A Jövő Mérnöke, 1972 (19. évfolyam, 1-38. szám)

1972-04-08 / 11. szám

A műegyetemi mű­­vészeti napok és az országos egyetemi fotókiállítás és talál­kozó minden részvevő­jét és vendégét nagy szeretettel köszöntjük. A műegyetemi mű­­­vészeti napok el­sődleges feladata, hogy kidomborítsa az egyete­münkön folyó kulturá­lis tevékenység érté­keinket bemutató jelle­gét. Kedves hagyomá­nyunk, hogy az egyes művészeti területeken lehetőségeinkhez mér­ten igyekszünk átfogó képet nyújtani az egyre jobban izmosodó, fejlő­dő amatőr mozgalom­ról. Olyan fórumot aka­runk biztosítani művé­szeti tevékenységet folytató hallgatóinknak, ahol a művészeti főis­kolásokkal, vagy a főis­kolákról nemrég kikerült hallgatókkal is össze­mérhetik eredményei­ket. Ezért hívtuk meg ez alkalommal is képvi­selőiket, hogy munká­jukkal ők is tegyenek hozzá néhány mondatot az általunk megfogal­mazott gondolatokhoz. A M­eggyőződésünk — s "" ezt a pályázatokat értékelő neves szakem­berekből, művészekből álló zsűrik egyöntetű véleménye is alátá­masztotta —, hogy az amatőr- és a profitevé­kenység között nem an­nak színvonalában, ha­nem a megvalósuláshoz vezető út eltérő mivol­tában van csak különb­ség. Ennek szellemében következetesen bírál­tak, mindenkor előny­ben részesítve a világ­ról, az emberekről al­kotott fiatalosan, őszin­te vélemények magas művészi értékű megfo­galmazását. Úgy gondoljuk, hogy egymás művészi pro­dukciójának, művészi felfogásának megisme­rése és megvitatása mindannyiunkat köze­lebb hoz egymáshoz. Ma, amikor rohanó vi­lágunkban olyannyira kevés időt és figyelmet szentelhetünk bará­tainkra, társainkra, környezetünkre, meg­győződésünk, hogy az alkotó, érdeklődő, gon­dolkodó emberek talál­kozója hozzájárulhat a másik iránt érzett hu­mánus tisztelet és sze­retet megvalósításához és elmélyítéséhez. BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM KISZ-BIZOTTSÁGA KÖSZÖNTŐ A művészet hatalma Hidegben szélben vagy esőben akár hamar otthon érzi magát az ember, ám a nyugodt meleg nyári napokon könnyen hazátlanná válik, elég egy csengő hangja, egy sarkos fényben hunyorgó udvar­, egy szó vagy moz­dulat is elég, és mintha tükörben megindul egy alig sejtett játék, s a szabadulásnak szánt sóhaj akár a rég megismételhetetlen szeretkezések után az első szinte metsző mély lélegzet, az a torokszorító el­­nehezülés, és máris körülfogott valami sosemvolt visszatérés, egy régi ajtót faggat a csengő, egy másik udvar nyugalma készül szertefoszlani, valaki majdnem feléd fordul, majdnem akar tőled valamit, beszéd, cselekvés motoz valahol a helyzet mélyén, de a zár nem pattan fel kitárulkozó izgalommal, az udvar fény­szigorát nem töri meg semmilyen vörös haj tánca, de a mozdulat nem tétetik meg, a szó nem jön eléd. Mindez mintha nyoma se volna, hacsak nem torkodon a keserű nyál, s körötted csókok, mosolyok, kézszorítások suhogása egy felröppenő galamb zajában. Papp Márió VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1972. ÁPrilis 8. A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA MŰEGYETEMI MŰVÉSZETI NAPOK A Budapesti Műszaki Egye­tem KISZ-bizottsága 1972. áp­rilis 8—16. között rendezi meg másodízben (először: 1970. április 18—25. között) a mű­egyetemi művészeti napokat. „A műegyetemi