Jövő, 1923. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1923-01-02 / 1. szám
ttinjenek. Düssel . .. Ruhrvidéket ki megoldárnak elfordulást ,, le a szankciók és retor, kényszer- és erőszakrendszabályok politikájától. irodalmi kormány fölkérte a szózataleseket, tegyék lehetővé, hogy a német kormány képviselője a Parisban egyheti fő konferenciának az új német javaslatokat írásban előterjeszthesse és szóbelileg megindokolhassa. Remélhetőleg ezt az előterjesztést nem hiúsítják meg olyan határozatokkal, amelyek "nemcsak Németországra nézve, hanem egész Európára nézve beláthatatlan veszedelmet jelentenének. Aki az ilyen veszedelmet előidéző zálogpolitikának híve, annak nem gazdasági, hanem politikai céljai vannak. A politikai célzat a zálogpolitikának megvalósítása végét jelenti minden gazdasági jóvátételnek. Franciaország a Rajnavidék megszállásának szükségességét Németország háborús szándékaival indokolja. Ez az aggodalom azonban téves. Hogy jóakaratának bizonyítékát szolgáltassa, Németország egy harmadik hatalom közvetítésével tudtára adta Franciaországnak, hogy — a rajnai kérdésben érdekelt többi hatalmak megfelelő kötelezettsége esetén — kész ünnepélyesen kötelezettséget vállalni aziránt, hogy egy emberöltőn keresztül nem indít háborút népszavazástól nyert külön fölhatalmazás nélkül. Egy ilyen kölcsönös kötelezettség volna az elképzelhető legszilárdabb garanciája a békének. Németország sajnálatára azonban Franciaország ezt a javaslatot elutasította. A német birodalmi kormány jóvátételi tervét a szombati napon a parlamenti frakciók vezetőivel is letárgyalták, de a megbeszélések eredményéről nem adtak ki hivatalos jelentést. Egy parlamenti tudósító úgy értesül, hogy Bergmann államtitkár a konferencia tartama alatt Parisban a szövetséges államférfiak rendelkezésére áll. Más jelentés szerint nincs kizárva, hogy Becker gazdaságügyi és Hermes pénzügyminiszter szintén Párisba utaznak. A nitrogén-szállításokra vonatkozó francia követelések tárgyában a Wolff-ügynökség útján német illetékes helyen nyilatkozatot tettek közé, amely vitatja a francia követelések jogosságát. Az amerikai szenátus a tengerészeti költségvetés tárgyalásával kapcsolatosan elfogadta azt a javaslatot, amelyben a képviselőház felkéri Harding elnököt, hogy kezdjen tárgyalásokat a fegyverkezések korlátozására vonatkozó új nemzetközi megállapodás létesítésére. »♦♦♦♦♦♦•♦♦»»•·‡‹·»»«»»♦♦»»»»♦»♦•♦»»♦»♦♦»»·♦♦ Valamennyi budapesti lap vasárnapi számának első oldalán méltatja Petőfi emlékét. A „Szózat“ csak a harmadik oldalán ünnepel. Hogy Petőfi iránt érzett undorát a „Szózat“ így kimutatta,ez sokak szemében lehet reakciós cselekedet, de az őszinteség szempontjából tisztességes, szép jellemvonás. De hogy a „Szózat“ a harmadik oldalon is úgy tesz, mintha Petőfit szívből ünnepelné, ez aztán képmutatóé és undorító hazugság. Petőfi és Arany.* Irta Hatvany Lajos. A gyanútlan Babits így folytatja: „A jelen embere (t. i. Petőfi) történelmi érzék és valesi előrelátás nélkül ...korának eszméit, úgy érzi, mint egy szegény sorsú, közönséges nyárspolgár.