A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-01-10 / 1. szám

A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 60 FILLÉR 1970. JANUÁR 10. A tudományos káderképzés első lépcsőfoka A tudományos diákköri munka volt a zárótétel azon az emlékezetes KISZ VB— Rektori Tanács együttes ülé­sen, amelynek témáiról, s je­lentőségéről a korábbiakban már tájékoztatást adtunk. A téma igen nagy helyet ka­pott a megbeszélésen, és mél­tán, hiszen nem kevesebbről vann szó mint arról, hogy a KISZ ezen a téren is meg akarja valósítani az MSZMP tudománypolitikai irányelveit. A cél: a jóképességű hallga­tók szakmai, ideológiai és nyelvtudásának elmélyítése; az előírt tananyagnál szélesebb körű ismeretek elsajátítása, a tudományos munkára legal­kalmasabb hallgatók kiválasz­tása. A TDK-munka egyben lehetőség arra is, hogy a hall­gatók megismerjék a tudomá­nyos tevékenység, a kutatási módszerek alapjait, bekapcso­lódjanak a konkrét tanszéki kutató munkába, részt vegye­nek ipari megbízásos tevé­kenységében. Voltaképpen tehát e diákkörök a tudomá­nyos káderképzés első lépcső­fokai is. A TDK-munka szervezésé­nek irányítása a KISZ-szer­­vezet kezében van, a közvet­len vezetés pedig a Tudomá­nyos Diákköri Tanács felada­ta. A KISZ alaposan megvizs­gálta mind a TDK-munka je­lenlegi helyzetét, mind a munkát akadályozó tényező­ket, s végezetül ésszerű és reá­lis javaslatokat tett arra vo­natkozóan, hogyan lehet javí­tani, fejleszteni ezt a hallgatók számára, de az egyetemen fo­lyó tudományos munka számá­ra is oly fontos területet. Az elmúlt tanévben a nap­pali tagozat hallgatóinak 12,6 százaléka dolgozott diákkörök­ben, ami más hazai felsőokta­tási intézményekkel összeha­sonlítva nem is jelentéktelen arány. Ha azonban karonként nézzük a helyzetet, már ko­moly hiányosságok vannak. A gépészmérnöki karon mindössze a hallgatók 5,4 szá­zaléka végez TDK-munkát, s évek óta nem sikerült fejlesz­teni a diákköri tevékenységet. A közlekedésmérnöki karon sem sokkal jobb a helyzet. A villamosmérnöki karon kitűnő az a rendszer („boci”!), amely ugyan nem szorosan vett TDK- munkát tartalmaz, de a hall­gatók 20—30 fős csoportja ki­sebb egységekre osztva folya­matosan részt vesz a különbö­ző tanszéki munkákban — aránytalanul kevés azonban a TDK-pályázatot készítő hallga­tók száma. Legnagyobb a rész­vétel az építészmérnöki karon (16,3 százalék), s alig valamivel kisebb a vegyész- és építő­mérnökin. Ám az egyes karokon belül is vannak ingadozások. Né­hány tanszék évek óta kitűnik magas színvonalú, jól szerve­zett TDK-munkájával, más tanszékeken pedig a hallgatók számát tekintve ugyan nem rossz a helyzet, de a hallgatók a pályázatokon nem vesznek részt. A tanszékek jelentős ré­sze egyáltalán nem végez TDK munkát. (Különös, hogy a közlekedésmérnöki tanszé­kek mellett például az építész­kar tanszékeinek többsége „ve­zet” e téren, holott egyébként ezen a karon a legnagyobb a hallgatók részvétele, jelentős a pályázatkészítők száma, s a díjazott, publikált dolgozatok száma is.) Ugyanakkor két év leforgása alatt szépen kiépült a társadalomtudományi tanszé­kek diákköri hálózata. Természetesen eredmények is vannak, méghozzá igen szé­pek. Tavaly például az egye­tem rektora három építő-, há­rom építész- és három ve­gyészmérnöknek adományozott „Tudományos Diákköri Em­lékérmet” éppen többéves ki­emelkedő diákköri munkáért. Az 1968-ban rendezett egyete­mi diákköri konferencián 800 hallgató vett részt, 16 szekció­ban 88 előadással. Debrecen­ben a marxista diákkörök 1969-es országos konferenciá­ján egyetemünket 14 előadó képviselte, négy munka­díjat kapott. Megkezdte munkáját a „Tudományos Diákköri Közle­mények”, amely a legjobb diákköri dolgozatokat adja ki majd. A KISZ nemzetközi kapcsolatainak keretében ta­valy is több külföldi diákköri delegációt fogadott, a mi egye­temünkről pedig hatan tartot­­tattak előadást külföldi diák­köri konferencián. Igen sok azonban még a diákköri munkát akadályozó tényező. Nincs elegendő laboratóriu­mi férőhely, műszer, kevés a laboratóriumi segéderő. Gátol­ja a munkát a számítógépi ka­pacitás hiánya, s az is, hogy a diákköri költségek fedezésére a tanszékek nem rendelkeznek anyagi lehetőséggel. A hallgatók nem kis része a nagy, kötelező órarendi elfog­laltság miatt marad távol a TDK-munkától, de van még egy sereg­ük. Például: alap­tárgyi tanszékeik esetében az, hogy az alaptárgyak nem mindig keltik fel a hall­gatók műszaki érdeklődé­sét. Több karon nem­igen kap a hallgató erkölcsi megbecsülést, a diákköri pá­lyázaton elért eredményt nem vezetik be az indexbe. Néhol nincs lehetőség arra, hogy a diákköri dolgozatot diploma­tervként befejezhesse a hall­gató. Vagy egész egyszerűen az az ok, hogy a kidolgozandó témák egy része nem elég ér­dekes, illetve érdekességére nem hívják fel a hallgató fi­gyelmét. Zavaró körülmény az is, hogy a diákköröket vezető ok­tatók munkáját általában nem veszik figyelembe óraterhelés­ként. Általában el lehet mon­dani, hogy ritkán kap az ok­tató anyagi és erkölcsi megbe­csülést azért, mert jól vetteti a diákköri munkát. Nem sikerült megvalósítani a tanszéki és a kari diákköri tevékenység folyamatos ellen­őrzését sem. A tanszéki diák­köri munka léte vagy nem léte gyakorlatilag a tan­székveze­tők, vagy a tanszéki diákköri felelősök jóakaratán múlott. Hogyan lehetne segíteni a jelenlegi állapoton, milyen módon lehet továbbfejleszteni a diákköri munkát? A KISZ- nek erre is megvannak a hatá­rozott javaslatai. A megbízásos munkákból származó kari vagy tanszéki fejlesztési alap lehetőséget nyújthat a diákköri költségek fedezésére. Nagyobb mérték­ben kell igénybe venni az amúgy sem teljesen kihasznált egyetemi sz­ámítóközpontot. Az órarendi elfoglaltság igen nagy, de csökkenteni lehet, ha a leg­jobb diákköri hallgatók TDK- munka keretében végezhetik kötelező gyakorlati tevékeny­ségüket. Törekedni kell az év­folyamterv, a diplomatervezés és a TDK-munka összekapcso­lására, a külföldi kapcsolatok szélesítésére, minél több hall­gató részvételére a tudomá­nyos egyesületek, szervezetek hazai és külföldi konferen­ciáin. Legye­n alapvető köve­telmény a népköztársasági ösztöndíjak odaítélésekor a diákkörben végzett munka. Ami a diákköröket irányító oktatókat illeti, ezt a munkát órarendi elfoglaltságnak kell beszámítani, s az egyes oktatók tudományos munkájának érté­kelésekor figyelembe kell ven­ni TDK-tevékenységét is (s épp így előléptetésre, kitüntetésre való felterjesztésnél). A KISZ javasolja, hogy a hallgatói pá­ Jó a logarlics a késznélz! Hajdanában, húsz esztende­je, Pattantyús professzor úr honosította