Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)

1922-12-08 / 280. szám

t levizmus minden borzalmán de ha számításba "vesszük ennek a nemzetnek temperamentumát és energiáját, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a bolsevizmus ellenhatása messze túllőtt a célon, oly­aoessze, hogy a vörös terror leghevesebb ellenzői is ezt csak sajnálhatják és elitálhetik. De most már végre megérde­melné ez a nép, amellyel szemben mi­­a legszivélyesebb barátságot érezzük és amellyel a legjobb egyetértésben kívánunk élni, hogy végre a szenvedélyek lecsillapodjanak és az egy­más ellen u­szító jelenségek megszűnjenek, végetérjen a s­zociális és politikai riadó, amely a közéletet ismételten m­egmérgezi és a szenvedélyeket nem hagyja megnyugvásra jutni. A közműs hatályosabb védelmét tervező tör­vényről valóban erősen lehet vitázni. A minisztere­lnök eszerint olyan fölhatalmazást kap, amely révén mindenkit, akinek működése vagy maga­tartása a belső rend, közbiztonság, vagy pedig az állam külügyi politikájának szempontjából gyanús, az országból ki lehet utasítani, vagy rendőri felügyelet alá lehet helyezni. Azok a személyek, akiket ilyen sors ér, útlevelet nem kaphatnak, kötelezve vannak minden politikai működéstől tartózkodni ; nem jelenhetnek meg nyilvános gyűlésen, társadalmi összejövetelen; nem használhatják a telefont; levelezésük és telefonforgalmuk, ellenőrzés alatt áll és indokolt esetekben meg is tilthatják számukra a levele­zést és a telefonbeszélgetést. Ita pedig ezek a személyek a hatóságok ren­dlkéréseit áthágják, hat hónapra dologházba internálhatók. Aki ob­jektíven ítélkezni akar efölött a törvénytervezet fölött, az valóban nem tagadhatja azt a tényt, hogy ez a kormánynak félelmetes hatalmat biz­tosítana, olyan hatalmat, amely a vissza­élésekre is igen alkalmas. Milyen könnyű például valakire egy gonosztettet fogni, amely az állam tradícióival ellenkezik. Milyen kényelmes volna, a politikai ellenfélre egyszerűen ráfogni, hogy az uralkodó rendszer ellen han­goztatott kifogásai hatósági beavatkozásra alkal­masak, az országnak a közviszonyait tudatos m­ódon rossz színben tüntetik föl és ezáltal a nemzet hitelét rontják. Milyen súlyos dolog az is, hogy a minisztérium jogot kap arra, hogy meghatározott föltételezések mellett, ha azok a­le­ső rend védelmével, a közbiztonsággal, vagy az állam külpolitikai érdekeivel látszanak össze­függésben, a posta, a telefon és a távirat fölött raid ellenőrzést átveheti, Így tehát a levelek ellenőrzését egy bizottság intézné és ily módon ,a liberális törvényhozásnak jelentős elemei t ebbé­­ semmiféle módon sem maradnának érintetlenül, és a személyes szabadság, a jogbiztonság és a miniszterelnök eddigi működésének eredményei e fölhatalmazás által komolyan veszélyeztetnének. Gróf Bethlennek­­ sikerült a kilengéseknek véget vetni és a törvény uralmát az országban újból helyreállítani. (! ? — A síért.) Ez az érdeme még inkább méltánylandó lenne, ha nem hoznának ilyen p­á­n­i­kt­ö­r­v­én­y­t és ha egynéhány radikális érzelmű miatt nem vonultatnák mind­járt föl a legmesszebbmenő föl­hatalmazás nehéz mozsarai! Mi nem tartozunk azok közé, akik Magyarország belső viszonyai miatt folyton izgatnak és Ausz­tria és Magyarország között elkeseredést akarnak szítani, de azért megállapítjuk, hogy a törvény­hozásában bizonyos hidegvérűséget kell tanúsí­tani és kancenkparagrafusok a leg­­messzebbmenne felhatalmazással sem