A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-04-08 / 14. szám
Felszabadulási ünnepségek Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem oktatói, dolgozói és hallgatói zsúfolásig megtöltötték április 3-án, délután 3 órakor az épület dísztermét. Az elnökségi asztalnál helyet foglaltak: dr. Csűrös Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár és Bozsó László, a BME pártbizottságának titkára (a BME részéről), dr. Perényi Imre egyetemi tanár, az ÉKME rektora, dr. Orosz József, az ÉKME pártbizottságának titkára, dr. Széll László egyetemi tanár, az építészmérnöki kar dékánja, dr. Kádas Kálmán egyetemi tanár, a közlekedés-üzemmérnöki kar dékánja, dr Hazay István egyetemi tanár, a mérnöki kar dékánja, dr. Hazay István egyetemi tanár, az szb elnöke, Kőris Kálmán adjunktus, Horn Antaladjunktus, Prezenszky József tanársegéd, Biró Gábor tanársegéd, Sárközi József tanársegéd. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusz hangjaival kezdődött, majd dr. Hazay István professzor lépett az emelvényre, hogy elmondja ünnepi beszédét. A szónok bevezetőül emlékeztetett arra, hogy a 18 év előtti felszabadulás mi alól való felszabadulást jelentett közvetlenül, s itt saját személyes élményeiről beszélt. A valódi felszabadulást azonban — mondotta — „a fasizmus embertelen hatalma alól való kimenekülés, a fasizmus magyar csatlósai népelnyomó, kizsákmányoló rendszerének felbomlása, nemzetünk évszázadok óta nélkülözött önállóságának megszületése jelentette’. Beszélt az újjáépítés nehéz körülményeiről, az állam nagy jelentőségű intézkedéseiről és arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek gyors ütemét nem tudta hasonló ütembenkövetni társadalmunk nagy része gondolkodásának, szellemiségének átformálódása. Ennek igen sok oka volt, többek között okot szolgáltattak az átformálódás visszamaradására a vezetés hibái is, mint amilyen ..az egyes társadalmi osztályokkal szemben kollektíven mutatkozó bizalmatlanság, a személyi kultusz nagyarányú kifejlődése, a végrehajtó szerveknek ... esetenként törvényellenes tevékenysége., Dr. Hazay István megemlítette az 1958-as ellenforradalmat is, majd így folytatta: ,.Sem az 56-os szomorú, gyászos eseményeket, sem pedig az azt megelőző hibákat nem azért említettem, hogy ünneprontó legyek, hanem éppen azért, hogy rámutassak arra, hogy az ellenforradalmat követő csodálatosan gyors konszolidáció — amelyhez ismét hozzájárult a szovjet segítség is — igen nagyot lendített a társadalom elmaradt rétegeiben a gondolkodás átformálódásán . .. És ezt a jóirányú haladást csak megerősítette és tovább fokozta a párt VII., majd Vili. kongresszusa.” A szónok foglalkozott a háború és a béke kérdésével, a gazdasági építőmunka feladataival, s különösképpen hangsúlyozta, hogy ,,minél sokoldalúbb és hatékonyabb a szocialista országok gazdasági és tudományos együttműködése, annál gyorsabb lehet a szocializmus építése, annál gyorsabban nyeri meg a szocialista világrendszer a két társadalmi rendszer gazdasági versenyét”. Dr. Hazay István kitért az egyetem, az oktatás, a reform problémáira is. „Nem szabad megelégednünk azzal, hogy oktatásunk színvonalát olyan átlagra állítjuk be, amely a mai hallgatóság szellemi átlagának felel meg ... Egyetemünknek az oktatás-nevelésen kívül nem kevésbé jelentékeny feladata a tudomány mivelése is. Nemcsak követnünk kiési a tudomány rohamos fejlődését, hanem annak fejlesztésében is bőségesen ki kell vennünk a részünket... Számos feladatról lehetne még beszélni. Nem tartom azonban szükségesnek, hogy bizonygassam, mily tartalmas feladatokat kínál megoldásra és ezáltal milyen tartalmas életet biztosít a szocialista életforma. Ha