meg a logarléc­versenyeket egyetemünkön. Azóta hagyomány, hogy az elsőévesek nekiveselkednek, s bebizonyítják, hogy a logar­­lécs még ma, az elektronikus számítógépek korában is, so­kat érő, olykor nélkülözhetet­len eszköz a mérnökember ke­zében, ha jól tud bánni vele. Húsz évvel ezelőtt egy jó logarléc volt a versengés első díja („nagydíj” volt ez a há­ború után, amikor nem is igen lehetett kapni, de ha le­hetett, akkor is miből?) — ma könyv, elismerő oklevél,­ pénz­jutalom, ami szintén nem megvetendő. És hozzájön még persze az erkölcsi siker, azon ünnepi pillanat, amikor a dí­jazott, a győztes, tapsvihar közepette bukdácsol ki a pad­sorok közül, hogy átvegye méltán megérdemelt jutalmát. (A vastapsot általában a lel­kes­ tankortársak szolgáltat­ják). Az eredmény az indexbe is bekerül, s ez a tény nem ke­vésbé hat pezsdítően a ver­senyzők tömkellegére, mint mondjuk a pénzjutalom. Legutóbb két verseny zaj­lott le. A gépészkari elsőéve­sek logarlécvetélkedőjében Tóth Ferenc kapta az első díjat, Bartók László és Palla Antal a másodikat. (Könyv, elismerő oklevél). A közlekedésmérnöki kar versenyén dr. Horváth Ká­roly professzor, a vasúti jár­művek tanszékének vezetője Mihálffy Lászlónak nyújtotta át az első díjat, Rákosi Tibor­nak, Szabó Péternek és Szed­­lacsek Gábornak a második díjat. (Elismerő oklevél, pénz­jutalom). Dr. Varga József, a gépészmérnöki kar dékánja nyújtotta át a díjakat az elsőéves gépészek versenyén. A „nagyságrend” erősen eltérő, de az öröm egyforma, ami­kor­ dr. Horváth Károly professzor gratulál és­­ egy kis pénzmagot ad jutalmul. lyázaton első díjat nyert diák­köri hallgatók témavezetőit is jutalmazzák. Fontos és szükséges a rend­szeres ellenőrzés, a tanszékek és a karok éppen ezért évente egyszer írásban számolnak be TDK-tevékenységükről. Több tárgyat érintő komplex diák­köröket kell indítani (pél­dául alaptárgy-szaktárgy, társadalomtudományi tárgy­szaktárgy). Az alaptárgyi tanszékek diákköri mun­káján különösképpen segí­teni kell, jelentős részükön ugyanis egyáltalán nincs TDK- munka. A diákköri témák ki­írásakor növelni kell a gya­korlatban közvetlenül haszno­sítható témák számát, s ennek érdekében hasznos az eddigi­nél szervezettebb kapcsolatfel­vétel és kapcsolattartás a kül­ső szervekkel. — B — ELNÉZÉST LELTÁROZUNK egye*"1' Karib ,­r MISKOLC . ■j Központ* Köny­lér« Báspesti Maszik* Együttes Elektromos targoncával a tél ellen Számottevő újítás egyetemünkön Szellemes újítás született egyetemünkön a váratlanul beköszöntött kemény tél jó­voltából. Igaz, Gyulai Gyula, K-épületünk gondnoka, vala­mint Sebestyén József, házi szerelőműhelyünk műveze­tőjének közös munkája, a 20 ember munkateljesítményét elvégezni képes automatikus hóseprő gép m­ár tavaly is működött. — Mégis, most ün­nepelhetjük megszületését, mert jótékony hatása nap­jainkban aztán igazán nélkü­lözhetetlen egyetemünk min­dennapi, zökkenőmentes mű­ködéséhez. Mert mi történt eddig? Már az enyhébb teleken is munkaerőhiánnyal kellett megküzdenie egyetemünk­nek, gyakoribb hószállingózá­­sok alkalmával. A Köztiszta­sági Hivatal­­ minden dere­­k­as erőfeszítése ellenére sem tudott megbirkózni a havas, latyakos utakkal, kerítésen kívül és belül. A gondnokság hetvenéves, nyugdíjas bácsi­­kákkal dolgozott, ők viszont nem bírták megfelelően a munka iramát.