művészeti napok egyhetes programjá­nak keretében koncentráltan kívánja bemutatni annak a lelkes művészeti munkának az eredményét, amelyet az el­múlt években műegyetemis­ták és művészeti közösségek végeztek. A műegyetemi művészeti napok a bemutatás és ünnep­lés mellett felszólítás is szeret­ne lenni mindazokhoz, akik az egyetemi kulturális tevékeny­ségben ma még nem vesznek részt”. A második műegyetemi mű­vészeti napok előestéjén szer­kesztőségünk arra kérte Varga Tamást, a BME KISZ-bizott­­ság kulturális titkárát, hogy röviden elemezze az első MMN-t és mutasson rá a to­vábblépést, a fejlődést jelentő legfontosabb tényezőkre. —■ JM: Kétéves távlatból visszatekintve körültekintőb­ben lehet mérlegelni, véle­ményt alkotni. Mi volt az első műegyetemi napok célkitűzé­se? — Az 1970-es forradalmi if­júsági napok programjába szervesen illeszkedett. Eltö­kélt szándékunk volt, hogy a nívós programokkal sűrített hét napban mintegy összefog­laljuk egyetemünk kulturális tevékenységét. Koncentrált bi­zonyításnak szántuk ezt a he­tet, amikor az egyetem állami és párt vezetésének, az ok­tatóknak és a hallgatóknak, valamint nem utolsósorban a társintézményeknek bemutat­juk munkánkat, értékeinket. Ehhez megfelelően tehát nem elsősorban a propaganda­jellegre törekedtünk, sokkal jobban szerettük volna kidom­borítani a MMN értékeinket bemutató jellegét. Úgy gondoltuk, hogy kultu­rális demonstrációnk színvo­nalát feltétlen emeli, ha a társintézmények hallgatóinak tevékenységét — mindenek­előtt gondolok itt a művé­szeti felsőoktatási intézmények hallgatóira — is a nyilvános­ság elé tárjuk. — JM: Mindezt úgy kell ér­telmeznünk, hogy egyetemünk kulturális tevékenysége 1970- re jutott el olyan szintre, hogy saját erejéből képes legyen megrendezni egy hét napig tartó, nagyszabású, rendkívül nagy erkölcsi és anyagi erő­­feszítést igénylő kulturális de­monstrációt? A hétköznapokban is egye­temünk központi kulturális programja, valamint a karok kollégiumainak kulturális te­vékenysége — melyek egy­mással szervesen összehangol­tak — rendkívül sokrétű, szin­te kivétel nélkül gazdag tar­talommal telített. Minden napra bőséges kulturális prog­ramunk van, tetszés szerint lehet válogatni, mindenkinek a maga ízlése szerint. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy az er­kölcsi feltételek már régóta adottak. Miért döntöttünk mégis 1970 mellett? A mű­egyetemi kultúrmunka érté­kes centrumát, az R-klubot, 1969-ben sikerült a hallgató­ság rendelkezésére bocsátani, s a nagyszerű stúdióhatásokat biztosító, a modern színházi kifejezőeszközök egyre széle­sedő skálájának variálására lehetőséget nyújtó műegyetemi színpadot 1970 tavaszán nyi­tottuk meg. Egyetemünk nagy hagyományokra visszatekintő együttese, a Szkéné azonnal birtokba vette, s nem kis büsz­keséggel mondhatom, hogy színpadunk az amatőr színját­szás egyik magyarországi fel­legvára lett. Úgy gondoltuk, hogy a ní­vós produkciókhoz, megfelelő­en felszerelt, modernül beren­dezett, legalább olyan színvo­nalas helyiségek szükségesek. Mindezen feltételeket 1970 ta­vaszára tudtuk megteremteni. — JM: Mint mondottad — igény van. Akkor miért csak kétévenként rendezünk mű­egyetemi művészeti napokat? — Egy ilyen jellegű kultu­rális demonstráció