A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)

1963-04-08 / 14. szám

Felszabadulási ünnepségek Az Építőipari és Közlekedé­si Műszaki Egyetem oktatói, dolgozói és hallgatói zsúfolásig megtöltötték április 3-án, dél­után 3 órakor a­z épület dísz­termét. Az elnökségi asztalnál helyet foglaltak: dr. Csűrös Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár és Bozsó László, a BME pártbizottságának titkára (a BME részéről), dr. Perényi Im­re egyetemi tanár, az ÉKME rektora, dr. Orosz József, az ÉKME pártbizottságának tit­kára, dr. Széll László egyete­mi tanár, az építészmérnöki kar dékánja, dr. Kádas Kál­mán egyetemi tanár, a közle­kedés-üzemmérnöki kar dé­kánja, dr Hazay István egye­temi tanár, a mérnöki kar dé­kánja, dr. Hazay István egye­temi tanár, az szb elnöke, Kő­ris Kálmán adjunktus, Horn Antal­­adjunktus, Prezenszky József tanársegéd, Biró Gábor tanársegéd, Sárközi József ta­nársegéd. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusz hangjaival kezdődött, majd dr. Hazay Ist­ván professzor lépett az emel­vényre, hogy elmondja ünne­pi beszédét. A szónok bevezetőül emlé­keztetett arra, hogy a 18 év előtti felszabadulás mi alól való felszabadulást jelentett közvetlenül, s itt saját szemé­lyes élményeiről beszélt. A valódi felszabadulást azonban — mondotta — „a fasizmus embertelen hatalma alól való kimenekülés, a fasizmus ma­gyar csatlósai népelnyomó, ki­zsákmányoló rendszerének fel­bomlása, nemzetünk évszáza­dok óta nélkülözött önállósá­gának megszületése jelentet­te­’. Beszélt az újjáépítés ne­héz körülményeiről, az állam nagy jelentőségű intézkedései­ről és arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek gyors ütemét nem tudta hasonló ütemben­­követni társadalmunk nagy része gondolkodásának, szelle­miségének átformálódása. En­nek igen sok oka volt, többek között okot szolgáltattak az át­formálódás visszamaradására a vezetés hibái is, mint ami­lyen ..az egyes társadalmi osz­tályokkal szemben kollektíve­n mutatkozó bizalmatlanság, a személyi kultusz nagyarányú kifejlődése, a végrehajtó szer­veknek ... esetenként törvény­­ellenes tevékenysége., Dr. Hazay István megemlí­tette az 1958-as ellenforradal­mat is, majd így folytatta: ,.Sem az 56-os szomorú, gyá­szos eseményeket, sem pedig az azt megelőző hibákat nem azért említettem, hogy ünnep­rontó legyek, hanem éppen azért, hogy rámutassak arra, hogy az ellenforradalmat kö­vető csodálatosan gyors kon­szolidáció — amelyhez ismét hozzájárult a szovjet segítség is — igen nagyot lendített a társadalom elmaradt rétegei­ben a gondolkodás átformáló­dásán . .. És ezt a jóirányú haladást csak megerősítette és tovább fokozta a párt VII., majd Vili. kongresszusa.” A szónok foglalkozott a háború és a béke kérdésével, a gazda­sági építőmunka feladataival, s különösképpen hangsúlyozta, hogy ,,minél sokoldalúbb és hatékonyabb a szocialista or­szágok gazdasági és tudomá­nyos együttműködése, annál gyorsabb lehet a szocializmus építése, annál gyorsabban nye­ri meg a szocialista világrend­­szer a két társadalmi rendszer gazdasági versenyét”. Dr. Hazay István kitért az egyetem, az oktatás, a reform problémáira is. „Nem szabad megelégednünk azzal, hogy oktatásunk színvonalát olyan átlagra állítjuk be, amely a mai hallgatóság szellemi át­lagának felel meg ... Egyete­münknek az oktatás-nevelésen kívül nem kevésbé jelenté­keny feladata a tudomány mivelése is. Nemcsak követ­nünk kiési a tudomány roha­mos fejlődését, hanem annak fejlesztésében is bőségesen ki kell vennünk a részünket... Számos feladatról lehetne még beszélni. Nem tartom azonban szükségesnek, hogy bizonygas­sam, mily tartalmas feladato­kat kínál megoldásra és ezál­tal milyen tartalmas életet biztosít a szocialista életfor­ma. Ha