“ Már pedig a nyárspolgár — teszem Béranger — nem hordja magában, mint ahogy Petőfi diadalmasan hordta, a harmadik rend önérzetében a negyedik, föltörekvő rendnek előre megérzését. Petőfi, a jelentési, jövőt érzi, — Babits a multat csak tudja, nem érti, külömben nem írná Petőfiről: „Valódi nyárspolgári gyűlölet az előkelőség és minden arisztokratizmus ellen . . . jellemzik őt . . Aki a magyar főrendi tábla mágnásainak kacafiatlan szűkkeblűségét ismeri, aki tudja, hogy ezek az urak mit vétettek a magyar nép, sőt a magyar nyelv jogainak elismertetése ellen, aki tudja, hogy az erdélyi mágnás, néhány úrbéri könnyebbségtől való remegésében, Erdély uniójának is ellene volt, hogy a magyarnemes főúr és a magyar katona a nemzeti forradalomtól való iszonyában (mint Gömbös Gyulával homlokegyenest ellentétben, a destruktív főpap, Horváth Mihály jelenti) még Jellsich betörő hadainak is örült. — az méltányolni fogja bizonnyal Petőfi minden gyűlöletét a magyar mágnásban megtestesült arisztokratizmus ellen. Kém nyárspolgári gyűlölet ez, Istenemre nem, hanem oly szenvevilágnézettel is, már oly férfias ifjúra, rámutat Petőfire, hogy nyárspolgárnak mondja mindazért, amiért Petőfi minden nyárspolgárság tagadása. Petőfi megérezte Aranyt, aligha érezte volna meg Babitsot. Ezért tagadja ki viszont Babits Petőfit, így áll bosszút... a nyárspolgár! .. „Könnyű annak bátornak lesnni, akinek sebei oly könnyen gyógyulnak ..— írja Babits Petőfiről. Petőfi sebei, halálos, nagy, begyógyulatlan sebek még ma is ott tátonganak a magyar és nem magyar elnyomottak homlokán. A nyárspolgár Petőfinek nem minden sebe gyógyul be oly könnyen, mint az úriember Babits hinni szeretné. Babits szemére veti Petőfinek, hogy mint egészséges lélekhez illik, sír és káromkodik, ha szenved, a sorsfordultával pedig feled s az életet élvezi. Az ok megszűntével megszűnik benne a hatás is. Gyorsan lángol, könnyen felejt. A jelen embere e tekintetben 13. Babits szerint, ez ugyan erős, de nem mély érzéss a világnak. Babits nem tudja, hogy Goethe is igy érezte a világot. A frankfurti Lillyt, vele a csalódást elhagyja, mire máris a zürichi tóban csobban Goethe evező lapátja. Szemét pedig, nagy költőszemét a szép svájci leány szemében feledi: „Weg du Traum, so gold du bist, — Hier auch Lieb und Leben ist,“ Goethe is a jelen embere. Elhessegeti az emléket A jelent ék. Goethe is, Petőfi is tudják az élet poézisét, amely mindig a jelené. Goethe is, Petőfi is tudják a jelen értékét. Erősek, de mélyek is egyszersmind. Mélyük az erő, erejük a mély. Babitsból hiányzik a fiatalság, a goethei elem. Ő számára az élet árnyképei: álom, ábránd, emlék, egyértelműek a poézissal. A múlt neki több mint a jelen, — távol, mint közel, — köd, mint a fény. A betegség, Goethe számára egyértelmű a költőietlenség, Babits számára a beteg költészet eleme: „Az egészséges lelkű ember őszinte, éppen azért, mert nincsenek lelkének fájó pontjai, amelyekhez nem szeret hozzányúlni. Petőfi őszinte és kíméletlen, az ősember őszinteségével és kíméletlenségével. Ezzel szemben az agyonsebzett lelkű dekadens költészete fátyolos, szimbolikus vagy* (művészien) impossibilis, szemérmes és l’art pour Partos.“ A költői elv, amelyet Ady állít föl, hogy „látva lássanak“, ez az elv s ennek szentül szemérmetlen gyakorlata, e gyakorlat sikere váltották ki bizonyára Babitsból ezt az ellentételt, amely a vallomásmentes okmányt nem szolgáltató — mondjuk ki kereken! —, nem őszinte, brátlan babitsi lírát van hivatva igazolni. Az önvédekező Babits, Petőfiben valóságos hadat üzen a közvetlenül megszólaló őszinteségnek. „Őszinte, mert egyszerű és nincs mit elhallgatnia. Őszinte, mint ahogy az üveg átlátszó.