Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)

1922-12-01 / 274. szám

Péntek, 1322 december 1 ,T­­­V ■ v si „rendtörvény.“ Egyszakaszos sajtótörvény készül. — A J­ö­v­ő budapesti tu ésitéjitől. — Budapest, november 16. Rakovszky Iván belügyminiszter ma nyi­latkozott azokról a törvényjavaslatokról, ame­lyek a kivételes rendeleteket fogják meghosz­­szabbítani , amelyek rövidesen a nemzetgyű­lés elé kerülnek. Ezek közé tartozik az új­­ rendtör­vény ahogy a kormány nevezi. — A jövő hónap elején — mondotta Ra­­kovszky — benyújtom az új rendtör­vényt. * Ebben a rendtörvényben lesz egy szakasz, amely a sajtóval foglalkozik. Ez alatt nem azt értjük, hogy egyszakaszos új sajtótörvényt hozunk, hanem ebben az egy szak­aszban szabályozzuk alap­betiltást, a lapengedélyezést és mindazokat a kérdéseket, amelyekről eddig endelet szólt. Ebből megérthetjük : egyszakaszos sajtó­törvény fogja tehát „szabályozni“ a lapbetil­tást, a lapengedélyezést . . . „A nemzet szabadon vá­lasztott hatalmas vezére." Vájjon ki lehet ez ? Megmondja Achim I­ András gyilkosa, Zsilinszky Endre szerkesztő úr, aki nagy vezércikket eresz­tett a „Szózatában abból az alkalomból, hogy­­ e dicső lapot Gömbös „rokonszellemül nyomdavállalattal egyesitette. A zsidó mo­zisok pénze, természetesen, sovány fala­ volt a „Szózat“-nak, Gömbös tehát gon­doskodott arról, hogy fajvédő-lapja meg­felelő támogatásban részesüljön. Persze, majd csak később derül ki, hogy miré is pénz van a „Szózat“ dicsekvése mögött amely szerint ezentúl megerősödött anyagi eszközökkel küzdhet a három év előtt­i programért, modern fölszerelésű nyomdá­val... Egyelőre elégedjünk meg azzal a nyugtával, amelyet Zsilinszky szerkesztő úr a következőkben nyújt át vezércikkében a nyilvánosság előtt — Horthynak. »Mi bizunk — írja —. És hódolattal, szeretettel, a niebelungi hűség fogadal­mával köszöntjük e nekünk ünnepélyes órában azt a férfiút, aki mindnyájunknál erősebb élő hitben, minden magyarok urát, a nemzet szabadon választott hatal­mas vezérét, Horthy Miklóst.“ Mert jó pennája van ennek a Zsilin­szkynek !... Lemondott a külügyi faszalló­ság elnöke. Teleki Pál gróf lemondott a kü­lügy­i bizottság elnökségéről. A bizottság e hét vé­gén ülést tart és ú­j elnököt fog vá­lasztani. Bánffy Miklós gróf miniszter ezúttal sem jelenik meg a bizottság előtt. Bethlen István gróf miniszterelnök fogja helyettesíteni de ugyancsak a miniszterelnök ad majd vá­laszt a bizottság ellenzéki tagjainak kérdé­seire. Az ellenzéki pártok, természetesen, a külügyi bizottság ülésezését föl fogják hasz­nálni arra, hogy egyes külpolitikai kérdések­kel kapcsolatban a kormánytól felvilágosítást kérjenek. A kormánypárt. A kormánypárt közgazdasági és földmive­­lésügyi bizottsága ma, csütörtökön délután együttes értekezletet tartott. Utána a párt rendes heti értekezletet tartott, amelyen a bizottságokban már letárgyalt javaslatokkal foglalkoztak. A földreform-ditok proklamációja. A földreform végrehajtását követő nemzet­gyűlési képviselők szerdán este tíz órakor a Pannónia­ szálló éttermében társasvacsorát ren­deztek, amelyen pártállásra való tekintet nél­kül jelentek meg kormánypárti és ellenzéki képviselők. A vacsora keretében megbeszélték a földreformmal kap­csolatos aktuális kérdéseket. Részt vettek a megbeszélésen: Brassay Károly, Szilágyi Lajos Eőri Szabó János, Szijj Bálint, Griger Mik­lós, Drozdy Győző, Szakács Andor, Hegy­­megi Kis Pál, Dénes István. A megjelent képviselők hosszabb eszmecserét folytattak és elhatározták, hogy a földreform sürgős végre­hajtását követelő kérésüket legközelebb prokla­máció alakjában a nemzetgyűlés elé terjesztik. A proklamáció benyújtásával egyidejűen az ag­rárdemokrata képviselők csoportjából egy kor­mánypárti és egy ellenzéki képviselő fogja megindokolni a proklamációt. I­ÖV 6 szabad országban jelenik­­­ meg. Megírhatja az igazat és imk az igazat írja meg Monarchists tüntetés Budapest közgyűlésén. Viharosan éltették „Ottó király“-t. — Kava­rodás Silskl-Kiss Lajos interpellációja miatt. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, november 30.­­ A főváros közgyűlésén szerdán dél­után váratlanul lelkes demonstráció volt Ottó „király“ mellett A tüntetést egy csak megkezdett, de el nem mondott interpel­láció váltotta ki, amelyet Zilahi-Kiss Lajos akart előterjeszteni. Zilahi Kiss Lajost, amint ismeretes, egy összeférhetetlenségi esettel kapcsolatban éppen a minap fosz­tották meg mandátumától. Tizenöt napi ideje van fellebbezését benyújtani az iga­zoló választmány mandátumfosztó döntése ellen. Ezt a rövid időt akarta fölhasználni a levitézlett városatya, hogy hattyúdalát elzengje és interpellációt jegyzett be. A beszéde nyomán támadt óriási fölzúdulás azonban Zilahi-Kiss Lajost hirtelen elhall­gatásra, sőt gyors távozásra kényszerítette. Beszéde kezdetén mindjárt türelmetlen föl­­kiáltások hangzottak. Alig is jutott tovább ennél a mondatnál: „Egyesek a templomba azért járnak, hogy tüntessenek . . .“ Izgatott és tür­elmeitlen közbekiáltások szakították félbe úgy a kereszténypártiak, mint a demokraták­­óraiból: — Eláll! Kendre! Rendről Nem hallgatjuk m­eg! — Nincs is joga beszélni! — süvített ■gy éles hang, amely után felhangzott a másik: — ízléstelenség! Zilahi-Kiss Lajos halálsápadtan állt helyén és a nagy kavarodásban is ragaszkodott ahhoz, hogy beszédét elmondhassa. Gyönge orgánuma hiába próbált keresztültörni az állandó zajon, nem siker­ült. Egyetlen szavát sem lehetett tartani, csak az ajka mozgásából volt kive­hető, hogy tovább is beszél Látszólagos türelme azonban újabb izgal­makat okozott és a városatyák helyeikről elugrálva követelték, hogy ne folytassa be­szédét. Ismét fölhangzott a csatakiáltás: •Eláll! Eláll! Üljön le! Zilahi-Kiss rendíthetetlenül beszélt tovább, szavaiból csak egyes szófoszlányokat lehetett hallani: — Az elhalt királyért és Ottóért tartanak miséket a templomokban, ahelyett, hogy áj­­latoskodnának. Csak kijövetelkor veszik észre az emberek, hogy nem ájlatoskodni voltak hanem politikai demonstráción vettek részt... Erre elemi érövel tört ki a tiltakozás : — Nem ide való ! Nem hallgat­j­n­k meg! Szépen­­fejezte be működését A kiáltozásokon egyszerre csak keresztül tört az éljenzés : — Éljen a király! Éljen II. Ottó ! — amire a teremen levők valamennyien é­­­j­e­n­ kiáltásban törtek le Percekig tartott a tüntetés, amelyet tapssa majd újabb és újabb éljenzéssel fűszerezte! A kereszténypárt és az ellen­zék egy pillanat alatt egy­ségessé vált a lelkesedésben. A városatyák kitódultak padjaikból és csapat­­okba verődve lelkesen tovább éltettek­­ „király “-t. Zilahi-Kiss Lajos még akkor is helyén maradt, de amikor látta, hogy beszédét kép­telen elmondani, elővette zsebéből az inter­pelláció gépírásos szövegét és a hatalma­­zásban olvasni kezdte. A korábbi jelenetek természetesen, most is megismétlőd­t­e­k, úgy, hogy Zilahi-Kiss az interpelláció fölolvasását is kénytelen volt abbahagyni Ekkor az elnöki emelvény felé indult, hogy interpellációját átnyújtsa, de erre kórusban hangzott fel a kiáltás: Nem kell átvenni! Ne fogadják el! Bényi Dezső alpolgármester ült az elnök székben, aki nem is vette át az írást. Zilahi-Kiss erre a közgyűlés jegyzőjé­hez fordult, aki szintén nem fo­gadta el. Lassan elültek az izgalom hul­lámai és az­­elnök szóhoz juthatott. — Azt hittem — mondotta —, hogy az interpelláló elállt a beszédétől. Az inter­pellációt azonban írásban előterjeszteni nem­ tehet, mert az ellenkezik az ügyrenddel. Zilahi-Kiss kijelentette, hogy nem állt el interpellációja előterjesztésétől és nem is haj­landó. Erre a kijelentésre újabb izgalom tá­madt, ismét minden oldalról kiáltozták, hogy nem hajlandók