Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)
1922-12-07 / 279. szám
ei. év Bécs, 1922 december 7. csütörtök I Egyes szám áras I II Ausztriában • . • • 1 600 osartr. K | | Csehszlovákiábasi ...... I ch | b Jugoszláviában ...... .2 dinár | | Romániában ...... ....3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker Rechte Wienzeile 79. szám: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink : Ausztriában 149.870, Csehszlovákiában 80.840, Jugoszláviában 40.108. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőiroda 279.550.1 szám A sok konferencia nem érdekli már az embereket, mert nem várnak azoktól semmi jót. A háború vége óta majd minden hónapban hol itt, hol ott — rendesen valamely bűbájosan szép fürdőhelyen — konferenciáztak a világ nagyjai és hatalmasai anélkül, hogy egy szalmaszálnyival is előbbre mozdították volna a szenvedő emberiség ügyét. Most is ott vagyunk, ahol a háború végén, jobban mondva, ahol a háború alatt voltunk , a nemzetek nyakig belemerülve az egymásiránti féltékenykedésbe, gyűlölködésbe, elzárkózásba és az egymást rontani akarásba. Ezen a sok konferencia semmit sem változtatott, sőt azt lehetne mondani, hogy rontott az állapotokon, mert még jobban összebonyolította a nemzetek közötti viszonylatokat. Ezért nem érdekli az embereket az, hogy mit csinálnak a nagyhatalmú francia, angol és egyéb miniszterelnökök és külügyminiszterek és diplomaták, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezeknek az uraknak a hatalmuknál csak a tehetetlenségük nagyobb, de ez azután sokkal nagyobb. Ezért azután ügyet sem vetettünk volna arra a konferenciára, a.amely most szombaton fog összeülni Londonban és amelyen az angol, francia, olasz és belga miniszterelnökök ülnek össze tanácskozásra, ha a londoni amerikai nagykövet, Harvey, hangos, harsogó, okos és becsületes riadóval föl nem hívja rá a figyelmünket. A nagy amerikai köztársaságnak londoni képviselője, a konferencia küszöbén szükségét látja annak, hogy odakiáltsa a tanácskozásra gyülekező nagy uraknak: úgy, amint eddig mentek, még egy évig sem mehetnek tovább a dolgok. Megmondja egészen nyíltan, hogy ennek a londoni konferenciának, amelyet az 1918 óta eltelt négy év legjelentékenyebb történeti mozzanatának nevez, a legközelebbi héten a nagy függő gazdasági kérdések nemzetközi szabályozását nyélbe kell ütnie, ami, ha meg nem történik,nincs ami Európát az összeomlástól megmenthesse. És hogy a miniszterelnök urak felelősségét még jobban kidomborítsa, rámutat arra, hogy a rendezést egyedül a vezető felelős államférfiak, tehát a kormányelnökök megegyezésétől, nem pedig alárendelt közegek és szervek konferenciázásától lehet várni Végül — és talán ez a legfontosabb — kijelenti, hogy Amerikának alighanem módjában lesz a konferencia elhatározásaira befolyást gyakorolni. Ezek bizony okos és erélyes szavak és arra mindenesetre alkalmasak, hogy végképen elhamvadásnak indult reményeinket egy kissé fölélesszék. A dolog úgy áll, hogy a világháború során Európa gazdaságilag függő helyzetbe jutott Amerikával szemben, amelynek olvasatlan milliárdokkal tartozik, úgy, hogy Európa gazdasági helyreállítása Amerika közreműködése nélkül tisztára lehetetlen. Ebből következik, hogy csakis Amerikának áll módjában a megháborodott Európát kijózanítani és a helyes útra, a kiegyenílés és kiengesztelés útjára rákényszeríteni, amely úrra a maga erejéből és akaratából rálépni nem képes. Harvey beszédéből arra következtetünk, hogy Amerika el van határozva — a londoni konferencia alkalmából — egy ilyen kijózanító és útbaigazító kísérletnek a megtételére. Minden attól függ, hogy ez a kísérlet sikerül-e? A sok érdektelen konferencia után tehát megint van egy érdekes, amelytől — amint Harvey is mondja — milliók jóléte függ. (L.) Törvényesítik a kivételes hatalmat! Javaslat a kurzus-jogrend fokozottabb biztosítására. — A JP 16 budapesti tudósítójától. Budapest, december 6. A nemzetgyűlés mai, szerdai ülésén a belügyminiszter beterjesztette a „közrend fokozottabb biztosítása tárgyában“ készült törvényjavaslatot. A javaslatnak igen szép neve van, de nem is felel meg a valóságnak, hanem fedi, leplezi a valóságot. Mert aszerint, ami ebben a javaslatban van, címe inkább ez lehetne : javaslat a kurzusközrend