Jövő Mérnöke, 1955 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1955-01-04 / 1. szám

m­i Tóth Ferenc III. éves építészhallgató vizsgáira készül. (Bónis László felvétele) ! : : '­­ A marxizmus-leninizmus elővizsgákról A félévi vizsga előtti szün­idő megkezdése óta kb. 15—20 hallgató elvtárs tett nálam elő­vizsgát. Elővizsgára azokat engedtem, akik évközi jó mun­kájaikkal és fegyelmezett magatartásukkal ezt kiérde­melték. Az eddigi vizsgák zöme je­les, de jónál rosszabb ered­mény eddig még nincs is. Ez az eredmény igen értékes. Úgy vélem, hogy a jó vizsga kettő? öröm. Öröm a hallgató­nak és öröm a pedagógusnak. Meg kell vallanom nekem is igen nagy öröm, amikor egy­­egy hallgatóm szép feleletet nyújt a vizsgán. Az eddigi vizsgákon különö­sen a következő elvtársak és elvtársnők nyújtottak szép feleletet: a II. évf. építész 14-es tanulókörből Réner Mária, Fodor Ágnes és Máriás László. A 11. évf. építész 1-es tanuló­körből Berzseny Zsuzsanna, a mérnök II. évf. 7-es tanulókör­ből Farkas Ferenc. Réner Má­ria egész félévben a tanulókör egyik motorja volt, a vizsgán nagyon szépen válaszolt olyan komoly elméleti kérdésekre, mint a marxista-leninista ál­lamelmélet magyarországi al­kalmazása a felszabadulás után. Máriás elvtárs a közép­parasztsággal való szövetség problémáját tudta sokoldalúan elemezni. A marxizmus-leninizmus fontos elméleti kérdéseit az elvtársak nem csupán tételszerűen igyekeztek viszaadni, hanem saját szavaikkal elemezve és gyakorlati példákkal ma­gyarázva! Ez azt mutatja, hogy ezek az elvtársak nem „magolva“ ta­nulták évközben az anyagot, hanem gondolkozva. Ezt bizo­nyítja az is, hogy szeminá­riumokon több esetben kérdé­sekkel fordultak hozzám és a szemináriumi vitákba aktívan bekapcsolódtak. Örömmel álla­pítottam meg azt is, hogy hallgatóink nagy része komoly figyelemmel kíséri a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Külön szeretnék röviden megemlékezni a külföldi hall­gatóik elővizsgáiról. Ők példásan felkészültek a vizsgára. Komoly nyelvi ne­hézségük ellenére a legtöbben jelesre vizsgáztak. Ki kell emelnem a koreai elvtársak közül Cso-Szen-In és Cse-Hva- Szek elvtársakat, akik igen alapos tárgyi tudásról tettek tanúságot. Hogyan érték el ezt a jó eredményt? Mindenekelőtt di­cséretre méltó, kitartó szor­galmas tanulással. Szorgalma­san látogatták a tanszéket és igénybe vették a konzultációs segítséget. Szemináriumokon kérdéseket tettek fel az anyag­gal kapcsolatban. Feldolgozták a megadott irodalmat és a ta­nulás során egymást segítet­ték. Ha egyetemünk ifjúsága mindezekből levonja a tanul­ságot és szorgalmas munkával készül a vizsgákra, hiszem, hogy jó eredményekkel zár­hatjuk a félévet. Hajdú Sándor tanársegéd i­s . „ 1952 őszén találkoztam elő­ször Zang-Do-Hiannal. Első­évesek voltunk. Egyik dél­utáni óránk előtt beszélge­tett, ismerkedett évfolya­munk az egyetem kertjében. Zang-Do-Hian egy padon ült, kicsi csoport vette körül. Ak­kor­­még tört magyarsággal válaszolt csapongó kérdé­seinkre. Minden érdekelt min­ket: hogyan került a mi ha­zánkba, honnan jött, mit csi­nált eddig. 1950. júliusában felvették hallgatónak a Koreai Tenge­részeti Iskolába. Rövid pár nap múlva indították meg az imperialisták aljas orvtáma­dásukat a koreai nép ellen. 