meghallgatni egy fölfüggesztett város­atya beszédét. Zilahi-Kiss nem is tehetett mást, hátat fordítva a közgyű­lésnek, sápadtan kifelé indult Vise a megyei választójognak. A kormánypárti többség elfogadta a Fáy-Sc­e­pues-javaslatot. — A Tudományos Akadémia is behódolt a Nemzeti Tanácsnak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülése. — A J­ö­v­ő budapesti tudósítójától — Budapest, november 30. A fajvédő kormány és engedelmes pártja ma elhantolta az ősi vármegyét. Azok, akik oly nagy hangon lobogtatják az ősi magyar intézmények tiszteletét, ha érdekük úgy kívánja, habozás nélkül pusz­títják el a legősibb magyar intézményt, a vármegyét, amely eddig a magyar alkot­mány védelmi bástyája volt. A vármegyék ellenálló, önvédelmi ereje főképen azon a jogon nyugodott, hogy a vármegyei tör­vényhatóságok maguk választották tisztvi­selőiket. Bethlenél ma pucsszerűen kivégez­ték a vármegye választójogát; elfogadták a Fáy-féle javaslatot, amely szerint addig már nem lesznek megyei választások, amíg a közigazgatás reformja el nem ké­szül, ami viszont tudvalévően azt jelenti, hogy a vármegyei tisztviselőket a kor­mány fogja kinevezni. Ez meg azt jelenti, amint az ellenzék kimutatta, hogy azokat nevezi ki majd a kormány, akik neki ked­vesek, a többieket szélnek ereszti. Jön a Förster-féle szolgabírák uralma! Letárgyalták az Akadémia szubvenció­járól szóló javaslatot is, amelynek során kiderült az is, hogy a most Horthy paran­csára megajándékozott Kurzus-Akadémia hódolva járult annak idején a Nemzeti Tanács elé ... A nemzetgyűlés mai üléséről tudósítá­sunk a következő: Megszavazzák az Akadémia szubvencióját. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését fél­tizenegykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló javaslathoz elsőnek Szakács Andor (48-as kisgazdán­­ szó­lalt föl. Ferenc császár korának ismerte­tésével kezdi beszédét. E kor jellemzésé­ről beszélvén, megemlíti, hogy a követek leveleit akkor­­fölbontották. P­a­k­o­­­s József: Most is! Szakács Andor: A képviselőknek címeket adományoztak. Horváth Zoltán: Kormányfőtaná­­csosok lesznek most! Szakács Andor: A nemzet az ural­kodóval a legtragikusabb küzdelmeket folytatta. Strausz István (pkv. ellenzéki): A Habsburgok alatt hatalmas volt az ország! Nagy Ernő : Szolgák lettünk. Strausz István: Most is. Szakács Andor: A magyar arisz­tokrácia nem teljesítette soha a nemzettel szemben kötelességét. Nem vett részt soha a tudomány istápolásában, pedig anyagi helyzete ezt ugyancsak megengedte volna. A világ nem változott, így van ez ma is, nagyon kis kivétellel. A javaslatot elfo­gadja. Jánosi Zoltán: Indítványozza, hogy az Akadémia állami támogatását tizenkét millió kétszeresében állapítsák meg. Beszél az Akadémia ósdi szellemé­ről s azt mondja, hogy az októberi forra­dalom győzelme után a szabadabb szellem hullámverései az Akadémi épületébe is becsaptak. Jelen volt a népköztársaság idején a Nemzeti Tanács ülésén, amikor megjelent a Nemzeti Tanács előtt iga­zán hívás nélkül és önként az Akadé­mia nevében a vezetőség hármas kül­döttsége: Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert és Heinrich Gisztev, akik biztosították a Nemzeti Tanácsot en­gedelmességükről és támogatásukról. Klebelsberg Kunó közoktatás­­ügyi miniszter: Reflektál az egyes felszó­­lalásokra. Bejelenti, hogy a javaslat letár­­gyalása után beterjeszti a népoktatás re­formjára vonatkozó javaslatot. Bejelenti továbbá, hogy hajlandó más tudományos 1 .intézeteket is állami támogatásban" része­síteni az idei költségvetés keretein belül. Rassay Károly: Hol van az a költ­ségvetés? A javaslatot ezután általános­ságban elfogadták. A részletes tárgyalásnál Jánosi Zoltán indítványozza az Akadémia segéd ,"yennek 24 millió koronára való f­ölem­elé­­sét. Indítványát elvetik. A többi szakaszt vita nélkül elfogadják