Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1923-03-01 / 50. szám
Illa ÉV Bécs, 1923 március 1. csütörtök ______________________| Ausztriában .... 1000 osztr. K | Csehszlovákiában ...... | GK | Jugoszláviában •■■■..■2 dinár | Romániában ....■■■■■■Sleil ■ Megjelenik naponta délután Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár) számaink ■ Ausztriaban 140.SZS, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.100. — Németországi folyószámlánk Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatalba minden bel- és külföldi hirdetőiroda 50. (620.) szám Egyes számban". Az angol munkáspárt a béke érdekében rendkívüli fontos kezdeményező lépést tett: azt javasolja, hogy az angol alsóház és a francia és belga kamarák küldjenek ki egy-egy bizottságot, amelyek a Ruhrvidék megszállásának kérdését Franciaország biztonságának és a jóvátételi ügynek problémájával kapcsolatban együttesen megbeszéljék. Vagyis: az angol munkáspárt azt akarja, hogy Anglia szakítson eddigi, a közömbösség leple alá rejtett duzzogás-politikájával és aktíve vegyen részt a nagy kérdés megoldásában. Az angol munkáspárt azt akarja, hogy ez a nagy kérdés, amely valóban európai, nemzetközi jelentőségű, európailag, nemzetközileg oldassák meg, más szóval, azt le akarja terelni az egymással szembenálló és egymást marcangoló két nagy nemzet erőmérkőzésének veszélyes vágányáról. Ehhez képest, igen helyesen, a gyökerénél ragadja meg a dolgot, amikor kapcsolatba hozza azt Franciaország biztonságának és a jóvátételnek kérdésével. Világos, hogy a probléma megoldásának itt van a nyitja : ha sikerül eloszlatni a francia nemzetnek a német revánstól való félelmét és ha sikerül számára a jóvátételnek legalább akkora mértékét biztosítani, amely az elpusztított területek helyreállítását lehetővé teszi és az országot a pénzügyi összeomlástól megóvja, akkor a két nemzet végleges kiengesztelődésének, hitünk szerint, semmi sem állja többé útját. Hogy ez milyen nagy áldás lenne egész Európára, az egész emberiségre, azt szavakkal hirtelen ki sem tudjuk fejezni. Hogy egyebet ne említsünk: az egész európai reakció egyszerre elvesztené maga alól a talajt, mert hiszen az kétségtelen, hogy ez a reakció leginkább a német-francia viszályból meríti erejét és ellenállóképességét Franciaország, megszabadulva a német reváns lidércnyomásától, visszakérne nagy forradalmának dicső hagyományaihoz és odaállana az első sorba, a demokratikus fejlődésért, az emberi szolidaritásért, a népek testvériségért való küzdelem harcvonalába, így hát minden ok megvan arra, hogy a világ népei az angol munkáspárt kezdeményezését a legnagyobb rokonszenvvel fogadják. De különösen nagy okunk van erre nekünk, magyaroknak. Az esztelen, mániákus kurzuspolitika végzetes következményeként Magyarországot is állandóan és mind szigorúbb formában fenyegeti a jóvátételi kérdésnek olyan,végzetes fordulata, amely nemcsak az ország jólétét, hanem egyenesen annak létét teszi kétségessé. Ennek a kérdésnek kielégítő, kíméletes, megnyugtató megoldása is csak olyan európai légkörben lehetséges, amely a népek érdekközösségének és testvériségének eszméivel van telítve, és nem hajlandó arra,hogy az országot a magyar reakció kedvéért föláldozza. Ezért tekintünk mi, aggódó bizalommal az angol munkáspárt akciója elé: várjon, sikerrel jár-e? (.) Héjjas Ivánt 10 évre ítélte a román bíróság. A bukaresti törvényszék a merénylet per négy vádlottját találta bűnösnek. — In contumaciam ítélkeztek a budapesti ébredők fölött. - A Jövő bukaresti tudósítóját«. -Bukarest, február 28. A bukaresti törvényszék kilenc napig tartó főtárgyalás után meghozta az ítéletet a román király ellen tervezett merénylet résztvevőinek perében. A bíróság a per hét vádlottja közöl négyet ítélt el : Turóczy- Réksány Sándor magyar államvasúti titkárt, Kmoskó Miklós Sándor (gróf Belmont