató tartja be. A Poldini-operában Sebeők Sára, Záborszky Ilona, Medek Anna, Basindes Mária, Nagy Izabella Tihanyi, Bodor Karola, Halász Gitta, Hubert Etel, Székelyhidy, Szemere, Szende, Hegedűs Tihanyi és még sok más magánénekes jut serephez. (*) -Max, a konzul.“ Armin Friedmann és Fritz Lunzer három felvonásosa amely Heinrich Eisenbach vendégszereplésével csütörtök este került színre először a bécsi Renaissance-Bühné-ben, groteszk komédia az egyik ötlet (nem éppen mélyen szántóak avagy magasröptűek, sőt, ami nagyobb baj, nem is mindig újak) a másikat kergeti benne. A szóviccek golyózáporában már kínos görcsökbe gyűrődik a hallgatók megcsiklandozott rekeszizma , ahol sikerült, hol kevésbbé sikerült, de mindig mulatságos szókificamításoknak és — olykor vaskos — bécsi tréfáknak se végük, se hosszuk ; a groteszk jelenetek egymásutánja nem enged egy percnyi pihenést sem ; sőt még a komoly és valóban komoly jelenetekben sincs hiány, —mi kell még ahhoz, hogy az ember kitűnően átmulasson egy estét ? Csupán a komolysággal van némi baj: az egy két komoly gondolatot és gesztust nem bírja ki a groteszk keret ellentéte és a vendégszereplő Eisenbach ötletes játéka éppen ezekben a jelenetekben meg-megbicsaklott kissé. A rendezés és előadás igazán kitűnő volt. Hans Moser (a segédregisseur mellékes szerepében), Eugen Jensen (a meggazdagodott konzervgyáros szerepében), Kari Forest (a zoológus professzor szerepében), Anny Han (a szertárosnő szerepében) és Marie Eis (a filmdíva szerepében) találták el a legjobban a groteszk játék hangját és voltak valóban egyenlő értékű partnerei a vendégjátékosnak. (kg.) (») „A baijadér“ Rómában. A római Eliseoszínház csütörtökön mutatta be Kálmán Imre „A bajadér“ című operettjét. A közönség nagy tetszéssel fogadta a darabot. (*) Gondnokság alá helyezett zeneszerző. Rómából jelentik: Lorenzo Perosit, az inmort nevű zeneszerzőt az igazságügyminisztérium hozzájárulásával bátyja kérelmére gondnokság alá helyezték. A gondnokság alá helyezést nyomban foganatosították is, mert attól kellett tartani, hogy a megzavarodott Perosi megsemmisíti értékes szerzeményeit és egyéb kéziratait- (*) Tüntetés a „Beigen“ ellen. Troppauból jelentik: Schnitzler „Beigen“ című darabjának előadása közben német nacionalisták tüntetést rendeztek az itteni színházban. Bűzbombát hajítottak a színpadra, mire a színészek kénytelenek voltak az előadást félbeszakítani. A közönség a színészekkel együtt eltávolította a rendbontókat és azután folytatták az előadást. Magyarországon tilos! Garami Ernő Forrongó Magyarország című könyvét olvasni Aki még nem olvasta, azonnal rendelje meg a most megjelent harmadik kiadást, melynek leszállított várai a következők: Csehszlovákiában 20 ck (eddig 30 ck) Jugoszláviában 35 dinár (eddig 40 dinár) Romániában 60 lej Amerikában 0,75 dollár a többi államban 2000 márka (Portamentes ajánlott kérdés) A Jövő könyvosztálya, Wien, V., Rechte Wienzeite 79 Az ántantbizottság ellenőrző látogatása Ingoldtstadtban incidens nélkül. Berlin, december 12. (T. K. B.) A „Voesische Zeitung” müncheni jelentése szerint az ántantbizottság ingoldtstadti ellenőrző látogatása, amely az első alkalommal az ismeretes incidensre vezetett, most a legmesszebbmenő biztonsági intézkedés folytán simán ment végbe.