Műszaki Egyetem - A Jövő Mérnöke, 1953 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1953-11-25 / 20. szám

4 Gondolatok a klubélet beindulása előtt A klubélet megindítása az idei kulúrprosgramm egyik fontos feladata. Vannak soraink­­között, akik igen soka­t várnak ettől az eseménytől, míg mások­­lebecsü­lik, sőt feleslegesnek tartják. Azok, akik kétségbe vonjá­k a klubélet megindulásának és fenn­tartásának jelentőségét, egy­részt a helyiséghrlámyna gon­dai­nak, másrészt szemük előtt meg­jelenik a mott, dohányfüstös, il­latszerektől terhes, kártyás cso­portokat rejtő, bársony fot­eles terme, ahol léha nevetés között fecsegték, pletykáltak az elmúlt idők irányiadó intézői. A klub­élet megindítása ellen azonban tulajdonképpen az egyetlen ko­moly érv a nagy helyiséghiány. A jövő tervei között ok­vetlen ott kell lennie a külön klubházna­k, mely ugyanolyan fontos, mint a könyvtár, vagy a kazánház. El sem képzelhető nevelő munka — klubház nélkül. Egy teh­úrkombin­át magában egyesíti a bányák, a kohók, és a feldolgozó gyárüzemek min­den lényeges jellegét, kellékét. A szellemi élet, a nevelés nyers­anyagait lehet a klub helyiségei­be behozni, a fiatalo­k nagy­­kér­déseit: a barátság, a szerelem, a hazafiság, a hűség, az akarat­erő, az áldozatosság, a jó ma­gyar nyelv használata, az ide­gen nyelvek tanulása, a tőkés államok egyetemi élete, egy- egy könyv, színdarab megbeszélése, sportesemények stb. Az „eszme­csere” a fesztelen­­beszélgetés feloldja a­z emberi szellem gát­lásait, kétségeit. Ahogy a kohó tüze kisorvasztja a meddő kőzet­ből az értékes ércet, úgy a­ Műb­élét 'baráti meleg­­légkörében a tévedéseik és a tartózkodás, a gyanakvás salakjából­­fel lehet szabadítani a szocialista élet­felfogás örökszép gondolatait. A klubélet beszélgetései során a gondol­atok meggyőződéssé, el­határozássá fokozódnak, me­lyek megindítói, sarkaiéi lesz­nek egyetemünk kultúrcéljának, á­tnevelésének. A klubélet keretei, a berende­zést, az elrendezést az adottsá­gok szabják meg. Ennél fonto­sabb a tartalom, a Programm körvonalazása. Máris meg kell jegyezni, hogy atz előírásról szó sincs. Az a kívánatos, hogy minél többen, minél több ötletet vessenek fel, hogy minél élén­kebb, változatosabb le­gyen a klubélet. A klubok életében alakuljon ki kötetlen, fesztetlen kapcsolat a különböző karok, az ország kü­lönböző vidékeiről ideszárma­zott hallgatók között. Bár a műszaki emberek a szá­mok szerelmesei, mégis elkép­zelhető, hogy novellák, versek­­e napirendre kerüljenek egy-egy asztal előtt. Igen hasznos lenne, ha a né­hány éve végzettek­­meghívás­a eljönnének és beszámolnának ta­pasztalataikról. Sőt alkalmat kellene keresni arra, hogy egy­­egy üzem kiváló dolgozója el­jöjjön és elmondja véleményét a fiatal, végzett munkatársak­­ról. A külföldi hallgatókkal való baráti kapcsolatok elmélyítésé­nek igen hatásos módja, ha né­hányat meghívunk és ras­sszó­­laltatjuk őket. A külföldről szabadságra hazajövő aspiránsokat, ösz­töndíjasokat, illetve kül­döttséggel külföldön járta­kat, ugyancsak meg kell hívni, hogy hallgathassuk beszámolóikat. Egy-egy újítás ötletét ugyan­csak ilyen találkozókon lehet­ne megvitatni. Az életben