de Figuelmont) ismert nemzetközi szélhámost, Palágyi Lajost, a volt fővezérség nyomozóját és Balázs Ignác tezérőrmestert, egyenként tíz- tízévi börtönre. A bukaresti törvényszék azon kívül in contumaciam tízévi börtönre ítélte Héjjas Iván főhadnagyot, a magyarországi Ébredő Magyarok Egyesületének egyik vezetőjét, akinek főrésze volt a merénylet előkészítésében. A román király koronázását a múlt év nyarán több izben elhalasztották, mert a román rendőrségnek tudomására jutott, hogy a budapesti Ébredő Magyarok Egyesülete merényletet tervez a román királyi pár ellen. Az augusztusi koronázás előtt a nagyváradi szigurancának sikerült letartóztatni határátlépés közben Palágyi Lajos detektívet, aki régebben a magyar fővezérségen teljesített, mint nyomozó, szolgálatot és megtalálták nála azt a pokolgépet, amelyet a merénylők a bukaresti ünnepi lóversenyek alkalmával a királyi család páholya alatt akartak elhelyezni. Palágyi vallomása alapján kézrekerítették a merénylet végrehajtásával megbízott többi ébredőket is és a bukaresti rendőrség a tervbevett merénylet tulajdonképeni intézőjét, gróf Belmont de Piquelmont Sándort is letartóztatta abban a pillanatban, amikor éppen vonatra akart ülni, hogy Magyarországra meneküljön. Az állítólagos Belmont gróf vallomása alapján hamarosan kézrekerültek a többi tettesek, Turóczy-Baksány Sándor, a magyar államvasutak budapesti központi üzletvezetőségének titkára, Balázs Ignác tüzérőrmester, azonkívül Dániel Béla és Bereczky Károly államvasúti gépészek, akiknek a bomba átcsempészése körül volt szerepük, valamint Kerekes János birtokos, aki segédkezet nyújtott a merénylőknek a pokolgép elszállításában. A nyomozás mindenekelőtt kiderítette, hogy Belmont gróf, a bukeresti istállótulajdonos, aki az ébredők megbízásából vállalkozott a román királyi pár felrobbantására, ismert nemzetközi szélhámos, akit valódi nevén Kmoskó Miklósnak hívnak, de gyakran szerepelt Berniczeyelven is. Kmoskó-Belmont a háború után külföldön szélhámoskodott, majd Hollandiában feleségül vett egy angol nőt, akivel körülbelül két évvel ezelőtt hazatért Budapestre. Itt az utcán véletlenül fölismerte előbbi felesége, akitől Kmoskó-Belmont elfelejtett elválni és följelentette férjét a rendőrségen bigámia címén. Közben a szélhámos ébredő összeköttetésekre tett szert, amelyek segítségével hamarosan kikerült a rendőrségről, majd Turóczy összehozta az ébredők egyesületében Héjjas Ivánnal. 1922 júniusában állapodtak meg az ébredők vezetői Kmoskóval, hogy a román koronázás alkalmával merényletet követnek el a királyi család ellen. Az előkelő fellépésű szélhámos, aki Bukarestben versenyistállót tartott és kitűnő nagyvilági összeköttetésekkel rendelkezett, alkalmasnak látszott ennek a tervnek előkészítésére. Az ébredők nagyobb összegeket bocsátottak rendelkezésére, Turóczy útján egyizben 15.000 leit, majd újból 18 000 leit és 15.000 leit kapott előzetes költségei fedezésére, azonkívül a merénylet sikere esetén nagy jutalmat tűztek ki a vállalkozás összes résztvevői számára. Az Ébredő Magyarok Egyesülete részéről Baross Zoltán tüzérkapitány jelölte ki az ébredők közül Belmont-Kmoskó segítőtársait: Égető Károly hadnagy, Becker István katonai nyomozó, akinek neve a Landau-perből ismeretes, Fülöp Kálmán hadnagy, Balázs Ignác tüzérőrmester és Palágyi Lajos fővezérségi nyomozó kaptak megbízást arra, hogy támogassák Belmont-Kmoskót munkájában. Valamennyiüknek hamis névre kiállított csehszlovák útlevelet szereztek, amelyeket a magyar rendőrség láttamozott. Az ébredő társaság tagjai július 19.-én érkeztek különböző utakon Bukarestbe, ahol Kmoskó-Belmont szállodai szobájában beszélték meg a teendőket. A társaság öt tagja Sinaiába utazott, de minthogy a román királyi pár ebben az időben nem tartózkodott ott, visszautaztak Budapestre, csak Belmont maradt Romániában, hogy újabb tervet készítsen elő. Augusztus 9.