alkalmasak arra, hogy segítsenek egy országon. A többi nagy német lap is kivétel nél­kül a legélesebb elítélés hangján foglalko­zik a Bethlen-kormánynak a közszabadsá­gok ellen intézett merényletével. Az „Ar­beiter-Zeitung“ „Barbár kivételes törvény Magyarországon“ címmel ír az ügyről és megállapítja, hogy hasonló törvényt sehol a világon, még a forradalmakat legköz­vetlenebbül megelőző időkben sem hoz­tak ; még a cári Oroszországban sem mer­tek a barbárságnak ilyen őrü­letes tobzó­dásával próbálkozni. Ez a törvény az ál­lampolgárt Magyarországon védtelenné te­szi. Hol létezik még ország, ahol a saját állampolgárát kiutasíthatják ? És mindenki kiutasítható és rendőri felügyelet alá helyezhető vagy internálható, aki gyanús. És ki gyanús? Egyszerűen mindenki, aki a poroszlóknak nem tet­szik! A „Der Tag“ című­ új és elter­jedt nagy napilap „A keresztény kurzus új kulturcselekedete“ címmel ismerteti hasábjain a botrányos törvénytervezetet. A „Wiener Morgenzeitung“ első oldalán hozza föltűnő betűkkel,­­ következő címek alatt: „A közrend védelme Horthyéknál, „Hallatlan merénylet a szabadság ellen“, „A rendőri felügyelet bevezetése“, „Inter­­nálótábor az ellenzék ellen“, „A sajtót agyonhallgattatják“. Még a „Volkszeitung“, ez a szolid néplapocska is, bizonyos düh­­vel és elkeseredéssel adta meg címeit e fölháborító cselekedethez: „Munkában a magyar reakció!“, „Széleskörű védtörvény alkotása“. Hogy mit imák azok a lapok, amelyek nem járnak be Magyarországra és nem lekötelezettjei a magyar kormány­nak, mint a „Presse“, az könnyen elkép­zelhető, részint a címekből, részint azután a véleménynyilvánítás után, amelyet a „Presse“-ből idéztünk. A Apponyi nem vállal vezérséget. A képviselőház mai ülése után Bárczy István, Ugrón Gábor és Szilágyi Lajos fölke­­­sték Apponyi Albert grófot. Szilágyi Lajos már a délelőtt folyamán is fölkereste külön Apponyit és fölkérte őt arra, hogy az ellen­ek egységessé tételét célzó akciónak álljon­­ élére, vállalja egy ellenzéki politikai párt­­­térségét, Apponyi kijelentette, hogy nem hajlandó politikai párt alakítására. *• IV «J­O­V­o Tetemre hívják az októberi forradalom kurzista szereplőit. Nagy Vince kéri Bethlen, Bánffy, nagyatádi Saabó, Vasú miniszte­rek, továbbá Teleki, Ilömbös, Huszár, Haller és Túri Bála kihallgatá­sát.­­ Az ügyész csak a „zászlós urak» kihallgatásához járul hozzá. A Károlyi-pör tárgyalása. — A J 5 v . budapesti tudósítójátél. — Budapest, december 7. A Károlyi-per mai tárgyalásán a kincstár képviselője betetőzte eddigi kudarcát. Annak megállapítására, hogy az országgyűlés föloszlatása alkotmány­­ellenesen történt-e 1918-ban, tanuk be­­idézését kérte a bíróságtól. Az ügyész­nek erre a baklövésére, amely való­ban az igazság megállapítására vezet­hetne, a védők természetesen azzal vá­laszoltak, hogy a legszélesebb körű bizonyítás elrendelését kérték a maguk részéről is. Fölsorolták azokat a politi­kusokat, mágnásokat és tudósokat, akik nemcsak csatlakoztak a köztársasághoz, hanem segédkeztek is annak életre keltésében. Ezeknek mindnek tanúkénti kihallgatását követelték a védők. Az ügyész erre észbekapott és látta, hogy ismét tévedett. Kijelentette, hogy csak a zászlós urak kihallgatásához járul hozzá. A tárgyalásról az alábbi részletes tudósításunk számol be : A Károlyi-perben Horváth Dénes, a kincstár képviselője kifejti,hogy az ország­­gyűlés feloszlatása és ezzel kapcsolatban a köztársaság kikiáltása