Jövő, 1923. május (3. évfolyam, 77-102. szám)

1923-04-01 / 77. szám

a to. - I..­........ ...................................... , kaUm d4teíni | Egyes szám apa: ,i tomT­H,ába"....................... **"*" I megjelenik naponta délután / Szerkesztőség és kiadóhivatal • Wien u Rocht« Wienzeile 78. a Tatoffi 3W Távirati cint: Jövö Wien Poatataka,­és a p4rixteri számaink , AusztrM. III. év Bécs. 1923 április is vasárnap 77. (647.) szám folyo-.zámi­nk, Dot­Uch« Bank. Bar­éi Hirdetések.« »Iw.a. . ktadehtvaM 4. ***­ *» külföldi hird.tavodB Csehszlovákiában........................ I 148.078, Czahaslovákiában 08.040. áSoWi­b., 40.106. _ N4m.b­r.7491 Sorsdöntő küzdelem. Irta Lovászi­ Márton. Mit szóljunk mi, gyöngék és kit, nyere, ha a nagy Anatole France r­ménye vesztet­ten azt mondja, hogy Kur­pát nem lehet megmenteni ? Honná merítsünk erőt és biztatást, amiko ilyen szellemóriás mondja ki fölöttün a végső­ szentenciát? Nincs hát remény Csakugyan halálra van ítélve a több ezer éves, büszke, elbizakodott, minden eddigit fölülmúló európai kultúra? A ragyogó városoknak, a remekbe mivel földeknek, a lázas forgalomnak, az ipar csodáinak ez a földrésze, miután átadta tudományának titkait Amerikának és a többi földrészeknek, igazán úgy el van öregedve, hogy számára már csak a m­eghalás van hátra? A kérdés oly nehéz, a probléma annyira bonyolódott, hogy azt már most eldönteni még egy Anatole France sincs jogosítva. Annyi bizonyos, hogy kilenc év óta az európai kultúra olyan rohamos, zuhanásszerű hanyatlásának vagyunk szánalomraméltó tanúi, hogy ez magától értetődően fölkelti a végső és helyrehozhatatlan katasztrófa sejtel­mét. És az is bizonyos, hogy ha Euró­pában minden úgy megy to­­v­á­b­b, ahogy most, akkor már ez a most élő generáció megéri Európa tel­jes kulturális és gazdasági bukását. Az általános pesszimizmusnak annyiban föl­tétlenül igaza van, hogy a kérdés föl van vetve és hogy Európának nincs már sok ideje arra, hogy a fölvetett kérdésre a választ megadja. Látjuk, hogyan omlik össze egyik nemzeti ál­lam gazdasági épülete a másik után : Oroszországot követte Ausztria, azután Németország és most — sajnos — at­tól félünk, Magyarország van a soron,­­ Európa nagyobbik fele már gaz­dasági rom és ez megingatja, eltemetés­sel fenyegeti a kisebbik, már szintén düledező részt. És a baj annál súlyo­sabbá válik, minél inkább késik az or­voslás. Tavaly még sokat meg lehetett volna menteni abból, ami az idén már elveszett és az idén még sokat meg le­hetne menteni abból, ami jövőre már veszendőbe megy. Mi az a kérdés, amire Európának felelnie kell, és amelynek eldöntésétől függ téte, jövője, egész kultúrája? Az, hogy ki akar-e, ki tud-e bontakozni a háborús mentalitásból? És ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor igazat kell adnunk Anatole Francénak. A háború okozta Európa romlását, és csak a háború megszünte tenné lehetővé az újjáépítést. Ámde a háború nem szűnt meg. Hiába tértek pihenőre a nagy ármádiák, hiába írtak alá egy csomó békeokmányt, a háború folyik tovább rendületlen kitartással az elmékben és a szívekben. Alig van or­szága Európának, amely ne folytatna ilyen „eszmei” háborút szomszédaival. Világos dolog, hogy csak a végső anyagi, fizikai kimerültség az oka annak. ési- hogy nem dörögnek az ágyuk és re- működnek a tökéletesség legfőbb foká­­ra­ emelt embergyilkos szerszámok. Anato­lan France következtetése tehát logikaila :ez­­ teljesen hibátlan : csak a béke mer,the ok­é meg Európát, minthogy azonban ninc­s i­s béke, Európát nem lehet megmentet­­t­­i De hát miért kelljen ennek a hábo­rú rúnak örökké