A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)
1964-01-13 / 1. szám
Télen is épül az Erzsébet-híd Kellemetlen hideg időjárással már beköszöntött az idei tél, de iparunk szerte az országban lankadatlan erővel dolgozik a népgazdasági tervek teljesítéséért. Budapest szívében is tovább épül az új Erzsébet-híd. A pesti hídfő környékén az arra járók megfigyelhették, hogy a Kossuth Lajos utca folytatásában a belvárosi templom melletti állványerdőn nagy sürgés-forgás van. Most készítik a hídfőre vezető vasbeton feljáró fejszerkezetét. A hideg nehezíti ugyan a munkát, de a már bevált téli betonozási módszerek (az anyag előmelegítése, gőzölés) lehetővé teszik, hogy a műtárgy folyamatosan, a rendelkezésre álló idő maximális kihasználásával épüljön. Ugyanitt tovább tart a hídfő környékének rendezése. A vasbeton feljárónál létesülő új tér az egyetemmel szemben levő épülettömb lebontásával lassan elénk tárul. A beavatatlanok előtt úgy tűnik, hogy a medernyitás acélszerkezetének építése leállt. Ez persze csak látszólagos. Az acélszerkezetek építése lényegében két fő fázisból: a szerkezet gyártásából és szereléséből áll. Helyes építési ütemezés mellett a szerelés csak a külső munkára kedvező évszakokban folyik, míg a jól berendezett gyártelepeken egész évben gyártanak. Jelenleg is nagyjából ez a helyzet. A medernyíláshoz szükséges öntvényeket és szerkezeti elemeket a Ganz-MÁVAG hídgyárban készítik, az építkezés helyén pedig áll a munka. Az általános séma azonban mégsem illik teljes egészében erre az építkezésre. Ennek oka: a szerkezet olyan méretű (közel 300 méter hosszú), hogy szerelés előtt szükséges összeállítást és a gyártás egy részét nem lehet gyárban elvégezni, így jelenleg a műhelyekben elkészült kisebb méretű elemeket a lágymányosi vásárváros területére szálítják, ahol további gyártósműveleteket végeznek, már a kész alkatrészeket egy nag állványzaton összeszerelik, kiigazítják és összeszámozzák. A szerelés tehát csak az építkezés helyén szünetel, de eg másik helyen egész télen tart. Az említett téli munka az teszi lehetővé, hogy hazánkban először itt alkalmaznak külső építésnél propán butángázzal működő hősugárzókat. A szerelés ez idáig jó haladt és december elsejéig Lágymányoson már összeállították a medernyitás középső 112 méter hosszúságú szakaszát. Az állványon történő összeszerelés után a szerkezete újból darabokra (szerelő egységekre) kell szedni. Egy egy szerelési egység tíz méter hosszú és kb. száz tonn súlyú lesz, amelyet úszódaruval hajóra raknak, s a Lánchíd melletti rakpartra szállítanak (már 4 db ott van) tárolás céljából. A helyszíni szerelés tavasszal a jég elvonulása után fog ismét folytatódni, amikor a már meglevő tartókábelekre úszódaruk fogják felfüggeszteni a szerelési egységeket. A híd előreláthatólag 1964 végére fog elkészülni. A végleges időpont természetesen bármilyen irányban 1—2 hónapot eltolódhat, hiszen a további munkafolyamatoka erősen befolyásolja az 1964 évi időjárás és a Duna. Dr. Platthy Pá VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!01. évfolyam 1. szám. ARASS FILLER 1964. JANUÁR 13 Filmek, hangszalagok, oktató gépek a tanításban Szemléltető eszközök központja a Budapesti Műszaki Egyetemen ■n korszerű oktatás egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen kiegészítője, helyesebben