A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)
1973-04-02 / 11. szám
Beszélgetés dr. Kőris Kálmánnal NEMRÉG EGYETEMÜNK állami és pártvezetői ünnepségen mondtak köszönetet az elmúlt hároméves tudományos kutatási és fejlesztési program teljesítésében kiemelkedő szerepet játszó oktatoknak és tudományos munkatársaknak. Az itt megmegjutalmazottak között szerepel dr. Kőris Kálmán is. Ebből az alkalomból kerestük fel, beszélgettünk el vele munkájáról. föbb évtizedes pedagógusi pályája már hosszú évek óta a műegyetemnek Kotoaik. Az építészmérnöki kar ábrázoló mértan tanszékének docense. Négy éve dolgozik térszemlélet fejlesztését gyorsító oktatási eljárások kidolgozásán. Pontosan, imponáló öszszefogottsággal beszél. A tárgy alapvető sajátosságainak ismertetésével kell kezdenie, csak így válhat a problémakör kívülálló számára is érthetővé. A mérnököknek oktatott geometria Arkhimédész geometriája. Alapelvei, tudományos sarkpontjai nem változtak, nem változnak és aligha fognak változni. Egyetemünk három kara számára tartott kollégiumaik lényegében ezt ölelik fel. A tárgy fejlődése a szempontok változásában mutatkozik meg. Az oktatás súlypontja folytonos mozgásban van. Egyes részek előtérbe kerülnek, mások visszaszorulnak az elméleti példák síkjára. Nemrég a tárgy az alapok ismertetése után úgyszólván csak síklapú és forgástestekkel foglalkozott. Az elmúlt években azonban, a mérnöki gyakorlat szempontjainak változásával párhuzamosan előtérbe kerültek a különböző héjfelületek, magasabb rendű és egyenes vonalú felületek. Az említettekből is kitűnik, hogy az ábrázoló geometria elképzelhetetlen a matematika nélkül. De említhetünk leszármazott tudományokat is. A fotogrammetria tulajdonképpen alkalmazott ábrázoló mértan. A kiértékelés menete „egyszerű” rekonstrukció. A perspektívával kapcsolatos alapszerkesztések megfordítása. Légi, valamint földi alkalmazása egyaránt hatalmas lehetőségeket rejt. A kevésbé ismertek közül csak példaként említve a műemlékvédelem problémakörét. Nehezen vagy egyáltalán nem felmérhető alaprajzok, homlokzatok tervi újrateremtése például e módszerrel egyszerűen elvégezhető. DR. KŐRIS KÁLMÁN e témakörben dolgozta ki doktori disszertációját. Tanulmányában a szerkesztő fotogrammetria törvényeivel foglalkozott. De megjegyzi: témák lezárulnak, ez a fejlődés útja. A jövő valószínűleg az analitikus fotogrammetriáé, íme, újból a matematika került elő. A mérnöki tanulmányok legfontosabb alaptárgya a legelvontabb, legsajátosabb tudomány területén is nélkülözhetetlen. Azok az eszközök, melyekért jutalmát kapta, 1969 óta folyamatosan készülnek. Három létrehozása fejeződött be eddig. Ezek alkalmazására az alapösszefüggések szemléletesebb bemutatásánál van szükség. Fontos kiemelni, hogy a szemléltetés a kezdeti fokon a leglényegesebb. A hallgatóban ekkor kell ugyanis kialakítani egy, a számára teljesen új megközelítési módot. Ezt szolgálják a két képsíkos és a perspektív ábrázolást bemutató berendezések. Ezek optikai úton érik el a kívánt hatást. Egy megfelelően elhelyezett fényforrás, az első esetben lencse segítségével párhuzamos fénynyalábot bocsát ki, ami az útjába helyezett drótvázas test vetített képét készíti el a képsíkokat reprezentáló táblákon. Ugyanígy működik a második készülék is. A különbség csupán annyi, hogy a fénynyaláb központos, sugarasan szóródó. A harmadik már összetettebb berendezés. Mechanikai-optikai úton éri el a kívánt demonstrációt. Vonalas forgásfelületek dinamikus előállítása mellett, az alkotóseregek egyikét, illetőleg