Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1923-03-24 / 70. szám

III. év Bécs, 1923 március 24. szombat tgyas szám­ára:­­ Ausztriában .... 1000 osztr. K | Csehszlovákiában ...... I iK | Jugoszláviában .■••...£ dinár | Romániában . .........8 lei| | Megjelenik naponta délután Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár! számaink­­ Ausztriá­ban 149.079, Csehszlovákiában 60.040, Jugoszláviában 40.105. — Németországi folyó­számlánk | Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel. és külföldi hirdetőiroda 70. (640.) szám A vasmunkások kivonultak Budapest utcáira: nem mintha tanultak volna az ébredő ifjak­­tól, akik nap-nap után hirdetik az ut­cához, a követeléseik hangoztatásához való jogukat, hanem mert kiparancsolta őket az utcára az éhség,, a nyomorúság, az elkeseredés. Hetek óta éheznek a vasmunkások tízezerjei Budapesten és a fővárost környékező vasgyári vidéke­ken, a munkáscsaládokat számítva, több százezer ember! Csuda-e, ha azon a napon, amikor a budapesti újságok egy részében hasábokon keresztül hir­detik a tüntetéshez való jogot, azon a napon, amikor a korona értéke egy­szerre majdnem negyedével romlott, csuda-e akkor, amikor a minden­napi szükségleti cikkek ára eddig Buda­pesten m megálmodhatatlan százalékban növekszik, csuda-e, ha a sok ezer éhező családapa elkiáltja magát gyűlésen és gyűlés után való rögtönös föl­vonuláson, éhesek vagyunk! munkát adjatok ! ren­des bért adjatok! elég volt az állati sorból!? — Vér folyt Budapest utcáin, mert most a munkások is hallatni akar­ták a szavukat, vér folyt Budapest utcáin, — és nem a politika, nem a politikai ellentét, nem a szenvedély­esség mon­datja velünk: ez a vér is a kormány kezét szennyezi be. A kormány az oka annak, hogy a vasgyárosok a kíméletlen dik­tatúrának a szociális küzdelem terén 1923-ban szinte nevetséges módszerei­vel hadakozhatnak, a kormány az oka annak, hogy a vasgyárosok hetekig még csak szóbaállásra sem akarták ér­demesíteni a kizártak vezetőit, a kor­mány az oka annak, hogy annyi ezer munkáskéz pihenni kénytelen és olyan sok száz vasüzem kerekei vesztegelnek. Hetek múltak el, óráig a kereskedelem­ügyi miniszter végre nyöszörgött egyet, hogy: nohát talán elkezdenék már azo­kat a békéltető tárgyalásokat... A kor­mány tűrte és tűri, hogy amikor a meg­élhetés ára máról-holnapra ugrásszerűen úgy emelkedik, hogy még a dolgozó munkások családjaiban is az éhentengő­­dés veszedelme fenyeget, az egyik leg­intelligensebb szakma , munkásait éhségbérekkel akarják ellátni látást a­­vakulásig való és igen sokszor életve­szedelmes munkáért. — Napok óta ki­sérik kommentárjaink a magyar korona zürichi érték­jelzésének változásait és nem egyszer leírtuk már azt, ami ezeknek a mai sorainknak is a sum­mája : a Bethlen-kormány nemcsak a politikájával, hanem a gazdasági intézkedéseivel is kergeti a teljes ka­tasztrófa felé, kergeti a legszégyen­­letesebb tönk szélére Magyarorsz­­got. Vér folyt Budapest utcáin és hadd han­gozzék el itt még egyszer a Cassandra­­jóslat, sajnos, nem utoljára. A munkás­­tömegek nem tudnak megélni, a mun­kástömegek nem akarnak meghalni, a munkások százezrei szabadságot akar­nak, emberi életet és emberi életkörül­ményeket, a Bethlen-kormány meg rab­szolgasorban, korbácsos ébredők, szadista tisztek, szolgamód a barbarizmus pa­rancsainak engedelmeskedő rendőrök talpa alatt akarja tartani őket, az összeütközés elkerülhetetlen. A korona­­értékváltozást diagnosztizáló orvos sze­mével néző pénzügyi szakértő, például Paupera, megint azt mondja: rend kell az országnak, akkor rend lesz a korona körül is. Rend kell az or­szágnak, úgy van, rend kell, de rend csak akkor lehet, ha az igazi rend kormánya nemcsak hirdeti, hanem meg akarja teremteni a rendet. A rend kormánya Horthy kormánya nem lehet. Jeterum censeo : a rend jegyében való koncentráció elől pusztulniok kell a mostani uraknak ! (miss.) Gömbösék puccstervét Nagyatádi Szabó árulta el. A fajvédők újabb harcokra készülnek. Bethlen egész nap tanácskozott