17 éves volt, amikor novem­berben az iskola hallgatóit mozgósították a frontra. Zang-Do-Hian is harcba in­dult azok ellen, akiknek gyil­kos golyói és bombái meg­ölték bátyját, nővérét. Ke­mény, véres napok voltak. Akkor vizsgázott először Zang-Do-Hian hazaszeretetből az egész nép előtt. Visszaszorították az ellen­séget, a tisztiiskola hallgatói is visszatértek az iskolába, folytatni a félbehagyott tanu­lást. 1951. augusztusában a kiváló hallgatókat kiválasz­tották közülük, hogy elküld­­jék őket tanulni a népi de­mokratikus országokba. Ő is­­közéjük került. 1951. decemberéig műszaki előkészítést kaptak, s ezután utaztak hazámkba. Nálunk 1952. szeptemberig a magyar nyelvet tanulták, orosz nyel­ven keresztül. Szepisisikerűen­ elkezdődött az egyetemi tanév, tanulás, ismerkedés az egyetemmel. Tanulópárjával Bakonyvári Ferenccel szorgalmasan hall­gatta az előadásokat, jegyze­telt. Nehéz, fáradságos mun­ka volt ez. Nekünk sem könnyű a tanulás, pedig mi anyanyelvünkön tanulunk. Mennyi problémánk és kér­désünk van egy-egy tárgy ta­nulásánál. Hát még annak, akinek, párhuzamosan az egytemi tanulmányokkal, a nyelvet is tanulniok kell. DISZ-szervezetünktől is kap­tak segítséget a koreai hall­gatók. A tanulópári rendszer nem­csak papíron valósult meg, ahogy sok tanulókörben a magyar hallgatók körében csak idáig jutottak el. Koreai hallgatóink együtt laknak a diákszállókban magyar ta­nulópárjukkal. Baráti viszony fejlődött ki közöttük. És a közös tanulásban szinte ész­revétlenül mind jobban elsa­játítják koreai hallgatóink a­ magyar nyelvet is, így történt ez Zang-Do- Hiannál is. Együtt tanultak Bakonyvári Ferenccel, együtt is szórakoztak. Jártak operá­ba, moziba és ma már Zang- Do-Hian olyan jól tud ma­gyarul, hogy az elmúlt első félévben két koreai akadé­mikus mellett volt tolmács egy hónapig hazánkban. Nem sokkal később pedig egy ma­gyar bányamérnökkel, mint műszaki tolmács, három hó­napig Koreába utazott. Sok magyar hallgató elé lehet példaképül állítani szor­galmát és eredményeit. Leg­utóbbi vizsgái jelentős részét jeles eredménnyel tette le. A tanszékek is készségesen megadják támogatásukat a koreai hallgatóknak. Zang- Do-Hian örömmel mondta el mennyi segítséget kapott, kü­lönösen a Tervezési, Marxiz­mus, Szilárdságtan, Matema­tika tanszékektől. K­CTC31 hallgatóink, élükön az eddig igen jó eredménye­ket elérő Do-Zang-Jol gépész 11., Kim-Guang-Ho villamos 111., G-Szen-Ho mérnök III., Kim-De-Bo építész II. és Zang-Do-Hian építész III. éves honfitársaikkal velünk vállvetve sajátítják el a mű­szaki tudományokat. Most Zang-Do-Hian is újra vizsgák előtt áll. Talán a négy év előtti történetre emlékszik, mikor fegyverrel a kézben vizsgázott jelesre az agresszo­­rok elleni harcban. Most az egyetemünkön tanultakból kell vizsgát tenni sok-sok külföldi és magyar társával eredmény itt együtt. De a­mo er /vUf/fir/r'VTf'r.sf'iif/ A Vízgépek Tanszéke a ha­gyományossá vált logarlécver­senyt az Általános Géptan­tárgy keretében 1954 december 15-én rendezte meg az elsőéves gépészmérnökhallgatók részére. A verseny a részvevőktől meg­követelte a logarléccel való gyors és biztonságos számolást. A 106 versenyző közül az első tizenkét helyezett részesült ér­tékes jutalomban. A jutalma­kat meleghangú rövid buzdító beszéd kíséretében dr. Pattan­tyús Á. Géza professzor osztot­ta ki Strommer Gyula dékán­helyettes és Pápai László, az Általános Géptan című tárgy előadójának jelenlétében. Az 1500 forint értékű jutalmakat helyezési sorrendben kapták: Ehrenfeld János, Vigassy Jó­zsef, Fenyves Iván, Jánosi Már­ton, Kövér György, Csemniczky János, Dulácska Gábor, Li Jan- Ban, Köves