A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-01-10 / 1. szám
A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA: 60 FILLÉR 1970. JANUÁR 10. A tudományos káderképzés első lépcsőfoka A tudományos diákköri munka volt a zárótétel azon az emlékezetes KISZ VB— Rektori Tanács együttes ülésen, amelynek témáiról, s jelentőségéről a korábbiakban már tájékoztatást adtunk. A téma igen nagy helyet kapott a megbeszélésen, és méltán, hiszen nem kevesebbről vann szó mint arról, hogy a KISZ ezen a téren is meg akarja valósítani az MSZMP tudománypolitikai irányelveit. A cél: a jóképességű hallgatók szakmai, ideológiai és nyelvtudásának elmélyítése; az előírt tananyagnál szélesebb körű ismeretek elsajátítása, a tudományos munkára legalkalmasabb hallgatók kiválasztása. A TDK-munka egyben lehetőség arra is, hogy a hallgatók megismerjék a tudományos tevékenység, a kutatási módszerek alapjait, bekapcsolódjanak a konkrét tanszéki kutató munkába, részt vegyenek ipari megbízásos tevékenységében. Voltaképpen tehát e diákkörök a tudományos káderképzés első lépcsőfokai is. A TDK-munka szervezésének irányítása a KISZ-szervezet kezében van, a közvetlen vezetés pedig a Tudományos Diákköri Tanács feladata. A KISZ alaposan megvizsgálta mind a TDK-munka jelenlegi helyzetét, mind a munkát akadályozó tényezőket, s végezetül ésszerű és reális javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogyan lehet javítani, fejleszteni ezt a hallgatók számára, de az egyetemen folyó tudományos munka számára is oly fontos területet. Az elmúlt tanévben a nappali tagozat hallgatóinak 12,6 százaléka dolgozott diákkörökben, ami más hazai felsőoktatási intézményekkel összehasonlítva nem is jelentéktelen arány. Ha azonban karonként nézzük a helyzetet, már komoly hiányosságok vannak. A gépészmérnöki karon mindössze a hallgatók 5,4 százaléka végez TDK-munkát, s évek óta nem sikerült fejleszteni a diákköri tevékenységet. A közlekedésmérnöki karon sem sokkal jobb a helyzet. A villamosmérnöki karon kitűnő az a rendszer („boci”!), amely ugyan nem szorosan vett TDK- munkát tartalmaz, de a hallgatók 20—30 fős csoportja kisebb egységekre osztva folyamatosan részt vesz a különböző tanszéki munkákban — aránytalanul kevés azonban a TDK-pályázatot készítő hallgatók száma. Legnagyobb a részvétel az építészmérnöki karon (16,3 százalék), s alig valamivel kisebb a vegyész- és építőmérnökin. Ám az egyes karokon belül is vannak ingadozások. Néhány tanszék évek óta kitűnik magas színvonalú, jól szervezett TDK-munkájával, más tanszékeken pedig a hallgatók számát tekintve ugyan nem rossz a helyzet, de a hallgatók a pályázatokon nem vesznek részt. A tanszékek jelentős része egyáltalán nem végez TDK munkát. (Különös, hogy a közlekedésmérnöki tanszékek mellett például az építészkar tanszékeinek többsége „vezet” e téren, holott egyébként ezen a karon a legnagyobb a hallgatók részvétele, jelentős a pályázatkészítők száma, s a díjazott, publikált dolgozatok száma is.) Ugyanakkor két év leforgása alatt szépen kiépült a társadalomtudományi tanszékek diákköri hálózata. Természetesen eredmények is vannak, méghozzá igen szépek. Tavaly például az egyetem rektora három építő-, három építész- és három vegyészmérnöknek adományozott „Tudományos Diákköri Emlékérmet” éppen többéves kiemelkedő diákköri munkáért. Az 1968-ban rendezett egyetemi diákköri konferencián 800 hallgató vett részt, 16 szekcióban 88 előadással. Debrecenben a marxista diákkörök 1969-es országos konferenciáján egyetemünket 14 előadó képviselte, négy munkadíjat kapott. Megkezdte munkáját a „Tudományos Diákköri Közlemények”, amely a legjobb diákköri dolgozatokat adja ki majd. A KISZ nemzetközi kapcsolatainak keretében tavaly is több külföldi diákköri delegációt fogadott, a mi egyetemünkről pedig hatan tartottattak előadást külföldi diákköri konferencián. Igen sok azonban még a diákköri munkát akadályozó tényező. Nincs elegendő laboratóriumi férőhely, műszer, kevés a laboratóriumi segéderő. Gátolja a munkát a számítógépi kapacitás hiánya, s az is, hogy a diákköri költségek fedezésére a tanszékek nem rendelkeznek anyagi lehetőséggel. A hallgatók nem kis része a nagy, kötelező órarendi elfoglaltság miatt marad távol a TDK-munkától, de van még egy seregük. Például: alaptárgyi tanszékeik esetében az, hogy az alaptárgyak