magát az alkotók seregét reprezentáló küllőrendszert igen szemléletesen nyílik mód fényhasábbal metszeni. Az eszközök létrehozásában jelentősen részt vett dr. Petrich Géza, a tanszék vezető professzora is. Ki kell emelni, hogy a létrehozás műhelymunkái követendő példaként bizonyítják az együttműködés rejtette előnyöket. A kísérleti fizika tanszék laboratóriumának alkalmazottai segítsége nélkül aligha lehetett volna ilyen rövid idő alatt, ilyen minden igényt kielégítő kiállításban létrehozni az említett berendezéseket. MINDEZ TERMÉSZETESEN csatlakozik az oktatás menetének nagyobb szabású, állogóbb változásának rendszeréhez. Oktatófilmek, térhatású ábrák, magnetofonos oktatógépek mutatják a fejlődés irányát, a megnövekedett ismeretanyagot változatlan idő alatt kell a hallgatóságnak elérhetővé tenni. Megnő a megértést segno, gyorsító segédeszközök szerepe. Ezek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az oktatás. Sajnos az alkalmazás lehetősége mégis eléggé korlátozott. Elengedhetetlenül szükséges mindehhez egy „stúdió”, egy laboratórium. A tanszék konzultációsterme úgy-ahogy pótolja ezt. A tanulmányok megfelelő előrehaladtával a hallgatók itt szemlélik meg a nagyobb méretű, nehezen szállítható demonstrációs eszközöket, itt hallgatják meg a nagyobb technikai felszereltséget igénylő előadásokat. Megnöveli a fentiek jelentőségét az a helyzet, melyet többek között egyetemünk rektorának egyik nyilatkozata is tükröz. Ebben arra utalt, hogy az alaptárgyak feladata nemcsak a szaktárgyak előkészítése és kiszolgálása, hanem bizonyos alapképességek kifejlesztése is. Az ábrázoló geometria esetében ezek elsősorban a rajzkészség és a szemlélet mérnöki módja. A tárgy törekszik arra, hogy az összefüggéseket és törvényeket olyan gyakorlatban előforduló tárgyakon, műveken mutassa be, melyekkel a leendő mérnök a későbbiekben is állandóan találkozni fog. Azonban egyes kérdések nem vethetők fel csak teljes tisztaságukban. Elengedhetetlen másrészről az absztrahálókészség. Az elvonatkoztatás lényegre törő leegyszerűsítést jelent. Egy mérnöknek, de általában egy alkotó embernek ugyanúgy, talán a legfontosabb képessége ez kell legyen. Dr. Kőris Kálmán saját munkája lényegét abban látja, hogy a különböző oldalakról való egyidejű megközelítés lerövidíti az utat, mely a megértéshez vezet. A LEHETŐSÉG ADOTT, már minden a hallgatókon múlik. Olyan közhangulat volna szükséges, mely az elhivatásnak kedvez. A lehetőség adott, már csak élni kell vele. Papp Márió Vezetőképzés A közlekedésmérnöki kar újonnan megválasztott KISZ- vezetői, mintegy harmincan, vezetőképzésen vettek részt március 16—17-én a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Megvitatták az egyes reszortok munkatervét, a kar és kollégium kapcsolatát. Az egyes szekciók ötletdömping keretében javaslatokat tettek a kari KISZ-munka színvonalának további emelésére. Nagy vita alakult ki a követelményrendszerről, ezért a kari KISZ-vb ezt a kérdést hamarosan napirendre tűzi. A kétnapos programot színesítette a miskolctapolcai barlangfürdőbeli fürdés, valamint az egyetem nagyon szép, modern könyvtárának megtekintése. — öreg — VARSÓI VENDÉGEK MÁRCIUS 21-ÉN ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT ÍRTÁK ALÁ A VARSÓI MŰSZAKI EGYETEM ÉS A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉSÉT Képünkön dr. Mieczyslaw Lubinski, a varsói műszaki egyetem rektora és dr. Perényi Imre, egyetemünk rektora az aláírás pillanatában. (Fotó: Ladányi Gyuláné) Közhírré tétetik Négy egyetem — a BME, ELTE, MKKE, SOTE — az