ezeket átgondoljuk, akkor jövünk rá, hogy a 18 év előtti felszabadulás nemcsak annyit jelent, mint amennyit beszédem elején említettem, hanem évről évre többet, évről évre több olyan ember számára, aki rájött, és átérzi a szocializmus igazságát és szépségét.” Az ünnepi beszéd elhangzása után tartalmas és szép műsor következett, amely méltó volt ehhez a nagy jelentőségű évfordulóhoz. az A BME egyetemi tanácsa és az MSZMP egyetemi szervezete április 2-án fél 3 órakor tartotta meg felszabadulási ünnepségét az egyetem dísztermében. A szépen feldíszített teremben számos oktató, dolgozó és hallgató gyűlt egybe, hogy méltóképpen ünnepelje meg hazánk felszabadulásának 18. évfordulóját. Az elnökségi asztalnál helyet foglaltak: dr. Gruber József, a BME rektora, Bozsó László, a BME pártbizottságának titkára, dr. Elek Tibor tudományos rektorhelyettes, Vargha József, professzor, az MSZBT elnöke, dr. Kézdi Árpád rektorhelyettes és Orosz József elvtárs, az ÉKME pártbizottságának titkára (az ÉKME részéről), Csik Gáspár elvtárs, dr. Varsányi György, a vegyészkar dékánja, Czeinner István laboráns, Szabó Judit II. éves vegyészhallgató, Sárvári Bertalanná előadó és Albert Dezső, az szb. titkára. Ugyancsak helyet foglalt az elnökségben A. Turganyica elvtárs, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára és Szilágyi József elvtárs, a XI. kerületi Pártbizottság részéről. Ünnepi beszédet dr. Varsányi György mondott. Dr. Varsányi György beszédének elején ismertette és méltattaazokat a hősies erőfeszítéseket és hadműveleteket, amelyeknek során a szovjet csapatok lépésről lépésre felszabadították hazánkat a fasizmus elnyomása alól. Viszszaemlékezett azokra a történelmi napokra, amikor a rombadőlt, sok szenvedésen keresztülment országban újra megindult a vérkeringés, megkezdődött az újjáépítés küzdelmes és mégis reményteli korszaka. Ecsetelte az elmúlt 18 esztendő nehézségeit, hibáit, eredményeit, a társadalom életében, az emberek tudatában végbement változásokat, amelyeknek eredményeképpen eljutottunk a máig, a szocializmus győzelméig. Az ünnepi beszédet színes, változatos műsor követte, amelyben különösen a BME énekkara jeleskedett. FELHÍVÁS Kedves lányok, kedves fiúk! Jelentkezzetek a KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáboraiba. Hallgatóink minden évben szép számmal vesznek részt az építőtáborok munkájában és becsülettel megállják helyüket. Erősítsük tovább a műszaki egyetemisták jó hírnevét! Lánytáborok: Hatvan és Szentmártonkáta. Fiútáborok: Tárnokon. Minden jelentkezőt szeretettel várunk. BME KISZ-bizottság. Fehér János kitüntetése Felszabadulásunk 18. évfordulóján a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapott Fehér János adjunktus a Textil Tanszék oktatója. Fehér elvtárs 1953-ban végezte el a Műszaki Egyetemet. Szakérettségisként került ide és kemény munkával sikerült helytállni a tanulásban. Nyolc évig a gépészkari alapszerve-zet vezetőségi tagjaként dolgozott és más társadalmi munkát is végzett. Jelenleg önálló aspiránsként disszertációján, dolgozik. Kitüntetése alkalma jóval szeretettel köszöntjük és további munkasikereket kívánőnk neki. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI ESKETEM IS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS KDEHOÍSI MŰSZAKI ESKETEM LAPJA Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanácsa értékelte a szocialista szerződések rendszerét Az ÉKME Egyetemi Tanácsa megtárgyalta az Építésügyi Minisztériummal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal, az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatallal kötött szocialista szerződések alapján elért eredményekről szóló beszámolót és jóváhagyta az 1963. évre szóló szerződéseket. A beszámolóból kitűnt, hogy a szerződő felek szoros együttműködése döntően hozzájárult ahhoz, hogy az ÉKME oktatási célkitűzéseit, így az oktatási reform ügyét programszerűen sikerült előbbre vinni a kielégítő megoldás útján. Az oktatási reform kérdéseinek kidolgozásában a reformprogramok és tantervek vitáiba az ÉKME következetesen bevonta a vele szerződött feleket, biztosítva ezáltal az ipar és közlekedés élő igényeinek az oktatásban való érvényesülését. A szocialista szerződések lehetőséget nyújtottak az oktatási reform keretében bevezetett és a gyakorlatiasság irányában ható új típusú termelési gyakorlatok sikeres végrehajtására, továbbá egyes évfolyamokon a munkahely melletti képzés bevezetésére. 1961. évben az Építészmérnöki Karról 361 hallgató, a Mérnöki Karról 531 hallgató, a Közlekedési Üzemmérnöki Karról 207 hallgató. 1962-ben az Építészmérnöki Karról 494 hallgató, a Mérnöki Karról 639 hallgató, a Közlekedési Üzemmérnöki Karról 250 hallgató vett részt az évfolyamonként megszabott tartalmú és időtartamú termelési gyakorlatokon. Az ÉKMÉ-vel szerződött minisztériumok és főhatóságok a szocialista szerződések szellemében elősegítették, hogy a ki-, feketek elérjék kitűzött céljukat. A népgazdaságban folyó specializálódás fokozott követelményeket támaszt a szakmérnökképzéssel szemben. Az ÉKME ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a szakmérnökképzéssel kapcsolatos tanterveket és egyes tantárgyak tematikáját a minisztériumokkal való szoros együttműködésben alakította ki. Az új szakmérnöki ágazatok bevezetése is a szocialista szerződések szellemében történt. Az elmúlt két esztendőben a szerződött felek kölcsönös, akciókkal emelték a káderek szakmai színvonalát. Az ÉKME konzultációkkal és egyéb módon segítette elő a minisztériumok szakembereinek a műszaki doktori szigorlatra való felkészülését. Az ÉMKE a beszámolási időszakban az Építésügyi Minisztérium szakterületéről 11, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium szakterületéről 9, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakterületéről 4, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal szakterületéről 1 műszaki doktort avatott. A szocialista szerződések keretében a szakmai gyakorlattal nem rendelkező fiatal oktatók egyéves szakmai gyakorlaton vettek részt. Az Építésügyi Minisztérium vállalatainál 11 fő, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium vállalatainál 9 fő, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnál1 fő oktató kapott beosztást egyéves szakmai gyakorlatra. Az ÉKME oktatói a minisztériumoknak és főhatóságoknak jelentékeny segítséget nyújtottak tervek bírálatához és különböző elvi jelentőségű kérdések eldöntéséhez a kutatásban és tervezésben. A szocialista szerződések nyomán kedvező fordulat állt be az ÉKME és az ipar kapcsolatában a külső megbízások vonalán is. Az ÉKME a vele szerződött minisztériumok és főhatóságok közbenjöttévelűtött megbízásokhoz és azok elosztása az ÉKMÉ-n belül tervszerűen, az egyes tanszékek terhelésének figyelembe vételével történt; ez a módszerma is él és fejlődik. A beszámolási időszakban a megbízások színvonalasabbak lettek és egyre hatékonyabban szolgálják a műszaki fejlesztés ügyét. Az Egyetemi Tanács tagjai, továbbá a tanácsülésen megjelent minisztériumi kiküldöttek pozitívan értékelték az eddigi együttműködést és hasznos javaslatok hangzottak el a szocialista szerződések tartalmának fejlesztésére. A szocialista szerződések az eddigi tapasztalatok szerint évről évre fejlődnek, mindig merülnek fel új ötletek, jelezve, hogy még távolról sincs kimerítve a szerződésekben rejlő