Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1923-03-21 / 67. szám

III. év Bécs, 1923 március 21, szerda 'tgyes szám­lák­»al 7 ausztriáb­an . . . . 16­00 esztrá K fs Csehszlovákiában) ...... I és I Jugoszláviában ....... 2 dinár I Romániában ■■■■■■. . . . S lei | Megjelenik naponta délután Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­Y­en, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövö Wien .­Postatakarékpénztár! számaink : Ausztria* ■ tran 149.S79, Csehszlovákiában BS.640, Jugoszláviában 10.108. — Németországi polyó­számlánk­­ Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal és minden bel- és kü­lföldi hirdetőiroda 67. (637.) szám Vereséget szenvedett a Bethlen-kormány azzal a kísérletével, hogy a turbulens elemekkel szemben megóvja a közrendet. Kitűnt, hogy Magyarországon ennek az elemi kormányzati kötelességnek a teljesítése lehetetlen, mert abban a kormányt megakadályozza az államfő. Amikor a lelkiismeretlen kalandorok által gya­lázatosan félrevezetett, jobb sorsra ér­demes egyetemi ifjúság a pogromok terére akart lépni és a kormány ezzel szemben utasította a rendőrséget, hogy teljesítse a kötelességét, akkor Horthy beavatkozása folytán a dolog vége az lett, hogy a kötelességét teljesítő rendőrség ellen vizsgálat fo­lyik, a pogromisták ellenben nem­csak hogy büntetlenül maradnak, hanem elégtételt követelnek és kapnak. Kiváncsiak vagyunk ezután, hogyan képzeli a kormány a közrend föntartá­­sát? A Bethlen-kormány számára, ez­után a vereség után, csak e kettő kö­zött van választás: vagy teljesen be­adja a derekát az Áchim-gyilkos Zsi­linszky Endre és társai vezérlete alatt álló, vérre és zsákmányra szomjas ban­dának és ellentmondás és ellenállás nél­kül tűri garázdálkodásait, vagy pedig, belátván és beismervén tehetetlen­ségét, lemond. A dolog egyre megy: mind a két esetben az ország áldozatául esik a fehér anarchiának. Ha Bethle­­nék ezek után is kormányon maradnak, csak névleges kormány lesznek, minden hatalom és tekintély nélkül. A rendőr­ség és minden egyéb karhatalom hasz­navehetetlen instrumentum lesz a ke­zükben, mert ki az ördögnek lesz kedve a turbulenciával szemben kötelességét teljesíteni, ha azért vizsgálat, üldözés, büntetés jár ki? Nem vagyunk túlságos nagy véleménnyel Bethlen István gróf politikai önérzetéről, de még róla sem merjük föltételezni, hogy az árnyékkor­mánynak ezt a szánalmas és megve­tendő szerepét vállalja. Mert ezzel a szereppel az a lealázó és aljas föl­adat jár, hogy a Zsilinszkyek, Héj­­jasok és egyéb banditák minden gazsá­gait fedezze és azokért felelősséget vál­laljon, így hát aligha marad más a számára, mint a lemondás és eltakaro­dás, ami azután azzal jár, hogy a szélsőjobb fölforgató elemei kerülnek a kormányra. Borzasztó perspektíva, de annyival jobb az előbbinél, hogy a helyzetet tisztázza és a kibontakozást gyorsítja. Minden ilyen bonyolódott helyzetben a tisztázó­dás és kibontakozás felé az első lépés az, ha a kormány azoknak a kezébe jut, akiké a tényleges hatalom. Minden zsarnok­rendszer számára a vég kezde­tét az jelenti, ha az álarcot levetni kénytelen. A „mellékkormányok“ rend­szerint erősebbek és tartósabbak, mint az igazinak vélt névleges kormányok. A Huszár Károlyoknak, Simonyi-Seraá­­dámoknak, Bethlen Istvánoknak az a legnagyobb bűnük, hogy rendfentartó és félliberális frázisokkal takargatták a fehér terror rendszerét és ezzel meg­­nynitották annak életét (1.) A tüntető egyetemi hallgatók ügye a Házban. U- ~ ' I ■■ . II Az egységes párt liberális csoportja Gömbösök ellett szervezkedik. — A Jöv­ő budapesti tudósítójától. — Budapest, március 20. Az ellenzéki pártszövetség tagjai tegnap este értekezletet tartottak, amelyen a pártszövetségnek, illetőleg az ellenzéki pártoknak a legutóbbi napok eseményeivel szemben való parlamenti magatartásával foglalkoztak. Az értekezlet elhatározta, hogy a komáromi ellenzéki nagy­gyűlés botrányos feloszlatásából kifolyóan Grieger Miklós (keresztényellenzéki) a mai ülésen sürgős