fokozottabb biztosítása tárgyában. A szépnevű javaslat ugyanis tulajdonképen nem más, mint a kivételes hatalom alapján kiadott és hatályukat vesztett rendeletek megerősítése egy új törvénnyel. Az új törvény intézkedik majd arról, hogy ezentúl is a kormánynak nem tetsző elemeket a belügyminiszter kiutasíthassa az országból, rendőri felügyelet alá helyezhesse őket és internáló táborba küldhesse az illetőket. Az internáló táborok azonban új nevet kapnak, ezentúl dologháznak fogják hívni. A l a p he ti 11 a jogot is föntartja magának a belügyminiszter ; a rendőri fölüigyeles alá helyezettek nem használhatnak nyilvános telefont, postájuk, levelük, telefonjuk, távirataik cenzúra alá esnek, politikai gyűlésen nem vehetnek részt. Ebből a törvényjavaslatból a legsötétebb rendőr állam képe vigyorog! A kurzus jogtipró „rendjének“ törvénybeiktatásáról van itt szó, a kivételes hatalom, a háborúszülte önkény állandósításáról. Sőt! Amit a kurzus kormányai a polgári szabadságjogok legázolása terén önkényes, kivételes hatalmuk fantáziájával megteremtettek, az itt nemcsak törvényesség látszatába búvik, nemcsak állandósul, hanem kibővül. A kiutasítás, internálás, lapbetiltás mellett az önkény fegyvere a rendőri felügyelet olyan arányú lehetőségével szélesedik, ami a legvadabb Szibériát jelenti akár a főváros kellős közepén is mindazok számára, akik nem tetszenek a kormánynak és közegeinek. Tessék elképzelni annak egzisztenciáját, akire rácsap a rendőri felügyelet! Még a telefont sem használhatja. Hogy’ fog az ilyen ember állást kapni, hogyan fog megélni? És hányan fogják e törvény miatt kenyerüket veszteni! Elvadult hajsza, üldözés és zaklatás szabadul ebből a törvényből az ország lakosságára, amely pedig éppen eleget szenvedett már a kurzus jogrendjétől. Talán jól is van ez így, hogy most még megtetézi a kurzus a maga brutalitásait — így majd megkapja végül is a nagy fölkiáltást: elég volt! A javaslat szerint a rendőri felügyelet vagy a dologházba való utalás kérdésében elsőfokon az alispán s az állami rendőrségek főkapitányai határoznak. A határozat ellen csak birtokon kívül van helye fellebbezésnek. A közigazgatási dologházba utalt személy az erre a célra kitűzött zárt helyen állandóan őrizet alatt áll és valláserkölcsi oktatás vagy tanítás útján a rendes munkáséletmódhoz szoktatandó. A dologházba utalás határozott időtartamra szól, azonban legfeljebb hat hónapra történhetik. A megszabott időpont lejárta előtt tizenöt nappal a dologház felügyelőbizottsága köteles javaslatot tenni a belügyminiszternek, vájjon az illető személy szabadon bocsátható vagy továbbra is rendőri felügyelet alatt maradjon-e. Rendőri felügyelet alá ük aggályos személy kerül, „akinek magatartásából, nyilatkozatából vagy egyéb körülményekből a hatóság azt a meggyőződést meríti, hogy az illető személy az alkotmány és a társadalom törvényes rendjének fölforgatására irányuló tevékenységgel nyilvánvalóan egyetért, az ország területének megcsonkítására alkalmas cselekményt támogat vagy elkövet, az állam alkotmányát, a hazafias vagy vallásos érzést, a hatóságok tekintélyét gúnyolja. A közegészségügyi, közélelmezési vagy közbiztonsági szempontból közszolgáltatásokra kötelezhető minden munkaképes egyén, aki 18. életévét meghaladta és 50. életévét még nem töltötte be.“ Végül a belügyminiszter határozott vagy határozatlan időtartamra megtilthatja az olyan belföldi lap megjelenését, amely az állam érdekeit, a közrendet vagy a közbiztonságot sérti. A terjesztés megtiltása esetén tilos a közönség figyelmét a lapra falragasz útján fölhívni, a lapot dohánytőzsdében, üzletben, egyáltalában nyilvános helyen árusítani, ingyen szétosztani, közszemlére tenni és az előfizetőkön kívül másoknak szétküldeni Az újságpapírra vonatkozó paragrafus szerint fölhatalmazást kap a miniszterelnök, hogy minden rotációs és minden íves nyomópapír felhasználása tekintetében esetről-esetre korlátozásokat állapíthat meg. „sem lehet örökös fenyegetések közepett élni! It londoni amerikai nagykövet beszéde a londoni konferenciáról. — PerBearS pénteken átérik Londonba. — Franciaország újabb garanciák fejében hajlandó Németországnak moratóriumot adni ? — A jövő munkatársától. Bécs, december 6. A londoni konferencia megkezdése előtti