ezeket átgondoljuk, akkor jövünk rá, hogy a 18 év előtti felszabadulás nemcsak annyit jelent, mint amennyit beszédem elején említettem, hanem évről évre többet, év­ről évre több olyan ember számára, aki rájött, és átérzi a szocializmus igazságát és szépségét.” Az ünnepi beszéd elhangzása után tartalmas és szép műsor következett, amely méltó volt ehhez a nagy jelentőségű év­fordulóhoz. az A BME egyetemi tanácsa és az MSZMP egyetemi szerve­zete április 2-án fél 3 órakor tartotta meg felszabadulási ün­nepségét az egyetem díszter­mében. A szépen feldíszített terem­ben számos oktató, dolgozó és hallgató gyűlt egybe, hogy méltóképpen ünnepelje meg hazánk felszabadulásának 18. évfordulóját. Az elnökségi asztalnál he­lyet foglaltak: dr. Gruber Jó­zsef, a BME rektora, Bozsó László, a BME pártbizottságá­nak titkára, dr. Elek Tibor tu­dományos rektorhelyettes, Vargha József, professzor, az MSZBT elnöke, dr. Kézdi Ár­pád rektorhelyettes és Orosz József elvtárs, az ÉKME párt­bizottságának titkára (az ÉK­ME részéről), Csik Gáspár elv­társ, dr. Varsányi György, a vegyészkar dékánja, Czeinner István laboráns, Szabó Judit II. éves vegyészhallgató, Sár­vári Bertalanná előadó és Al­bert Dezső, az szb. titkára. Ugyancsak helyet foglalt az elnökségben A. Turganyica elvtárs, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára és Szilágyi József elvtárs, a XI. kerületi Pártbizottság részé­ről. Ünnepi beszédet dr. Varsá­nyi György mondott. Dr. Varsányi György beszé­dének elején ismertette és méltatta­­azokat a hősies erő­feszítéseket és hadművelete­ket, amelyeknek során a szov­jet csapatok lépésről lépésre felszabadították hazánkat a fa­sizmus elnyomása alól. Visz­­szaemlékezett azokra a törté­nelmi napokra, amikor a rom­­badőlt, sok szenvedésen ke­resztülment országban újra megindult a vérkeringés, meg­kezdődött az újjáépítés küz­delmes és mégis reményteli korszaka. Ecsetelte az elmúlt 18 esztendő nehézségeit, hibá­it, eredményeit, a társadalom életében, az emberek tudatá­ban végbement változásokat, amelyeknek eredményeképpen eljutottunk a máig, a szocia­lizmus győzelméig. Az ünnepi beszédet színes, változatos műsor követte, amelyben különösen a BME énekkara jeleskedett. FELHÍVÁS Kedves lányok, kedves fiúk! Jelentkezzetek a KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáboraiba. Hallgatóink minden évben szép szám­mal vesznek részt az építő­táborok munkájában és be­csülettel megállják helyüket. Erősítsük tovább a műszaki egyetemisták jó hírnevét! Lánytáborok: Hatvan és Szentmártonkáta. Fiútáborok: Tárnokon. Minden jelentkezőt szere­tettel várunk. BME KISZ-bizottság. Fehér János kitüntetése Felszabadulásunk 18. évfor­dulóján a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapott Fehér János adjunktus a Textil Tanszék oktatója. Fe­hér elvtárs 1953-ban végezte el a Műszaki Egyetemet. Szak­­érettségisként került ide és kemény munkával sikerült helytállni a tanulásban. Nyolc évig a gépészkari alapszerve-­­­zet vezetőségi tagjaként dolgo­zott és más társadalmi mun­­­­kát is végzett. Jelenleg önálló aspiránsként disszertációján, dolgozik. Kitüntetése alkalma­ jó­val szeretettel köszöntjük és­­ további munkasikereket kívá­­­­­nőnk neki. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI ESKETEM IS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS K­DEHOÍSI MŰSZAKI ESKETEM LAPJA Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanácsa értékelte a szocialista szerződések rendszerét Az ÉKME Egyetemi Taná­csa megtárgyalta az Építés­ügyi Minisztériummal, a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­tériummal, az Országos Víz­ügyi Főigazgatósággal és az Állami Földmérési és Térké­pészeti Hivatallal kötött szo­cialista szerződések alapján elért eredményekről szóló be­számolót és jóváhagyta az 1963. évre szóló szerződése­ket. A beszámolóból kitűnt, hogy a szerződő felek szoros együtt­működése döntően hozzájárult ahhoz, hogy az ÉKME okta­tási célkitűzéseit, így az okta­tási reform ügyét program­szerűen sikerült előbbre vinni a kielégítő megoldás útján. Az­ oktatási reform kérdéseinek kidolgozásában a reform­prog­ramok és tantervek vitáiba az ÉKME következetesen bevonta a vele szerződött feleket, biz­tosítva ezáltal az ipar és köz­lekedés élő igényeinek az ok­tatásban való érvényesülését. A szocialista szerződések lehe­tőséget nyújtottak az oktatási reform keretében bevezetett és a gyakorlatiasság irányá­ban ható ú­j típusú termelési gyakorlatok sikeres végrehaj­tására, továbbá egyes évfolya­mokon a munkahely melletti képzés bevezetésére. 1961. év­ben az Építészmérnöki­ Karról 361 hallgató, a Mérnöki Kar­ról 531 hallgató, a Közlekedési Üzemmérnöki Karról 207 hall­gató. 1962-ben az Építészmér­nöki Karról 494 hallgató, a Mérnöki Karról 639 hallgató, a Közlekedési Üzemmérnöki Karról 250 hallgató vett részt az évfolyamonként megsza­bott tartalmú és időtartamú termelési gyakorlatokon. Az ÉKMÉ-vel szerződött minisz­tériumok és főhatóságok a szo­cialista­ szerződések szellemé­ben elősegítették, hogy a ki-, fek­etek elérjék kitűzött cél­jukat. A népgazdaságban folyó specializálódás fokozott köve­telményeket támaszt a szak­­mérnökképzéssel szemben. Az ÉKME ezt a feladatot úgy ol­dotta meg, hogy a szakmér­nökképzéssel kapcsolatos tan­terveket és egyes tantárgyak tematikáját a minisztériu­mokkal való szoros együttmű­ködésben alakította ki. Az új szakmérnöki ágazatok beveze­tése is a szocialista szerződé­sek szellemében történt. Az elmúlt két esztendőben a szer­ződött felek kölcsönös, akciók­kal emelték a káderek szak­mai színvonalát. Az ÉKME konzultációkkal és egyéb mó­don segítette elő a miniszté­riumok szakembereinek a mű­szaki doktori szigorlatra való felkészülését. Az ÉMKE a be­­számolási időszakban az Épí­tésügyi Minisztérium szakte­rületéről 11, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium szak­területéről 9, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság szakterü­letéről 4, az Állami Földmé­rési és Térképészeti Hivatal szakterületéről 1 műszaki dok­tort avatott. A szocialista szer­ződések keretében a szakmai gyakorlattal nem rendelkező fiatal oktatók egyéves szakmai gyakorlaton vettek részt. Az Építésügyi Minisztérium vál­lalatainál 11 fő, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium vál­lalatainál 9 fő, az Állami Föld­mérési és Térképészeti Hiva­talnál­­1 fő oktató kapott be­osztást egyéves szakmai gya­korlatra. Az ÉKME oktatói a minisztériumoknak és főható­ságoknak jelentékeny segítsé­get nyújtottak tervek bírála­tához és különböző elvi jelen­tőségű kérdések eldöntéséhez a kutatásban és tervezésben. A szocialista szerződések nyo­mán kedvező fordulat állt be az ÉKME és az ipar kapcso­latában a külső megbízások vonalán is. Az ÉKME a vele szerződött minisztériumok­­ és főhatóságok közbenjöttével­­­űtött megbízásokhoz és azok elosztása az ÉKMÉ-n belül tervszerűen­, az egyes tanszé­kek terhelésének figyelembe vételével történt; ez a­ mód­szer­­ma is él és fejlődik. A beszámolási időszakban a meg­bízások színvonalasabbak let­tek és egyre hatékonyabban szolgálják a műszaki fejlesz­tés ügyét. Az Egyetemi Tanács tagjai, továbbá a tanácsülésen megje­lent minisztériumi kiküldöt­tek pozitívan értékelték az eddigi együttműködést és hasznos javaslatok hangzottak el a szocialista szerződések tartalmának fejlesztésére. A szocialista szerződések az ed­digi tapasztalatok szerint év­ről évre fejlődnek, mindig me­rülnek fel új ötletek, jelezve, hogy még távolról sincs kime­rítve a