mondva szerves része a szemléltetés. Az elméleti anyagot demonstráló eszközeit alkalmazása már az általános iskolában megkezdődik, s ahogy a diák egyre magasabb fokú iskolába lép át, úgy kell alakulnia, növekednie minőségben és mennyiségben a szemléltetésnek. A technika néhány évtized óta óriási segítséget képes adni e téren, különösen a felsőfokú oktatás számára, ahol erre leginkább szükség van. A rádió, a film, a magnetofon, a televízió az oktató (vizsgáztató) gép benyomult a tanítás és tanulás területére, hogy megkönnyítse, elősegítse és élvezhetőbbé tegye a tananyag elsajátítását. A Budapesti Műszaki Egyetem is ennek érdekében szervezte meg 1960-ban a filmbizottságot, amelynek célja hazai és külföldi műszaki ismeretterjesztő filmek beszerzése és levetítése a hallgatók számára. A zökkenőmentes vetítések érdekében központi filmvetítő szolgálat is létesült. A sikeres munkát azonban akadályozta az, hogy az előadótermekben általában nem lehet vetíteni, a termeknek csak egy része van elsötétítő felszereléssel ellátva, a ezekben is reggeltől estig oktatás folyik. Egy másik probléma, hogy a tantárgyak egyes fejezeteihez csatlakozó oktató jellegű film alig akad az országban, mert a műszaki filmeket nem ilyen célra készítik. Az egyetem tehát „önellátásra*’ szorul. Így született mer a filmtecionikai pénznrt, így születtek egymás után a problémák is. Miután az egyetemek és főiskolák korszerű szemléltető eszközökkel való ellátása országos ügy, a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy audiio-vizuális technikai központ felállítását határozta el a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez a központ valamennyi műszaki egyetemnek és felsőfokú technikumnak a bázisa lesz. De amíg ez a „lesz” van-ná konkretizálódik, addig a BME- nak, s vele karöltve az ÉKME- nek is, rengeteg tennivalója, hatalmas méretű munkája van. Hol tartanak ebben a munkában? Milyen stádiumban van az Audió-Vizuális Technikai Központ megszervezése? Milyen problémák, akadályok hátráltatják a munka gyorsabb menetét? Dr. Bartalis Ödön a következőket mondotta el: Az AVTK természetesen még a szervezés stádiumában van. A szervezési és adminisztratív feladatok ellátására 4 főből álló csoport akarul, amely kezdetben csak a műszaki egyetemek és a felsőfokú technikumok ügyeivel foglalkozik közvetlenül: az oktatófilmekkel, a nyelvi stúdió felállításával és megindításával, majd az audio-vizuális bemutató és kísérleti mintaterem megszervezésével, s végül — e három főfeladat kapcsán — a kísérleti és módszertani munka megindításával. A munka az összes felsőoktatási intézmény képviselőiből alakult intézőbizottság most készülő munkaterve alapján folyik majd. Az Audio-Vizuális Technikai Központ célja azoknak az oktatási segédeszközöknek beszerzése, kipróbálása, és az oktatásba való bevezetése, amelynek az egész felsőfokú oktatás programjának megvalósítását elősegítik. Nemcsak a film felhasználásáról van tehát szó, hanem más segédeszközök alkalmazásáról is (modellek, tablók, falitábla sorozatok, vizsgáztató-oktató gépek, tv stb...). Jelenleg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (a további anyagi támogatás mellett) 50 ezer forintot adott erre az évre, hogy a meglevő műszaki filmek kópiáit beszerezhessük. Az egyéb beszerzendő műszerek nagy része