Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)
1922-12-08 / 280. szám
t levizmus minden borzalmán de ha számításba "vesszük ennek a nemzetnek temperamentumát és energiáját, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a bolsevizmus ellenhatása messze túllőtt a célon, olyaoessze, hogy a vörös terror leghevesebb ellenzői is ezt csak sajnálhatják és elitálhetik. De most már végre megérdemelné ez a nép, amellyel szemben mia legszivélyesebb barátságot érezzük és amellyel a legjobb egyetértésben kívánunk élni, hogy végre a szenvedélyek lecsillapodjanak és az egymás ellen uszító jelenségek megszűnjenek, végetérjen a szociális és politikai riadó, amely a közéletet ismételten megmérgezi és a szenvedélyeket nem hagyja megnyugvásra jutni. A közműs hatályosabb védelmét tervező törvényről valóban erősen lehet vitázni. A miniszterelnök eszerint olyan fölhatalmazást kap, amely révén mindenkit, akinek működése vagy magatartása a belső rend, közbiztonság, vagy pedig az állam külügyi politikájának szempontjából gyanús, az országból ki lehet utasítani, vagy rendőri felügyelet alá lehet helyezni. Azok a személyek, akiket ilyen sors ér, útlevelet nem kaphatnak, kötelezve vannak minden politikai működéstől tartózkodni ; nem jelenhetnek meg nyilvános gyűlésen, társadalmi összejövetelen; nem használhatják a telefont; levelezésük és telefonforgalmuk, ellenőrzés alatt áll és indokolt esetekben meg is tilthatják számukra a levelezést és a telefonbeszélgetést. Ita pedig ezek a személyek a hatóságok rendlkéréseit áthágják, hat hónapra dologházba internálhatók. Aki objektíven ítélkezni akar efölött a törvénytervezet fölött, az valóban nem tagadhatja azt a tényt, hogy ez a kormánynak félelmetes hatalmat biztosítana, olyan hatalmat, amely a visszaélésekre is igen alkalmas. Milyen könnyű például valakire egy gonosztettet fogni, amely az állam tradícióival ellenkezik. Milyen kényelmes volna, a politikai ellenfélre egyszerűen ráfogni, hogy az uralkodó rendszer ellen hangoztatott kifogásai hatósági beavatkozásra alkalmasak, az országnak a közviszonyait tudatos módon rossz színben tüntetik föl és ezáltal a nemzet hitelét rontják. Milyen súlyos dolog az is, hogy a minisztérium jogot kap arra, hogy meghatározott föltételezések mellett, ha azok aleső rend védelmével, a közbiztonsággal, vagy az állam külpolitikai érdekeivel látszanak összefüggésben, a posta, a telefon és a távirat fölött raid ellenőrzést átveheti, Így tehát a levelek ellenőrzését egy bizottság intézné és ily módon ,a liberális törvényhozásnak jelentős elemei t ebbé semmiféle módon sem maradnának érintetlenül, és a személyes szabadság, a jogbiztonság és a miniszterelnök eddigi működésének eredményei e fölhatalmazás által komolyan veszélyeztetnének. Gróf Bethlennek sikerült a kilengéseknek véget vetni és a törvény uralmát az országban újból helyreállítani. (! ? — A síért.) Ez az érdeme még inkább méltánylandó lenne, ha nem hoznának ilyen pániktörvényt és ha egynéhány radikális érzelmű miatt nem vonultatnák mindjárt föl a legmesszebbmenő fölhatalmazás nehéz mozsarai! Mi nem tartozunk azok közé, akik Magyarország belső viszonyai miatt folyton izgatnak és Ausztria és Magyarország között elkeseredést akarnak szítani, de azért megállapítjuk, hogy a törvényhozásában bizonyos hidegvérűséget kell tanúsítani és kancenkparagrafusok a legmesszebbmenne