nem mindig keltik fel a hallgatók műszaki érdeklődését. Több karon nemigen kap a hallgató erkölcsi megbecsülést, a diákköri pályázaton elért eredményt nem vezetik be az indexbe. Néhol nincs lehetőség arra, hogy a diákköri dolgozatot diplomatervként befejezhesse a hallgató. Vagy egész egyszerűen az az ok, hogy a kidolgozandó témák egy része nem elég érdekes, illetve érdekességére nem hívják fel a hallgató figyelmét. Zavaró körülmény az is, hogy a diákköröket vezető oktatók munkáját általában nem veszik figyelembe óraterhelésként. Általában el lehet mondani, hogy ritkán kap az oktató anyagi és erkölcsi megbecsülést azért, mert jól vetteti a diákköri munkát. Nem sikerült megvalósítani a tanszéki és a kari diákköri tevékenység folyamatos ellenőrzését sem. A tanszéki diákköri munka léte vagy nem léte gyakorlatilag a tanszékvezetők, vagy a tanszéki diákköri felelősök jóakaratán múlott. Hogyan lehetne segíteni a jelenlegi állapoton, milyen módon lehet továbbfejleszteni a diákköri munkát? A KISZ- nek erre is megvannak a határozott javaslatai. A megbízásos munkákból származó kari vagy tanszéki fejlesztési alap lehetőséget nyújthat a diákköri költségek fedezésére. Nagyobb mértékben kell igénybe venni az amúgy sem teljesen kihasznált egyetemi számítóközpontot. Az órarendi elfoglaltság igen nagy, de csökkenteni lehet, ha a legjobb diákköri hallgatók TDK- munka keretében végezhetik kötelező gyakorlati tevékenységüket. Törekedni kell az évfolyamterv, a diplomatervezés és a TDK-munka összekapcsolására, a külföldi kapcsolatok szélesítésére, minél több hallgató részvételére a tudományos egyesületek, szervezetek hazai és külföldi konferenciáin. Legyen alapvető követelmény a népköztársasági ösztöndíjak odaítélésekor a diákkörben végzett munka. Ami a diákköröket irányító oktatókat illeti, ezt a munkát órarendi elfoglaltságnak kell beszámítani, s az egyes oktatók tudományos munkájának értékelésekor figyelembe kell venni TDK-tevékenységét is (s épp így előléptetésre, kitüntetésre való felterjesztésnél). A KISZ javasolja, hogy a hallgatói pá Jó a logarlics a késznélz! Hajdanában, húsz esztendeje, Pattantyús professzor úr honosította meg a logarlécversenyeket egyetemünkön. Azóta hagyomány, hogy az elsőévesek nekiveselkednek, s bebizonyítják, hogy a logarlécs még ma, az elektronikus számítógépek korában is, sokat érő, olykor nélkülözhetetlen eszköz a mérnökember kezében, ha jól tud bánni vele. Húsz évvel ezelőtt egy jó logarléc volt a versengés első díja („nagydíj” volt ez a háború után, amikor nem is igen lehetett kapni, de ha lehetett, akkor is miből?) — ma könyv, elismerő oklevél, pénzjutalom, ami szintén nem megvetendő. És hozzájön még persze az erkölcsi siker, azon ünnepi pillanat, amikor a díjazott, a győztes, tapsvihar közepette bukdácsol ki a padsorok közül, hogy átvegye méltán megérdemelt jutalmát. (A vastapsot általában a lelkes tankortársak szolgáltatják). Az eredmény az indexbe is bekerül, s ez a tény nem kevésbé hat pezsdítően a versenyzők tömkellegére, mint mondjuk a pénzjutalom. Legutóbb két verseny zajlott le. A gépészkari elsőévesek logarlécvetélkedőjében Tóth Ferenc kapta az első díjat, Bartók László és Palla Antal a másodikat. (Könyv, elismerő oklevél). A közlekedésmérnöki kar versenyén dr. Horváth Károly professzor, a vasúti járművek tanszékének vezetője Mihálffy Lászlónak nyújtotta át az első díjat, Rákosi Tibornak, Szabó Péternek és Szedlacsek Gábornak a második díjat. (Elismerő oklevél, pénzjutalom). Dr. Varga József, a gépészmérnöki kar dékánja nyújtotta át a díjakat az elsőéves gépészek versenyén. A „nagyságrend” erősen eltérő, de az öröm egyforma, amikor dr. Horváth Károly professzor gratulál és egy kis pénzmagot ad jutalmul. lyázaton első díjat nyert diákköri hallgatók témavezetőit is jutalmazzák. Fontos és szükséges a rendszeres ellenőrzés, a tanszékek és a karok éppen ezért évente egyszer írásban számolnak be TDK-tevékenységükről. Több tárgyat érintő komplex diákköröket kell indítani (például alaptárgy-szaktárgy, társadalomtudományi tárgyszaktárgy). Az alaptárgyi tanszékek diákköri munkáján különösképpen segíteni kell, jelentős részükön ugyanis egyáltalán nincs TDK- munka. A diákköri témák kiírásakor növelni kell a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható témák számát, s ennek érdekében