szerződésekben rejlő lehetőség. Ennek illusztrálá­sára jó példát nyújt az­ Építés­ügyi Minisztériummal kötött 1963. évi szerződés. Ennek ér­telmében a minisztérium vál­lalta, hogy a tanszékeket, mint kutató egységeket tudományos kutatókkal erősíti m­­egy to­vábbá, hogy a levelező hall­gatók részére szervezett vi­déki konzultációs csoportok tanulmányi munkájának elő­segítésére a vidéki vállalatai­nál és tervezőintézeteinél dol­gozó szakembereket oktatási célra az­ egyetem rendelkezé­sére bocsátja. E példák felso­rolását még lehetne föl­utalni, de megelégedhetünk azzal a megjegyzéssel, hogy az új öt­letek, az új gondolatok további munkára serkentik az ÉKMÉ-t és a vele szocialista szerződést kötő minisztériumokat és fő­hatóságokat. .­ Tudom­án­y­os ülésszak az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen A­z­ ÉKME április 1-én, 2-án és 3-án tartotta tudo­mányos ülésszakát, amelyen egyetemünk oktatói és kutatói saját kutatásaik alapján beszámoltak az országos távlati tudományos kutatási terv 26-os fő feladatában végzett munkájukról. A 23-as fő fel­adat: „Az építés és építészet korszerű fejlesztésé­nek kutatása.” A hétfőn kezdődő ülésszak díszelnökségének tag­jai voltak: dr. Szabó János építésügyi miniszter­­helyettes, Bondor József, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese, dr. Perényi Imre rektor, dr. Orosz József, az ÉKME MSZMP vb-titkára, dr. Kérdy Árpád rektorhel­yettes, dr. Pelikán Józs­ef tudomá­nyos rektorhelyettes, dr. Hazay István dékán, dr. Széll László dékán, dr. Salamin Pál egyetemi tanár, dr. Palotás László egyetemi tanár, dr. Kádas Kál­mán dékán, dr. Széchy Károly egyetemi tanár. Az ÉKME széles körű nemzetközi tudományos kapcsolatait és a tudományos ülésszak­ jelentőségét is mutatja, hogy az ülésszakon 11 külföldi — 2 szov­jet, 1 csehszlovák, 3 lengyel, 2 bolgár­, 2 német és 1 jugoszláv — tudós is részt­­vett, akik hozzászólá­saikkal szintén bekapcsolódtak az ülésszak mun­ká­jába. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy az egyes kutatási témákról a különböző nemzetiségű vezető tudósok kicseréljék tudományos tapasztalataikat, s termékeny eszmecserét folytassanak. Az ülésszak előadói részben neves tudósok — köz­tük Kossuth-díjas akadémikusok és nemzetközi­leg is elismert szakemberek —, másrészt tehetsé­ges fiatalok, akik eredményeiket saját tehetségük, szorgalmuk és az ÉKMF kiváló tudós-szakemberé­nek segítségével, irányításával érték el. A most megtartott tudományos ülésszakon is bi­zonyított eredmények alapja egyrészt az, hogy az ÉKME tudósai, fiatal oktatói oktatási tevékenysé­gük mellett szívvérésekkel vesznek részt a tudo­mányos kutatómunkában is, másrészt kormányunk áldozatkész támogatása, mely a Tudományos Ku­tatások Fejlesztési Alapja (TKFA) hitelrendszerében nyilvánul meg, amely a kutatómunkának megfelelő anyagi bázist teremt. Az egyetem dísztermét zsú­folásig megtöltő hallgatóság nagy figyelemmel kísérte Dr. Perényi Imre, az ÉKME rek­torának megnyitóját. Beveze­tőben hangsúlyozta: E tudo­mányos ülésszak sajátossága, újszerűsége, hogy olyan kuta­tási eredményekről lesz szó, melyeket a gyakorlat igényel, s a népgazdaság követel meg. Ez is szükségessé teszi, hogy bevezető előadásom kez­­detén röviden foglalkozzam az építés ügyének néhány kérdé­sével. Az elmúlt tudományos ülésszak óta eltelt két év az építőipar területén jelentős eredményekkel zárult. Az ál­lami építőipar termelése lőj %-kal volt magasabb, mint 1960-ban. E­­ számok mögött megnövekedett lakás-, kultu­rális­ és szociális, ipari, és mezőgazdasági különböző mélyépítési munkák sokasága húzódik. Két év alatt hazánkban ál­lami és magánerőből több mint 120 ezer új lakás épült. A lakásépítési tervet 1962-ben túlteljesítette az állami építő­ipar. Míg 