“ Ez az egyetlen mondat a legőszintébb énekesek torkát, mint hóhérbárd, szeli ketté. Sapphótól, Petőfiig ott feküsznek azörökre neműit, igazi lírikusok fejei a porban. Babits számára csak a felhangon halló, illetve valló lírának van művészi jogosultsága. Aki őszinte, mint ahogy’ az üveg átlátszó, aki úgy énekel, ahogy’ Isten adta neki az éneket, azt ennek a kritikusnak száraz keze űzi ki a pantheonból (Folytatjuk.) * Az első feüzeményt lásd : Jövő cce, 80-iki‘ szombati számábstr.. A bill 'witek és alána*t viszonya. Klasaryk elnök érdekes a^HsSSsosela, Bécs, január 1. A »Prager Presse“ vasárnapi számában Masaryk csehszlovák köztársasági elnök nyilatkozatát közliarról, hogy az orosz bolsevikok 1916-ban két ízben próbáltak közeledni az antanthoz. A lap megjegyzi, hogy amikor Herriot szenátor, lyoni polgármester vezetésével 1922 őszén francia, misszió járta be Oroszországot, Moszkvából olyan hírek érkeztek, hogy ott „a kormányhoz közelálló körökben“ élénken tárgyalják Oroszország és Franciaország viszonyát, a bolsevizmus vezetői pedig még 1918 tavaszán is igyekeztek az antanttal tárgyalásokat kezdeni azzal a céllal, hogy katonai természetű ügyekben is megegyezésre jussanak. E hírek kapcsán a „Prager Presse“ — tekintettel az ügy fontosságára — Masaryk elnökhöz fordult felvilágosításért, akinek nyilatkozatát vázlatosan az alábbiakban közöljük : Masaryk elnök nyilatkozatában azt fejtegeti, hogy Németország a háború folyamán a maga számára igyekezett hasznosítani a bolsevizmust, „ami természetes, hiszen a németek nyomban a háború kitörésekor a cári Oroszországot is igyekeztek eltéríteni az áníánttól®. Az elnök itt van Ludasnak 1916-ban Protopopov orosz belügyminiszterrel folytatott titkos tárgyalásaira hivatkozik, majd kifejti, hogy az orosz bolsevikok szellemi vezetőinek nagy része a német marxista irodalom emlőin nevelkedett és e réven is közelebb állt a központi hatalmakhoz, mint az antauthoz, ezzel szemben azonban Trockij egy brosúrában már a háború elején éles támadást intézett a központi hatalmak és főként Ausztria-Magyarország ellen, 1918 februárban pedig, a németekkel kötött fegyverszüneti szerződés után, a breszt-litovszki béketárgyalások folyamán, apétervári központi bizottságban arra irányuló javaslatot tett, hogy nyerjék meg Franciaország és Anglia segítségét az orosz hadsereg újjászervezéséhez; az újból talpraállított hadseregnek Trockij akkori terve szerint harcot kellett volna kezdenie a központi hatalmak ellén. Trockijnak ezt a tervét Lenin jóváhagyta.* Az önök itt utal arra, hogy a tervezet pontos szövegét nem áll módjában közölni és arról sincs pontos értesülése, hogy az intantnak melyik képviselőjével tárgyalt Trockij, csupán Sadou kapitánynak,a háború elején Oroszországban működött francia katonai misszió tagjának, aki utóbb tudvalevően az orosz bolsevikokhoz csatlakozott. ( A szerk.) arra a közlésére utalhat, amely szerint a századost a bresztlitovszki béketárgyalások idején Lenin és Trockij arra szólították föl, hogy kezdjen tárgyalásokat az antant-missziókkal tisztek átengedése érdekében. Sadoul közlése szerint később kapott is Trockij néhány francia tisztet. Adelynek rettenetes úri