a tréfa, a vidámság úgy kell, mint egy táj szépsé­gének az élvezéséhez a napsü­tés. „Tréfa verseny” is rendez­hető, hogy legyen ott kacagás, derű , mely frisebbé, munka­bíróbbá­­teszi a munkában el­foglalt embereket. Az otthon, a tanulókör ,,­szép­­pé tevésének” ötleteit, mód­jait, is érdemes megbeszélni, hogy a sivárság, rendetlenség helyett néhány kép, virág milyen jó hatást­­kelthet. A klubélet megindítása alkal­mával tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy a­z a hallgatóknak, illetve a dolgozóknak csak egy részét képes l­ekötni. Azok, akik ügyes időbeosztá­sait a klub­életben résztvesz­nek, élvezik annak előnyeit, s kötelességsze­­rűen­­kell, hogy azokat a gon­dolatokat és tapasztalatokat, amelyeket ott szereznek, tovább­vigyék saját, szőkébb környeze­tükbe. A klub az új élet forrá­sa, mely felüdíti a munkában el­­fáradtakat, és olyan szellemet segít kialakítani, amely az új szocialista mérnöknek bizakodó, cselekvő, a nehézségeket le­győzni tudó életszemléletet ad. Papp Ferenc egyetemi tanár Miért van szüksége egy atlétának tornatermi edzésre? vetődik fel bennünk a kérdés. Eddig­ úgy tudtuk, hogy az atléták mozgásterülete a pá­lya a vörös salak. Ez nyáron így is van, de télen? Télen az atléta tornateremben fejleszti ügyességét és erejét, itt tanulja meg a laza, ritmikus, de mégis erőteljes mozgást. Nézzük meg az atléta torna­termi edzését. Az edzés bemelegítő futással kezdődik, mely lassú futásból és váltakozó összetételű gyakorla­tokból áll. Ez arra szolgál, hogy a „merev izmokat fokozatosan előkészítse a nehezebb igény­­bevételre. A bemelegítő futás után könnyű lazító gimnasztika következik mely fokozatosan át­megy nehezebb erősítő és lazító gyakorlatokba. Ezt előbb tala­jon, később szeren végzik. A gimnasztikát úgy állítják össze, hogy az az egész szervezet át­mozgatásához legcélszerűbb le­gyen. Ez képezi az edzés súly­pontját. Ez sok verejtéket ki­szed a sportolókból. A gimnasz­tika után repülők (rövid vágta futások) és szórakoztató sport­játékok­­ következnek, amelyek összeállítása olyan, hogy vég­­rehajtásuk szórakoztató, de mégis komoly munka. Ezután kerül sor a szakedzésre, a sprinterek rajtolnak, az ugrók szőnyegre magasat és távolt ugranak a súlydobók és disz­koszvetők medicin labdával erő­sítik izmaikat. Ez arra szolgál, hogy a régi sportolók mozgásu­kat részletekig ható pontosság­gal tökéletesítsék, az új atlétá­kat pedig előkészítse a pálya­­edzésre. Ezt persze még meg­előzi ,a tornatermi edzések köz­ben is végzett mezei futás. A szakedzés után következnek az izgalmas labdajátékok (kosár­labda, röplabda) Ezután lassú levezető mozgás következik és egy­­jó meleg fürdő, mely szo­rosan hozzátartozik az atléta tornatermi edzéséhez. Aki szorgalmasan végzi mind a­­ tornatermi, mind a pályaed­zést, az rövid idő alatt sokol­dalú atlétává válik. PÉTERFI MIKLÓS, az atlétikai sza­kosztály vezetője A JÖVŐ MÉRNÖKE Vezetőséget választott az Építőipari Műszaki Egyetem Haladás Sportköre Az Építőipari Műszaki Egye­tem Haladás Sportköre 1953 november 11-én d. u. 3 órai kezdettel első ízben tartotta meg vezetőségválasztó közgyűlését. A közgyűlésen részt vettek az egyetemi vezetőség, a pártbizott­ság, szakszervezeti bizottság, DISZ-bizottság, a testnevelési tanszék képviselői továbbá mint­­egy 200 hallgató és dolgozó sportoló. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta, a kilenctagú el­nökséget továbbá a felülvizs­gáló bizottság, a területi elnök­ség vezetőségválasztó közgyűlé­sére a küldötteket. Az új meg­választott vezetőségben arányo­san vannak képviselve az egye­tem oktató és adminisztratív dolgozói, valamint a halligátok. A vezetőség megválasztása után Hollós András elvtárs, az új elnökség nevében köszönetet mondott a bizalomért és ígére­tet tett arra vonatkozóan, hogy az egyetem sportját az eddigi­nél magasabb színvonalra emel­jük. Az egyetem vezetősége ré­széről a lehető legmesszebbmenő támogatást ígérte. Ismertette továbbá az épülő Építőipari Műszaki Egyetem sportlétesítményeinek tervezetét, mely biztosítja a jövőben egye­temünk dolgozóinak és hallga­tóinak sportigényeit. Végül kiosztotta a Rákosi Mátyás Művek,Műszaki Egye­temek közötti MHK atlétikai pá­rosversenyben ,győztes és ki­emelkedő eredményeket elért hallgatók versenydíjait. Hangsúlyozta, hogy az MHK.­­párosverseny alkalmas volt ar­ra, hogy elmélyítsük a baráti kapcsolatot a szocializmust épí­tő munkásság és a jövő új típusú műszaki értelmisége között. A közgyűlés lelkes hangulat­ban ért véget. Műszaki Tudománytörténeti szakkör . A technikatörténet kutatás je­­­­lentőségének felismerése és a­­ technikai fejlődésünk történeté­­­nek megismerésére vonatkozó ■ igények vezették a műegyetemi­­ kultúrbizottságot, amikor elha­­­­tározta a műszaki tudomány­történeti szakkör megszervezé­­­­sét. Ez a szakkör azonban ered­­i­ményes munkát csak akkor tud a végezni, ha minél nagyobb tö­­­­megeket mozgósít, ha speciali­­­­zálódik. Külön csoporttá kell­­ alakulni a legalább minden - egyes klar „kutatóinak­s az arra I. legalkalamiasabb széles látókörű - oktatókáder vezetésével. (A tu­domány története —: magas a tudomány!) A szakkör központi vezetésének a feladata csak az lehet, hogy összefogja a kör munkáját, segítséget nyújtson a kutatásban s a műegyetem tör­ténetének feltárásával foglalko­zó munkaközösség munkája irányítsa, az eddigi kutatások eredményeit átadja. A technikatörténeti kutatás legkiválóbb képviselőinek közre­működésével pedig előadássoro­zatot fogunk szervezni a mű­egyetemi oktatás régóta érzet hiányainak pótlására. K. Zs. EMLEKEZES CSOKONAIRA­ L._• • Megemlékezvén az én énekeimről, rózsát hin­­­ztek sírhalmomra." (Csokonai) C­zt'p fővárosunk díszesebb lett egy emlékművel. Cso­­konai Vitéz Mihálynak, a nagy költőnek, a felvilágosodás ihle­tett harcosának születése 180. évfordulóján a városligeti mű­­vészsétányon szobrot emelt né­pünk. És ezzel a szoborral nem a­­költő lett nagyobb, hanem mi lettünk gazdagabb, nem az ő neve lett fényesebb, hanem a hálás utókoré. Önmagát becsüli meg dolgozó népünk, ha igaz nagyjainak nevét, tanítását, erőt sugárzó tekintetét megőrzi! Alig élt 32 évet a költő és ezt is nagyrészt nyomorúságban, megnem értésben, de emlékezz, milyen gazdag örökség maradt utána! A magyar nép szörnyű elnyo­matásban, a feudális világ sö­tétségében élt. Keveseké és ki­váltságosaké