1960-ban ezer lakos­ra 5,8 új lakás jutott, 1961-ben ez a szám 6,7-re emelkedett. Nőtt a lakások átlag alapterü­lete, javult kulturáltsága, fel­szereltsége is. Nagymértékben megnövekedett a korszerű építési móddal épülő lakások aránya: 1959-ben 1,2%, 1962- ben pedig már 36,0% volt a korszerű építési móddal épülő lakások aránya. Tehát lép­tünk előre a korszerű techno­lógia alkalmazásában, de ez még nem elégséges. Indoko­latlanul lassan teremtődik meg az építőipar korszerű technikai, bázisa,. így félő, hogy a jelenleg legfejlettebb építési mód: a panel-építkezések szé­leskörű bevezetése — a ,,ház­gyárak” létesítéseinek elhúzó­dása miatt — végképp elkésik. Pedig már a távolabbi pers­pektívával, a karosszériaszerű lakóház előállítás­i problémá­jával kellene foglalkoznunk. Gondolnunk, kell az acél és a könnyűfém feldolgozó üzemek hálózatának előkészítésére is. Tipizálási törekvéseink — hangsúlyozta később Perényi elvtárs — jelentős erőfeszítés­ről tanúskodnak, de az eredmé­nyek még nem kielégítőek. Az elmúlt három évben kez­dődött meg a típustervek na­­gyobb arányú felhasználása. Az ötéves terv előírásai szerint az ÉM­ felügyelete alá tartozó vállalatoknak 1962-ben az ösz­­szes lakó- és kommunális épü­letek 55%-át kell típusterv szerint kiviteleznie. Ami a lakóépületeket illeti, az ipar túlteljesítette az előirányzato­kat: 1962-ben a lakóépületek közel 70%-a típusterv szerint épült. De nem kielégítő az ipari (0,7%), kereskedelmi (15,25%) és a többi középüle­tek (19,16%) tipizálása. A tipi­zálás pedig egyik alapfeltéte­le az építőipar fejlesztésének, a jó, gyors és olcsó munká­nak. Mivel magyarázható, hogy még nem kielégítő az építés átfutási ideje. Igaz, hogy az 1962. I. félévében átadott laká­sok építési ideje 33%-kal volt kevesebb, mint az 1958. évi. Ennek ellenére nem sikerült el­érni azt az átlagos építési időt, amit a második ötéves terv erre az időszakra előírt. Még mindig több, mint a tervben előírt tíz hónap. Megjegyez­zük, hogy az NDK-ban a sza­lagszerű építéstechnológián kivitelezett épületeknél 7—9 hónap, a Szovjetunióban a nagypaneles lakóházaknál 3—4 hónap az átfutási idő. Ezután Perényi elvtárs né­hány, az egyetemet szorosa­b­­ban érintő kérdéssel foglalko­zott. Ezek közül is ismertetünk néhány gondolatot. Egyetemünk — mondotta fennállása óta a legnagyobb felelősségérzettel igyekszik ki­elégíteni az ország mérnök­­szükségletét, illetve az ebből reá eső részt. Ezen hivatásá­nak egyetemünk azért tudott megfelelni, mert oktató gárdá­ja általában kiváló felkészült­séggel rendelkezik. Kiváló professzorai nemcsak jó peda­gógusok voltak, de nagyszerű tudósok is, akik kiemelkedő kutatási eredményekkel öreg­bítették a magyar tudomány és a magyar műszaki felső­­oktatás hírnevét itthon és kül­földön egyaránt. A felszaba­dulás előtt még a Horthy­­rendszer mostoha körülményei között sem mondtak le erről. Pedig azt a rendszert egyál­talán nem érdekelte, anyagi­lag alig támogatta egyetemünk tudósainak kutatási törekvé­seit, munkáit. Ennek követ­keztében sok tudás, tehetség maradt kihasználatlan, sok zseniális elgondolás maradt Csak ábránd. A felszabadulás óta és kü­lönösen az utóbbi években megvalósult a tudományos ku­tatómunka hatékonyabb, terv­szerűbb támogatása. Az egye­temi­­kutatómunkának újabb lendületet adott a Tudomá­nyos Kutatási Fejlesztési Alap (TKFA) hitelrendszerének lét­rejötte, mely 1961-ben való­sult meg és amelynek kereté­ben tanszékeink jelentős anya­gi támogatást kapnak tudo­mányos kutatási céljaikra". • Az elmúlt két évben tan­székeink mintegy 12 millió fo­rint kutatási hitelt kaptak a TEFA-ból, míg 1961-ben csak 6, addig 1962-ben már 30 (Folytatás az 5. oldalon) :\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\. T

Next