alkotmányellenesen és törvényellenesen történt, terror nyo­mása alatt. Véleménye szerint az o­r­­szággyűlés és a fő­rendiház t­a­g­j­a­i­nak hozzájárulása nem volt önkéntes. Hogy ez így van, kéri tanúként beidézni a régi kép­viselőház és főrendiház ama tagjait, akik a nevezetes üléseken résztvettek. Bizo­nyíték gyanánt fölolvassa még Hock Já­nosnak, a Nemzeti Tanács volt elnökének nyilatkozatát, amely szerint, ha az ország­gyűlés akkor nem mondotta volna ki föl­­oszlatását, a forradalom elsöpörte volna őket Hivatkozik arra, hogy a Károlyi Mihály elnöklete alatt tartott minisztertanács állapí­totta meg, hogy miként fog lefolyni a köz­társaság proklamálása. A nemzetet soha­sem kérdezték meg, hogy mi a véleménye a Nemzeti Tanácsról. Am­kor a nemzetet megkérdezték, ez kifejezte a maga véle­ményét az 1920. I. tc. 9. szakaszával. Az a ténye Károlyinak, hogy a forradalom kirobbanásával fegyveres csoportokra támaszkodva a hatalmat magához ragadta és a királyt urakodói jogkö­rének gyakorlásában meg­akadályozta, a büntetőtör­vénykönyv 126. szakaszába ütközik és ezzel felségsértés bűn­tettét követte el. Nagy Vincet Ez a kormány­­zat fosztotta meg a királyt jogaitól! Ács Jenő válaszol a kincstár kép­viselőjének. Kijelenti, hogy Károlyi Mihály senkit a világon semmire sem kénysze­­rített. A képviselő úk tagjai a maguk jó­szántából és önként mondották, ki a Ház feloszlatását éppúgy, mint a főrendiház szünetelését. Hogy ez így van, tanukul kéri kihallgatni Szász Károlyt, a régi képviselőház elnö­két, akinek akkori elnöki enunciációját is fölolvassa. A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint a jelen volt összes képviselők egy­hangú helyesléssel kísér­ték és fogadták el az enun­­c­i­á­c­i­ó­t. A képviselőház elnöke. Szász Károly fölkereste Hock Jánost és kérte Károlyit, hogy tegye lehe­tővé a képviselőház fölosz­lat­á­s­á­t. Kéri erre vonatkozóan kihall­gatni Szász Károlyt, gróf Kle­­belsberg Kunót és Teles­z­k­y Jánost, mint akik Károlyinál megje­lentek és kértek, hogy tegye lehetővé Ká­rolyi is a képviselőház feloszlatását. Kéri még tanuul kihallgatni báró Wlassics Gyulát, a főrendiház elnökét, továbbá Ber­­zeviczy Albertet, gróf Csekonics Endrét, Hock Jánost, Szterényi Józsefet, Vámbéry Rusztemet stb. Mindezek tanúsíthatják, hogy senkivel szemben kényszert nem gyakoroltak. Nagy Vince hivatkozik arra, hogy Károlyi Mihály nemcsak a Nemzeti Taná­csot kérdezte meg a fegyverszünet meg­kötése dolgában. Az akkori általános hely­zetet és különösen az erdélyi betörés folytán Erdély sorsát behatóan és t­ö­b­b­­ször megbeszélte a Buda­pesten tartózkodó erdélyi politikusokkal. Kéri tanánl beidézni erre nézve Bánffi Miklóst, Ugrón Gábort, Bethlen Ist­vánt és más erdélyi politi­kusokat. A továbbiak során kifejti, hogy sem Károlyinak, sem a Károlyi köröl csoportosult politikusoknak eszük ágában sem volt a király eltávolítása. Rátér ezután Nagy Vince s­íz a főrendeknek Svájcban IV. Károlynál ett látogatására, amikor a királyt lemondásra bírták, Wlassics Gyula, herceg Eszterházy Miklós és Dessewffy Aurél mennek el. Csernoch János hercegprímás közben megbetegszik, idehaza marad. A király november 13.