Horthyval. — Budapesten nagy eseményeket várnak. —­ A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, március 23. A politikai kulisszák mögött még mindig titkos tanácskozások és kalandos készülő­dések folynak. A Gömbös-féle akció a faj­védők kétségtelen veresége után sem akar nyugvópontra jutni és Gömbösék mindent elkövetnek, hogy az első alkalmas idő­pontban a Bethlen-kormányt fölborítsák és a hatalmat, ha szükséges, erőszakkal is megszerezzék. Amint most utólag kiderül, Gömbösék az ébredő diákság hecceivel kapcsola­tosan teljes haditervet készítettek elő és már a múltkor magukhoz akarták puccsszerűen ragadni a kormányhatalmat. Amint a „Magyarság“ legutóbbi számában kipattanja az érdekes szenzációt, a fajvédők tervének elárulnia: nagy­atádi Szabó István földmívelési mi­niszter volt. „Ez a sajátságos politikus — írja a „Magyarság“ —, aki a keresztény éra kezdetén a liberálisok reménysége és ütő­kártyája volt, most negyedfél év után hajlandónak mutatkozott összeszűrni a levet az in­­tranzigens erőcsoporttal is, föltéve, ha kormányon maradhat. Nagyatádi ártalmatlan ellenfél, de megbízha­tatlan szövetséges és fölötte rugalmas oszlop a politikában. Aki reá épít, az könnyen járhat úgy, mint Göm­bösék tegnap . . . Gömbösék ugyanis azt a stratégiai hibát követték el, hogy rajtaütésszerűen akarták megbuk­tatni a kormányt és belevonták az összeesküvésbe a min­den hatalmi konjunktúrához ösztönösen igazodó nagyatádi Szabó Istvánt is, anél­kül, hogy a visszavonulás lehetőségét biz­tosították volna egy vereség után a maguk számára.“ Amint ugyanis az eseményekből kide­rül, Nagyatádinak, aki együtt vacsorázott Gömbösökkel, miután kitudta azoknak ter­veit és szándékait, és mérlegelte a hely­zetet, első dolga az volt, hogy Beth­len István miniszterelnö­köt informálta a tervezett puccsró­l. Így történt, hogy Bethlen idejében érintkezésbe tudott lépni Horthy­­val, megszerezte a saját számára a kor­mányzó fölhatalmazását a „politikai élet egyensúlyának helyreállítására“ és más­nap a parlamentben határozott gesztussal leintette Gömböséket. Gömbösék, termé­szetesen, Bethlen győzelmét, amelyet Eck­hardt nyiltan pirrhuszi győzelemnek jel­lemzett, nem ismerik el végleges győze­lemnek és további aknamunkával igyekez­nek megdönteni a ravasz erdélyi gróf és az áruló kisgazdavezér szövetségét. Hogy ezúttal valóban nagy dolgokról lehet sz­ó és a nyilvános erőmérkőzés már nem késlekedhetik sokáig, az kitűnik az ebben a küzdelemben semleges kurzus­lapok hangjából és írásmodorából, amely lapok kezdik fölismerni azt a nagy ve­szélyt, amely a két frakció hasbaka­­pásával az egész kurzust, az egész ellenforradalmi rendszert fenyegeti. A „Nemzeti Újság“ valóságos jeremiádát ír a politikai helyzetről: „A keresztény tömegek nyomorognak — írja a lap —, szomszédaink állig fegyverben állanak a határon, a gazdasági katasz­trófa pedig elsöpréssel fenye­­gettajt és fajvédelmet egy­aránt. Ez a helyzet ma és ezen semmiféle szélsőséges irányzat nem segíthet, csak a halálosan komoly munka és az összetar­tás“. Nem kevésbé aggodalmaskodó a „Magyarság“ hangja is, amely siet ügy­ben annak a megállapításával is, hogy a fajvédők helyzete most nem könnyű, nem mehetnek ellenzékbe, mert „sem ők, sem szervezeteik nem függetlenít­hetik magukat a kormány­­hatalomtól és annak sokféle támo­gatásától“. A „Budapesti Hírlap“ is megállapítja, hogy nagy dolog van készülőben és résen kell lenni. A lap többek közt ezt írja: „Az izgalom oly nagy az ifjúság körében — olvassuk valahol, — hogy az egyetemi hallgatók nem mennek haza a húsvéti szünidőre. Miért? Talán vala­melyes szerep vár reájuk, amiről ma még nem lehet beszélni ?! Senki sincs, aki belátna a színfalak mögé és ha valaki mégis tudja, mi történik a sötét háttérben, hallgat és maga is a színfalak mögött igyekszik ellensúlyozni a megindult akciót. Mert kétségtelen, hogy ak­­ció van folyamatban, amelyet az ország közbékéje, konszolidációja és nyugalma érdekében le kell szerelni és lehetetlenné kell tenni, még mielőtt késő volna. Hogy valóban komoly dolog van ké­szülőben, annak egyéb jelenségei is mu­tatkoznak. Horthy Miklós kormányzó az egész nap folyamán folytatta a tanácskozást Bethlen miniszterelnökkel és csak az esti órákban tértek vissza együtt Budapestre Gödöllőről. Huszár Károlyt szintén kihallgatá­­son fogadta a kormányzó. Huszár a belpolitikai kérdésekben referált Horthy Miklósnak. A „P. H.