felhatalmazással sem alkalmasak arra, hogy segítsenek egy országon. A többi nagy német lap is kivétel nélkül a legélesebb elítélés hangján foglalkozik a Bethlen-kormánynak a közszabadságok ellen intézett merényletével. Az „Arbeiter-Zeitung“ „Barbár kivételes törvény Magyarországon“ címmel ír az ügyről és megállapítja, hogy hasonló törvényt sehol a világon, még a forradalmakat legközvetlenebbül megelőző időkben sem hoztak ; még a cári Oroszországban sem mertek a barbárságnak ilyen őrületes tobzódásával próbálkozni. Ez a törvény az állampolgárt Magyarországon védtelenné teszi. Hol létezik még ország, ahol a saját állampolgárát kiutasíthatják ? És mindenki kiutasítható és rendőri felügyelet alá helyezhető vagy internálható, aki gyanús. És ki gyanús? Egyszerűen mindenki, aki a poroszlóknak nem tetszik! A „Der Tag“ című új és elterjedt nagy napilap „A keresztény kurzus új kulturcselekedete“ címmel ismerteti hasábjain a botrányos törvénytervezetet. A „Wiener Morgenzeitung“ első oldalán hozza föltűnő betűkkel, következő címek alatt: „A közrend védelme Horthyéknál, „Hallatlan merénylet a szabadság ellen“, „A rendőri felügyelet bevezetése“, „Internálótábor az ellenzék ellen“, „A sajtót agyonhallgattatják“. Még a „Volkszeitung“, ez a szolid néplapocska is, bizonyos dühvel és elkeseredéssel adta meg címeit e fölháborító cselekedethez: „Munkában a magyar reakció!“, „Széleskörű védtörvény alkotása“. Hogy mit imák azok a lapok, amelyek nem járnak be Magyarországra és nem lekötelezettjei a magyar kormánynak, mint a „Presse“, az könnyen elképzelhető, részint a címekből, részint azután a véleménynyilvánítás után, amelyet a „Presse“-ből idéztünk. A Apponyi nem vállal vezérséget. A képviselőház mai ülése után Bárczy István, Ugrón Gábor és Szilágyi Lajos fölkesték Apponyi Albert grófot. Szilágyi Lajos már a délelőtt folyamán is fölkereste külön Apponyit és fölkérte őt arra, hogy az ellenek egységessé tételét célzó akciónak álljon élére, vállalja egy ellenzéki politikai párttérségét, Apponyi kijelentette, hogy nem hajlandó politikai párt alakítására. *• IV «JOVo Tetemre hívják az októberi forradalom kurzista szereplőit. Nagy Vince kéri Bethlen, Bánffy, nagyatádi Saabó, Vasú miniszterek, továbbá Teleki, Ilömbös, Huszár, Haller és Túri Bála kihallgatását. Az ügyész csak a „zászlós urak» kihallgatásához járul hozzá. A Károlyi-pör tárgyalása. — A J 5 v . budapesti tudósítójátél. — Budapest, december 7. A Károlyi-per mai tárgyalásán a kincstár képviselője betetőzte eddigi kudarcát. Annak megállapítására, hogy az országgyűlés föloszlatása alkotmányellenesen történt-e 1918-ban, tanuk beidézését kérte a bíróságtól. Az ügyésznek erre a baklövésére, amely valóban az igazság megállapítására vezethetne, a védők természetesen azzal válaszoltak, hogy a legszélesebb körű bizonyítás elrendelését kérték a maguk részéről is. Fölsorolták azokat a politikusokat, mágnásokat és tudósokat, akik nemcsak csatlakoztak a köztársasághoz, hanem segédkeztek is annak életre keltésében. Ezeknek mindnek tanúkénti kihallgatását követelték a védők. Az ügyész erre észbekapott és látta, hogy ismét tévedett. Kijelentette, hogy csak a zászlós urak kihallgatásához járul hozzá. A tárgyalásról az alábbi részletes tudósításunk számol be : A Károlyi-perben Horváth Dénes, a kincstár képviselője kifejti,hogy az országgyűlés feloszlatása és ezzel kapcsolatban a