MKKE Kinizsi utcai kollégiumának szervezésében létrehozott egy olyan egyetemek közötti társaságot, amelynek célja több tudományágat érintő kérdések komplex vizsgálata, korszerű tudományos módszerek alkalmazásával. A társaság interdiszciplináris stúdiumokon klubrendezvények keretein belül olyan természettudományi, társadalomtudományi és egyéb problémákkal foglalkozna, amelyekhez elengedhetetlen a különböző profilú egyetemek közös munkája. A társaság működési helye: Budapest IX. kerület, Kinizsi utca 2—6. MKKE kollégiuma. Telefon: 457-370. A szervezethez bármely egyetem hallgatói csatlakozhatnak, akik érdeklődnek az ilyen típusú munka után, illetve aktívan részt vennének benne. Az érdeklődőknek felvilágosítást adunk minden pénteken 19 órától az MKKE Kinizsi utcai kollégiumában. — A társaság — A József Ipartanoda a forradalom és a szabadságharc idején • HONVÉDKÓRHÁZ ÉS HADITANODA Az ellenforradalmi erők nyílt katonai támadása elleni védekezésre 1848 őszén Magyarország még nem volt eléggé felkészülve. Jellasicsot ugyan kikergették az országból, de a schwechati csatavesztés után a magyar sereg kényszerült állandó visszavonulásra. A fejletlen magyar ipar nemigen tudta fegyverrel és felszereléssel ellátni a még ekkor is csak szerveződő önálló magyar haderőt. Menet közben kellett kiképezni az új tisztikart is, akik részben a Habsburg-barát s a forradalmat eláruló tisztek helyébe léptek, részben pedig az új egységek élére kerültek. A számtalan más, nehéz belpolitikai kérdést háttérbe szorítva, elsőrendű fontosságú lett a haderő és a hadiipar fejlesztése. Ezek az őszi-téli hónapok versenyfutást jelentettek az idővel és az ország belseje felé nyomuló Windischgrätz és Puchner császári tábornok csapataival. A védelem és felkészülés középpontja 48 októberétől még Budapest volt. Itt működött az ország egyetlen jelentősebb hadiipari üzeme, a pesti fegyvergyár. Ezenkívül az ország jó néhány más vas- és textilipari üzemét alakították át gyorsított ütemben, hogy azok is a honvédsereg számára termelhessenek. November 14-én a pesti fegyvergyárat állami kezelésbe vették, a termelés fejlesztése érdekében, de új üzemeket is kezdtek felállítani, így pl. egy ágyúöntödét szintén a fővárosban. Az ipartanoda hasznos műszaki ismeretekkel rendelkező tanárainak tehát alkalmuk nyílott tudásuk kamatoztatására. November 23-án — mint ezt az igazgató felterjesztéséből tudjuk — az akkor nemrég Ausztriából hazatért Arenstein József önként jelentkezett, „hogyha ereszeti és géptani ismeretei az újonnan felállított fegyvergyárban szükségeltetnének”, akkor ott külön juttatás nélkül szívesen dolgozna. Nem tudjuk, hogy Arenstein végül is működött-e a pesti ágyúöntödében, mégis az eddig megismertek alapján feltétlenül elismerést érdemel 1848 forradalma melletti kiállásáért, s ezt az elismerést még akkor is meg kell tennünk, ha 1849-es szereplése nem is annyira egyértelmű. Az egyetem, s ezzel együtt az ipartanoda épülete szintén katonai célokra lett igénybe véve. Október első hetében honvédkórházat rendeztek be az üresen álló tantermekben és szobákban Nickerl kapitány parancsnoksága alatt. A sebesült és beteg katonák egyre nagyobb számban érkeztek Pestre, s a kórháznak minden kis helyiségre szüksége volt, mégis érintetlen maradt az ipartanoda szertára, amelyben az újonnan beszerzett értékes műszereket helyezték el. Karácson nov. 29-én külön kérte Sauer Ignác országos főorvostól a műszerek megóvását, és a honvédek dicséretére szolgál, hogy valóban nincs adat arról, hogy az intézet felszerelését bármilyen