A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)

1973-04-02 / 11. szám

Beszélgetés dr. Kőris Kálmánnal NEMRÉG EGYETEMÜNK állami és pártvezetői ün­nepségen mondtak köszönetet az elmúlt hároméves tudomá­nyos kutatási és fejlesztési program teljesítésében ki­emelkedő szerepet játszó ok­­tatoknak és tudományos munkatársaknak. Az itt meg­­megjutalmazottak között sze­repel dr. Kőris Kálmán is. Ebből az alkalomból keres­­tük fel, beszélgettünk el vele munkájáról. föbb évtizedes pedagógusi pályája már hosszú évek óta a műegyetemnek Kotoaik. Az építészmérnöki kar ábrázoló mértan tanszékének docense. Négy éve dolgozik térszem­lélet fejlesztését gyorsító ok­tatási eljárások kidolgozásán. Pontosan, imponáló ösz­­szefogottsággal beszél. A tárgy alapvető sajátos­ságainak ismertetésével kell kezdenie, csak így válhat a problémakör kívülálló számá­ra is érthetővé. A mérnökök­nek oktatott geometria Arkhi­médész geometriája. Alap­elvei, tudományos sarkpont­jai nem változtak, nem vál­toznak és aligha fognak vál­tozni. Egyetemünk három ka­ra számára tartott kollégiu­maik lényegében ezt ölelik fel. A tárgy fejlődése a szem­pontok változásában mutat­kozik meg. Az oktatás súly­pontja folytonos mozgásban van. Egyes részek előtérbe kerülnek, mások visszaszorul­nak az elméleti példák sík­jára. Nemrég a tárgy az ala­pok ismertetése után úgy­szólván csak síklapú és for­­gástestekkel foglalkozott. Az elmúlt években azonban, a mérnöki gyakorlat szempont­jainak változásával párhuza­mosan előtérbe kerültek a különböző héjfelületek, maga­sabb rendű és egyenes vonalú felületek. Az említettekből is kitűnik, hogy az ábrázoló geometria elképzelhetetlen a matematika nélkül. De említ­hetünk leszármazott tudomá­nyokat is. A fotogrammetria tulajdonképpen alkalmazott ábrázoló mértan. A kiértéke­lés menete „egyszerű” re­konstrukció. A perspektívá­val kapcsolatos alapszerkesz­tések megfordítása. Légi, va­lamint földi alkalmazása egy­aránt hatalmas lehetőségeket rejt. A kevésbé ismertek kö­zül csak példaként említve a műemlékvédelem probléma­körét. Nehezen vagy egyálta­lán nem felmérhető alapraj­zok, homlokzatok tervi újra­teremtése például e módszer­rel egyszerűen elvégezhető. DR. KŐRIS KÁLMÁN e té­makörben dolgozta ki doktori disszertációját. Tanulmányá­ban a szerkesztő fotogram­metria törvényeivel foglal­kozott. De megjegyzi: témák lezárulnak, ez a fejlődés út­ja. A jövő valószínűleg az analitikus fotogrammetriáé, íme, újból a matematika ke­rült elő. A mérnöki tanulmá­nyok legfontosabb alaptárgya a legelvontabb, legsajátosabb tudomány területén is nél­külözhetetlen. Azok az eszközök, melye­kért jutalmát kapta, 1969 óta folyamatosan készülnek. Há­rom létrehozása fejeződött be eddig. Ezek alkalmazására az alapösszefüggések szemlélete­sebb bemutatásánál van szük­ség. Fontos kiemelni, hogy a szemléltetés a kezdeti fokon a leglényegesebb. A hallgatóban ekkor kell ugyanis kialakítani e­gy, a számára teljesen új megközelítési módot. Ezt szol­gálják a két képsíkos és a perspektív ábrázolást bemu­tató berendezések. Ezek opti­kai úton érik el a kívánt ha­tást. Egy megfelelően elhe­lyezett fényforrás, az első esetben lencse segítségével párhuzamos fénynyalábot bo­csát ki, ami az útjába helye­zett drótvázas test vetített ké­pét készíti el a képsíkokat reprezentáló táblákon. Ugyan­így működik a második ké­szülék is. A különbség csupán annyi, hogy a fénynyaláb köz­pontos, sugarasan szóródó. A harmadik már összetettebb berendezés. Mechanikai-opti­kai úton éri el a kívánt de­monstrációt. Vonalas forgás­felületek dinamikus előállí­tása mellett, az alkotóseregek