köztársaság kikiáltása alkotmányellenesen és törvényellenesen történt, terror nyomása alatt. Véleménye szerint az országgyűlés és a főrendiház tagjainak hozzájárulása nem volt önkéntes. Hogy ez így van, kéri tanúként beidézni a régi képviselőház és főrendiház ama tagjait, akik a nevezetes üléseken résztvettek. Bizonyíték gyanánt fölolvassa még Hock Jánosnak, a Nemzeti Tanács volt elnökének nyilatkozatát, amely szerint, ha az országgyűlés akkor nem mondotta volna ki föloszlatását, a forradalom elsöpörte volna őket Hivatkozik arra, hogy a Károlyi Mihály elnöklete alatt tartott minisztertanács állapította meg, hogy miként fog lefolyni a köztársaság proklamálása. A nemzetet sohasem kérdezték meg, hogy mi a véleménye a Nemzeti Tanácsról. Amkor a nemzetet megkérdezték, ez kifejezte a maga véleményét az 1920. I. tc. 9. szakaszával. Az a ténye Károlyinak, hogy a forradalom kirobbanásával fegyveres csoportokra támaszkodva a hatalmat magához ragadta és a királyt urakodói jogkörének gyakorlásában megakadályozta, a büntetőtörvénykönyv 126. szakaszába ütközik és ezzel felségsértés bűntettét követte el. Nagy Vincet Ez a kormányzat fosztotta meg a királyt jogaitól! Ács Jenő válaszol a kincstár képviselőjének. Kijelenti, hogy Károlyi Mihály senkit a világon semmire sem kényszerített. A képviselő úk tagjai a maguk jószántából és önként mondották, ki a Ház feloszlatását éppúgy, mint a főrendiház szünetelését. Hogy ez így van, tanukul kéri kihallgatni Szász Károlyt, a régi képviselőház elnökét, akinek akkori elnöki enunciációját is fölolvassa. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a jelen volt összes képviselők egyhangú helyesléssel kísérték és fogadták el az enunciációt. A képviselőház elnöke. Szász Károly fölkereste Hock Jánost és kérte Károlyit, hogy tegye lehetővé a képviselőház föloszlatását. Kéri erre vonatkozóan kihallgatni Szász Károlyt, gróf Klebelsberg Kunót és Teleszky Jánost, mint akik Károlyinál megjelentek és kértek, hogy tegye lehetővé Károlyi is a képviselőház feloszlatását. Kéri még tanuul kihallgatni báró Wlassics Gyulát, a főrendiház elnökét, továbbá Berzeviczy Albertet, gróf Csekonics Endrét, Hock Jánost, Szterényi Józsefet, Vámbéry Rusztemet stb. Mindezek tanúsíthatják, hogy senkivel szemben kényszert nem gyakoroltak. Nagy Vince hivatkozik arra, hogy Károlyi Mihály nemcsak a Nemzeti Tanácsot kérdezte meg a fegyverszünet megkötése dolgában. Az akkori általános helyzetet és különösen az erdélyi betörés folytán Erdély sorsát behatóan és többször megbeszélte a Budapesten tartózkodó erdélyi politikusokkal. Kéri tanánl beidézni erre nézve Bánffi Miklóst, Ugrón Gábort, Bethlen Istvánt és más erdélyi politikusokat. A továbbiak során kifejti, hogy sem Károlyinak, sem a Károlyi köröl csoportosult politikusoknak eszük ágában sem volt a király eltávolítása. Rátér ezután Nagy Vince síz a főrendeknek Svájcban IV. Károlynál ett látogatására, amikor a királyt lemondásra bírták, Wlassics Gyula, herceg Eszterházy Miklós és Dessewffy Aurél mennek el. Csernoch János hercegprímás közben megbetegszik, idehaza marad. A király november 13.