nyugati devizát igényel, de minden reményünk megvan arra, hogy e téren is segítséget kapunk az OMFB-tól. Az egyetem közeljövőben felépülő épületében (R.I.) helyet biztosítanak a nyelvi stúdió részére, az R II-ben pedig a filmlaboratórium és a minta bemutató terem (szemléltető eszközök számára) kap helyet Nincs megoldva azonban a filmbemutató terem kérdése. Az egyetem közismert teremnehézségei miatt egyre, nehezebb a vetítés megoldása. Elsőrendű szükséglet egy olyan korszerűen berendezett terem kialakítása, amely részben a filmek bemutatására szolgálna, de fel lehetne használni más szemléltető eszközöket megkívánó előadások megtartására is. A társegyetemmel folytatott ezirányú tárgyalópei a v.n. ivrax. és az auu. Max. korszerűsítése, illetve minta előadóteremmé való kialakítása. Jónéhány nagy előadóterem már most (előzetesen elvégzett munkálatok után) alkalmas keskeny- és diafilm vetítésre, például a CH C14-es, a K 11.40, 33, a K II. 20, 21, a K II. 52, 53. számú termek. Az Audio-Vizuális Technikai Központ létesítésével kapcsolatos egyéb feladatokról a november 29-i rektori tanácsülés elé terjesztett anyag tájékoztat. Eszerint tisztázni kell a pénzügyi szervekkel a központ költségvetésének megtervezését. Pályadíjat kell kitűzni oktatófilmek forgatókönyvére. Elő kell készíteni a központ saját kézi könyvtárának megszervezését. Intézőbizottságot kell létrehozni a műszaki és tudományegyetemek képviselőiből, hogy állítsák össze az egész programot, miután az ő igényeiket is ki kell szolgálnia a központnak (ez e bizottság, mint dr. Bartalik Ödön már említette, szervezés alatt van és most készül munkaterve is.) Hatalmas tömegű munka ez, amely mindenkitől, aki csak részt vesz benne — igen sok energiát, időt, áldozatot igényel. Az apróbb és nagyobb feladatok immár tengeri kígyóvá nőttek. Sűrűsödnek a gondok, sokasodnak a szervezési problémák . .. Úgy gondoljuk, itt lenne az ideje a lehető leggyorsabban, a legkevesebb huzavonával megoldani az egyik kulcskér. A MAFC-kosarasok problémáiról... Komoly problémák vannak a kosarasoknál. A MAFC most lényegében válaszút előtt áll. Vagy megújhódik a csapat vagy a középszerűségre sülylyed. Sajnos, a Képes Sportnak és a Népsportnak is igaza volt, mikor azt írta, hogy a MAFC- ban csak a szív tartja a játékosokat. Ahhoz, hogy a szakosztály ne adja fel a harcot a Honvéd ellen, ahhoz, hogy a magyar kosárlabdasport fellendülését szolgálhassa — márpedig ez feltett szándéka —, ahhoz sokkal, de sokkal hathatósabb támogatásra van szükség. A nemzetközi élvonalba csak úgy lehet felkerülni, ha számos fiatal játékossal foglalkozunk minél többet és minél jobban. Ehhez terem és labda kell. Mosolyogsz, kedves olvasó? Labda? Ez is probléma? Hát igen. A MAFC-nak kilenc — a nemzeti bajnokság különféle osztályaiban játszó — csapata van és mindössze három szabályos mérkőzéslabdát mondhat magáénak. Még ötödéves mérnökhallgatóknak sem esik nehezére kiszámítani, hogy egy csapatra hány labda esik. Aztán itt van a teremkérdés. Az, aki már valaha bedugta orrát télvíz idején a 2-es számú tornaterembe, saját szemével láthatta, a beázásból származó pocsolyákat, amelyek ellepik az amúgy is kis terem egyharmadát. Aki már járt külföldön és látta a Lomonoszov egyetem hasonló intézményét, vagy a krakkói egyetem sportkombinátját, elgondolkozik