károsodás érte volna. A kórház december végéig, egészen a város kiürítéséig működött az épületben. Ugyancsak az esztendő utolsó hónapjaiban egy érdekes tanfolyam indult meg az egyetem néhány termében. A honvédseregnek is szüksége volt műszaki alakulatokra és műszaki ismeretekkel rendelkező tisztekre, vagyis hadmérnökökre. Ennek érdekében ún. „hadi főtanoda” jött létre az egyetemen, melynek aligazgatója Petzelt József, az Institutum Geometricum régi tanára lett, alezredesi rangban. Nov. 23-án az ipartanoda műszaki tárgyakat tanító tanárai, vagyis Arenstein, Juhbál, Sztoczek és Mihálka Antal természetrajztanár ugyancsak önként jelentkeztek a haditanodában való oktatásra. Foglalkoznunk kell itt Petzeltnek egy javaslatával, mely a hadmérnökképzés reformjára vonatkozott és az ipartanodát is érintette. 1848. december 23-án készített tervében Petzelt az egész addigi magyar mérnökképzést, azon belül főképp az Institutum Geometricumot s annak hiányosságait nagyon érdekesen elemezte. Mi most csak konkrét javaslatával foglalkozhatunk, melyben — francia példára hivatkozva — azt kérte, hogy vonják össze a hadi és polgári mérnökképzést, mivel így nemcsak a tanítást végezhetnék célszerűbben, de sok felesleges költség kiadását is elkerülhetné az állam. Tervezetében az ipartanodának csak kisebb szerepet szánt: „...az egyetemi mérnöki tamolyam megszüntetvén a hadi főtanodába tétessék át azok számára, akik nemesi mérnöki pályára igyekeznek, azokat kin csupán az alsóbb rendű telekméréssel szándékozzák keresni kenyerüket az ipartanodába utasítván". Petzelt érdekes javaslata már nem kerülhetett tárgyalásra, a bevonuló császáriak felterjesztését február 19-én ad acta tették. Contegner Károly, aki a tanodában könyvvitelt tanított, szintén hasznosította magát. A felállított magyar bankjegynyomda főbiztosa lett és szolgálatát a főváros kiürítésekor sem hagyta abba, hanem ő is Debrecenbe utazott a kormánnyal. Érdekes adalék az ipartanoda történetéhez, hogy 1848. december 13-án az ország egyik leghíresebb vegyésze, Irinyi János kérte a minisztériumot, hogy az ipartanodában Nedtvich megüresedett helyére nevezzék ki. Irinyi később szintén elhagyta Pestet és a nagyváradi lőporgyárat vezette, így segítve a szabadságharcot. 1849. január 4- én a kedvezőtlen katonai ás politikai helyzet következtében, miután a leszerelt gyárak gépeit, a bankjegynyomdát, a minisztériumok iratait elszállították, a magyar honvédek elhagyták Budapestet. Az ipartanoda tanárai közül Conlegneren kívül vele ment még Jubbál Károly is, aki Kossuth gyermekeinek nevelője lett. A bevonuló császáriak új, ún. ideiglenes polgári közigazgatást vezettek be az elfoglalt területeken. Az egyetem épületében nem sokat változott a helyzet, a császári csapatok rendeztek be itt tábori kórházat, rögtön a bevonulás után. Az új közigazgatás már lassabban kezdett működni. Karácson igazgatót csak március 5- én szólították fel, hogy részletes jelentést küldjön az 1848. „áprilisi” 12 pont keletkezésének körülményeiről. A kétségtelen nehéz helyzetben levő Karácson a maga szerepét kissé szépítve, elsősorban a diákválasztmány 4—5 tagját jelentette ki vétkesnek, míg a tanárok közül egyértelműen Arensteint marasztalta el, mint az ipartanodai ifjúság izgatóját, ezenkívül elítélte még a fiatal Lörényi József szépírástanító 1848. márciusi és áprilisi viselkedését, s végül közölte azoknak a tanároknak nevét, akik nem tartózkodtak Pesten. Nem sokkal később az orvoskarnál levő Nedtvichről is érdeklődtek Karácsonnál, hisz közismert volt róla, hogy