egyikét, illetőleg magát az al­kotók seregét reprezentáló küllőrendszert igen szemléle­tesen nyílik mód fényhasáb­bal metszeni. Az eszközök létrehozásában jelentősen részt vett dr. Petrich Géza, a tanszék vezető professzora is. Ki kell emelni, hogy a létre­hozás műhelymunkái követen­dő példaként bizonyítják az együttműködés rejtette elő­nyöket. A kísérleti fizika tan­szék laboratóriumának alkal­mazottai segítsége nélkül alig­ha lehetett volna ilyen rövid idő alatt, ilyen minden igényt kielégítő kiállításban létrehoz­ni az említett berendezéseket. MINDEZ TERMÉSZETE­SEN csatlakozik az oktatás menetének nagyobb szabású, állogóbb változásának rendsze­­réhez. Oktatófilmek, térhatá­sú ábrák, magnetofonos okta­tógépek mutatják a fejlődés irányát, a megnövekedett is­mer­etanyagot változatlan idő alatt kell a hallgatóságnak el­érhetővé tenni. Megnő a meg­értést segno, gyorsító segéd­eszközök szerepe. Ezek nélkül ma már elképzelhetetlen len­ne az oktatás. Sajnos az al­kalmazás lehetősége mégis eléggé korlátozott. Elengedhe­tetlenül szükséges mindehhez egy „stúdió”, egy laborató­rium. A tanszék konzultációs­terme úgy-ahogy pótolja ezt. A tanulmányok megfelelő előrehaladtával a hallgatók itt szemlélik meg a nagyobb méretű, nehezen szállítható demonstrációs eszközöket, itt hallgatják meg a nagyobb tech­nikai felszereltséget igénylő előadásokat. Megnöveli a fentiek jelen­tőségét az a helyzet, melyet többek között egyetemünk rektorának egyik nyilatkozata is tükröz. Ebben arra utalt, hogy az alaptárgyak feladata nemcsak a szaktárgyak elő­készítése és kiszolgálása, ha­nem bizonyos alapképességek kifejlesztése is. Az ábrázoló geometria esetében ezek első­sorban a rajzkészség és a szemlélet mérnöki módja. A tárgy törekszik arra, hogy az összefüggéseket és törvényeket olyan gyakorlat­ban előforduló tárgyakon, műveken mutassa be, melyek­kel a leendő mérnök a későb­biekben is állandóan találkoz­ni fog. Azonban egyes kérdé­sek nem vethetők fel csak tel­jes tisztaságukban. Elengedhe­tetlen másrészről az absztra­­hálókészség. Az elvonatkoz­tatás lényegre törő leegysze­rűsítést jelent. Egy mérnök­nek, de általában egy alkotó embernek ugyanúgy, talán a legfontosabb képessége ez kell legyen. Dr. Kőris Kálmán saját munkája lényegét abban lát­ja, hogy a különböző oldalak­ról való egyidejű megközelí­tés lerövidíti az utat, mely a megértéshez vezet. A LEHETŐSÉG ADOTT, már minden a hallgatókon múlik. Olyan közhangulat volna szükséges, mely az el­­hivatásnak kedvez. A lehető­ség adott, már csak élni kell vele. Papp Márió Vezetőképzés A közlekedésmérnöki kar újonnan megválasztott KISZ- vezetői, mintegy harmincan, vezetőképzésen vettek részt március 16—17-én a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men. Megvitatták az egyes reszor­tok munkatervét, a kar és kol­légium kapcsolatát. Az egyes szekciók ötletdömping kereté­ben javaslatokat tettek a kari KISZ-munka színvonalának további emelésére. Nagy vita alakult ki a követelményrend­szerről, ezért a kari KISZ-vb ezt a kérdést hamarosan napi­rendre tűzi. A kétnapos prog­ramot színesítette a miskolc­tapolcai barlangfürdőbeli für­dés, valamint az egyetem na­gyon szép, modern könyvtá­rának megtekintése. — öreg — VARSÓI VENDÉGEK MÁRCIUS 21-ÉN ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT ÍRTÁK ALÁ A VARSÓI MŰSZAKI EGYETEM ÉS A BUDA­PESTI MŰSZAKI EGYETEM EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZER­ZŐDÉSÉT Képünkön dr. Mieczyslaw Lubinski, a varsói műszaki egyetem rektora és dr. Perényi Imre, egyetemünk rektora az aláírás pillanatában. (Fotó: Ladányi Gyuláné) Közhírré tétetik Négy egyetem — a BME, ELTE, MKKE, SOTE — az MKKE Kinizsi utcai kollé­giumának szervezésében lét­rehozott egy olyan egyetemek közötti társaságot, amelynek célja több tudományágat érin­tő kérdések komplex vizsgá­lata, korszerű tudományos módszerek alkalmazásával. A társaság interdiszciplináris stúdiumokon klubrendezvé­nyek keretein belül olyan természettudományi, társada­lomtudományi és egyéb prob­lémákkal foglalkozna, ame­lyekhez elengedhetetlen a kü­lönböző profilú egyetemek kö­zös munkája. A társaság működési helye: Budapest IX. kerület, Kinizsi utca 2—6. MKKE kollégiuma. Telefon: 457-370. A szervezethez bármely egyetem hallgatói csatlakoz­hatnak, akik érdeklődnek az ilyen típusú munka után, il­letve aktívan részt vennének benne. Az érdeklődőknek fel­világosítást adunk minden pénteken 19 órától az MKKE Kinizsi utcai kollégiumában. — A társaság — A József Ipartanoda a forradalom és a szabadságharc idején • HONVÉDKÓRHÁZ ÉS HADITANODA Az ellenforradalmi erők nyílt katonai támadása elleni védekezésre 1848 őszén Ma­gyarország még nem volt eléggé felkészülve. Jellasicsot ugyan kikergették az ország­ból, de a schwechati csata­­vesztés után a magyar sereg kényszerült állandó visszavo­nulásra. A fejletlen magyar ipar nemigen tudta fegyverrel és felszereléssel ellátni a még ekkor is csak szerveződő ön­álló magyar haderőt. Menet közben kellett kiképezni az új tisztikart is, akik részben a Habsburg-barát s a forradal­mat eláruló tisztek helyébe léptek, részben pedig az új egységek élére kerültek. A számtalan más, nehéz belpo­litikai kérdést háttérbe szo­rítva, elsőrendű fontosságú lett a haderő és a hadiipar fejlesztése. Ezek az őszi-téli hónapok versenyfutást jelen­tettek az idővel és az ország belseje felé nyomuló Win­­dischgrätz és Puchner császá­ri tábornok csapataival. A védelem és felkészülés középpontja 48 októberétől még Budapest volt. Itt mű­ködött az ország egyetlen je­lentősebb hadiipari üzeme, a pesti fegyvergyár. Ezenkívül az ország jó néhány más vas- és textilipari üzemét alakították át gyorsított ütemben, hogy azok is a honvédsereg számá­ra termelhessenek. November 14-én a pesti fegyvergyárat állami kezelésbe vették, a ter­melés fejlesztése érdekében, de új üzemeket is kezdtek fel­állítani, így pl. egy ágyúöntö­dét szintén a fővárosban. Az ipartanoda hasznos műszaki ismeretekkel rendelkező taná­rainak tehát alkalmuk nyílott tudásuk kamatoztatására. November 23-án — mint ezt az igazgató felterjesztéséből tudjuk — az akkor nemrég Ausztriából hazatért Arenstein József önként jelentkezett, „hogyha ereszeti és géptani is­meretei az újonnan felállított fegyvergyárban szükségeltet­nének”, akkor ott külön jut­tatás nélkül szívesen dolgoz­na. Nem tudjuk, hogy Aren­stein végül is működött-e a pesti ágyúöntödében, mégis az eddig megismertek alapján feltétlenül elismerést érdemel 1848 forradalma melletti kiál­lásáért, s ezt az elismerést még akkor is meg kell ten­nünk, ha 1849-es szereplése nem is annyira egyértelmű. Az egyetem, s ezzel együtt az ipartanoda épülete szintén katonai célokra lett igénybe véve. Október első hetében honvédkórházat rendeztek be az üresen álló tantermekben és szobákban Nickerl kapitány parancsnoksága alatt. A sebe­sült és beteg katonák egyre nagyobb számban érkeztek Pestre, s a kórháznak min­den kis helyiségre szüksége volt, mégis érintetlen maradt az ipartanoda szertára, amely­ben az újonnan beszerzett ér­tékes műszereket helyezték el. Karácson nov. 29-én külön kérte Sauer Ignác országos fő­orvostól­ a műszerek megóvá­sát, és a honvédek dicséretére szolgál, hogy valóban nincs adat arról, hogy az intézet fel­szerelését