-án lemond a magyar trónról is. A budapesti tudományegyetem jogi fakultásának tanári testülete fölkeresi Ká­rolyi Mihályt. Pickier Gyula, Kmetty Ká­roly, Doleschal Alfréd, Kenéz Béla és Ki­rály János jönnek hozzá azzal, hogy tanácsot adjanak a köztársaság pub­likálásának módozataira. Átadott írásukban kijelentik, hogy az utolsó király, IV. Károly királyi hatalma is megszűnt, elesett a magyar királyi ha­talomtól, mert a minisztériumot az eskü alól föloldotta, Ausztria császári trónjáról lemondott és lemondott a magyar állam területi integritásáról, az ország érintet­lenségéről. A lemondás nélkül is megürült volna a trón — mondják a professzorok. - - A magyar köztársaság kikiáltása teljesen alkot­mányos és szabad dolog. Sőt kijelen­tik, hogy a Nemzeti Tanács a köztársasági államfőt is megválaszt­hatja, aki a királyi hatalmat és jo­gokat gyakorolhatja, a hadüzenet kivételével. Már­pedig ezek — mondja Nagy Vince — nem Károlyi érdek­szekerét toló politikusok voltak, de legkülömbözőbb világfölfogású tudósok. Wlassics Gyula elmondotta, hogy nagyon nehezen bírta rá a királyt a lemondásra. H­o­r­v­á­t Dénes közbeszól valamit Nagy Vince feléje fordul és így szól: — Ez Wlassics és Csernoch dolga Tessék a vagyont től­ük is el­kobozni. Tessék a lázadás tényét mindezekből a dolgokból kihámozni. Hogy a Nemzeti Tanácsnak köztársa­ságot kikiáltó ülésén a régi pillérek mind megjelentek, bizonyítja az akkor fölvett film. Szeren­csére ezt letagadni nem lehet. De nem lehet letagadni azt sem, hogy senki ré­széről egyetlen vétó sem hangzott el. Nem mondotta akkor senki, hogy nem törvényes a Nem­zeti Tanács, hanem mindenki lelkesedéssel tanf­olt. Hogy Károlyi nem adott ha­z­aáruló megbízásokat, kéri ténnkép kihallgatni Nagyatádi Szabó Istvánt, Slayer Jánost, Friedrich Litvánt, Kovács­ J. Istvánt, Bánffy Mik­lóst, Sigray Antalt, Teleky Pált. Hogy Károlyi milyen hazafias meg­bízásokat adott, kéri továbbá tanúként kihallgatni Gömbös Gyulát, Dinics Vidtort, Temesváry Imrét, Uzelli Ferencet, Beck Lajost, Legeza Pált, Kun Béla igaz­ságügyi államtitkárt, Beniczky Ödönt, Bartos Jánost, K. Peres Andort, Neubauer Ferencet, Oberhamer Antalt, M­e­s­k­ó Zol­tánt, Kun Béla hódmezővásárhelyi kép­viselőt. Annak igazolására, hogy a Nem­zeti Tanácsnak és a Károlyi-kormánynak személyesen jelentették be csatlakozásukat, kéri tanuképen kihallgatni sokoropátkai Szabó Istvánt, Patacsi Dénest, Huszár Károlyt, Haller Istvánt, Ernszt Sán­dort, Vass Józsefet, Túri Bélát 1919 márciusában a választások előtt Szatmárott a listára a Károlyi-párt föl­vette Ugron Gábort, és Gaál Endre ké­sőbbi államtitkárt.. Kéri az ő tanuképeni kihallgatásukat. Kéri tanúképen kihallgatni Dobóczki Dezső nemzetgyű­lési képviselőt, hogy mint a Nemzeti Tanács tagjának volt-e valami tudomása haza­áruló dolgokról? A vidéki Nem­zeti Tanácsok tagjai közül kéri még ki­­hallgatni Bozsik Pál és Somogyi István nemzetgyűlési képviselőket­ is. Kéri kihallgatni József főherceget is, aki a győztes forradalmat lelkes szá­zakkal dicsőített®. Horváth Dénes válaszában ki­jelenti, hogy elhiszi Nagy Vincének, hogy az események hevében sokan támogatták a Nemzeti Tanácsot. De nem fontos hogy a vidéki nemzeti tanácsok mit távi­ratoztak és mit csináltak, mert azok iz illegitim szervek. Ellen­ben hozzájárul ahhoz, hogy a zászlós ura­kat kihallgas­sák, hogy terrorisztikus módon vet­ték-e őket rá a király lemoondatására Hadik János és Szmrecsányi György akkori nyilatkozataira az a megjegyzés, hogy ezek az urak, akkor opportunizmus­ból nyilatkozhattak így, de ennek most nincsen jelentősége. Elhiszi nagyatád Szabó magatartását is, de ezek jelentős fölösleges tanuk. Fontosabb lenne Czernín Ottokár vallomása, hogy