A Jövő Mérnöke, 1972 (19. évfolyam, 1-38. szám)

1972-01-15 / 1. szám

­ Kerületi információs iroda Információs iroda kezdte meg működését 1972. január 2-től a XI. kerületi Tanácsban, a végrehajtó bizottság 1971. szeptemberi határozata alap­ján. Az ügyfélszolgálat a ta­nács rendes, hivatalos fogadó­napjain kívül mindennap a la­kosság rendelkezésére áll. Az iroda vezetője Rosta Lászlóné. ­ IFJÚSÁG 1971 IFJÚSÁG 1971 címen a köz­ponti könyvtárban kiállítás nyílt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kong­resszusa tiszteletére. A tablók kaleidoszkópsze­­rűen villantanak fel képeket a tudományos élet, irodalom, képzőművészet, sport, zene te­rületén elért sikerekről, ered­ményekről. Jóleső érzéssel fe­deztük fel a sok színes tabló között egyetemünk ifjúságá­nak életét bemutató, reprezen­táló kiadványokat. KOPPÁNY ATTILA METSZETE ás II. jeleti menetrendje AZ ELSŐ TANÍTÁSI nap 1972. január 31. (hétfő), az utolsó tanítási nap május 6. (szombat). Oktatási szünet: március 15. (szerda), március 21. (kedd), április 3. (húsvét hétfő), április 4. (kedd), május 1. (hétfő). Elővizsgák kizárólag órarendi elfoglaltságon kívül, az utolsó oktatási héten tarthatók. Rendes vizsgaidőszak: május 8. (hétfő)—június 30. (pén­tek). A DIPLOMATERV beadási időpontját a karok úgy álla­pítják meg, hogy azok a hallgatók, akik az előírt terminusig beadták tervüket, június 30-ával bezárólag letehessék az államvizsgát. Ezen a terminuson túl az érintett hallgatókat kollégiumban benn tartani, részükre pénzbeni támogatást vagy étkezést biztosítani államvizsga-kötelezettség címén nem lehet. Az elmaradt hallgatók számára az új tanév kezdetétől szeptember hónap folyamán lehet államvizsga-időszakot ki­jelölni. A szakmai gyakorlatokat és egyéb kötelező elfoglaltságo­kat úgy kell betervezni, hogy az érintett évfolyamok számára a következő tanév megkezdéséig legalább egy hónap pihenő­idő álljon rendelkezésre. « * » AZ ÉPÍTŐMÉRNÖKI KAR nappali tagozata III., IV., V. évfolyama és a vegyészmérnöki kar nappali tagozata II., IV., V. évfolyamán az első tanítási nap február 7. (hétfő), az utolsó tanítási nap május 6. (szombat). KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Cholnoky Tibor, Ha­­zay István és Rados Kornél professzort nyugállományba vonulásuk alkalmából, több évtizedes eredményes munkás­ságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Ugyancsak a Mun­ka Érdemrend arany fokozatát kapta 80. születésnapja alkal­mából Németh Endre profesz­­szor. A kitüntetéseket — ame­lyekhez ezúton tiszta szívből gratulálunk az egyetemi ifjú­ság nevében — dr. Polinszky Károly művelődésügyi minisz­terhelyettes adta át. O­lvasóink, előfizetőink ! Lapunk legközelebbi száma január 28-án jelenik meg. Et­től az időponttól kezdve június 26-ával bezárólag a félév so­rán minden szombaton rend­­szeresen megjelenik lapunk. Hagyományainkhoz híven az idén is havonként egy alka­lommal 8 oldalon jelenünk meg, színes nyomással. Világ proletárjai, egyesüljetek 1. OVO MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA________ XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 86 FILLÉR 1972. JANUÁR 15. FEJÉR LÁSZLÓ RAJZA igyelmébe­ a Kisz­kongresszus után Az ünnepnapok, a kongresz­­szus napjai elmúltak. A mun­ka időszaka következik, a tar­­talmas, komoly, de nem min­dig látványos munkáé, amit jól kell csinálni, legalább úgy, mint eddig. Nem kevés ez, hi­szen nyilván a műegyetemi KISZ-munka elismerését je­lenti, hogy az egyetem két képviselőjét, Hajdú Istvánt és Török Imrét beválasztották a KISZ Központi Bizottságába. Az elismerés kötelez is, még nagyobb, még jobb eredmé­nyekre. Ehhez ad segítséget a kongresszus, ahol sűrítetten jött ki a jó, de a rossz is. Az elhangzott hozzászólások, meg­állapítások, a kiadott írásos anyagok az elkövetkező négy év során, alkotó felhasználás esetén egyszerűbbé tehetik a vezetők és minden KISZ-tag dolgát. Éppen ezért a KISZ VIII. kongresszusának legfon­tosabb eseményeiről, eredmé­nyeiről, meghatározó jellegéről beszélgettünk Hajdú Istvánnal, a BME KISZ-titkárával, a KISZ KB tagjával. — Véleményed szerint mi jellemezte a kongresszus egé­­szét? — Nagyon jó hangulatú, vi­dám, fiatalos, közvetlen hangú volt a kongresszus. Jó alkal­mat, jó lehetőséget adott arra, hogy egy gyors pillantással végignézzük az egész területet, m­egállapíthassuk, hol tartunk. Jó a feladatok kijelölése is az elkövetkező négy évre. Volt egy külső mércénk is: a kül­földiek, több mint húsz hoz­zászóló, tényleg nem protokol­láris és formális beszédben mondták el, hogy jónak tart­ják a KISZ munkáját. Ami tényleg érdekes volt, néhány illegalitásban levő ifjúsági szervezet képviselője, akik igazán nem dicsérnek ok nél­kül, pozitív véleményt mond­tak, nagyra