volt ez a föld: a földbirtokos osztályé és a, vele szövetséges klérusé. Csokonai­­„Az estve" c. versében fel­­ajául ennek láttán: „Az erdők tilalmas korlát közt állanak, Hogy benne az urak vadjai lak­janak: A vizek a szegény emberekre nézve Tőlük munkált fákkal el vágy­nak pecézve” Éles vonásokkal rajzolta meg a­­költő a, szegény népet kizsák­mányoló kapzsi, aranyat gyűjtő tipust „Zsugori uram" c. versé­ben­„Ül pénzes ládáján sovány áb­­rázattal. Tisztelvén a mammont örök ál­dozattal. Oly sárgák orcája sóvárgó gödrei, Mint aranyára vert királyok képei ’’ De bátran hangoztatja a klé­rus bűneit .‘s. „Konstanciná Poty” c. költeményében a hazai álla­potokat írta meg Csokonaiba törökökről csak azért beszéd, hogy a cenzúra figyelmét elte­rel­je „Oh, e népre, oh mely sűrű fel­hőt vona A szentség színével bemázolt babona! Denevér babona! bagoly vak­buzgóság! Meddig lesz körmöd közt a mindenhatóság? Míg ülsz a királyok koronáján, kincsén? A vitézek kardján s a népek bilincsén?” Bizony, sűrű és sötét feehő ta­kart be akkor itt mindent. A szegény pár testi és lelki el­esettségét látta a költő Tiszán­túl, Dunántúl, mindenütt, amer­re csa­k megfordult. „Jövendölés az első oskoláról Somogyban" c. versében kétség­beesett­en kiált föl: „Hát csak kanásznak ter­mett ■a somogysági paraszt És a nemz­et lelki­is­meretéhez fordul­„Oh, nem fáj-e szíve Minden magyarnak. Hogy a magyar fiúkkal Gondolni nem akarnak?” Csokonai azonban nemcsak panaszkodott, nemcsak ostorát csattoghatta­­bátran, hanem előre ,­s mulatott, biztatást is adott népének, nemzetének. „Magyar! Hajnal hasad!" c. versében hitet tesz egy boldog, emberibb, sza­badabb élet eljövetele mellett. „Az e Tépett gyásznak reng vál­nál fogva Tündö­klik egy nyájas hajnal mosolyogva.” Érezte, hogy el kell jönnie a kornak, „in­dőn az ember embe­reb­b lesz." Csak az igazi haza­fiak szíve aggódhat úgy nem­zete sorsáért, mint a költő szí­ve: „Minden nemzeti characte­­rünk, s mindaz, ami a magyart teszi, enyésző félben vagyon és maga u­tán húzza irányát a nem­zetünket" — írta 1797-ben. Nemcsak kortársaihoz, hozzánk is szólnak intő szavat: „Ma­gyarjaim! Literátorok, ne csak a külföldi írókat olvassátok, ha­nem ... hallgassátok figyelem­­mel a dand­ó falusi leányt és a jámbor puttonost.. A költő szivét a legszebb és legnemesebb érzelmek töltötték be. Amerre járt, mindenütt a szeretetet sugározta maga körül és mégis — milyen tragikus! — vajmi keveset kapott vissza az emberi szív melegéből. Lillája iránt érzett szerelmében is csa­­lódnia kellett. A szív mélységé­ből törnek fel panaszos szavai: „Ő m­ély keserves annak élni, Kinek tovább nincs mit remél­ni. És mégis élni kell. Él az, de nincs benne lélek Az én tüdőm is bátor élek Lelketlenül lehet.” _ Mostoha volt Csokona­hoz az élet, írói érvényesülésében, szerelmében és mindenben csa­lódnia kellett. Hirdette: „A szeretet lelkesíti az egész világot" — és végül mégis keserű szívvel kellett megállapítania: „Nőiesen szív az emberekben .. Megemlékezvén a­­költő éne­kéről, szeretnék, ha végre meg­valósulna: „A szeretet lelkesíti az egész világot..." Fónyad Ernő Ököljog Mit honon egy jól felkészült tanársegéd magával a gyakor­latra? Na