folynia? Miért ne lehetn­e­­ annak egy igazi békekötéssel vége­­t­­vetni ? A háború ama stádiumának ír , amelyben még a fegyveres öldöklés i­s folyt, a vége felé volt egy időpont, ami­­­­­­kor azt hittük, hogy a háborút ilyen a­z igazi béke fejezi majd be. Akkor volt a­z ez, amikor a Wilson-féle elvek látszot­ t­­ak uralomra jutni a világon. Akkor a­­ győzelmes kormányok a népek megkér­­r­dezése nélkül félretolták a wilsoni elve- 5 két és a béke álarca alatt állandósíto­t­ták a háborús állapotot Wilson bel­­­őrült elvei bukásába, de a népek sem jártak sokkal jobban. Az történt, hog­y az igazi nagy gazdasági leromlás mé­g csak a fegyveres bábor befejezés­e után következett be. Da ebben a bé­­­kének csúfolt időkben következett be­­ nag­y lelki leromlás is. Amikor a emberek még százezerszámra öldöstél egymást, még akkor sem volt a nemzeti faji, osztályközi gyűlölet annyira kifej­lődve, mint ma. Íme, ez lett a követ­kezése Clem­enceanék ama „nagy“ gesz­tusának, amellyel a wilsoni elveket hátraszorították. De vájjon az követ­kezik-e ebből, hogy nem Wilsonnak, hanem nekik volt igazuk? Négy és félévi öldöklő háború ta­pasztalatai után most már négy és fél­évi álbéke tapasztalatai állanak Európa népeinek rendelkezésére, és ezek a ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy ez az­­­­lbéke tud annyira pusztító és kimerítő enni, mint az öldöklő háború volt és nem kisebb vehemenciával sodorja Euró­­pát az örvény felé, mint amaz. Lehe­­­tlen, hogy Európa népei ezt az igaz­­ágot hamarosan föl ne ismerjék, ha edig fölismerik, akkor annak konzek- t­enciáit hamarosan le ne vonják. És ihetetlen, hogy meg ne lássák a szo­­­s összefüggést a háborús állapot ál- t ndósulása és Európa mai államrend- s' szere között. Ez annál inkább lehetet ' ' len, mert adva van számukra az össze­hasonlítás kényszerűsége Európa elma­radt és Amerika fejlettebb államrend­szere között. Amerika államainak egy­más közötti háborúja lehetetlen nem­csak az Egyesült Államok hatalmának­­ túlnyomósága miatt, hanem főleg azért, mivel Amerikában, valamennyi állam kö­­zött, még az európai nagy háborút meg­előzően kiépült a nemzetközi jogrend, amely szerint viszályaik eldöntését nem a fegyverre, hanem bírói ítéletre bíz­zák. Amíg tehát Amerikában a béke állapota állandó, addig Európában a táborúé az. A következés az, hogy Amerika állandóan halad, virászzik, gyarapsik, Európa pedig pusztul, ha­­nyat er, és előbb-utóbb megsemmisül. Nincs más hátra: Európának szakí­tania kell a nemzetközi anarchia, a­­ jogtalan önbíráskodás, a feltétlen és korlátlan nemzeti szuverenitás elvével, amely a háborút annyira állandósítja, hogy azt csak ki­silési szünetek váltják föl,­­ és rá kell térnie a fej­lettebb amerikai államrendszerre, amely az államokat jogi, a nemzeteket pedig testvéri kötelékbe fűzi össze. Az euró­pai demokrácia emezt akarja, a reakció amatt így hát a nagy küz­delem, amely most Európában demokrá­cia és reakció között folyik, az euró­pai k­ul­túra kétségessé vál­t sorsát dönti el. Az alstasi­szocialisták egyetértenek a német szocialistákkal. Páris, március 31. (Wolff.) Az antantszocialisták kon­ferenciája kommünikét adott ki, amely szerint az értekezlet a fölmerült, kérdé­sekben a német szociálde­m­okratákkal teljesen egyet­ért. A konferencián részt vett küldöt­tek, a konferencia határozatait most frakcióik elé ter­jesztik, hogy a Ruhrvidék ügyében megindítandó akció­ról dönthessenek. v V . « I U n­­­IU1 UN­UUI^ssfínHh.. Forradalmi összeütközések Bulgáriában, Bécs, március 31. A bolgár távirati ügynökség szűk­szavú táviratban közli, hogy a hatósá­g i g°k szigorú