-án lemond a magyar trónról is. A budapesti tudományegyetem jogi fakultásának tanári testülete fölkeresi Károlyi Mihályt. Pickier Gyula, Kmetty Károly, Doleschal Alfréd, Kenéz Béla és Király János jönnek hozzá azzal, hogy tanácsot adjanak a köztársaság publikálásának módozataira. Átadott írásukban kijelentik, hogy az utolsó király, IV. Károly királyi hatalma is megszűnt, elesett a magyar királyi hatalomtól, mert a minisztériumot az eskü alól föloldotta, Ausztria császári trónjáról lemondott és lemondott a magyar állam területi integritásáról, az ország érintetlenségéről. A lemondás nélkül is megürült volna a trón — mondják a professzorok. - - A magyar köztársaság kikiáltása teljesen alkotmányos és szabad dolog. Sőt kijelentik, hogy a Nemzeti Tanács a köztársasági államfőt is megválaszthatja, aki a királyi hatalmat és jogokat gyakorolhatja, a hadüzenet kivételével. Márpedig ezek — mondja Nagy Vince — nem Károlyi érdekszekerét toló politikusok voltak, de legkülömbözőbb világfölfogású tudósok. Wlassics Gyula elmondotta, hogy nagyon nehezen bírta rá a királyt a lemondásra. Horvát Dénes közbeszól valamit Nagy Vince feléje fordul és így szól: — Ez Wlassics és Csernoch dolga Tessék a vagyont tőlük is elkobozni. Tessék a lázadás tényét mindezekből a dolgokból kihámozni. Hogy a Nemzeti Tanácsnak köztársaságot kikiáltó ülésén a régi pillérek mind megjelentek, bizonyítja az akkor fölvett film. Szerencsére ezt letagadni nem lehet. De nem lehet letagadni azt sem, hogy senki részéről egyetlen vétó sem hangzott el. Nem mondotta akkor senki, hogy nem törvényes a Nemzeti Tanács, hanem mindenki lelkesedéssel tanfolt. Hogy Károlyi nem adott hazaáruló megbízásokat, kéri ténnkép kihallgatni Nagyatádi Szabó Istvánt, Slayer Jánost, Friedrich Litvánt, Kovács J. Istvánt, Bánffy Miklóst, Sigray Antalt, Teleky Pált. Hogy Károlyi milyen hazafias megbízásokat adott, kéri továbbá tanúként kihallgatni Gömbös Gyulát, Dinics Vidtort, Temesváry Imrét, Uzelli Ferencet, Beck Lajost, Legeza Pált, Kun Béla igazságügyi államtitkárt, Beniczky Ödönt, Bartos Jánost, K. Peres Andort, Neubauer Ferencet, Oberhamer Antalt, Meskó Zoltánt, Kun Béla hódmezővásárhelyi képviselőt. Annak igazolására, hogy a Nemzeti Tanácsnak és a Károlyi-kormánynak személyesen jelentették be csatlakozásukat, kéri tanuképen kihallgatni sokoropátkai Szabó Istvánt, Patacsi Dénest, Huszár Károlyt, Haller Istvánt, Ernszt Sándort, Vass Józsefet, Túri Bélát 1919 márciusában a választások előtt Szatmárott a listára a Károlyi-párt fölvette Ugron Gábort, és Gaál Endre későbbi államtitkárt.. Kéri az ő tanuképeni kihallgatásukat. Kéri tanúképen kihallgatni Dobóczki Dezső nemzetgyűlési képviselőt, hogy mint a Nemzeti Tanács tagjának volt-e valami tudomása hazaáruló dolgokról? A vidéki Nemzeti Tanácsok tagjai közül kéri még kihallgatni Bozsik Pál és Somogyi István nemzetgyűlési képviselőket is. Kéri kihallgatni József főherceget is, aki a győztes forradalmat lelkes százakkal dicsőített®. Horváth Dénes válaszában kijelenti, hogy elhiszi Nagy Vincének, hogy az események hevében sokan támogatták a Nemzeti Tanácsot. De nem fontos hogy a vidéki nemzeti tanácsok mit táviratoztak és mit csináltak, mert azok iz illegitim szervek. Ellenben hozzájárul ahhoz, hogy a zászlós urakat kihallgassák, hogy terrorisztikus módon vették-e őket rá a király lemoondatására Hadik János és Szmrecsányi György akkori nyilatkozataira az a megjegyzés, hogy ezek az urak, akkor opportunizmusból nyilatkozhattak így, de ennek most nincsen jelentősége. Elhiszi nagyatád Szabó magatartását is, de ezek jelentős fölösleges tanuk. Fontosabb lenne Czernín Ottokár