Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1923-03-23 / 69. szám

st Amerika nem bízik Szovjetoroszországban. Washington, március 22. (Reuters) Hughes államtitkár egy nála járt nőbizottságnak, amely Oroszország kormányának elismerését követelte, azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok kormányának birtokában lévő jelentések nem alkalmasak arra, hogy Szovjetoroszország kormánya iránt bizalmat keltsenek, vagy tárgyalások alapjául szolgáljanak. Mi van a pornográf kurzista regényben? A csinos kavarodás előzményei — az olvasó talán még emlékszik — röviden a következők: Szépvizi Balázs Béla kurzusíró „Attila urunk“ címmel regényt írt, amelyet a városatyák legszélsőbb intranzigense, a hírhedt Zilahi Kiss Jenő tanácsnok számos példányban megvétetett a budapesti iskolákkal, annál is inkább, mert Szépvizi Balázs Bélát a „Szózat“ című ugyancsak intranzigens lap protegálta. Egy napon azonban a legitimista kurzuslap, az „Új Nemzedék“ szenzációt keltő cikkben rohanta meg Szépvizi Balázst, Zilahi Kiss Jenőt és a fővárost és kimutatta, hogy az ifjúság épülésére szánt regény nemcsak kereszténygyalázó, hanem pornográf ponyvaregény is. A „Szózat“ erre védelmébe vette íróját, nagy kavarodás támadt, a fővárosnál többen interpelláltak. Zilahi Kiss kijelentette, hogy a regényt nem olvasta, csak Balogh Jenő akadémia-titkár és Pintér Jenő kurzusigazgató ajánlatára vetette meg az iskolákkal, Szépvizi pedig nyilatkozattal szármolta meg az „Új Nemzedéket“, munkatársait analfabétáknak és „Szeráfini Blanka (Bangha páter) selyemharisnyás borjaidnak nevezvén. Mire az „Új Nemzedék“ legújabb száma nagy, négyhasábos cikkben bizonyítja a regény vallásellenes és pornográf mivoltát. Ez a cikk egyebek között a következőket mondja: A katolikus vallás szerinte (id. Szépvizi Balázs szerint) „ellensége a mai nemzeti egységnek“ (I. 50), nem egyéb, mint „a ravasz Istéő Pétert és Pál* hamisítványa, akik Jézus tanát meghamisították, hogy igy visszalopják a „jeruzsálemi hierarkiát* s megfertőzzék, lezüllesszék a világot, a nemzeti társadalmakat (1.64) „Praepotens hittérítők” (az Akadémia pártfogoltja nem tud mozgatnl: hitterjesztőt akart mondani) s „here“ papok céltalan és erkölcstelen vértanúságba kergettek „ezer milliókat“ (77, 179); a kereszténység terjesztése úgy ment, hogy a papok becsalták a templomokba a fiatal lányokat... ... A katolikus püspökök „selyembebújt barmok“ (I. 104.), leánycsábítok, képmutató csalók , akik csak azért csalják zárdába az ártatlan leányokat, hogy ott aztán erőszakot tegyenek rajtuk. A 3-ik kötetben csak úgy hemzsegnek a legpiszkosabb, trágár fejezetek, amelyeknek persze mindig katolikus papok és püspökök a szereplői. Róma tele van kéjlakokkal, ahová a katolikusok odaviszik még a kedvenc állataikat is, „mindenféle izgatószerükkel párzásra ingyelték, vagy ők masuk: férfiak, asszonyok, fiúk, leányok rokoncátlankodtak velük, lihegő, kiégő nyelvről“ s minden ilyen kéjtelepnek papja is volt, mert „a papok tartottak kezükben mindent, ami jövedelmezett*. . . . ... Beszüntetem ezta gaz csalást! — háborodik föl a mise láttára Attila. 183.) Mise után a főpap körül tolongnak a férfiak és szép testű nők és „a legdusabb testüek a legnagyobb öszszeget, a kisebbek kisebbet, de mind megfizették a keritési költséget a főpapnak, az aranyakat rakva a lépcsőn levő nagy ezüst perselybe, ... melynek a kulcsa a papnál volt“ ... Még undokabb és fölháborítóbb, ahogyan az egyházi körmeneteket kipellengérezi. „Olajágas, fehérruhás leányokat* járatnak a menetben az oltáriszentséget körülhordozó papok, hogy aztán a fáradtságtól lehulló lányokra ráboruljanak és velük feküdjenek az út szélén. (III. 103.)