Péter, Vaszily György, Sélley Gábor, Halmai László elsőéves gépészmérnök­hallgatók, akiknek további fej­lődésükhöz ezúton is sok sikert és szerencsét kívánunk. Horváth László tanársegéd VIZSGAHÍREK A marxizmus-leninizm­us tan­tárgyából az elsőéves hallgatók közül az elővizsgáikon a követ­kezők vizsgáztak jelesre: Jár­osi Márton, Molnár Dénes, Deck Andrásné, Hubay Emőke, Kövér György, Schwartz Imre, Harsányi Vilmos. A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYETEM DJÁJA III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 30 FILLÉR 1955 JANUÁR 4 Itt a fieftfek ideje! . ,(öß2o\ V „Ki mint vet, úgy arat“ — tartja a magyar nép száján keletkezett közmondás. A január s a vele járó vizsga­­időszak egyetemi hallga­tóink számára az aratást, a félév közben végzett munka gyümölcsének leszedését je­lenti. Ez a munka ebben a félévben több és jobb volt, mint az előző évben. Ez a véleménye professzoraink­nak, tanársegédeinknek, egész oktatószemélyzetünk­nek. Az alaposabb felkészü­lés nem fog kárba veszni, a fokozott erőfeszítés jobb és szebb gyümölcsöt, több tu­dást, magasabb tanulmányt, eredményt szül. Ezzel ma­gyarázható, hogy csökkent a vizsgáktól való páni félelem, hogy soha annyi hallgató még nem tett elő kollokviu­­mot, mint most. S ízelítőül talán csak egy eredményt: a geodéziából elővizsgát tett majdnem 100 hallgató átla­ga eléri a 3,5-öt. Nagyon nehéz lenne új öt­leteket és módszereket adni a vizsgákra való készülésre. Egyetlen biztosítéka van a sikeres vizsgának: a megfe­lelő felkészülés. S hogy e területen is van előnyös változás, azt igazolja a diákottho­nokban lakó hallgatóink rendszeres munkája, a vizsgára nem bocsátott hallgatók számának je­lentős csökkenése, ösz­­szegezve, hallgatóink zö­me becsületes munkája alapján biztos lehet ab­ban, egy szakban is megfelelően megállja helyét. A vizsgaidőszak az a hó­nap, amikor a DISZ-szerve­zeteknek a legnagyobb mun­kát kell végezniök, s ami­kor a legnehezebb hallgató­inkat, DISZ-tagjainkat ösz­­szefogni. De a nehézségek nem legyőzhetetlenek. Mit tegyenek a DISZ-alapszer­­vezetek? Keressék fel a vizsgától távolmaradó fiatalokat, segítsék a gyenge hall­gatókat a felkészülés­ben, tartsanak kapcsola­tot a tanszékekkel, ha szükséges, kérjenek tő­lük segítséget, vizsgaelő­készítőt, konzultációt. Ebben az időszakban az átlagosnál jóval nagyobb szerepe van a tanu­lócsopor­toknak. A csoport kollektí­vája az az erő, mely ilyen­kor a legtöbbet tud segíteni. A csoport olyan kis közös­ség, ahol mindenki ismeri egymás gyengéit és erőssé­gét. Helyes, ha a csoporto­kon belül egy-egy, az illető tárgyban erős fiatal vezeté­sével öten-hatan közösen megbeszélik az anyagot, pél­dákat dolgoznak ki. Az Építőipari Műszaki Egyetem DISZ-bizottsága a vizsgaidőszakra operatív bi­zottságokat hívott életre. E bizottságok gondoskodnak arról, hogy egyrészt a DISZ- bizottság, másrészt az egye­tem vezetősége időben érte­süljön a vizsgák során fel­merülő problémákról. Ha szükséges, közvetlen segítsé­get nyújt az elmaradt hall­gatókkal való foglalkozás-kori "/mc "V/m­»-*»% /'■ifi X’nfOrf') kon kimagasló eredményt elérőket, általánosítja felké­szülési módszerüket. A vizsgákon a hallgató ^ egyepuL ív­aga^ %j ig vizsgázik. Munkája eredményességé­nek egyik fokmérője a DISZ-tagság vizsgaeredmé­nye. Oktatóink, párt- és tár­sadalmi szervezeteink, de el­sősorban hallgatóságunk együttes erőfeszítésének eredményeként alakul ki hallgatóink