valóban a király küldte-e ki Károlyit Svájcba. De még ha királyi megbízással is járt volna kín, akkor sem biztos, hogy suba alatt mit tárgyalt. Nagy Vince: Századszor vagyok kénytelen rámutatni arra, hogy az 1920. évi első törvénycikknek megfelelően nem történt semmiféle lépés, hogy a Nemzeti Tanács tagjait és a volt Károlyi- és Be­­rinkey-kormány tagjait bűnvádi után fele­lősségre vonják. A tárgyalást kedden folytatják. Péntek, 1929 december 8 (280. szám) A londoni konferencia előestéjén Poincaré a laeestál­ás kiterjesztését és alatta zálogokat követel. - Új ütémes jóvátételi javaslatok. Európa sorsa forog kockán. - A jövő munkatársitól. - Bécs, december 7. A versaillesi béke megkötése óta úgy­szólván szakadatlanul akut jóvátételi krízis a legkritikusabb stádiurrába lépett. Janurár 15-én­ lejár a német moratórium és a szövetségesek brü­­szöli konferenciája fog dönteni a jóvátételi probléma további sorsáról. Előzően azonban — a tapasz­talatokon okulva — szombaton előzetes konferenciára gyűlnek össze az antant­­miniszterelnökök Londonban, hogy e­g­y­­séges tervet kész­tsenek elő a brüsszeli­­ tárgyalásokra. Sőt a Reuter­­ügynökség megbízható forrásból arról ér­tesül, hogy a belga kormány csak az esetben hívja össze a brüsszeli konferen­ciát, ha Londonban sikerül közös plattfor­mot találni a szövetségesek számára. , Mára végre részletesebb jelentéseke­­közölnek az angol lapok Poincaré „jóvá­tételi“ terveiről. A „Times” párisi leve­lezőjének közlése szerint a francia kor­mány programja a londoni konferencián a következő: 1. Németország csak újabb z­á - j­o­g­o­k — bányák, erdők stb. — elle­nében kaphat újabb morató­riumot; 2. a német jóvátételi tarto­zások leszállításáról csak Franciaország és szövetségesei hadiadósságainak meg­felelő csökkentése esetén lehet szó; 3 Franciaország a reparációs összegekbe ráeső ötvenkét százalék föl­emelését követeli; 4. Németország fizetési kötelezettségei, avagy a belső pénzügyi reformok szándékos elmulasztása esetén a megszállás kiterjesztésével, a­­Ruhr Vidéken vámsorompó fölállításával és a Rajnavidéknek Franc­iaors­z­ág számára való gazdasági kiaknázásával kell büntetni. Francia politikai körökben pesszi­­misztikusan ítélik meg a londoni konferencia esélyeit, holott — írja a „Times“ — a megegyezés meg­hiúsulása nagy csapást je­lentene az angol-francia ba­rátságra. A nevezett lap értesülése sze­rint az angol kormány az újabb zálogok — erdők, bányák stb. — tekintetében haj­landó koncessziókra, az újabb terü­leti követelésekkel szem­ben azonban aligha. Az „Eclet Parisien“ jelentése szerint a francia kor­mány nem hajlandó hozzájárulni ahhoz hogy a „jóvátétel” problémát egyszeri pénzügyi problémává degradálják; poli­tikai probléma ez, mert Németország csak a kényszer hatása alatt hajlandó fizetni.­ A rendkívül kiélesedett helyzetre vak tekintettel — a francia legfőbb haditanác­salerand elnöklete alatt tegnap ülést tar­tott — a német kormány újabb megoldási tervet dolgozott k­i, amelyet még a londoni konferencia összeülése előtt eljuttat a legfelsőbb ta­nácshoz. Németország minden erejét meg­feszíti a katasztrófa elkerülése érdekében Az ingolstadti és passaui in­cidenseket is a legmesszebb nem engedékenység szellemében akarja meg­oldani. Mivel a bajor kormány vonakodó bocsánatkérő nyilatkozatot adni, a birodalmi kormány fogja a valószínűen pénteken elkészülő jegyzékében a kielégítő nyilatkozatokat megtenni.

Next