mindenütt hangoztatta a császáriak iránti ellenszenvét és kiállt a szabadságharc ellen. Karácson semmilyen terhelő nyilatkozatot nem tett ellene, mégis az egyetemi igazoló bizottság veszedelmesnek és megbízhatatlannak nyilvánítva megfosztotta katedrájától. Az ipartanoda tanárai elleni fellépés ekkor, 1849 tavaszán még késett, bár március 30-án, Karácson jelentése alapján a két Pestről eltávozott tanárt, Jubbált és Conlegnert megfosztották állásától. Igen érdekes, hogy a császáriak e leiratának fogalmazványában Arenstein neve is szerepel: „hivatala és élvezett fizetésjárandóságától azonnal felfüggesztendő lévén . . .”, de ez a passzus végül mégsem került bele a határozatba, vagyis Arenstein ügyében későbbre halasztották a döntést. Az egyetem és az ipartanoda ügyeinek rendezésével Windischgrätz március 17-én gróf Cziráky Jánost bízta meg királyi biztosi minőségben. Cziráky azonban Pozsonyban tartózkodott, s az ipartanoda iránt csak április 12-én érdeklődött először, úgyhogy mire az általa kért jelentések hozzá érkeztek, a helyzet megváltozása következtében már nem rendelkezhetett sem az egyetem, sem az ipartanoda ügyeiben és nem ítélkezhetett tanárai felett sem. Ezekben a hónapokban a korábbi pezsgő élethez képest szinte semmi sem történt az intézetben. A megfélemlített tanárok csak áprilisban próbáltak valamit tenni az ipartanoda érdekében. Április 12-én Sztoczek és Arenstein tanárok bécsi utazásra kértek engedélyt, hogy az ott tavaly ősszel megrendelt, de le nem szállított műszerek ügyében intézkedjenek és a kész darabokat magukkal hozzák. Karácson április 18-án készítette el az ipartanoda reformjának módosított tervezetét, amely nagyrészt az 1848. júniusi terv megismétlése volt, a számított költségek csökkentésével. Még Karácson sem átallotta beadványában megjegyezni: „ha tekintetbe vétetik, hogy a bécsi politechnikum évenként 120 ezer Ft költséget tesz szükségessé, hogy .. . felszerelése milliomokba került, a Műipari Akadémiának igénybe vett összegei olyan takarékosan vannak számítva, miképp azoknak engedélyezését teljes bizalommal reménytem”. Mire azonban a beadvány a pesti császári közigazgatáshoz érkezett, már nem értek rá vele foglalkozni. Április közepén a tavaszi hadjáratban előretörő magyar csapatok már Komáromnál jártak, s a Pesten állomásozó császáriaknak sürgősen menekülniük kellett, ha nem akartak egérfogóba kerülni. 1849. április 23-án a magyar honvédek bevonultak az ismét szabaddá lett fővárosba. Szögi László Budapest történetéből A SZABADSÁGHARC leverese után Budapest történetének új fejezete kezdődött, bár az osztrák elnyomás félelmetes súlya egy időben teljesen megbénította a fejlődést. Az első nagyobb építkezés, amelyhez hozzákezdtek, a Lipót-templom, a Bazilika volt. Hild József készítette a terveket, még a negyvenes években. Bár alapkőletétele már 1851-ben megtörtént, építése mégis sokáig húzódott. Hild 1867-ben, a kiegyezés évében meghalt, és Ybl Miklós vette át tőle a munkát. A következő esztendőben a templom kupolája beomlott, és a romok évekig eltakarítatlanul hevertek. Végre Ybl újabb terveket készített, azonban az építkezés befejezése előtt ő is meghalt. 54 évig dolgozott a templomon, melyet végül Krauser József fejezett be 1905-ben. A Bazilika belső díszítésében a kor legkiválóbb művészei vettek részt: Szt. István márványszobrát a főoltáron Stróbl Alajos mintázta, az oltárképet Benczúr Gyula, Roskovics Ignác, Stekla Gyula, Vastagh Győző, Feszty Árpád festették, a mozaikképeket Lotz Károly tervezte. — összegyűjtötte: Boldizsár — t