bármilyen károso­dás érte volna. A kórház de­cember végéig, egészen a vá­ros kiürítéséig működött az épületben. Ugyancsak az esz­tendő utolsó hónapjaiban egy érdekes tanfolyam indult meg az egyetem néhány termében. A honvédseregnek is szüksége volt műszaki alakulatokra és műszaki ismeretekkel rendel­kező tisztekre, vagyis had­mérnökökre. Ennek érdekében ún. „hadi főtanoda” jött lét­re az egyetemen, melynek aligazgatója Petzelt József, az Institutum Geometricum régi tanára lett, alezredesi rang­ban. Nov. 23-án az ipartanoda műszaki tárgyakat tanító ta­nárai, vagyis Arenstein, Juh­­bál, Sztoczek és Mihálka An­tal természetrajztanár ugyan­csak önként jelentkeztek a ha­ditanodában való oktatásra. Foglalkoznunk kell itt Petzelt­­nek egy javaslatával, mely a hadmérnökképzés reformjá­ra vonatkozott és az ipartano­dát is érintette. 1848. decem­ber 23-án készített tervében Petzelt az egész addigi magyar mérnökképzést, azon belül fő­képp az Institutum Geometri­­cumot s annak hiányosságait nagyon érdekesen elemezte. Mi most csak konkrét javasla­tával foglalkozhatunk, mely­ben — francia példára hivat­kozva — azt kérte, hogy von­ják össze a hadi és polgári mérnökképzést, mivel így nemcsak a tanítást végezhet­nék célszerűbben, de sok fe­lesleges költség kiadását is el­kerülhetné az állam. Terve­zetében az ipartanodának csak kisebb szerepet szánt: „...az egyetemi mérnöki tamolyam megszüntetvén a hadi főtano­dába tétessék át azok számá­ra, akik nemes­i mérnöki pá­lyára igyekeznek, azokat kin csupán az alsóbb rendű telek­méréssel szándékozzák keresni kenyerüket az ipartanodába utasítván". Petzelt érdekes ja­vaslata már nem kerülhetett tárgyalásra, a bevonuló csá­száriak felterjesztését február 19-én ad acta tették. Conteg­­ner Károly, aki a tanodában könyvvitelt tanított, szintén hasznosította magát. A felállí­tott magyar bankjegynyomda főbiztosa lett és szolgálatát a főváros kiürítésekor sem hagyta abba, hanem ő is Debrecenbe utazott a kor­mánnyal. Érdekes adalék az ipartanoda történetéhez, hogy 1848. december 13-án az or­szág egyik leghíresebb vegyé­sze, Irinyi János kérte a mi­nisztériumot, hogy az iparta­nodában Nedtvich megürese­dett helyére nevezzék ki. Iri­nyi később szintén elhagyta Pestet és a nagyváradi lőpor­gyárat vezette, így segítve a szabadságharcot. 1849. január 4- én a kedvezőtlen katonai ás politikai helyzet következté­ben, miután a leszerelt gyárak gépeit, a bankjegynyomdát, a minisztériumok iratait elszál­lították, a magyar honvédek elhagyták Budapestet. Az ipartanoda tanárai közül Con­­legneren kívül vele ment még Jubbál Károly is, aki Kossuth gyermekeinek nevelője lett. A bevonuló császáriak új, ún. ideiglenes polgári közigaz­gatást vezettek be az elfoglalt területeken. Az egyetem épü­letében nem sokat változott a helyzet, a császári csapatok rendeztek be itt tábori kórhá­zat, rögtön a bevonulás után. Az új közigazgatás már las­sabban kezdett működni. Ka­rácson igazgatót csak március 5- én szólították fel, hogy rész­letes jelentést küldjön az 1848. „áprilisi” 12 pont keletkezésé­nek körülményeiről­. A kétség­telen nehéz helyzetben levő Karácson a maga szerepét kis­sé szépítve, elsősorban a diák­választmány 4—5 tagját jelen­tette ki vétkesnek, míg a ta­nárok közül egyértelműen Arensteint marasztalta el, mint az ipartanodai ifjúság izgatóját, ezenkívül elítélte még a fiatal Lörényi József szépírástanító 1848. márciusi és áprilisi viselkedését, s vé­gül közölte azoknak a taná­roknak nevét, akik nem tar­tózkodtak Pesten. Nem sokkal később az orvoskarnál levő Nedtvichről is érdeklődtek Karácsonnál, hisz közismert volt