­­ Az alkalmi munkabérek sem hatottak az e vonatkozású munkaerő­­tartalékra vonzó módon. A helyzet ezen a téren most mintha javult volna — de továbbra is fennáll a munka­erő-elégtelenség, így aztán előkerült ismét a már majd elfeledett újítás: a villás rakodótargoncára erősíthető speciális hóeke, amellyel körülbelül egy évig kísérleteztek. A gép tízcentis hóval még vidáman birkózik meg, 20 km/óra sebesség és 130 cm vágatszélesség mellett. Az újítás külön értéke, hogy az emelővillás elektromos targoncák számára felfedezett egy ideig ismeretlen, kiakná­zatlan termelési területet, va­lósággal univerzális géppé avatta, melyen tetszés szerint lehet cserélgetni a targonca emelővilláját — teherrako­­dás alkalmával , vagy az ugyancsak házi szerelőműhe­lyünkben készült, 130 cm szélességű hóekét. Probléma még az akkumu­látorok feltöltése. Az emelővillás elektromos targoncából átalakított uni­verzális hótisztítógép-újítás ma már egyetemünk Újítási Bizottságának asztalán fekszik, várva az érdem szerinti elbí­rálást. A döntést azok a dol­gozók, oktatók és diákok is várják, akiknek nagy örö­met okozott az 1969/70-es év fordulóján beköszöntött, kü­lönösen zimankós tél ellen bevetett hóseprő targonca. Sokan meg is köszönték, hogy nem kell hosszú heteken ke­resztül hóban, latyakban köz­lekedniük egyetemünk útta­­lan­ útjain, mint a régi, nagy hóesések idején. — dyj — MAFC-közgyűlés Az elmúlt évi MAFC-közgyű­lés újjá­választotta az elnökséget. A MAFC­ elnöke Lochmayer György, a Testnevelés tanszék tanszékvezető tanára lett. Tagjai: dr. Arday Lajos nyelvtanár, dr. Kerékgyártó Győző ad­junktus, dr. Kocsis József adjunktus, dr.­­ Nagy Imre egyetemi tanár, dr. Petrich Géza tanszékvezető egyetemi tanár, Péterfalvi Lajos testnevelő tanár, és dr. Medovárszky And­rás osztályvezető. A számvizsgáló bizottság elnöke: dr. Vincze Ernő osztályvezető. A mintegy százhetven küldött résztvevő két kérdésben hozott határozatot. Az egyik a propaganda munka fejlesztése, illetve meg­szervezése a MAFC-on belül. A hallgatóság nem érzi sajátjának a MAFC-ot kicsi az ér­deklődés a versenyek iránt Ezen kell a pro­paganda bizottságnak segíteni. Feladata lesz: a tagtoborzás, közönségszervezés, tájékoztatók megjelentetése. Segítséget kell kérnie a KISZ- től, az aktívahálózatot bővíteni kell, fel kell A Jövő Mérnökét használni a rendszeres sporttáj­ékozta­tásra. A második határozat a módszertani munká­ra vonatkozott. Az 1970—72-es év jubileumi év Hazánk fel­­szabadulásának huszonötödik éve, valamint a MAFC fennállásának hetvenötödik évforduló­ja lesz. Szakosztályaink sportolói úgy edzze­­nek, készüljenek a versenyekre, hogy méltó­ak legyenek a kettős évfordulóhoz. Minden energiájukat a müncheni olimpián való rész­vételre fordítsák, hogy ott kellőképpen képe­ viseljék hazánk színeit. A két határozat után került sor a jutal­mazásokra. A sí-szakosztály nyerte el az év legeredményesebb szakosztályának járó ki­tüntetést. Három válogatott kosarazónk elbúcsúzott a kosárcsapattól, de a MAFC-ban sportolnak tovább: Prieszol József, Pólik György, és Ga­­bányi László. Közülü­k Gabányi kétszázhetven­­szeres válogatottként hagyja ott a csapatot. Reméljük, hogy a MAFC-nak az 1970. év sporteredményekben gazdag lesz —seszták.

Next