ki tudja? Helyes. Elő­adásvázlatot, színes krétát fogar, lécet, névsort. . . Na és még mit? Vagy nem tudja senki? Megsúgom. Boxert, két coltot, tőrösbotot és zsebfütyköst. Az utóbbi tekintély­­emelő szerszámok nem mindig szükségesek. Van olyan tanulócso­­port, ahol ezek nélkül is lehet ne­velni. De ha valaki abba a tan­körbe tér be tanítani a mérnök III. éven, ahol Klinka László sa­játítja el a mérnöki tudományo­kat, okvetlen vigyen magával a fenti „oktatási eszközből" is né­hányat. Persze nem kell mindig használni ezeket az „eszközö­ket". Ha csak figyelmeztetni kívánja a tan­ár­segéd valami­ért, akkor még nem veri őt meg ezért Klinka, csak lehülyé­­zi. Akkor kezd csak verekedni, ha rossz jegyet akarnak neki adni rossz munkájáért. Most azon töpreng egyetemünk vezetősége ahelyett, hogy tanár­segédeinket a fenti eszközökkel ellátná, nem lenne e gazdaságo­sabb Klinka számára egy ketre­cet és egy nyakövet rendszeresí­teni. Egyesek szerint elég ha csak ráírják: „vigyázat harapós." Az oktatás előbbrevitelére ké­rem olvasóinkat, tegyenek javas­latot oktatószemélyzetünknek, ho­gyan lehetne a fenti módszerek és eszközök nélkül megteremte­ni a mérnök­­l­­éven az oktatás biztonságát. Persze lehetne Klin­­ka jelenlétének megszüntetését is javasolni.. . Gondnokság, segítség! A technika története folyamán a legkiválóbb tudósok törték azon a fejüket, hogyan egyeztessék össze a föld különböző pontjain az idő mérését, úgy, hogy ahol a nap a delelőn van, ott az óra­mutatók 12 órát mutassanak. En­nek a hosszas töprengésnek az volt az eredménye, hogy a föld felszínét osztották úgy, hogy min­degyikben egy egy órával tolták el az óramutatókat a másikhoz képest. Hasonló probléma megoldásán fáradoznak most tanáraink, leg­kiválóbb diákjaink. Hogyan le­hetne egyetemünk különböző épü­leteiben összeegyeztetni a csen­gőket úgy, hogy egyszerre jelez­zék a szünet elejét és végét. Mert ugye az tűrhetetlen állapot, hogy amikor a központi épületben 10 óra, a Stoczek­ utcában tíz óra tíz perc, és az A-épületben 9 óra 50 perc legyen. Ez azt eredmé­nyezi, hogy be sem fejezi a ta­nár, a­dn­ák egyaránt az egyik órát, mondhatjuk a fizika épü­letben, mire a központi épületbe ér, mintha más Világrészbe ér­keznék, mert ot­t már valahol a következő óra közepén tartanak. És a különbség épületeink órái­nak állásai között egyre nő. Lá­tom lelki szemeim előtt, hogy né­hány hét múlva ódáig­ jutunk, hogy amikor a kémiába belet je­lez a csengő, az A-épületben éj­fél lesz. A szegény hallgatóknak, pedig a két épület közt át kell öl­töznie hálö­ngbe hogy alkalom­­szerű legyen a ruhája. Micsoda perspektívák! Tornacipő és következetesség Hű, micsoda zajt csaptak a vegyész karon Botos István, Lo­vas Anna, Füzes János és a töb­biek, hogy teremtsék meg szá­mukra a tes edzés lehetőségét. Mert ugye nem lehet azt kívánni, hogy az ember mezítláb szalad­gáljon tornaórákon a hidegben, feltörje a salak gyenge talpait Vagy az sem kívánható, hogy saját cipőjét tegye tönkre az em­ber testnevelés örve alatt. Elvég­re kinek az érdeke, hogy a hall­gatók erősödjenek, felfrissülje­nek, edzetté, ellenállóképessé vál­janak, ha nem­­ a tanulmányi osztálynak. Tornacipőt