vallomása, hogy valóban a király küldte-e ki Károlyit Svájcba. De még ha királyi megbízással is járt volna kín, akkor sem biztos, hogy suba alatt mit tárgyalt. Nagy Vince: Századszor vagyok kénytelen rámutatni arra, hogy az 1920. évi első törvénycikknek megfelelően nem történt semmiféle lépés, hogy a Nemzeti Tanács tagjait és a volt Károlyi- és Berinkey-kormány tagjait bűnvádi után felelősségre vonják. A tárgyalást kedden folytatják. Péntek, 1929 december 8 (280. szám) A londoni konferencia előestéjén Poincaré a laeestálás kiterjesztését és alatta zálogokat követel. - Új ütémes jóvátételi javaslatok. Európa sorsa forog kockán. - A jövő munkatársitól. - Bécs, december 7. A versaillesi béke megkötése óta úgyszólván szakadatlanul akut jóvátételi krízis a legkritikusabb stádiurrába lépett. Janurár 15-én lejár a német moratórium és a szövetségesek brüszöli konferenciája fog dönteni a jóvátételi probléma további sorsáról. Előzően azonban — a tapasztalatokon okulva — szombaton előzetes konferenciára gyűlnek össze az antantminiszterelnökök Londonban, hogy egységes tervet késztsenek elő a brüsszeli tárgyalásokra. Sőt a Reuterügynökség megbízható forrásból arról értesül, hogy a belga kormány csak az esetben hívja össze a brüsszeli konferenciát, ha Londonban sikerül közös plattformot találni a szövetségesek számára. , Mára végre részletesebb jelentésekeközölnek az angol lapok Poincaré „jóvátételi“ terveiről. A „Times” párisi levelezőjének közlése szerint a francia kormány programja a londoni konferencián a következő: 1. Németország csak újabb zá - jogok — bányák, erdők stb. — ellenében kaphat újabb moratóriumot; 2. a német jóvátételi tartozások leszállításáról csak Franciaország és szövetségesei hadiadósságainak megfelelő csökkentése esetén lehet szó; 3 Franciaország a reparációs összegekbe ráeső ötvenkét százalék fölemelését követeli; 4. Németország fizetési kötelezettségei, avagy a belső pénzügyi reformok szándékos elmulasztása esetén a megszállás kiterjesztésével, aRuhr Vidéken vámsorompó fölállításával és a Rajnavidéknek Franciaország számára való gazdasági kiaknázásával kell büntetni. Francia politikai körökben pesszimisztikusan ítélik meg a londoni konferencia esélyeit, holott — írja a „Times“ — a megegyezés meghiúsulása nagy csapást jelentene az angol-francia barátságra. A nevezett lap értesülése szerint az angol kormány az újabb zálogok — erdők, bányák stb. — tekintetében hajlandó koncessziókra, az újabb területi követelésekkel szemben azonban aligha. Az „Eclet Parisien“ jelentése szerint a francia kormány nem hajlandó hozzájárulni ahhoz hogy a „jóvátétel” problémát egyszeri pénzügyi problémává degradálják; politikai probléma ez, mert Németország csak a kényszer hatása alatt hajlandó fizetni. A rendkívül kiélesedett helyzetre vak tekintettel — a francia legfőbb haditanácsalerand elnöklete alatt tegnap ülést tartott — a német kormány újabb megoldási tervet dolgozott ki, amelyet még a londoni konferencia összeülése előtt eljuttat a legfelsőbb tanácshoz. Németország minden erejét megfeszíti a katasztrófa elkerülése érdekében Az ingolstadti és passaui incidenseket is a legmesszebb nem engedékenység szellemében akarja megoldani. Mivel a bajor kormány vonakodó bocsánatkérő nyilatkozatot adni, a birodalmi kormány fogja a valószínűen pénteken elkészülő jegyzékében a kielégítő nyilatkozatokat megtenni.