napokban különös jelentősége van annak a beszédnek, amelyet Starvey, az Egyesült Államok londoni nagykövete az amerikai klub lakomáján mondott, s amelyben a szövetséges miniszterelnökök legközelebbi londoni találkozását a legnagyobb eseménynek nevezte 1918 óta. Ha a küszöbönálló londoni tanácskozás nem hoz majd az európai gazdasági program tekintetében megoldást, akkor — Harvey szerint — igazán nem tudni, hogy mi menthetné meg Európát az összeomlástól. Nem lehet örökös fenyegetések közepett élni és nincs semmi célja a brüsszeli konferenciának, ha négy nagy európai állam felelős miniszterelnökei előzetesen nem tudnak tisztába jönni egy közös tervre nézve, amely a gazdasági végromlást elhárítja. A londoni konferencián dől el tehát majd a napmilliók sorsa és jövő megélhetése. Ha a szövetséges miniszterelnökök Londonban sem találják meg a megoldás lehetőségét a civilizáció érdekében, akkor mindennek el kell pusztulnia. Nincs kizárva, hogy Amerika abban a helyzetben lesz, hogy a londoni határozatokat befolyásolja. Harvey beszédéből az a növekvő érdeklődés szól, amelyet az Egyesült Államok kormánya és gazdasági életének irányító körei újabban Európa sorsa iránt tanúsítanak. Az Egyesült Államok állásfoglalásának, amely eddig az európai ügyektől való visszavonulást hirdette, ez a változása kis részben az utolsó választások eredményére, sokkal nagyobb részben azonban a gazdasági viszonyok mérlegelésére vezetendő vissza. A világháború a világgazdaság súlypontját Amerikába tolta át s az Egyesült Államok a háború vége óta is megmaradtak a kimerült Európa legfontosabb szállítójának. Csakhogy amíg a béke első éveiben a kiéhezett és lerongyosodott, európai országok lakossága minden árat megfizetett Amerika küldeményeiért addig mostanára — kivált a teljesen elszegényedett Középeurópa — már minden megtakarított pénzét fölélte: az európai piac jövevőképessége rendkívül mértékben meg csökkent. Ha most Poincaré jóvátételi politikája (amely, mellesleg megjegyezve, elsősorban Poincaré miniszterelnöki pozíciójának biztosítását szolgája és csak másodsorban Németország gazdasági leigázását) Németország gazdasági életét legázolja és a pusztulás útjára löki, az Egyesült Államok elveszítik ezt az egyre jelentősebb európai fogyasztójukat. Nem ideális okok, nem humánus meggondolások, nem érzelmek nemes hatása bírja rá tehát az Egyesült Államok kormányát eddigi politikájának a megvaltoltató fiára, hanem a leghidegebb kereskedői logika. Poincare miniszterelnök és de Lasteyrie pénzügyminiszter a francia delegate, sokkal pénteken érkeznek Londonba. Ugyancsak péntekre várjak Theunis belgi miniszterelnököt és Jaspar pénzügyminisztert is. Anglia részéről Bonar Law és Baldwin kincstári kancellár, Olaszország részéről pedig Mussolini és gróf Ross kincstári miniszter vesznek részt — hatalmas szakértő tábor élén — a london megbeszélésen. Az első megbeszéléseket a szövetséges miniszterelnökök szórabaton délelőtt tartják Bonar Law dolgozószobájában. A „Mondo" párisi jelentése szerint, a brüsszeli konferenciára készített francia program az augusztusi programra támaszkodik, amely azon alapszik hogy Németországnak fizetnie kell. Egyelőre 16 milliárdot követel Franciaország a hátralékos reparációkra, a megmaradó részt Németország Amerikával szemben fönnálló tartozásaira fordíthatja. Nem ellenzik a francia szakértők, hogy a németek 1923 - ra ifi oratóriumot kapjanak, de csak újabb garanciák fejében. Ami pedig a nemzetközi kölcsönt illeti, azt a francia szakértők attól teszik függővé, hogy a német nagyipar jótállást vállaljon a hitelért, de a német vámbevételei, is fedezetül szolgáljanak. A német pénzügyek szövetségközi szigorú ellenőrzését ez a javaslat is múlhatatlanul szükségesnek tartja. Arra az esetre, ha a brüsszeli konferencián ezt a tervet elvetnék, vagy ha a brüsszeli konferencia egészen elmaradna, a francia szakértők javaslata, a „Mondo“ tudósítójának értesülése szerint mint egyetlen megoldást: a Ruhr-vidék megszállását ajánlja. A brüsszeli konferenciát egyébként — tekintettel a londoni megbeszélések előreláthatóan hosszabb időtartamára — minden valószínűség szerint december 18. -ára halasztják. A brüsszeli konferenciára meghívják Romániát, Jugoszláviát, Görögországot és Portugáliát is.