azon, hogy a műegyetemnek egyetlen valamirevaló tornaterme van — az is csak feleske a Móra Ferenc leánygimnáziummal, egyetlenegy sportpályája — amit hamarosan kitelepítenek. Vagy például hányan tudják, hogy nemrégen egy válogatottal gyengült a MAFC. Boháti négy éve végzett mérnök, családi- és lakásproblémái vannak, s mindehhez ezernyolcszáz forintos állása. Most átment egy másik klubba, ahol több támogatást kap. A játékosok mindent megtesznek a siker érdekében. Heti hat edzésen vettek részt akkor is, amikor edzőjük kórházban volt, s minden edzés után megtartották az ún. „két híd kupát”, ami futóverseny, és útvonala a következő: Kinizsi utca—Szabadság-híd—Műegyetem-rakpart—Petőfi-híd—Kinizsi utca. A győztes jutalma egy bambi és az első hideg zuhany. (meleg víz ugyanis nem áll rendelkezésre) Ennyit kosarasaink jelenlegi helyzetéről. A sok „miértre” reméljük hamarosan választ kapunk, méghozzá pozitív választ. Vagy talán ez már túlzás lenne? Eleöd Kristóf Didergő hallgatók? Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy vizsgálják ki a könyvtárunkban uralkodó sarki klíma okát. Tekintettel arra, hogy vizsga előtt állunk, nem áll módunkban terjedelmes cikket írni a fent említett problémáról. Ezért arra kérjük Önöket, tegyék ezt meg helyettünk. A didergő hallgatók nevében: öt negyedéves vegyész kivizsgáltuk. A könyvtár valamennyi helyiségében — beleértve természetesen az olvasótermet is — kifogástalan meleg van. A levél keltezésének napján, január 6-án, kivételesen csakugyan „sarki klíma” uralkodott az olvasóban, a másnapra kihívott szerelők azonban megállapították, hogy ennek oka nem műszaki hiba volt, hanem a nagy hőség. Bármilyen paradox módon hangzik, ez a tény. Ugyanis a fűtőtest közvetlen közelében ülő hallgatók — nem bírván tovább a forróságot — kulcsokkal elzárták a hőszabályzót. (Elzáró tárcsa ugyanis nincs a fűtőtesteken, pontosan azért, hogy senki ne szabályozhassa önkényesen.) A könyvtár igazgatósága kéri a hallgatókat, hogy a jövőben a többség érdekében ne „kísérletezzenek” az elzárással. KARÁCSONYI AJÁNDÉK -csomagokkal megrakva érkeltem haza. Hajasbaba, repülőgép, társasjáték, babakocsi. Mind-mind karácsonyi ajándék. Hogy fognak neki örülni a gyerekek! Hirtelen eszembe jutott az én gyermekkorom. Nekem is voltak szép játékaim, de nem sokáig örülhettem nekik, mert rövid időn belül mindegyiket eldugták előlem. A baba edényeket, mert porcelánból vannak és összetöröm, a hajas babát azért, mert még nem tudok rá vigyázni, jó lesz majd, ha nagyobb lesz a „gyerek” — a villanyvasútat azért, mert megráz, az építőkockát azért, mert rendetlenséget csinálok vele. Színes kavicsokat szedtem a kertben, ezt anyám kobozta el, azzal, hogy. ..Pfuj, ilyesmit behozni a lakásba!” — A botokat nagyanyám vette el —, aki nem lévén magyar anyanyelvű, így indokolta meg antiszociális cselekedetét: ..Kiszúrsz vele szemet!” Általában leggyakrabban il■ ésmit kellett végighallgatnom. ..Nem szabad! Ne csináld! Tilos!!!” Én ilyet soha nem tudnék megtenni a gyerekeimmel. Tapasztalatból tudom, hoggy fáj a kisgyerek szilié egy szép játékért. Ha elrontja, nem lesz. Anyum baj legyen. Az övé. Azt csinál vele, amit akar közeledett a karácsony, jobban vártuk a napot, mikor odaadhatjuk az ajándékot, mint maguk a gyerekek. A hatás nem is maradt el. Lányom sikítva