tudása, s az an­nak megfelelő tanulmányi átlag. Nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy ebben a fél­évben oktatóink, a pártszer­vezet, a DISZ és hallgatóink zöme sokkal többet tett a több és mélyebb tudás meg­szerzése érdekében, mint azelőtt. De nem nyugodha­tunk meg határainkon. A számadás ideje még előttünk van. Álljon csatasorba min­den fiatal s tettekkel bizo­­nyítsa be, hogy legény a gáton. Sarkadi Sándor az Építőipari Műsz. Egyetem DISZ-bizottságának tagja k elővizsgák eredményeiből Szerves kémia c. tárgyból eddig a következők vizsgáz­tak le jelesen. Bertalan György, Kocz Imre, Szegő Ágnes, Jeges Éva, Kollonits Pál, Kiss Iván II. éves hall­­gatók, íróvzsgák elektrotechnikából A IV. éves gépészhallga­­tóink közül 57-en jelentkez­tek elektrotechnikából elő­vizsgára. A IV. évfolyamon jelet, eredimén­yt érték el. Kocsis Andor, Ér­falvi Erika, Schreiber Frigyes, Zárkóczi András és Tóth Béla I. hall­gatók. Széttéphete flers testvériség D­örög, koreai, magyar dal 'Ja váltja egymást, vidám fiatalok koccintanak a kará­csonyfa alatt. Az Építőipari Műszaki Egyetem fenyőfaest­jén vagyunk. Még mindenki­nek fülében csengenek Zigány professzor tréfás megnyitó sza­­vai, kiki keresi, hogy hová helyezze el az egyetemi DISZ bizottság titkárától az imént kapott ajándékokat. Papateo­­dori elvtárs egy ideig igyek­szik rejtegetni az ajándékához mellékelt cuclit, de aztán a közóhajnak engedve, „közpré­dául“ adja. Az egyik sarokban Skoczen lengyel ösztöndíjas elvtárs magyarázza nekünk a magyar tárgyas ragozás rejtel­meit. Mondhatom, sokat tanul­tunk tőle. O Sze-Ho láthatólag igen jókedvű. Titokzatosan magyarázza, hogy ő ügyesen két asztal közé ült, hogy mind­két oldalról biztosíthassa a borellátást. 17­őzben pedig folyik a dal­­*■ párbaj. Hol egy harsogó görög dal remegteti meg a volt Dreher-villa falait, hol pedig egy szomorú koreai ének eleveníti meg előttünk a ha­lottaikat gyászoló üszkös, fe­kete phenjani romokat. Az éneklők száma azonban hirte­len megfogy, mert a szájak­nak más dolguk akadt, meg­kezdődött a vacsora. Vacsora közben a vidámság­ mellett egy új, közös vonása mutatkozik meg a jelenlévő öt nemzet fiataljainak. Nem ret­tennek meg egy-két tányér ételtől, és könnyedén legyőzik a karácsonyi „beigli“-tömeget is. Elterjed a jelszó: Tíz cen­tiig meg sem állunk. Kiderül az is, hogy a diós nem csak Magyarországon örvend elő­szeretetnek a mákossal szem­ben, hanem nemzetközi vonat­kozásban is azonos a fiatalok ilyen irányú ízlése. Az­acsora után felpattan egy­­ koreai elvtárs és har­sány hangon bejelenti, hogy: Most pedig a DISZ-titkár és felesége énekel. " Gémyi elv­­társék kicsit húzódoznak a vá­ratlan fellépési lehetőség előtt, de ezután a „Megismerni a kanászt“-ban keresnek mene­déket. Utánuk egy nagyon szép hangú koreai elvtársnő bűvöli énekével a néma csendbe me­rült vacsorázókat. Ezt a szá­mot egy pajzán görög dal kö­veti, amelyhez az albán fiata­lok is csatlakoznak nagy vi­dáman. Nem tudjuk, miről le­het benne szó, de a görög kis­lányok fülig pirulnak, és ke­zükbe temetik arcukat. .. Az élet vidáman zajlik. Min­denkit eltölt a munkájukat jól végző boldog emberek egymás iránti ragaszkodása, megbecsü­lése. És itt köztünk egy ma­­gasabb fo­kú, szívet-lelket me­lengető érzés lesz úrrá, az egy­mást szerető baráti népek szét­­téphetetlen testvériségének tu­data. N. a 41 o­­lé­va­i Fiatalok jelmezes karácsonyi ünnepsége az Országház kupolacsarnokában.

Next