-én Turóczy újból Bukarestbe érkezett és ekkor megállapodtak Belmont- Kmoskóval, hogy a merényletet a koronázási lóversenyek alkalmával, szeptember 3.-án hajtják végre a lóversenytéren, úgy tervezték, hogy Kmoskó Belmont, mint lóversenyistálló-tulajdonos belépőjegyet szerez számukra a lóverseny térre és még a versenyek megkezdése előtt elhelyezik a királyi páholy alatt a megfelelően időzített pokolgépet. Turóczy újból visszautazott Budapestre és augusztus 21.-én Baross Zoltán századostól átvette a bombát, amelyet szekéren csempésztek át a határon. A román hadbíróság, amely az ügyet tárgyalta, a hét vádlotton kívül in contumaciam vádat emelt az Ébredő Magyarok Egyesületének következő tizennégy vezető tagja ellen . Héjjas Iván főhadnagy, Prónay Pál főezredes, Hír György nemzetgyűlési képviselő, Turchányi Egon Emil, az ébredők titkára, Bónis Angyal páter, Baross Zoltán százados, dr. Dániel Sándor, az ébredők ügyésza Égető Károly hadnagy, Lajos Tivadar, Fülöp Kálmán hadnagy, Tiboldi Adorján mérnök, Becser István katonai nyomozó, Adamecz Imre hadnagy. A főtárgyaláson úgy Belmont-Kmoskó, mint Turóczy-Réksány Sándor beismerték a terhükre rótt bűncselekményt és csak részletkérdésekre vonatkozóan tértek el vallomásaik. Turóczy azt állította, hogy ő csak a román király meggyilkolását tervezte és a román királyné életét kímélni akarta, míg a szélhámos Kmoskó- Belmont szerint az egész királyi család felrobbantására készültek. A vádlottak beismerték, hogy a merénylet eszméje a budapesti Ébredő Magyarok Egyesületében fogamzott meg, csak azt tagadták, hogy az ébredők közvetetlen összeköttetésben állanának a magyar vezérkarral. Hit a francia sámlim. Pária, február 28. Miután az angol kormány a jóvátétel kérdésben döntő londoni és párisi tanácskozások aktáit úgynevezett kékkönyvben hozta nyilvánosságra, az aktákat most a francia kormány a diplomáciai sárgakönyvben gyűjtötte össze. A sárgakönyv címe: „A német moratórium-kérvény, a londoni konferencia, a párisi konferencia.“ A könyv 199 oldalon tárgyalja ezeknek a konfererenciáknak az anyagát, a gyűjteményben benne van a német kormánynak múlt évi november 14.-i jegyzéke, a szakértők véleményei, a múlt évi december 9., 10. és 11.-i londoni konferenciának és az ezévi január 2.-án, 3.-án és 4.-én megtartott párisi konferenciának a jegyzőkönyvei. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a szerkesztő megjegyzése szerint elállottak annak a jegyzékváltásnak a közzétételétől, amely, az angol és az olasz kormányok közt folyt, az angol jóvátételi tervről. Azt mondja ez a szerkesztői megjegyzés, hogy ennek az aktaváltásnak a közlésétől azért álltak el — a francia és olasz kormány megállapodása szerint! —, mert az olasz kormány az angol kormánynak azt a bizonyos jegyzéket „nem kapta meg idejében.“ ... A konferenciák jegyzőkönyveiből részletesen kiderül Poincarénak az állásfoglalása a német kormány tervei ellen. Poincaré azzal az indokolással tárpadta meg a német kormány tervét, hogy javaslatait éppen akkor terjeszti elő, amikor a szövetségesek már a tanácskozó asztalnál ülnek. A francia kormány az eljárást csak az eddigi német manőverek folytatásának tartja. Bonar Law a, Németországnak nyújtandó kölcsön terve mellett foglalt állást, ellenben kijelentette, hogy a versaillesi szerződésnek Németország kereskedelmi politikai helyzetére vonatkozó intézkedéseinek a megváltoztatását még csak kilátásba sem szabad helyezni. Mussolini a német jegyzékről azt mondotta, hogy komplikált és határozatlan. Szó sem lehet róla — mondotta —, hogy esetleges moratórium idején Olaszország természetbeni szolgáltatásokról lemondhatna. A német jegyzék csak dilatorikus manőver, nem szolgálhat tárgyalási alapul s azért el kell utasítani. " HMnnsimr rm—ramfii m,mi i iiutm A legújabb tőzsdei árfolyamok mai számunk 6.oldalán.