igaza, előkelő, sőt legelőkelőbb igazsága, amilyet az efelektivismus ösztövér bordái alá rejtett húsdarabok nem, ellenben csakis emberi, nagyon is emberi kebelben dobbanó, nagy szívek ismernek. Petőfi mágnásgyűlölete különben sem jelentette az előkelőség gyűlöletét. Petőfi volt az első, aki Arany János falusi nótáriusban fölismerte a nagy előkelőt. Ezért az igazi előkelőségért és ezért a lelki arisztokráciáért gyűlölte Petőfi ama másikat, amelyből a lélek kiköltözött. Babits az, nem pedig Petőfi, aki az előkelőség nyárspolgárian társadalmi fogalmát viszi bele a művészetbe. Ami pedig Petőfinek e gyűlöletből származott demokratikus forradalmiságát illeti, ez a szellem volt ezernyolcszáznegyvennyolcé. S Petőfi ennek az évnek, amint Babits helyesen mondja: a jelennek embere. Csakhogy Babits arról is megfeledkezik, hogy 48 oly év volt, oly jelen, amelyben az évek hosszú sora, száz év jövendője benne él. Ha valaki negyvennyolcban a jelen embere, az még 1922-ben is az. Hiszen a nemzet, hiszen Európa, még ma is 1792, 1830 és 1848, a három nagy polgári forradalom vívmányainak maradéktalan földolgozásán munkál. „ ... Az erkölcsös nyárspolgár s az akaraterős kedély büszkesége és korlátlan harci kedve jellemzik őt,“ folytatja Petőfi elemzését Babits, a megállapodott világnézet nélkül való s ezért pártállás-változtató, a csak formáiban‘biztos, lélekben oly bizonytalan, a lelki gátlásokon föl-fölbotló művész, a tétova-félénk kedély, a maga ruhája feketéjébe bújtatott számom polgár, aki így, íme, rámutat a szabadra, a tömegből kiváltra, a cselekvőre, az elszántra, a még ki nem alakult Nyilatkozata további során azt fejtegeti Masaryk elnök, hogy „Trockij még 1918 márciusában, a bresztlitovszki békeszerződés aláírása után is tárgyalt az ánánt több képviselőjével, hogy elnyerje a szövetségesek segítségét”. Románia 1918 március elején kötötte meg a központi hatalmakkal az előzetes békét, mire Berthelot tábornok, a bukaresti francia misszió vezetője 300 tisztjével együtt — Oroszországon át — elutazott Romániából. „Ezt az alkalmat használta föl Trockij. A francia tábornokok és tisztek nem idegenkedtek Trockij tervének elfogadásától és rajtuk kívül az angol, amerikai és olasz diplomáciai képviselők is kedvezően fogadták azt. Csupán Nouens, francia követ, aki akkor Vologdában rezideált, volt ellene a tervnek.“ Masaryk elnök kijelenti, hogy nem tudja, ebben az esetben Lenin milyen állásponton volt, nyomatékosan utal továbbá arra, hogy e közeledési kísérlet részleteit nem ismeri, mert csak később szerzett tudomást róla, „maga a közeledés ténye azonban kétségtelen“. Ezzel kapcsolatban utal Masaryk elnök arra, hogy a csehszlovák légionáriusoknak Bachmals mellett, a németekkel vívott ütközetében a bolsevikok a légionáriusok oldalán harcoltak, nyomban hozzáfűzi azonban, hogy e tény értékeléséhez pontosan meg kellene vizsgálni, mily célt követtek vele a bolsevikok és ukrán meg nagyorosz bolsevikekről van-e szó. Végül utal Masaryk elnök arra, hogy „mind e kérdések igen bonyolultak, a tények kevéssé ismertek és kritikailag még nincsenek átrostálva, ezért csak kellő óvatossággal lehet beszélni a szovjeteknek a bresztlitovszki béke előtt és után Németországhoz és az antánthoz való viszonyáról ; általánosító állítások történelmi és politikai szempontból egyaránt