lehetőség. Ennek illusztrálására jó példát nyújt az Építésügyi Minisztériummal kötött 1963. évi szerződés. Ennek értelmében a minisztérium vállalta, hogy a tanszékeket, mint kutató egységeket tudományos kutatókkal erősíti megy továbbá, hogy a levelező hallgatók részére szervezett vidéki konzultációs csoportok tanulmányi munkájának elősegítésére a vidéki vállalatainál és tervezőintézeteinél dolgozó szakembereket oktatási célra az egyetem rendelkezésére bocsátja. E példák felsorolását még lehetne fölutalni, de megelégedhetünk azzal a megjegyzéssel, hogy az új ötletek, az új gondolatok további munkára serkentik az ÉKMÉ-t és a vele szocialista szerződést kötő minisztériumokat és főhatóságokat. . Tudományos ülésszak az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen Az ÉKME április 1-én, 2-án és 3-án tartotta tudományos ülésszakát, amelyen egyetemünk oktatói és kutatói saját kutatásaik alapján beszámoltak az országos távlati tudományos kutatási terv 26-os fő feladatában végzett munkájukról. A 23-as fő feladat: „Az építés és építészet korszerű fejlesztésének kutatása.” A hétfőn kezdődő ülésszak díszelnökségének tagjai voltak: dr. Szabó János építésügyi miniszterhelyettes, Bondor József, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese, dr. Perényi Imre rektor, dr. Orosz József, az ÉKME MSZMP vb-titkára, dr. Kérdy Árpád rektorhelyettes, dr. Pelikán József tudományos rektorhelyettes, dr. Hazay István dékán, dr. Széll László dékán, dr. Salamin Pál egyetemi tanár, dr. Palotás László egyetemi tanár, dr. Kádas Kálmán dékán, dr. Széchy Károly egyetemi tanár. Az ÉKME széles körű nemzetközi tudományos kapcsolatait és a tudományos ülésszak jelentőségét is mutatja, hogy az ülésszakon 11 külföldi — 2 szovjet, 1 csehszlovák, 3 lengyel, 2 bolgár, 2 német és 1 jugoszláv — tudós is résztvett, akik hozzászólásaikkal szintén bekapcsolódtak az ülésszak munkájába. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy az egyes kutatási témákról a különböző nemzetiségű vezető tudósok kicseréljék tudományos tapasztalataikat, s termékeny eszmecserét folytassanak. Az ülésszak előadói részben neves tudósok — köztük Kossuth-díjas akadémikusok és nemzetközileg is elismert szakemberek —, másrészt tehetséges fiatalok, akik eredményeiket saját tehetségük, szorgalmuk és az ÉKMF kiváló tudós-szakemberének segítségével, irányításával érték el. A most megtartott tudományos ülésszakon is bizonyított eredmények alapja egyrészt az, hogy az ÉKME tudósai, fiatal oktatói oktatási tevékenységük mellett szívvérésekkel vesznek részt a tudományos kutatómunkában is, másrészt kormányunk áldozatkész támogatása, mely a Tudományos Kutatások Fejlesztési Alapja (TKFA) hitelrendszerében nyilvánul meg, amely a kutatómunkának megfelelő anyagi bázist teremt. Az egyetem dísztermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság nagy figyelemmel kísérte Dr. Perényi Imre, az ÉKME rektorának megnyitóját. Bevezetőben hangsúlyozta: E tudományos ülésszak sajátossága, újszerűsége, hogy olyan kutatási eredményekről lesz szó, melyeket a gyakorlat igényel, s a népgazdaság követel meg. Ez is szükségessé teszi, hogy bevezető előadásom kezdetén röviden foglalkozzam az építés ügyének néhány kérdésével. Az elmúlt tudományos ülésszak óta eltelt két év az építőipar területén jelentős eredményekkel zárult. Az állami építőipar termelése lőj %-kal volt magasabb, mint 1960-ban. E számok mögött megnövekedett lakás-, kulturális és szociális, ipari, és mezőgazdasági különböző mélyépítési munkák sokasága húzódik. Két év alatt hazánkban állami és magánerőből több mint 120 ezer új lakás épült. A lakásépítési tervet 1962-ben túlteljesítette az állami