megszerve­zése, lebonyolítása rendkívüli energiákat követel, ha tovább akarunk lépni, akkor az elő­készítés időtartama is egyre kitolódik. Nem akarjuk, hogy minden erőnket az ennek ér­dekében végzett munka kösse le, hisz, mint a korábbiakban már mondtam, egyetemünk kulturális életét nem a MMN jellemzi elsősorban. A legfőbb szempont mégis az, hogy véleményünk szerint kb. két év alatt „jön össze” olyan fontos anyag, amivel újra lehet jelentkezni anélkül, hogy ez a művészeti tevékeny­ség bármelyik területen szín­­vonalbeli csökkenést eredmé­nyezne. — JM: Milyen szempontok kaptak hangsúlyt a második műegyetemi művészeti napok megrendezésekor? — Továbbra is legfőbb cél­kitűzésünk saját művészeti te­vékenységünk méltó módon való reprezentálása, s tovább­ra is felkértük a társintézmé­nyek, művészeti intézmények, stúdiók (fiatal művészek stú­diója, Balázs Béla stúdió) kép­viselőit munkájuk bemutatá­sára. Amiben tovább akarunk lépni, az a következetesebb programösszeállítás, az egyes programokon belül a kísérleti jelleg, valamint a produkciók utáni viták, megbeszélések, művészi felfogások, elképzelé­sek, gondolatok oldott hangu­latú kicserélésének biztosítása A programokkal már eleve olyan atmoszférát szeretnénk teremteni, ahol szinte eltűnik az előadó és a produkciót be­fogadó közötti különbség, együtt játszanak, együtt ala­kítják a műsort, egymás szá­mára egyenrangú partnerek. Biztos vagyok benne, hogy az alkotó együttlétnek, az értel­mes, valóban tartalmas mű­vészi munkának ez a katarzis­szerű művészi átlényegülés az alapja. Érdekes, újszerű, jó produk­ciók kellenek. Válasszunk ki néhány területet, ahol ezt pél­dákkal is illusztrálom! A színházi program kiala­kításakor arra törekedtünk, hogy az egyre népszerűbb és nívójában is egyre emelkedő tendenciát , mutató amatőr program egészét néhány jel­legzetes programon keresztül mutassuk be. A szegedi JATE együttesének és a debreceni KLTE Főnix együttesének produkciói tartalmukban ak­tuális, élő, mai problémá­kat boncolgatnak, a kiváló adaptáció folytán önálló mű­veket látunk. A szegedi egye­temisták Örök Elektra című darabjukkal, míg a debrece­niek Dózsa emlékműsorral („... Hegyes zöld karók”) s egy izgalmas folklórműsorral, a Szerelem, szerelemmel jelent­keznek. A főiskola rendező­szakos hallgatója, Valló Péter rendezte a Leláncolt Pro­métheusz című főiskolai pro­dukciót. Egyetemünk képvi­seletében a Szkéné Aucasin és Nicolette című darabja sze­repel, valamint az újonnan alakult, most debütáló Pál­­színház, mely már program­jában is a nézőkkel való ak­tív közreműködést hirdeti. Előadásuk bizonyára érdekes színfoltja lesz a színházi prog­ramnak. A zenei programba termé­szetesen beiktattuk a mű­egyetemi együttesek produkt PORTRÉ Mátrai Árpád: Arc­a detail (Pécsi Orvostudományi Egyetem)­­Az országos egyetemi fotókiállítás anyagából Beszélgetés Varga Tamással, a BME KISZ-bizottság kulturális titkárával d­ölt, de szerettünk volna ezen a területen is tovább­­lépni. Főiskolásokkal vitat­koztunk, s egyszercsak valaki bedobta a jelszót: csináljunk zenei happeningen Mind­annyiunknak megtetszett az ötlet, hozzáláttunk a kidolgo­záshoz. A kezdeményezés lé­nyege, hogy a főiskolások konkrét zeneszámokkal jön­nek, de tág lehetőséget adva az est