és azt részvet­e­i­b­e­n is megszavazzák. Amikor a belügyminiszter még ellenezte a közigaz­gatás reformját, F­a­r­k­a­s Tibor (kormánypárti) reflek­­ci a belügyminiszternek egy reggeli lap­­­ megjelent nyilatkozatára­, amelyben a­elügyminiszter az ő állításával szemben­­(■gcáfolja, hogy márciusban részt vett olna a pest megyei székházban tartott­­ülésen, amely tiltakozott a közigazgatás Tomija ellen mindaddig, amíg az al­­otmányos rend teljesen helyre nincs ál­­ltva. A belügyminiszter azt mondja, hogy nem vett részt vele együtt ezen a gyűlő­­en. Felolvassa a „Budapesti Hírlap” tu­dósítását, amelyből kitűnik, h­ogy Rakov­­szky Iván ott volt, sőt beszédet is tartott igen szellemben ezen a gyűlésen. Rakovszky Iván belügymasz­iszt ki­ijelenti,­ hogy nem akarta Farkas Tibor s­zemélyében sérteni és elismeri, hogy neki van igaza. Elfogadják a vármegyei pucs-javaslatot. Szünet után a közigazgatási és pénz­ügyi bizottság együttes jelentését terjesz­tik be Fár Gyula indítványára vonatko­zóan. A bizottságok javasolják a törvény­hatósági választások elhalasztását mind­­addig, amíg a közigazg­­ás reformja meg nem történik, ami tudvalévően a kineve­zési rendszer bevezetését jelenti. Szilágyi Lajos (pártonkívüli ellen­zék) : Színvallásra akarja késztetni a bel­ügyminisztert, hogy kivel akarja letár­gyalni a közigazgatás reformjáról szól­avaslatot, ezzel a nemzetgyűléssel, vagy pedig a kétkamarás régi országgyűléssel Olyan információi vannak, hogy a kormánypártban sincs biztosítva sem a felsőház reformjára vonatkozó javaslat, sem a közigazgatás reformja, intézkedést kér a belügyminisztertől a bihar megyei szégyenteljes állapotok meg­büntetésére. R­o­t­h­e­n­s­t­e­i­n Mór (szoc. dem.) kifogásolja, hogy Fáy Gyula pucsszerűen terjesztette elő indítványát. Ezzel nem a részletes tárgyalásnál kellett volna elő­állni, hanem az általános vita során, hogy a képviselőknek alkalmat adjanak a ko­moly mérlegelésre és hozzászólásra. G­a­á ! Gaszton: ügy van! Tökéletesen gaza van! Rothenstein Mór: Ha a bel­ügyminiszter csinálja meg a közigazgatási reformot, akkor többé nem fogják a tiszt­viselőket választani, hanem jön a kineve­zési rendszer és akkor a kormány csak azokat a tisztviselőket fogja megtartani, akik neki kedvesek, a többieket egyszerűen szélnek ereszti Jöjjön a belügyminiszter ide egy olyan javaslattal, amely kimondja, hogy olyan alapon ejtik meg a megyékben a válasz­tásokat, amely alapon a nemzetgyűlés létrejött. R­a­k­o­v­s­z­k­y Iván belügyminiszter kijelenti, hogy a nemzetgyűlés jogainak megnyirbálása lenne, ha a képviselőket megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy bármikor új szakaszt indítványozhassanak. Különben sincs másról szó szerinte, mint a mai helyzet meghosszabbításáról. Egyéb­ként a bihari panaszok orvoslása érdeké­ben már intézkedett. A Fáy Gyula által indítványozott sza­kaszokat az ellenzéki indítványok elveté­­sével elfogadta a Ház. • A huszadik szakasznál G­y­ö­r­g­y Imre (szoc.-dem.) szólalt föl. Kifogásolta a közigazgatási bizottság munkájának pon­gyolaságát. Az utolsó pillanatban pucs­­szerű gyorstalpalás történt. Indítványozza, hogy a Friedrich-féle választójogi rende­let alapján a választások el­rendelésének alapjára helyezked­jék a nemzetgyűlés. Rassay Károly csatlakozik ehhez az indítványhoz. Szilágyi Lajos kiegészítő indít­ványt tesz, hogy a csonka vármegyéjét vonjuk ki a rendelkezés alól. A javaslatot különben nem fogadja el. Ja­r­a­k­a­c­s Andor pártja nevében szintén a javaslat elfogadása ellen beszél. A többség a közigazgatási bizott­ság javaslatát fogadja el. Az ülés két órakor ért véget, a legkö­zelebbi ülés pénteken lesz. Angol birodalmi kereskedelmi kon­ferencia. Az angol kormány konferenciára h­ívja össze a dominionok képviselőit a brit birodalmi kereskedelem kiépítésének megtárgyalására.

Next