róla, hogy mindenütt hangoztatta a császáriak iránti ellenszenvét és kiállt a sza­badságharc ellen. Karácson semmilyen terhelő nyilatkoza­tot nem tett ellene, mégis az egyetemi igazoló bizottság ve­szedelmesnek és megbízhatat­lannak nyilvánítva megfosz­totta katedrájától. Az iparta­noda tanárai elleni fellépés ekkor, 1849 tavaszán még ké­sett, bár március 30-án, Kará­cson jelentése alapján a két Pestről eltávozott tanárt, Jub­­bált és Conlegnert megfosz­tották állásától. Igen érdekes, hogy a császáriak e leiratának fogalmazványában Arenstein neve is szerepel: „hivatala és élvezett fizetésjárandóságától azonnal felfüggesztendő lé­vén . . .”, de ez a passzus vé­gül mégsem került bele a ha­tározatba, vagyis Arenstein ügyében későbbre halasztot­ták a döntést. Az egyetem és az ipartanoda ügyeinek ren­dezésével Windischgrätz már­cius 17-én gróf Cziráky Jánost bízta meg királyi biztosi mi­nőségben. Cziráky azonban Pozsonyban tartózkodott, s az ipartanoda iránt csak április 12-én érdeklődött először, úgyhogy mire az általa kért je­lentések hozzá érkeztek, a helyzet megváltozása követ­keztében már nem rendelkez­hetett sem az egyetem, sem az ipartanoda ügyeiben és nem ítélkezhetett tanárai felett sem. Ezekben a hónapokban a korábbi pezsgő élethez képest szinte semmi sem történt az intézetben. A megfélemlített tanárok csak áprilisban pró­báltak valamit tenni az ipar­tanoda érdekében. Április 12-én Sztoczek és Arenstein tanárok bécsi utazásra kértek engedélyt, hogy az ott tavaly ősszel megrendelt, de le nem szállított műszerek ügyében intézkedjenek és a kész dara­­bokat magukkal hozzák. Ka­rácson április 18-án készítet­te el az ipartanoda reform­jának módosított tervezetét, amely nagyrészt az 1848. jú­niusi terv megismétlése volt, a számított költségek csök­kentésével. Még Karácson sem átallotta beadványában megjegyezni: „ha tekintetbe vétetik, hogy a bécsi politech­nikum évenként 120 ezer Ft költséget tesz szükségessé, hogy .. . felszerelése millio­mokba került, a Műipari Akadémiának igénybe vett összegei olyan takarékosan v­annak számítva, miképp azoknak engedélyezését teljes bizalommal reménytem”. Mire azonban a beadvány a pesti császári közigazgatáshoz érke­zett, már nem értek rá vele foglalkozni. Április közepén a tavaszi hadjáratban előretörő magyar csapatok már Komá­romnál jártak, s a Pesten állo­másozó császáriaknak sürgősen menekülniük kellett, ha nem akartak egérfogóba kerülni. 1849. április 23-án a magyar honvédek bevonultak az ismét szabaddá lett fővárosba. Szögi László Budapest történetéből A SZABADSÁGHARC leve­rese után Budapest történeté­nek új fejezete kezdődött, bár az osztrák elnyomás félelme­tes súlya egy időben teljesen megbénította a fejlődést. Az első nagyobb építkezés, amelyhez hozzákezdtek, a Li­­pót-templom, a Bazilika volt. Hild József készítette a terve­ket, még a negyvenes évek­ben. Bár alapkőletétele már 1851-ben megtörtént, építése mégis sokáig húzódott. Hild 1867-ben, a kiegyezés évében meghalt, és Ybl Miklós vette át tőle a munkát. A követke­ző esztendőben a templom kupolája beomlott, és a romok évekig eltakarítatlanul he­vertek. Végre Ybl újabb ter­veket készített, azonban az építkezés befejezése előtt ő is meghalt. 54 évig dolgozott a templomon, melyet végül Krauser József fejezett be 1905-ben. A Bazilika belső díszítésében a kor legkiválóbb művészei vettek részt: Szt. István márványszobrát a főol­táron Stróbl Alajos mintázta, az oltárképet Benczúr Gyula, Roskovics Ignác, Stekla Gyu­la, Vastagh Győző, Feszty Ár­pád festették, a mozaikképe­ket Lotz Károly tervezte. — összegyűjtötte: Boldizsár — t

Next