“ politikai cikkében azt írja, hogy Bethlen István miniszterelnök az egységes pártban tegnap este beszél­getés közben kijelentette a képviselők előtt, hogy • minden erőszakos megmozdulást vagy föltörekvést a legerősebb esz­közökkel fog lehetetlenné tenni. Teljesen beavatott forrásból nyert értesítés szerint a fajvédelmi politika hívei a kor­mánynak főleg két tagja ellen veszik föl a küzdelmet. Ezek: Kállay Tibor pénzügy­miniszter és Svlebelsberg Kunó közokta­tásügyi miniszter. Kállayra azért neheztel­ Wolff tagadja a puccskísérletet. W­o­l­f­f Károly csütörtökön fölkeresi­ Rakovs­zky Iván belügyminisztert a parlamentben lévő szobájában és az ész- Szob aktuális kérdéseket sző­nyegre hozta. Wolff Károly közölte a belügyminiszterrel, hogy szükségét érzi en­nek a közvetlen és bizalmas megbeszélésnek, mivel az utóbbi napok eseményei külön­­­böző kombinációkra adhat­nak alkalmat. A „8­ órai Újság“ ér­tesülése szerint a belügyminiszter és Wolff Károly beszélgetését a lehető legbarátságosabb hang jellemezte. Wolff Károly kategórikusan kijelentette, hogy sem neki, sem pártjának, sem a hozzá egyébként közelállóknak nincs kormánybuktató szándékuk és semmi olyasmit nem terveznek, ami a mai helyzetet fölboríthatná. Wolffék elismerik, hogy ma az egyetlen posszibilis ember Bethlen István gróf és az ő személyében kellő bizto­sítékát látják a konszolidációs politika lehe­tőségének. Wolff Károly mindössze arról in­formálta a belügyminisztert, hogy egy-két konkrétumra kiterjedő óhajtásuk van és ezeket a konkrétumokat szeretnék a kormánynak tudomására hozni és óhaj­­tásaik honorálását fogják kérni. Wolff Károly annak a reményének adott ki­fejezést, hogy e tekintetben kívánságaik reali­tása folytán nem lesz­­olyan dif­ferencia a kormány és ő kö­zöttük, hogy az bárminemű konzekvenciákat vonhatna maga után. Kifejezetten hangoztatta Wolff Károly a belügyminiszternek, hogy ő és pártja határozottan támogatják a kor­mányt, ellenzéki politikát nem kívánnak csi­nálni és visszautasítanak minden inszinuációt, amely a puccspolitika vádjával illethetné őket. Kijelentette Wolff, hogy nem kell fölülni a rém­híreknek, mert ő elvei föntartásával és a már említett néhány konkrét kívánság elő­terjesztésével a konszolidációs politikát támo­gatja. Sürgős interpelláció Gömbösék miatt. Az ellenzéki képviselők körében moz­galom indult meg, hogy a kormányt a fajvédelmi politikusok mozgalmával szem­ben határozott és nyílt állásfog­lalásra bírják. E célból tegnap este rög­tönzött értekezletet tartottak és elhatároz­ták, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén vagy zárt ülést kérnek, amelyen a kormány elé tárják a legutóbbi politikai jelenségeket, vagy pedig pártközi értekezlet összehívását kérik, hogy azon a miniszterelnök nyilatkozzék. Ha sem az egyik, sem a másik módozat végrehajtása net­ sikerülne, R­a­s­s­a­y Károly sürgős interpelláció keretében fogja szóvá tenni Gömbösék legutóbbi napokban tanúsított magatartását. nek a fajvédők, mert pénzügyi po­litikája a fajvédelmi poli­tikát szolgáló célokkal szemben szerintük nagyon is szűkmarkú. Klebelsberg Kunót pedig liberalizmusa miatt támadják Göm­bösek. Az osztrák államtanács pénteki ülé­sén dr. Bauer folytatta tegnap abbahagyott beszédét a minisztériumok csökkentéséről. Bauer a kormánynak ezt a javaslatát bizo­nyos módosításokkal helyesli. Fejtege­tései folyamán éles szavakban hangsú­lyozta, hogy Zimmermanna­k, a nemzetközi ellenőrző bizottság megbízott­jának pénzügyi kérdésekben joga van véleményadásra, de politikai ter­mészetű beavatkozásoktól tartózkodnia kell. A legújabb tőzsdei árfolyamok mai számunk 6. oldalán.

Next