Jövő, 1923. május (3. évfolyam, 77-102. szám)
1923-04-01 / 77. szám
a to. - I.......... ...................................... , kaUm d4teíni | Egyes szám apa: ,i tomTH,ába"....................... **"*" I megjelenik naponta délután / Szerkesztőség és kiadóhivatal • Wien u Rocht« Wienzeile 78. a Tatoffi 3W Távirati cint: Jövö Wien Poatataka,és a p4rixteri számaink , AusztrM. III. év Bécs. 1923 április is vasárnap 77. (647.) szám folyo-.zámink, DotUch« Bank. Baréi Hirdetések.« »Iw.a. . ktadehtvaM 4. *** *» külföldi hird.tavodB Csehszlovákiában........................ I 148.078, Czahaslovákiában 08.040. áSoWib., 40.106. _ N4m.br.7491 Sorsdöntő küzdelem. Irta Lovászi Márton. Mit szóljunk mi, gyöngék és kit, nyere, ha a nagy Anatole France rménye vesztetten azt mondja, hogy Kurpát nem lehet megmenteni ? Honná merítsünk erőt és biztatást, amiko ilyen szellemóriás mondja ki fölöttün a végső szentenciát? Nincs hát remény Csakugyan halálra van ítélve a több ezer éves, büszke, elbizakodott, minden eddigit fölülmúló európai kultúra? A ragyogó városoknak, a remekbe mivel földeknek, a lázas forgalomnak, az ipar csodáinak ez a földrésze, miután átadta tudományának titkait Amerikának és a többi földrészeknek, igazán úgy el van öregedve, hogy számára már csak a meghalás van hátra? A kérdés oly nehéz, a probléma annyira bonyolódott, hogy azt már most eldönteni még egy Anatole France sincs jogosítva. Annyi bizonyos, hogy kilenc év óta az európai kultúra olyan rohamos, zuhanásszerű hanyatlásának vagyunk szánalomraméltó tanúi, hogy ez magától értetődően fölkelti a végső és helyrehozhatatlan katasztrófa sejtelmét. És az is bizonyos, hogy ha Európában minden úgy megy tovább, ahogy most, akkor már ez a most élő generáció megéri Európa teljes kulturális és gazdasági bukását. Az általános pesszimizmusnak annyiban föltétlenül igaza van, hogy a kérdés föl van vetve és hogy Európának nincs már sok ideje arra, hogy a fölvetett kérdésre a választ megadja. Látjuk, hogyan omlik össze egyik nemzeti állam gazdasági épülete a másik után : Oroszországot követte Ausztria, azután Németország és most — sajnos — attól félünk, Magyarország van a soron, Európa nagyobbik fele már gazdasági rom és ez megingatja, eltemetéssel fenyegeti a kisebbik, már szintén düledező részt. És a baj annál súlyosabbá válik, minél inkább késik az orvoslás. Tavaly még sokat meg lehetett volna menteni abból, ami az idén már elveszett és az idén még sokat meg lehetne menteni abból, ami jövőre már veszendőbe megy. Mi az a kérdés, amire Európának felelnie kell, és amelynek eldöntésétől függ téte, jövője, egész kultúrája? Az, hogy ki akar-e, ki tud-e bontakozni a háborús mentalitásból? És ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor igazat kell adnunk Anatole Francénak. A háború okozta Európa romlását, és csak a háború megszünte tenné lehetővé az újjáépítést. Ámde a háború nem szűnt meg. Hiába tértek pihenőre a nagy ármádiák, hiába írtak alá egy csomó békeokmányt, a háború folyik tovább rendületlen kitartással az elmékben és a szívekben. Alig van országa Európának, amely ne folytatna ilyen „eszmei” háborút szomszédaival. Világos dolog, hogy csak a végső anyagi, fizikai kimerültség az oka annak. ési- hogy nem dörögnek az ágyuk és re- működnek a tökéletesség legfőbb fokára emelt embergyilkos szerszámok. Anatolan France következtetése tehát logikaila :ez teljesen hibátlan : csak a béke mer,the oké meg Európát, minthogy azonban nincs is béke, Európát nem lehet megmentetti De hát miért kelljen ennek