keretein belül a külön­böző improvizációknak. Ze­nei összejövetelünket olyan atmoszférával akarjuk meg­tölteni, mint a hajdani „házi muzsikák” alkalmával. Ezt a kifejezést ma már nem sze­retjük, mert túlságosan ré­giesnek érezzük, mindeneset­re a Műegyetemi Színpadon ebből a kifejezésből a zene feszengés nélküli élvezetét, a zenei hatáskeltés lehetőségeit szeretnénk kiragadni. Ide kap­csolódik Lux Erika kívánság­hangversenye is, melynek programját a helyszínen ala­kítjuk, formáljuk talán ép­pen olyanná, amilyen a tár­saság hangulata azon az es­tén. Bízunk benne, hogy mind­ez közelebb hoz a zenéhez, a zene szeretetéhez. — JM: Lesz-e olyan jellegű program, amelynek csírái az első MMN alkalmával még nem jelentkeztek, s ami csakis a mostani hétre lesz jellemző? — Demonstratív jellegű elő­relépés a karok közötti monstre vetélkedő megrende­zése. Szervezetileg a tv-ből megismert kerületi vetélke­dőkhöz hasonló. A ,,MŰVESE ,72” elnevezésű vetélkedő el­ső fordulójának kérdéseit, fel­feladatait éppen ebben a számban olvashatjuk, illetve ezzel egyidejűleg­ a kollégiumi stúdióban hallhatják az ér­deklődők. Az első forduló kér­déseinek megfejtése és a meg­fejtések beküldése egyénileg történik. A helyes megfejté­seket beküldők számát a ka­rok létszámának függvényé­ben vesszük figyelembe. A második fordulóra ápri­lis 16-án, a műegyetemi mű­vészeti napok zárónapján, délután háromtól hétig ke­rül sor. Színhelyek: az egyes karok kollégiumai. A főhadi­szállás az R-klubban. A kér­dések és feladatok megoldá­sa a kollégiumokban össze­gyűlt kari csapatok feladata, melyek létszáma és a felhasz­nálható forrásmunkák milyen­sége nincs megkötve. A műegyetemi hallgatók, KISZ-aktívák nagyszabású se­regszemléje lesz ez a vetélke­dő, hisz csak a lebonyolítás­hoz több mint száz fő szük­séges. Az ötven mikrofon­állás riporterei állandó ösz­­szeköttetésben lesznek egymás­sal és a kollégiumi stúdiók­kal, valamint az R-klubbal. Pogány György II. éves gé­pészhallgató vezetésével a há­romtagú szervező bizottság nagy munkát végzett, akár­csak a kilenc kérdést össze­állító csoport, ahol a részvé­telre egyetemünk oktatóit, hallgatóit és­­nem utolsósorban közéletünk néhány illusztris egyéniségét kértük fel. -—­JM: Az MMN-t előkészítő munka során jelentkezett-e olyan probléma, amelynek megoldása az elkövetkezen­dőkben kiemelt feladatot fog jelenteni? — Hosszú évek óta nagy gondunk, hogy nincsenek olyan alkotóműhelyeink, ahol képzőművészeink rendszeresen tudnának dolgozni. Gondolok itt a fenyegető teremproblé­­mákra, akár egyetemi, akár kollégiumi vonatkozásban. Sok-sok értékes alkotás szület­hetne a közös munkából, az együttdolgozásból. Az igény megvan rá, megvalósításáért még sokat kell tennünk. — JM: Köszönjük a részle­tes tájékoztatót és kívánunk minél több sikert az eredmé­nyes megvalósításhoz. — Befejezésül szeretném megköszönni minden munka­társunknak, mind a kulturális titkárságon, mind a karokon azt a lelkes, áldozatkész mun­kát, fáradságot nem ismerő lelkesedést, amivel hozzájá­rultak a második műegyete­mi művészeti napok zökkenő­­mentes előkészítéséhez. Min­den közreműködőt és minden kedves vendégünket nagy szeretettel várjuk az MMN zá­rónapján az E-épyletben meg­rendezésre kerülő bálra. K. G.

Next