... ... A szabadkőmivesség legelfajultabb katolikusgyalázása alig versenyezhetnek ezzel a tércíművel, legfölebb abban, hogy jobban voltak megírva. Mert Balázs még írni sem tud. Oldalakon, éveken át azt sem lehet megérteni, mit akar kihozni száraz, hebehurgya fejtegetéseivel. Az, hogy folyton meztelen nőket szerepeltet s egyenkint leírja minden testrészüket, még nem teszi irodalmivá ezt a léleknélküli ocsmány sivárságot . . . Ezeket írja Bangha páter lapja, az „Új Nemzedék“. Amint látható, a keresztény nemzeti egységfront irodalmi téren is erősen egységes és erősen keresztény . . . 31/Sitiden magyarnak kötelessége, hogy e régi jövő számára híveket szerezzem. Jövő Péntek, 1923 március 23 (69. szám) D-b,SZA-Wnak Véresre vertek egy öreg embert. — Egyetemi tanért is igazoltattak. — A Kye budapesti tudósítójától. — Budapest, március 2?. Az egyetemi zavargások, amelyek — amint már ismeretes — Debrecenbe is átterjedtek, ott egyre nagyobb méreteket öltenek. Debrecen városában állandó rendőri készültség cirkál az utcákon, de amellett az egyetemi ifjak vígan igazoltatják az utcán járó közönséget és a zsidókat tettleg inzultálják. Tegnap délután egy Klein Miksa nevű 64 éves öregembert oly súlyosan megvertek, hogy sebeivel kórházba kellett szállítani. Az egyetem kapujában igazoltatják természetesen az ifjúságot és a zsidókat botokkal kergetik el az egyetem tájékáról. Ezek az igazoltató csoportok igazolásra szólították föl Szentpéteri Béla egyetemi tanárt is, aki fölháborodva távozott az egyetemről és illetékes helyen kijelentette, hogy am menynyiben az egyetemi tanácstól teljes elégtételt nem kapna, úgy a református egyházkerületi tanácsnak javaslatot fog tenni, hogy a debreceni egyetemtől a református kerületi tanács által adományozott helyiségeket vonja meg és távolítsa el az egyetemet a debreceni kollégiumból. A bajor reakciósok legújabb hazaárulása. Hogyan akarták légberöpülni a frankfurti zsinagógát? — A Jüd 6 munkatársitól. - Bécs, március 23. Münchent most foglalkoztatják Bakernak, Wilson volt sajtófőnökének leleplezései, amelyekben aktaszerűen bizonyítja dr. Heim, a néppárt vezérének hazaárulását. Dr. Heim és társai közvetetlenül Pooh megbízottjával, Desiquerc tábornokkal állottak összeköttetésben és francia támogatással akarták az összes nagyobb német államokat Poroszországtól elszakítani és francia protektorátus alatt Ausztria bevonásával új német államszövetséget alakítani. Hogy a hazaárulás Münchenben mennyire nem csak egyesek műve, hanem az egész bajor reakciós mozgalomnak a hivatalos politikája és programja, mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy egyidejűen a dr. Heim-féle akció leleplezésével a „Frankfurter Zeitung“ ugyancsak aktaszerűen újabb leleplezéseket közöl a reakciós csoport másik nagy szárnyának, a Blüherszárnynak hazaárulásáról és összeesküvéséről. A „Frankfurter Zeitung” szerint a müncheni Blüher-Bundnak öt tagját és pedig: Alfonz Baut, a Frankfurtkerületi fiók vezetőjét, továbbá helyettesét, Eberhardt diákot, titkárját Hillet, Metzger és Rullmann frankfurti kereskedőket máris letartóztatták és a vizsgálatot ellenük megindították. A Blücher-Bund frankfurti tagjainak a ténykedése mindenkép azonos dr. Heim és a néhány hónappal előbb leleplezett Bothmer gróf machinációival. A Blücher-Bund három tagja ez év februárjában de Pomerede frankfurti összekötő tiszthez fordult azzal a tervvel, hogy a frankfurti zsinagógát levegőbe röpítsék, ezáltal zavart idézhessenek elő, ami azután a francia megszáló csapatokat felhatalmazná arra, hogy egész Németországot megszállják. A merénylet elkövetéséhez a francia parancsnoktól automobilokat, kézigránátokat és nagy pénzösszegeket kértek. A Königsteinstrassel-i zsinagógát az összeesküvők március 3.