hát a sportrajongóknak. És a tanulmá­nyi osztály szerzett tornacipőket. Ha micsoda csendben vannak most a vegyész karon Botos Ist­ván, Lovas Anna, Füzes János és a többiek, nehogy észrevegyék őket és egy tornacipő átadásá­val megteremtsék számukra a testedzés lehetőségét. Kilométe­rekre elkerülik a tanulmányi osz­tályt, ha meglátják egy-egy al­kalmazottját, elbújnak a legköze­lebbi asztalfiókba, olyan kicsi­nyek lesznek egyszerre ijedtük­ben. A végén még tornaórára kell járniuk. Mert fontos, hogy a vegyész­mérnök legyen mindig követke­zetes. Becsület és kollektív érzés Mit fog csinálni az az építész­­hallgató, ha lediplomázik, aki már az egyetemen hamisítással keresi a kenyerét? Mert Halápi József III. éves építész így keresi. Elő­vesz egy nov. 4-i menzajegyet, a négyes elé egy egyest ír és a vacsora 14-én tálalva van. Persze itt is érvényes az anyagmegmara­dás törvénye. Amit ő megeszik, azt más megkoplalja, hiszen csak annyi vacsorát kapnak a men­záink, amennyi jegyet rendeltek a hallgatók. De Halápit ez látható­lag nem zavarja. Mit törődik ő mással, fontos, hogy az ő gyom­ra teljen. Építész elvtársak! Magyarázzá­tok meg Halápinak, hogy rajta kívül más is van a világon. És bármennyire furcsálja, mások is szeretnének valcsorázni, nem­csak ő. Engedje legalább azokat előre, akik megfizetnek érte. Az egyiptomi álmoskönyvről Új színekkel gazdagodott egye­­temünk. A III. emelet 20 as terem előtt új faliújság jelent meg, az Útépítőké. Az újság kétségkívül egyike a legjobbaknak, de azért kedves Szerkesztőbizottság en­gedjetek meg egy-két bíráló szót. Jó a humor és én vagyok az utolsó, aki szót emelek ellene. Jó addig, amíg nem válik cinizmus­­sá. De mi más mint cinizmus,, amit Ti írtok az egyiptomi álmos könyv rovatba, „ötös zárthelyit írni váratlan szerencse, egyes zárthelyit írni megszokott sze­rencsétlenség. Index — „szegény­ségi bizonyítvány" stb. Mit szól­nak ehhez kitűnő tanulóink, Rákosi-őszi öndíj­asaink? Talán az ő eredményeik is vár­t­lan szerencse szüleménye, vagy tervszerű tanulással megalapo­­zott, kiérdemelt legyek? És sza­bad-e a hanyagok u. v.-it egy­szerűen megszokott szerencsét­lenségként elkönyvelnünk, nem kel­l-e belenyugvás helyett har­colni ellenük. Bizony kedves gúnyolódó­ tár­­sak, a humor csak akkor ér va­lamit, ha előremutató. Egy jó fa­liújság mutatványszámban ilyen hibát elkövetni a ti­szavasokkal élve legalábbis, szegénységi bi­zonyítvány. ondja A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari Műszaki Egyetem pártbizottságának, egyetemi taná­csának, DISZ- és szakszervezeti bizottságának lapja Szerkeszti: A szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Orosházi Béla Szerkesztőség: Budapest, XI ker­. Budafoki­ út 4—6. szám, Mf. 12 Telefon: 258—955, 151 mellék Kiadja: a • Budapesti Lapkiadó Vállalat, Budapest, Vili. Blaha Lujza-tér-3 Felelős kiadó: Kürti Lászlóné Szikra Lapnyomda, Budapest, Vili., Rökk Szilárd­ utca 6 Felelős vezető: Kulcsár Mihály. 1953 november 15. Fiatalok! Egyetemisták! Hódít­sátok meg a levegő birodalmát! Legyetek repülők! Jelentkezzetek a Műegyetem Repülőalapszerve­zetébe. Jelentkezés péntek este 7 óra T.-épület, IV. 47.

Next