hasznos az eddiginél szervezettebb kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás a külső szervekkel. — B — ELNÉZÉST LELTÁROZUNK egye*"1' Karib ,r MISKOLC . ■j Központ* Könylér« Báspesti Maszik* Együttes Elektromos targoncával a tél ellen Számottevő újítás egyetemünkön Szellemes újítás született egyetemünkön a váratlanul beköszöntött kemény tél jóvoltából. Igaz, Gyulai Gyula, K-épületünk gondnoka, valamint Sebestyén József, házi szerelőműhelyünk művezetőjének közös munkája, a 20 ember munkateljesítményét elvégezni képes automatikus hóseprő gép már tavaly is működött. — Mégis, most ünnepelhetjük megszületését, mert jótékony hatása napjainkban aztán igazán nélkülözhetetlen egyetemünk mindennapi, zökkenőmentes működéséhez. Mert mi történt eddig? Már az enyhébb teleken is munkaerőhiánnyal kellett megküzdenie egyetemünknek, gyakoribb hószállingózások alkalmával. A Köztisztasági Hivatal minden derekas erőfeszítése ellenére sem tudott megbirkózni a havas, latyakos utakkal, kerítésen kívül és belül. A gondnokság hetvenéves, nyugdíjas bácsikákkal dolgozott, ők viszont nem bírták megfelelően a munka iramát. Az alkalmi munkabérek sem hatottak az e vonatkozású munkaerőtartalékra vonzó módon. A helyzet ezen a téren most mintha javult volna — de továbbra is fennáll a munkaerő-elégtelenség, így aztán előkerült ismét a már majd elfeledett újítás: a villás rakodótargoncára erősíthető speciális hóeke, amellyel körülbelül egy évig kísérleteztek. A gép tízcentis hóval még vidáman birkózik meg, 20 km/óra sebesség és 130 cm vágatszélesség mellett. Az újítás külön értéke, hogy az emelővillás elektromos targoncák számára felfedezett egy ideig ismeretlen, kiaknázatlan termelési területet, valósággal univerzális géppé avatta, melyen tetszés szerint lehet cserélgetni a targonca emelővilláját — teherrakodás alkalmával , vagy az ugyancsak házi szerelőműhelyünkben készült, 130 cm szélességű hóekét. Probléma még az akkumulátorok feltöltése. Az emelővillás elektromos targoncából átalakított univerzális hótisztítógép-újítás ma már egyetemünk Újítási Bizottságának asztalán fekszik, várva az érdem szerinti elbírálást. A döntést azok a dolgozók, oktatók és diákok is várják, akiknek nagy örömet okozott az 1969/70-es év fordulóján beköszöntött, különösen zimankós tél ellen bevetett hóseprő targonca. Sokan meg is köszönték, hogy nem kell hosszú heteken keresztül hóban, latyakban közlekedniük egyetemünk úttalan útjain, mint a régi, nagy hóesések idején. — dyj — MAFC-közgyűlés Az elmúlt évi MAFC-közgyűlés újjáválasztotta az elnökséget. A MAFC elnöke Lochmayer György, a Testnevelés tanszék tanszékvezető tanára lett. Tagjai: dr. Arday Lajos nyelvtanár, dr. Kerékgyártó Győző adjunktus, dr. Kocsis József adjunktus, dr. Nagy Imre egyetemi tanár, dr. Petrich Géza tanszékvezető egyetemi tanár, Péterfalvi Lajos testnevelő tanár, és dr. Medovárszky András osztályvezető. A számvizsgáló bizottság elnöke: dr. Vincze Ernő osztályvezető. A mintegy százhetven küldött résztvevő két kérdésben hozott határozatot. Az egyik a propaganda munka fejlesztése, illetve megszervezése a MAFC-on belül. A hallgatóság nem érzi sajátjának a MAFC-ot kicsi az érdeklődés a versenyek iránt Ezen kell a propaganda bizottságnak segíteni. Feladata lesz: a tagtoborzás, közönségszervezés, tájékoztatók megjelentetése. Segítséget kell kérnie a KISZ- től, az aktívahálózatot bővíteni kell, fel kell A Jövő Mérnökét használni a rendszeres sporttájékoztatásra. A második határozat a módszertani munkára vonatkozott. Az 1970—72-es év jubileumi év Hazánk felszabadulásának huszonötödik éve, valamint a MAFC fennállásának hetvenötödik évfordulója lesz. Szakosztályaink sportolói úgy edzzenek, készüljenek a versenyekre, hogy méltóak legyenek a kettős évfordulóhoz. Minden energiájukat a müncheni olimpián való részvételre fordítsák, hogy ott kellőképpen képe viseljék hazánk színeit. A két határozat után került sor a jutalmazásokra. A sí-szakosztály nyerte el az év legeredményesebb szakosztályának járó kitüntetést. Három válogatott kosarazónk elbúcsúzott a kosárcsapattól, de a MAFC-ban sportolnak tovább: Prieszol József, Pólik György, és Gabányi László. Közülük Gabányi kétszázhetvenszeres válogatottként hagyja ott a csapatot. Reméljük, hogy a MAFC-nak az 1970. év sporteredményekben gazdag lesz —seszták.