-án, zsidó Purimkor akarták légberöpíteni. Az összeesküvőket első jelentkezésük alkalmával Pomareda kapitánynak egy megbízottja fogadta, aki az összeesküvők terve iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsította. A Pomarede-vel később folytatott tárgyalások alatt az összeesküvők tervüket még kibővítették és pedig abban az értelemben, hogy a frankfurti zavarok most már úgyszólván csak jelként tekinthetők a többi német terület föllázadásához. Pomarede kapitány az összeesküvőket Höchstbe küldte és az ottani francia megbízotthoz, Róberthez és a mainzi Rentmann kapitányhoz utasította. Az összeesküvők ezeknek a francia tiszteknek már kész tervrajzokat mutattak fel. Az volt a megállapodás, hogy három nappal később Mainzban átveszik a zavarkeltéshez szükséges kézigránátokat, autókat és a pénzt. Közben azonban a francia tisztek arról értesültek, hogy a müncheni Blüher-központ tagjait letartóztatták és az összeesküvés terve nyilvánosságra került. A frankfurti Blüher-összeesküvőket erre elküldték azzal, hogy tervük nem elég komoly. Alfonz Bau, a frankfurti fiókszövetség vezetője erre Münchenbe utazott, hogy a központtal megbeszélje a továbbiakat, mire azonban Münchenbe ért, ottani társai már le voltak tartóztatva, a rendőrség előtt az ő személye is gyanút keltett és néhány órával , később már Alfonz Bau urat is letartóztatták. Helyettese, Eberhardt diák, aki vezérének letartóztatásánál jelen volt, erre szörnyen megijedt, és mert számot kellett vetnie azzal, hogy csakhamar az ő letartóztatására is sor kerül, tehát inkább önmaga ment el a müncheni hatóságokhoz és ő leplezte le a frankfurti összeesküvőket. Ezt a tanácsot különben egy Heinz nevű magasállású bajor tiszt adta, aki szintén már több összeesküvésben vett részt és ezzel a szolgálattal a rendőrségnél a maga személye iránt is kíméletet akar kiérdemelni. Eberhardt leleplezése folytán a frankfurti fiókszövetség föntebb említett öt tagját letartóztattak. Megtörtént, a budapesti városligetben. A régóta várt biztató napsütés sok embert csalt a Városligetbe az utóbbi napokban. A virágos Körönd egyik padján, amely szerencsésen megcsonkítatlanul telelt át, idősebb hölgy ül és kabátot horgol. A pad körül hosszúszőrű, gondozatlan uszkár őgyeleg. Odajön egy ember és azt mondja: — Nagyon csúnya igy ez a kutya. Szivesen megnyitnám. A hölgy nem szól semmit. — Szabad megnyílnom a kutyát ? Kérdezi az ember ? — Nem bánom, ha kedve tartja. Ausztriában hívi 25300 osztr. korona Csehszlovákiában „ 25 cs. korona Jugoszláviában „ 50 dinár Romániában „ 75 lei Harneisieregban „ 2500 márka Lengyelországban „ 5000 lengyel márka. Svájcban „ 5 svájci frank. Angi ában „ 5 shilling. Amerikában „ 1 dollár. Olaszországban „ 12 líra Belgiumban „ 10 belga frank Cari Albertból SAWäsS Uilu Alserstrasse S3. SZ. Magyarok kedvenc helyei Előkerül a nagy olló, az ember megfogja a kutyát, két járda közé szorítja a padon és gondosan megnyitja. Amikor a mester elteszi az ollót, a kutya olyan csinos, hogy alig lehet ráismerni. — Kétszáz koronát kapok — mondja a művész. A jövő előfizetési ára a következő: — Tőlem ? — kérdezi csodálkozóan a hölgy. — Miért ? — A nyírásért. — De hiszen a kutya nem az enyém. Most láttam először. A mester szemrehányó tekintettel néz a hölgyre : — Hát mért nem tetszett mindjárt megmondani P Mire a hölgy ugyanolyan hangon felel: — Hát mért nem kérdezte előbb ? . .. A Kutya ugat, a Karaván halai Bécs, március 22. A betiltott budapesti „Független Szemle“ szerkesztősége, amióta a lap nem jelenhetik meg havonta rendesen, önálló rösziratokat jelentet meg minden hónapban, ezúttal „Március“ címmel. Köztudomású, hogy a „Független Szemle“ betiltását elsősorban