interpellációt intéz a belügyminiszterhez. A budapesti szervezett munkások vasárnapi Petőfi-ünnepségének betiltása tárgyában Farkas István a szociáldemokrata párt nevében interpellál és interpellációját az összkormányhoz intézi. A legutóbbi egyetemi tüntetések és az ezzel kapcsolatos belügyminiszteri kije­lentések ügyét a parlamentben a legutóbbi hónapokban nem igen szerepelt Bene­dek János (demokrata) teszi szóvá ugyan­csak a mai ülésen. Az egységes pártban Göm­bös Gyula és a fajvédelmi frakció egyre agresszív magatartást tanúsít, úgy hogy az egységes párt liberális része is el­ítéli ennek a csoportnak a magatartá­sát és ezzel a csoporttal szemben kü­lön szervezkedik. Azt remélik, hogy Gömbösék mozgal­mát vagy maga az egységes párt, vagy a kormány dezavuálja majd. Gömbösék, úgy­­látszik elérkezettnek látják a pillanatot, hogy fajvé­delmi politikai terveiket megvalósítsák. A „Pesti Hírlap“ jelentése szerint az egységes párt kebelében és a kormány tagjai között folytatott megbeszélések so­rán az a meggyőződés erősödött meg, hogy a rendőrség teljesen helyesen jár el, amikor a komo­lyabbá vált rendzavaró kísérletekkel szem­ben erélyesen lépett föl. Azokat a híreket, amelyek kormányválsággal és Gömbösék erélyesebb akció­­balépésével kapcsolatban fölmerültek, kormánypárti körök­ben nem nagy jelentőségű­nek tartják. A kormánypárt részéről Rakovszky Iván belügyminisz­ter nyilatkozik majd a nemzetgyűlésen az ifjúság és a rendőrség között támadt incidensről. Politikai körökben úgy tudják, hogy beszédében kidomborítja a kérdés politikai vonatkozását is. Rakovszky Iván­nak az ellenzéki képviselők interpelláció­jára a napirend előtti fölszólalására való válasza után valószín­ű­,­ hogy gróf Bethlen István minisz­terelnök is fölszólal majd, leszögezi a kormánynak az eseményekkel szemben elfoglalt álláspontját. Azokat a híreket, amelyek az incidenssel kapcsolat­ban, a rendőrség kebelében, főképen a fő­­vezetésben beállható változásokról terjed­tek el, kormánypárti oldalról a leghatáro­zottabban megcáfolják. Tovibis san a postások passzió rezisztenciája. Passzió rezisztenciát határoztak el a kórházi ápolók is. — A Járó film­ka­rsítis. — • Bécs, március 20. A postások és távirdászok akció­bizottságuk utasításai szerint a passzív rezisztencia tegnapi első napján minden legkisebb előírás betartásával, tehát idegölő lassúsággal látták el teendői­ket. A levelet, pénzt, vagy táviratot feladó félnek a szokottnál is hosszabb ideig való megváratása, a bélyeg ra­gasztásának, a súlymegjelölésnek, cso­magolásnak, blanketta-kitöltésnek ezer­féle kifogásolása, szóval a már a „Hamletiben is megemlített „hivatal­nokok pack­ázása“ — ez a bécsi pos­tások fegyvere, amellyel a kormánytól a szabadvasúti jegy engedményét ki akarják kényszeríteni. A passzív rezisztencia első napján sehol sem bomlott föl a postások egysé­ges frontja: a postahivatalok előtt szá­zával állottak az emberek, akiknek legnagyobb része azonban hiába vára­kozott, mert amíg a postások a leg­kisebb ajánlott küldemény, vagy pénz­küldemény fölvételénél vízözön előtti ren­deleteket kotorásztak elő és az azok­ban foglalt előírások pontos, szinte ce­­remónia­szerűen szigorú betartásával in­tézték el a küldeményeket, s a vára­kozók legtöbbjére már nem került sor. A kormány ölbetett kézzel nézte a la­kosságnak ezt a fölösleges gyötrését, a kormány és alkalmazottak közötti nézeteltéréseket és harcokat, megint csak a lakosság szenvedte meg. A kormány idáig semmilyen kísérletet nem tett, hogy az alkalmazottakkal megegyezést hozzon létre, a postások pedig ma még csökö­nyösebben ragaszkodnak az álláspont­jukhoz. Kedd reggelre a postások újabb nyilatkozatot tettek közzé, a levélhordók pedig röpiratot osztogattak, amelyben azt bizonyítják, hogy az alkalmazottak harca jogosult és ha a kormány enged, úgy ők is bármely pillanatban hajlandók megegyezni és a passzív rezisztenciának véget vetni. A postásoknak már hétfő délután akadtak követői. A bécsi kórházak ápolói az államhivatalnoki