a háború rúnak örökké folynia? Miért ne lehetne annak egy igazi békekötéssel végetvetni ? A háború ama stádiumának ír , amelyben még a fegyveres öldöklés is folyt, a vége felé volt egy időpont, amikor azt hittük, hogy a háborút ilyen az igazi béke fejezi majd be. Akkor volt az ez, amikor a Wilson-féle elvek látszot tak uralomra jutni a világon. Akkor a győzelmes kormányok a népek megkérrdezése nélkül félretolták a wilsoni elve- 5 két és a béke álarca alatt állandósították a háborús állapotot Wilson belőrült elvei bukásába, de a népek sem jártak sokkal jobban. Az történt, hogy az igazi nagy gazdasági leromlás még csak a fegyveres bábor befejezése után következett be. Da ebben a békének csúfolt időkben következett be nagy lelki leromlás is. Amikor a emberek még százezerszámra öldöstél egymást, még akkor sem volt a nemzeti faji, osztályközi gyűlölet annyira kifejlődve, mint ma. Íme, ez lett a következése Clemenceanék ama „nagy“ gesztusának, amellyel a wilsoni elveket hátraszorították. De vájjon az következik-e ebből, hogy nem Wilsonnak, hanem nekik volt igazuk? Négy és félévi öldöklő háború tapasztalatai után most már négy és félévi álbéke tapasztalatai állanak Európa népeinek rendelkezésére, és ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez azlbéke tud annyira pusztító és kimerítő enni, mint az öldöklő háború volt és nem kisebb vehemenciával sodorja Európát az örvény felé, mint amaz. Lehetlen, hogy Európa népei ezt az igazágot hamarosan föl ne ismerjék, ha edig fölismerik, akkor annak konzek- tenciáit hamarosan le ne vonják. És ihetetlen, hogy meg ne lássák a szos összefüggést a háborús állapot ál- t ndósulása és Európa mai államrend- s' szere között. Ez annál inkább lehetet ' ' len, mert adva van számukra az összehasonlítás kényszerűsége Európa elmaradt és Amerika fejlettebb államrendszere között. Amerika államainak egymás közötti háborúja lehetetlen nemcsak az Egyesült Államok hatalmának túlnyomósága miatt, hanem főleg azért, mivel Amerikában, valamennyi állam között, még az európai nagy háborút megelőzően kiépült a nemzetközi jogrend, amely szerint viszályaik eldöntését nem a fegyverre, hanem bírói ítéletre bízzák. Amíg tehát Amerikában a béke állapota állandó, addig Európában a táborúé az. A következés az, hogy Amerika állandóan halad, virászzik, gyarapsik, Európa pedig pusztul, hanyat er, és előbb-utóbb megsemmisül. Nincs más hátra: Európának szakítania kell a nemzetközi anarchia, a jogtalan önbíráskodás, a feltétlen és korlátlan nemzeti szuverenitás elvével, amely a háborút annyira állandósítja, hogy azt csak kisilési szünetek váltják föl, és rá kell térnie a fejlettebb amerikai államrendszerre, amely az államokat jogi, a nemzeteket pedig testvéri kötelékbe fűzi össze. Az európai demokrácia emezt akarja, a reakció amatt így hát a nagy küzdelem, amely most Európában demokrácia és reakció között folyik, az európai kultúra kétségessé vált sorsát dönti el. Az alstasiszocialisták egyetértenek a német szocialistákkal. Páris, március 31. (Wolff.) Az antantszocialisták konferenciája kommünikét adott ki, amely szerint az értekezlet a fölmerült, kérdésekben a német szociáldemokratákkal teljesen egyetért. A konferencián részt vett küldöttek, a konferencia határozatait most frakcióik elé terjesztik, hogy a Ruhrvidék ügyében megindítandó akcióról dönthessenek. v V . « I U nIU1 UNUUI^ssfínHh.. Forradalmi összeütközések Bulgáriában, Bécs, március 31. A bolgár távirati ügynökség szűkszavú táviratban közli, hogy a hatóság i g°k szigorú