címlapja provokálta ki, amely az ismert közmondást illusztrálja: a kutya ugat, a karaván halad. Dr. Czakó Ambró most — azért is! — ezzel a címlappal jelenteti meg továbbra is röpiratait-füzeteit, amelyeknek legutóbbi számában a következőket olvashatjuk a boríték illusztrációjáról : A kutya ugat, a karaván halad. Füzeteink címképétől sehogysem nyughatnak. A művész, aki ezt számunkra megrajzolta, a minden mellékes mozzanat ellenére nyugodtan, biztosan előrehaladó tudományt, fejlődést akartak ezzel a képpel ábrázolni, anélkül, hogy akár a haladó karavánt, akár az ugató kutya szerepét bárki számára is megjelölné. Vannak azonban olyanok, akik nem elégszenek meg ezzel az általánosító jelképezéssel és a szereposztás kérdését feszegetik. Pedig kézenfekvő a válasz, aki a karavánhoz tartozónak tudja magát, az nem haragszik, aki tehát haragszik, az nem a haladó karagvánt vonatkoztatja magára. Az új füzetben Vámbéry Rusztem írt érdekes cikket „Hazaárulás” címen arról, hogy ez a gyakran hangoztatott politikai jelszó büntetőjogilag mennyire abszurd és mennyire nincs semmi jogi tartalma. Stromfeld Aurél, akit a rendőrség még most is fogva tart, „A hadi helyzet 1918 október végén“ címmel rövid, de rendkívül világos cikkben bizonyítja be, hogy minden szaktekintély véleménye szerint jóval a forradalom előtt minden fronton tarthatatlan volt a helyzet és hogy a Károlyi-kormánynak nem volt szabad „kitartania a régi szövetségesek mellett“, hanem békét kellett, mindenáron kötnie. Supka Géza a 48— 49-es forradalom utáni korszakról írva, igen érdekes névsort állít össze azokról a magyar főnemesekről, akik mint császári hivatalnokok, de mint közönséges kémek is részt vettek a forradalmárok és az akkori emigránsok üldözésében. Fölvonulnak ebben a névsorban csaknem az összes magyar főnemesi családok, az Almássy, Andrássy, Apponyi grófok, Berdolákok, Berzevicyek, Czirákyak, egyik Burián báró (közönséges rendőrspicli volt), Eötvös bárók, Károlyi és Kegyevich grófok, Ocskayak, Pálffyak, vagy hat darab Zichy gróf, Nádasdy és Pongrác grófok és a többiek, akik nagyrészt mint muszkavezetők szerepeltek, sőt az egyik Zichy gróf különítményt állított föl az országban maradt forradalmárok üldözésére. Ugyanerről a témáról ír Tábori Kornél, „Mágnások és lázadó magyarok“ címen cikket, a bécsi levéltári kutatásai alapján. Hatvany Lajos „Külföldjáró tanár úr, avagy közügy és magánügy“ címmel ír riportot az emberi sorsról. Nagyon érdekes rovata a „Szemlédnek az 1840-es és 50-es évek ellenforradalmi sajtójából idézett szemelvények. A „Religio“ című napilap például így írt Kossuthról: „Szerintünk a magyarhoni pártütés vezére olyan férfiú, akiben a nagy Tanéveit bandita-talentumán kivül minden más szellemi és erkölcsi nagyságot hiába keresünk; ki az európai dűlők cinkosa, az orgyilkost titkos társulatok szövetségese volt; ki Lamberg, Latour és Zichy Ödön grófok gyalázatos meggyilkoltatását rendszeresen intézte és céljai kivitelére szolgáló semmi eszköztől sem rettegett; ki nagyravágyásának, dicsvágyának, kapzsiságának és bosszuszenvedélyének a nemzet életét föláldozta; ki pályáját árvák meglopásával kezdette és honfitársainak nagyszerű kifosztásával végezte, stb. Az akkori „Pesti Napló" hangja: „Kossuthot mint egy második Gottlieb, vagy Indiai Nádin tartoztunk volna a porban tisztelni és félni, pedig a jámbor pár évvel azelőtt még Zemplénben fiskális hivatalt sem tudott kapni, hanem később persze a fokos, bunkó és lázadás segedelmével miniszter lett és egy második Karaffa, Istenem! Mi legyen egy országból, ahol egy Petőfi és Táncsics a vezető, vagy egy Kossuth! Nem is érdemes a komisz emberekről írni.“ A „Március“ füzetet értékes könyvszemle zárja be.