kórházban levő kartársaikon esett sérelem miatt ugyancsak passzív rezisztenciát hatá­roztak el. Az államhivatalinokok laza­­rethgassei kórházában ugyanis a veze­tőség a világi ápolók legnagyobb részét elbocsátotta és helyüket apácákkal töl­tötte be. Mindjárt a legelső elbocsátásokra az állalahivatalnoki kórház egész személy­zete passzív rezisztenciába lépett, a vezetőség az alkalmazottak jogos fel­­háborodására pedig azzal válaszolt, hogy most már a kórházban levő ösz­­szes ápolói állásokat apácákkal töltötte be. A vezetőség eljárása folytán egy csomó családos­ ember kenyérfélén ma­radt, helyükbe pedig jóval drágábban meg­fizetett apácák került?*.. Hétfőn délután a bécsi kórházi ápo­lók szövetsége a Lazarethgassei bara­­kokban gyűlést tartott, amelyen most már az összes kórházak ápolói passzív rezisztenciába léptek. A határozat azon­ban nem vonatkozik a beteg közvetlen kiszolgálására és ápolására, úgy, hogy a kórházban fekvő betegekre ebből a passzív rezisztenciából kifolyóan nem háromolhatik kár. Az ambulatóriumok­­ban azonban szünetel a szolgálat, a kór­házi konyhákban pedig csakis a bete­gek számára főznek. Az ápolók passzív rezisztenciájában körülbelül 20 nagy bécsi kórháznak a személyzete vesz részt. A kórházi ápolók szövetségének a határozata kedden reggel 6 órakor lépett érvénybe. A keresztényszociális képviselők kö­rében mozgalom indult meg, amelynek az a célja, hogy a kancellá­r tegnapi innsbrucki beszédére való tekintettel a keresztényszociális postásokat rábírják a passzív rezisztencia abbahagyására. A postások azonban kijelentették, hogy ők egyedül semmit sem tehetnek, a kormánynak hivatalosan mind a három postásszervezet képviseletéhez kellene fordulnia. A­alesseni színázégés. Óriási anyagi kár, emberéletben nem esett áldozat. Bécs, március 20. Egymást követik a nagy színházégé­­sek. A legutóbbi szófiai nemzeti színház pusztulása még nem tette eléggé elővi­gyázatossá a színházi tüzérséget. Wies­­badenben megismétlődött a katasztrófa, azzal a különbséggel, hogy a tűz az elő­adás után ütött ki és így emberéletben nem esett kár. Wagner „Rienzi“ című operáját adták elő vasárnap és amikor a közönség elosz­lott, este 10 óra után robbanás tör­tént a színpadon. Csakhamar lángokban állott az egész színpad és az öltöző. Minthogy azonban már a vasredőny le volt eresztve, a tűz nem csapott át a néző­térre. A Wiesbaden­ tűzoltók rögtön a hely­színen termettek és a legnagyobb erő­feszítéssel igyekeztek a tüzet lokalizálni. A városi lakosság is önfeláldozóan visel­kedett és igyekezett menteni a drága ruhákat és díszleteket. A francia megszálló katonaság kivonult a helyszínére és el­zárta a katasztrófa helyét. Éjfél után egy órakor a tüzet sikerült lokalizálni, azonban reggelig tartott, amíg az egyes égő épületrészeket és bútordarabokat elol­tották. A Berlinből érkezett jelentés így tün­teti föl a katasztrófát. Frankfurti későbbi jelentés szerint a tűz sokkal nagyobb arányu­ volt, az egész színház leégett és a kár sokkal nagyobb. A frankfurti jelen­tés szerint az egész színház, nézőtér, színpad, kulisszaépület porráégett és a nagy kupola is beszakadt. Lehetséges, hogy az első jelentést a francia hatóság cenzúrázta és a második jelentés tünteti föl a katasztrófa teljes nagyságát. A wiesbadeni városi színházat Fellner és Hellmer bécsi építészek építették éspe­dig teljesen a bécsi Deutsche Volkstheater mintájára. A színház 1400 embert volt képes befogadni és nagy pompával volt díszítve, úgy, hogy nemcsak a százezer lakosú város, hanem a nagyszámú előkelő fürdőközönség igényeinek is teljesen meg­felelt. Harminc évi fönnállás után érte a sajnálatos katasztrófa, amelynek okai ed­dig ismeretlenek. Letartóztatás moszkvai levelek miatt, Budapest, márcins 20. A soproni rendőrség letartóztatta Fitterer Gyula tatatóvárosi lakost. A letartóztatás oka az, hogy Fitterernél moszkvai leveleket találtak, amelyek---1!, állítólag budapesti címzetteknek akart kézbesíteni. Fitterert 'kő' ' a tatátóvárosi rendőrségnek­.

Next