rendszabályokat léptetteti életbe egy terrorista akció elnyomatása érdekében. Bizonyos anarchista csoportok néhány incidens okozói voltak Szófiában és Jamboliban. A rendőrség, amikor többeket le akart tartóztatni, fegyveres ellenállással találkozott. Majd azt mondja a közlés, hogy Szófiában az incidens egy terrorista öngyilkosságával végződött, végül, hogy Jamboliban anarchisták és a csendőrség összeütköztek és ennél az alkalomnál az anarchisták részéről néhányan áldozatul estek, egy csendőrt pedig megöltek. Mindenütt sikerült a rendet helyreállítani. Egyébként pedig az országban a békét meg nem bontották. Hogy mi rejlik e sokat sejtető, de rendkívül szűkszavú távirati közlés I ---- » » U l (X v i | rtrt. ■ t\ \ I S, I PJI | JJ I l ^ |\ (jl mögött, azt ebben a pillanatban, természetesen, nem lehet tudni. Emlékezni kell azonban arra, hogy a legutóbbi hónapok folyamán számtalanszor találkoztunk olyan híresztelésekkel, amelyek Bulgária beteges közállapotairól szóltak. Köztudomású, hogy a kormányon levő parasztpárt, illetve ennek vezére, Sztambulinszki, valósággal diktátori kormányzatot létesített, sokszor szó volt már nagyszabású véres zavargásokról, egyrészt olyanokról, amiket maga a kormány rendeztet azok ellen, akik a kormányzatban megelőzték, azt is tudjuk, hogy erős kommunista mozgalom is van Bulgáriában, sőt — és ez tanúskodik leginkább Bulgária beteges közállapotairól —, hogy számos kérdésben a kormánypárt, az ellenzéki pártok ellen — a kommunisták támogatását vette igénybe. Nagy érdeklődéssel kell várnunk a Bulgáriából érkező további híreket. Seipel és Mussolini tárgyalásai. Milano, március 31. Seipel kancellár röviddel Milanóba való megérkezése után megkezdte tárgyalásait Mussolinival. A tárgyalásokról, amelyek a milánói prefektúrában folytak le, hivatalosan többek között azt közük, hogy Seipel dr. mindenekelőtt köszönetet mondott az olasz kormánynak mindazért, amit Ausztria pénzügyi talpraállítása érdekében megtett és kérte Olaszország további támogatását. Főként a kereskedelmi érintkezésnek szerződésekbe foglalt gyors helyreállítását sürgette. Mussolini kijelentette, hogy Olaszország továbbra is élénk érdeklődést tanúsít mindama kérdések iránt, amelyek Ausztria gazdasági újjáépítésével összefüggnek, mert az olasz kormánynak az a meggyőződése, hogy csak ezeknek a kérdéseknek a megoldása teszi lehetővé, hogy Ausztria Középeurópának békés elementumává váljék. Minden igyekezetével azon lesz, hogy kielégítő kereskedelmi megállapodások létesülhessenek. A két politikus megbeszélése ötnegyed óráig tartott, ennek végeztével Seipel dr. Conarini szenátort, a kötslavminisztárium főtitkárát és Kviatkovszky olaszországi osztrák követet látogatta meg. A különböző látogatások elvégzése után a kancellár Rómába utazott, ahol szombaton megjelent kihallgatáson az olasz király előtt. * Seipel Rómában, Róma, március 31. A Stefani-ügynökség jelenti: Seipel osztrák kancellár ma Rómába érkezett. Az állomáson Vassalo külügyi államtitkár és az osztrák követség személyzete fogadta. Seipel a pápát húsvét után látogatja csak meg, mert az ünnepek miatt a pápa előbb nem fogadhat. Sikorszky lengyel miniszterelnök Bécsben. Bécs, március 81. Amint értesülünk, Sikorszky tábornok, lengyel miniszterelnök Olaszországból való hazautaztában a mai napon Bécsbe érkezett. Sikorszky Milanóban Mussolini miniszterelnököt kereste föl, abból a célból, hogy köszönetet mondjon neki azért a támogatásért, amelyben - a keletgaliciai határoknak a megállapításánál Lengyelor■zárait részesitatta.