szaladt a hajasbabához és ölbekapta, bátyja meg a repülőgépet vette kezelésbe. Nem telt bele azonban tíz perc és a nevetés sírássá változott. Ferkó két darabban hozta a repülőgépet: — Mama, — eltörött! Elöntött a méreg. Most vettük neki a játékot és egy napig nem marad épen. Mégiscsak hallatlan!!! — Ne bántsd a gyereket — védte a mindig jószívű Nagymama. Nem tehet róla, hibásan készítette a gyár... Én azonban a fogadatlan prókátor minden ellenvetése dacára — szavakkal és tettekkel magyaráztam meg a fiamnak, hogy ő egy haszontalan kölyök. Aztán elvettem a repülőgépet: — Add ide, mielőtt még jobban elrontod! Kiviszem a szerszámoskamrába és megcsinálom. Odakint jobban megnéztem a dolgot: az egyik szárny törött le. De minél jobban néztem, annál inkább rájöttem, hogy ezt nem lehet otthon megcsinálni A lemezt gép hajtogatta az óraműves szerkezetre és ha én ezt leveszem, én vagyok a dalai láma, aki egy fogóval és egy kalapáccsal vissza bírja rakni. Valahogy mégis meg kellett őrizni az anyai tekintélyt, ezért tetetett szigorral visszamentem a szobába. — Most elteszem a repülőgépet — mondtam — és büntetésből egy hétig nem játszhatsz vele, mert elrontottad. (Hogy egy hét múlva mit fogok kitalálni, azon ráérek akkor töprengeni.) Í 'nnep utáni első munka- 1 napon fáradtan jöttem haza a hivatalból. A szobában a szokottnál is nagyobb zaj fogadott. Ferkó tarka pléhdobot vert teljes erejéből Zsuzsi pedig egy kisméretű, de annál nagyobb hangerejű műanyag-sípot fújt. Közben valami lyukasztóhoz hasonló szerszámmal azon fáradozott, hogy az asztalterítőbe néhány lyukat vágjon. EZ Mi???! A Mid néni volt, itt délelőtt. Ferikének dembot hozott, nekem meg kalauz játékot... Közben igyekezett eltűntetni a szerszámot a háta mögé. Nahát, addig legyek én szegény, amíg ezzel a bútorokat rongálod Nagynénidnek sincs ’■~hb do’na, mint ilyesmit venni ajándékba. Zzebrevágtam a. corpus delicti.. Zsuzsinak sírásra görbült a szája. Kiejtette a sípot, amire a bátyja rögtön rátaposott és az darabokra tört. Miért nem játszol az új hajasbabával? — kérdeztem kicsit lecsillapodva. ... Papa eldugta — Miért?! Mit csináltatok vele — kérdeztem gyanakodva. Hát.. .megmostuk a fürdőkádban. Elázott a haja meg a ruhája. Aztán Ferike kicsit kinyomta a szemét... És a babakocsi? — kockáztattam meg a kérdést, most már bátortalanabbul. — Hát.. . Hát.. Elromlott. Megpróbáltunk ketten beleülni és kitörött az oldala. NAHÁT EZ BORZASZTÓ! Nem való nektek rendes játék — mindent elrongáltok. Csak tessétek, hogy még egyszer vegyünk nektek valamit! Nagyon jól tette a papa, hogy eldugta a babát. Szónoklatomhoz Ferkó verte a ritmust a pléhdobon. Ez sok volt megviselt idegeimnek: TE!! Add ide azt a pokoli szerszámot! ADD IDE. MERT... A dob ekkor már repült is az udvarra. Erre a kisfiú is sírva fakadt: — Most mivel játsszunk? — Ott van a rongybaba. De légy szíves és ne smirglizd vele a vadlót .. .És a szádba ne vedd, mert piszkos! Csillag Ferencné Logarlécverseny A hagyományokhoz híven ebben az évben is megrendezték a logarlécversenyt a gépészmérnöki kar első évfolyamán. Kilencven hallgató került a verseny döntőjébe, és közülük 14-en olyan eredményt értek el, amely díjazást érdemelt. A jutalmakat dr. Varga József egyetemi tanár adta át december 21-én a legutolsó általános géptan előadáson a Ch. Maxban.