értékelték például a Vádoljuk az imperializmust akciónkat. Természetesen sok hibát is megfogalmazott a kongresszus, sok kritika is volt, de ezeket feladatként fo­galmazták meg. — A kongresszuson új mun­kaformát próbáltatok ki: a szekcióüléseket. Hogyan bizto­sított ez a forma lehetőséget egymás eredményeinek, a kü­lönböző ifjúsági rétegek prob­lémáinak megismerésére? — A kongresszus első két napja plenáris ülés volt, a harmadik munkanapon ül­tünk össze szekciókban. A négy napból három plenáris, egy szekciónap volt. Ez jó aránynak tűnik. Persze, így is fennmarad a kérdés, hogy ar­ról, ami a szekciókban volt, honnan tudtak a többiek. A szekcióüléseken egy-egy terü­let nagy tekintélyű aktívái el­nököltek, őket eleve felkérték, hogy az utolsó napi plenáris ülésen szólaljanak fel a szek­ció nevében. Minden szekció ajánlást tett a kongresszus­nak. Hát például innen érte­sülhettünk a többiek munká­járól. De volt rá más mód is. Minden szekció ülésén részt vettek más terület küldöttei. Az ő feladatuk a tájékoztatás volt. Maga az új munkaforma nagyon jó, nagyon eredmé­nyes dolog. Kisebb egységekre osztotta a kongresszust, öt­ven—háromszázötven között volt a szekció létszáma. Az adott terület képviselői jobban ismerték egymást, pezsgő, éles viták voltak, el is húzódtak az ülések a hivatalos időn túlra. Az egyes szekciók küldöttei találkozhattak saját területük minisztereivel, főosztályveze­tőivel, osztályvezetőivel, a kollégiumi vagy a kulturális munkával foglalkozókkal. En­nek köszönhető a közvetlen hang, a gyorsan pergő kérdé­sek, hiszen fél szavakból ér­tettük egymást, nem voltak idegenek a problémák. Ilku elvtárs egy fél óra alatt negy­ven-ötven kérdést is kapott.. Sok gondunkra azonnal kap­tunk választ, így például az ösztöndíjrendelet továbbfej­lesztésének sürgetésére, ígére­tet kaptunk arra, hogy egy éven belül sor kerül erre. Az­óta konkrét intézkedés is tör­tént, a minisztérium írásban kérte be a véleményünket. Arra a kérdésre, hogy lehet-e a hallgatóknak oktatóik neve­lőmunkájáról véleményt mon­dani, szintén ott helyben kap­tunk igenlő választ. — Milyen problémaköröket emelnél ki a kongresszuson szerepeltek közül, ha azt akar­nád megállapítani, melyek voltak a legfontosabb kérdések a megtárgyaltak sorában? — Ami végig jelentkezett: a KISZ továbbfejlesztésének, a politikai jelleg fokozásának, erősítésének szükségessége. Erről azonban nemcsak beszél­ni kell, han°m tenni is kell érte. A vélemények eléggé szórtak voltak, mindenki ke­reste a maga területén az ége­tő problémákat. A formákat, amelyekkel aktívabbá lehet tenni a munkát. Azt, hogy de­mokrácián tartalmi demokrá­ciát értsünk, a megszerzett jo­gokkal párhuzamosan élni is tudjunk. Nagyon sok ötlet hangzott el, olyanok, amelyek­nek segítségével az apró re­szortmunkákat is tartalommal, politikai tartalommal lehet ki­tölteni. Arról van szó, hogy ha valaki valamit csinál a KISZ- en belül, ne csak hobbyból csi­nálja, azért, mert egyébként sem érdekli más, hanem min­den apró munkának találjuk meg a politikai célját, tudjuk, hogy mit akarunk vele elérni a tudatformálás szempontja­iból.­­ A KISZ politikai jellege erősítésének szükségessége mellett többször elhangzott a kongresszuson az a megálapí­tás is, hogy be kell vonni az ifjúsági szervezet munkájába azokat is, akik nem tagjai a KISZ-nek. Nincs-e itt ellent­­mondás, és taktikailag hogyan valósítható meg egyszerre mindkét szükséges irányelv? — Ami az utóbbi problémát illeti, a nem tagok bevonását, ennek az egyetemi munkában csak elvi jelentősége van. Ez a probléma inkább az iparban és a mezőgazdaságban jelent­kezik. Ezeken a területeken a klubok, körök, szakkörök irá­nyítása, de nem átvállalása hozhat eredményt. A politikai szemléletet, pártosságot kell itt bevinni a KISZ-be. Nálunk fordítva áll a kérdés: egészsé­ges-e az ilyen fokú szervezett­ség. Az egyetemeken tudvale­vőleg a hallgatók kilencven százaléka KISZ-tag. Ha a nagy számok mögött nincs tartalom, a jelenség csak káros lehet. Csak egyféle módon lehet vé­leményt mondani: a követel­ményeket reálisan megszabva, csak azt tekintsük tagnak, aki azokat teljesíteni tudja. Ez nem jelenti valamiféle revízió követelését, hanem csak any­­nyit, nézzük meg, mi az elvá­rás, mi a követelmény, és ha a kilencven százalék a reális, fokozatosan emelkedő köve­telményeknek eleget tud tenni, indokolt ez a nagy szám, ha nem, nem baj, ha csökken a létszám. Nem lenne jó, ha a KISZ csak egy élcsapaté len­ne, de a fejlődés követelmé­nyeinek sem lehet ellentmon­dani, nem élhetünk a számok bűvöletében sem.­­ Nyilván sok hozzászólás hangzott el a szekcióülésen erről a témáról. Melyek vol­tak azok a speciális probléma­­körök, amelyekről szintén itt volt szó? (Folytatás a 2. oldalon)

Next