értéktelenek, sőt károsak." Lázadás 3£uasoliniék ellen? Róma, január 1. (Stefani.) A kormánynak megtakarítási szempontokból és a rend biztonsága érdekében kiadott az a rendelkezése, hogy a rendőrséget (a Guardie Reggia) a karabinierik parancsnoksága alá helyezik, a Guardie Reggia brini csoportjánál, valószínűen külföldi elemek izgatása folytán, zavargásra vezetett. Ennek a csoportnak lázadási kísérletét néhány óra alatt nagy eréllyel elnyomták. A mozgalomban résztvevő legénységet lefegyverezték és a kaszárnyákban elzárták. A megindult vizsgálat megállapítja majd a bűnösök kilétét, akiket azonnal katonai bíróság elé állítanak. Turinban újból teljes rend van. mutatt koponya Mozart, a zseniális komponistalévőén egész életén keresztül hi állott a pénzzel. Felesége, a „bele ugyancsak bohém természet vígy történt, hogy a mester halálakor rít, elég pénz a háznál sírhelyre és a tömegsírba temették el ősi temetőben. Sok évvel a mester his koponyája kalandos utakon Hyrtst- szel, a hires anatómus birtokában, ezt a koponyát azonban sokan akik minősítették, igy legutóbb Schurer történész is a „Presse“ hasábja Mit aztán Gustav Gaulnak, az 1881 . hunyt neves bécsi arcképfestőne apiából nyilvánosságra került egy,s amelyből minden kétséget kizóll tűnik, hogy a Hyrt tanár birtokáért koponya valóban Mozart spinyája. Gaul ugyanis az észt állat megbzásából megfestette Hyrti tréjt s amikor egy alkalommal „ülés“ízbe Mozartra terelődött a szó, Hyrtl követ kezeket beszélte el: — Mozart koponyájához valóban fénye utón jutottam. A Rennweg egyik témában, amly mellett ma a tüzérségi kaszáló épülete áll, 1772-ben előadták az akkor 136 Mozart egyik miséjét. A templomban ott vagy kertész is a fiával. Beszélgetés közben apa elmondta fiának, hogy a mise szerzője tizenhárom éves fiú és ennek kapcsán iné, hogy legyen szorgalmas, akkor ő is vihet valamire. Kevéssel ezután a St. Marx-i temetőbegy sírásói állás üresedett meg. A kertész fiályázott az állásra és el is nyerte. Amikor Mozartot 1791-ben a St Marx-i temetőben éltették, a hullaszállító kocsisa a sírásónak c cédulát adott át, amelyen csak ennyi állt: „zart“. A művészt egy közös sírba temették, alyben az ő hullája volt az utolsó, mert sír már színültig telve volt. A sírásó azonban, amikor a cédulát elolvasta, rögtt visszaemlékezett a misére és fültedte magának a sír számát. Tíz évvel később 801.-ben fölszántották a St.-Marx-i temetőtA sírásó ekkor Mozartnak a tömegsírban légül fekvő koponyáját magához vette és a szekrécbe zárta egy naptárral együtt, amelyre följegyte a koponya történetét. A sírásó halála óta az utóda megtalálta a koponyát a följegyzés együtt. Fivérem, Hyrti rézmetsző, naponta m látogatta anyánk sírját a St-Marx-i temetőben, így ízben nagy zivatar érte utól, amely elől a Jásó lakásába menekült. Ekkor megmutatta is átadta neki a sírásó Mozart koponyáját a jjegyzéssel együtt. Bátyámtól hozzám került 1 koponya, amelyet gondos vizsgálat után agaszkáltam Az összes adatok," a fogak stb. megfgeznek a koponyán talált lelettel. Én elhatározta, hogy halálom után a salzburgi Mozartomnak hagyományozom a koponyát.“ így írja ezt meg Gaul festői ivesa naplójában. Mozart koponyája pedig Hurti végakaratából valóban a Mozareumba került. A FÖVŐ szabász országban szeniSésrteg. Megírhatja az igazat és csak az igazat irta meg