rendszabályokat léptettet­i életbe egy terrorista akció elnyomatása érdekében. Bizo­­­nyos anarchista csoportok néhány inci­­­dens okozói voltak Szófiában és Jam­­­­boliban. A rendőrség, amikor többeket le akart tartóztatni, fegyveres ellenállással találkozott. Majd azt mondja a közlés, hogy Szó­fiában az incidens egy terrorista ö­n­­gyil­koss­ágával végződött, vé­gül, hogy Jamboliban anarchisták és a­­ csendőrség összeütköztek és ennél az­­ alkalomnál az anarchisták részéről néhányan áldozatul estek, egy csendőrt pedig megöl­tek. Mindenütt sikerült a rendet helyreállítani. Egyébként pedig az or­szágban a békét meg nem bontották. Hogy mi rejlik e sokat sejtető, de rendkívül szűkszavú távirati közlés I ---- » » U l (X v i | rtrt. ■ t\ \ I S, I PJI | JJ I l ^ |\ (jl mögött, azt ebben a pillanatban, termé­szetesen, nem­ lehet tudni. Emlékezni kell azonban arra, hogy a legutóbbi hónapok folyamán számtalanszor talál­koztunk olyan híresztelésekkel, amelyek Bulgária beteges közállapotairól szól­tak. Köztudomású, hogy a kormányon levő parasztpárt, illetve ennek vezére, Sztam­bulinszki, valósággal diktátori kormányzatot létesített, sok­szor szó volt már nagyszabású véres zavargásokról, egyrészt olyanokról, amiket maga a kormány rendeztet azok ellen, akik a kormányzatban megelőz­ték, azt is tudjuk, hogy erős kommu­nista mozgalom is van Bulgáriában, sőt — és ez tanúskodik leginkább Bul­gária beteges közállapotairól —, hogy számos kérdésben a kormánypárt, az ellenzéki pártok ellen — a kommu­nisták támogatását vette i­g­é­n­y­b­e. Nagy érdeklődéssel kell várnunk a Bulgáriából érkező további híreket. Seipel és Mussolini tárgyalásai. Milano, március 31. Seipel kancellár röviddel Milanóba való megérkezése után megkezdte tárgya­lásait Mussolinival. A tárgyalásokról, ame­lyek a milánói prefektúrában folytak le, hivatalosan többek között azt közük, hogy Seipel dr. mindenekelőtt köszönetet mon­­­­dott az olasz kormánynak mindazért, amit Ausztria pénzügyi talpraállítása érdekében megtett és kérte Olaszország további tá­mogatását. Főként a kereskedelmi érintkezésnek szerződésekbe fog­lalt gyors helyreállítását sürgette. Mussolini kijelentette, hogy Olasz­ország továbbra is élénk érdeklődést ta­núsít mindama kérdések iránt, amelyek Ausztria gazdasági újjáépítésével össze­függnek, mert az olasz kormánynak az a meggyőződése, hogy csak ezeknek a kér­déseknek a megoldása teszi lehetővé, hogy Ausztria Középeurópának bé­kés elementumává váljék. Min­den igyekezetével azon lesz, hogy kielé­gítő kereskedelmi megálla­podások létesülhessenek. A két politikus megbeszélése ötnegyed óráig tartott, ennek végeztével Seipel dr. Con­arini szenátort, a kötsla­vminisztárium főtitkárát és Kviatkovszky olaszországi osztrák követet látogatta meg. A külön­­böző látogatások elvégzése után a kan­cellár Rómába utazott, ahol szombaton megjelent kihallgatáson az olasz király előtt. * Seipel Rómában, Róma, március 31. A Stefani-ügynökség jelenti: Seipel osztrák kancellár ma Rómába érkezett. Az állomáson Vassalo külügyi államtitkár és az osztrák követség személyzete fogadta. Seipel a pápát húsvét után látogatja csak meg, mert az ünnepek miatt a pápa előbb nem fogadhat. Sikorszky lengyel miniszterelnök Bécsben. Bécs, március 81. Amint értesülünk, Sikorszky tábornok, lengyel miniszterelnök Olaszországból való hazautaztában a mai napon Bécsbe érke­zett. Sikorszky Milanóban Mussolini mi­niszterelnököt kereste föl, abból a célból, hogy köszönetet mondjon neki azért a támogatásért, amelyben - a keletgaliciai határoknak a megállapításánál Lengyelor­­■zárait részes­itatta.

Next