építőipar. Míg 1960-ban ezer lakosra 5,8 új lakás jutott, 1961-ben ez a szám 6,7-re emelkedett. Nőtt a lakások átlag alapterülete, javult kulturáltsága, felszereltsége is. Nagymértékben megnövekedett a korszerű építési móddal épülő lakások aránya: 1959-ben 1,2%, 1962- ben pedig már 36,0% volt a korszerű építési móddal épülő lakások aránya. Tehát léptünk előre a korszerű technológia alkalmazásában, de ez még nem elégséges. Indokolatlanul lassan teremtődik meg az építőipar korszerű technikai, bázisa,. így félő, hogy a jelenleg legfejlettebb építési mód: a panel-építkezések széleskörű bevezetése — a ,,házgyárak” létesítéseinek elhúzódása miatt — végképp elkésik. Pedig már a távolabbi perspektívával, a karosszériaszerű lakóház előállítási problémájával kellene foglalkoznunk. Gondolnunk, kell az acél és a könnyűfém feldolgozó üzemek hálózatának előkészítésére is. Tipizálási törekvéseink — hangsúlyozta később Perényi elvtárs — jelentős erőfeszítésről tanúskodnak, de az eredmények még nem kielégítőek. Az elmúlt három évben kezdődött meg a típustervek nagyobb arányú felhasználása. Az ötéves terv előírásai szerint az ÉM felügyelete alá tartozó vállalatoknak 1962-ben az öszszes lakó- és kommunális épületek 55%-át kell típusterv szerint kiviteleznie. Ami a lakóépületeket illeti, az ipar túlteljesítette az előirányzatokat: 1962-ben a lakóépületek közel 70%-a típusterv szerint épült. De nem kielégítő az ipari (0,7%), kereskedelmi (15,25%) és a többi középületek (19,16%) tipizálása. A tipizálás pedig egyik alapfeltétele az építőipar fejlesztésének, a jó, gyors és olcsó munkának. Mivel magyarázható, hogy még nem kielégítő az építés átfutási ideje. Igaz, hogy az 1962. I. félévében átadott lakások építési ideje 33%-kal volt kevesebb, mint az 1958. évi. Ennek ellenére nem sikerült elérni azt az átlagos építési időt, amit a második ötéves terv erre az időszakra előírt. Még mindig több, mint a tervben előírt tíz hónap. Megjegyezzük, hogy az NDK-ban a szalagszerű építéstechnológián kivitelezett épületeknél 7—9 hónap, a Szovjetunióban a nagypaneles lakóházaknál 3—4 hónap az átfutási idő. Ezután Perényi elvtárs néhány, az egyetemet szorosabban érintő kérdéssel foglalkozott. Ezek közül is ismertetünk néhány gondolatot. Egyetemünk — mondotta fennállása óta a legnagyobb felelősségérzettel igyekszik kielégíteni az ország mérnökszükségletét, illetve az ebből reá eső részt. Ezen hivatásának egyetemünk azért tudott megfelelni, mert oktató gárdája általában kiváló felkészültséggel rendelkezik. Kiváló professzorai nemcsak jó pedagógusok voltak, de nagyszerű tudósok is, akik kiemelkedő kutatási eredményekkel öregbítették a magyar tudomány és a magyar műszaki felsőoktatás hírnevét itthon és külföldön egyaránt. A felszabadulás előtt még a Horthyrendszer mostoha körülményei között sem mondtak le erről. Pedig azt a rendszert egyáltalán nem érdekelte, anyagilag alig támogatta egyetemünk tudósainak kutatási törekvéseit, munkáit. Ennek következtében sok tudás, tehetség maradt kihasználatlan, sok zseniális elgondolás maradt Csak ábránd. A felszabadulás óta és különösen az utóbbi években megvalósult a tudományos kutatómunka hatékonyabb, tervszerűbb támogatása. Az egyetemikutatómunkának újabb lendületet adott a Tudományos Kutatási Fejlesztési Alap (TKFA) hitelrendszerének létrejötte, mely 1961-ben valósult meg és amelynek keretében tanszékeink jelentős anyagi támogatást kapnak tudományos kutatási céljaikra". • Az elmúlt két évben tanszékeink mintegy 12 millió forint kutatási hitelt kaptak a TEFA-ból, míg 1961-ben csak 6, addig 1962-ben már 30 (Folytatás az 5. oldalon) :\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\. T