A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1975-01-18 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1975. JANUÁR 18. Vezetőségválasztó taggyűlés a közlekedésmérnöki karon Lezajlottak az Irányelveket tárgyaló, s a vezetőség­választásokat lebonyolító párttaggyűlések, előtte az ugyanilyen tárgyú pártcsoport-értekezletek az egyete­men. Igen nagy munkát végeztek el a választási jelölő bizottságok, pártvezetőségek — ezekben a hetekben min­den egyes párttaggal személyesen beszéltek, nemcsak az új vezetőségekbe javasolt munkatársakról, az országos politikai kérdésekről, de korábban az előző időszak egyetemi politikai munkájának értékeléséről is. A párt­értekezlet előkészítésének utolsó „forró napjai” telnek, az alapos, lelkiismeretes, igazán széles körű felmérés, vizsgálódás, összegezés utolsó szakasza A tevékeny po­litizálásnak ebben a dinamikus szakaszában az infor­mációk nagyerejű oda- és visszaáramlásán kívül a vita­készség jellemző. S az „aktív véleménycsere a párttagok és pártonkívüliek közt”. Ma igazán nem lehet azt mon­dani, hogy téves nézetekkel, visszás véleményekkel nincs aki vitázzon. Vitatkoznak a beszámolók, vitatkoznak az emberek. És jó érveik vannak.★ Az alábbiakban valami keveset megpróbálunk visz­­szaadni ezekből az eseményekből. Egy taggyűlést vá­lasztottunk ki helyszíni tudósítás céljára , s többnek a tapasztalataiból születtek a lap „Köz és a művelődés”, és a „Mindenki anyagias?” című írásai. Az új esztendő második munkanapján tartotta vezető­ségválasztó taggyűlését a köz­lekedésmérnöki kar pártalap­­szervezete. A taggyűlés első napirendi pontja a kongresz­­szusi irányelvek megvitatása volt, s vezetőségválasztásra a taggyűlés második felében ke­rült sor. Vitaindítójában dr. Pristyák András az irányelvek szá­munkra leglényegesebb mon­dandóit emelte ki. Így említést tett energiaprog­ramunk módosításáról, a tö­megközlekedés — szállítás — úthálózat fejlesztéséről, az építőipar tevékenységi üte­mének fokozásáról. A mező­­gazdaságban a jövőben arra kell törekedni, hogy cukorter­melésünk a hazai szükséglete­ket elégítse ki, s ne szoruljunk az emelkedő árak mellett cu­korbehozatalra. A gazdasági célok megvaló­sításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a jövőben idővel, energiával, anyaggal egyaránt takarékoskodjunk. Az üzemekben csökkenteni kell az állásidőt és a műszakszá­mot. Ugyanakkor a termelt áruk minőségének megjavítá­sára kell törekedni­. Mindezzel mi is hatékonyan közreműkö­dünk a KGST komplex prog­ramjának megvalósításában. A következő években élet­­színvonalunk tovább fog nö­vekedni, az ötödik 5 éves terv során az egész országban ál­talánossá válik az ötnapos­­munkahét. Bérpolitikánk legfontosabb célkitűzése, hogy a munka szerinti elosztás elve jobban érvényesüljön a gyakorlatban. Ideológiailag a tömegek szo­cialista szemléletmódját kell erősítenünk, éreztetni a szoci­­lista társadalom fölényét a ka­pitalizmussal szemben, példát mutatni a cselekvő szocialista hazafiságra. Ezért nagyon lé­nyeges, hogy a párttagok ideo­lógiailag és pedagógiailag to­vábbképezzék magukat , s a pártmunka részévé tegyük a közművelődési tevékenységet is. Az egyik legfontosabb politi­kai feladat az üzemi de­mokrácia fejlesztése, a mun­kásosztály vezető szerepének fokozottabb érvényre juttatása. A következőkben Pristyák elvtárs az MSZMP Szervezeti Szabályzatában tervezett mó­dosításokat ismertette. A módosításra javasolt leg­lényegesebb momentumok: A párttag tanúsítson forradalmi éberséget minden szocializmus­ellenes jelenséggel szemben. Következetesen szolgálja a szocializmus ügyét, és min­den körülmények között áll­jon ki a szocialista társadalom érdekeinek védelméért. Úgy tervezi az EB, hogy ez­után négy év helyett ötéven­ként tartanak a pártban veze­tőségválasztást, és a pártkong­resszust is ötévenként hívják össze. A módosítási tervezet sze­rint a KISZ-szervezetek ez­után a pártszervezetek közvet­len irányításával végzik mun­kájukat, ez a pártra fokozott felelősséget ró — mondott a be­számolója befejező részében Pristyák elvtárs. Ezután átnyújtották a könyv­­jutalmakat Pataki József, Ro­mét Tibor, Lastofka Péter, Karsai Attila hallgatóknak az elmúlt időszakban végzett ki­emelkedő pártmunkájukért. Ugyancsak könyvjutalomban részesültek dr. Fekete József, dr. Szeben Éva, és dr Matejka Márciusné elvtársak, az álta­luk készített szociológiai fel­mérésért. (ők hárman már más alapszervezethez tartoznak). A beszámolót követő vitában többen állást foglaltak amel­lett, hogy elejét kell venni a munka nélküli jövedelemszer­zésnek (borravaló, korrupció stb.) A mechanikai tanszék párt­csoportja helyeselte a gyárt­mányszerkezetek szűkítését az iparban. Hangsúlyozták azt is, hogy KK-munkát mindenki csak ésszerű mennyiségben vállaljon. Helyesnek tartanák, ha a párttagok munkáját is évente értékelnék. Az építő és anyagmozgató tanszék pártcsoportja az irány­elvekkel kapcsolatban elmon­dotta, hogy véleményük sze­rint az abban foglaltakat a magyar nép végre tudja hajta­ni. Viszont úgy érzik, egyes pontokat jobban ki kellett vol­na emelni, pl. a belső tartalé­kok kiaknázását. A kongresszusi irányelvek­kel kapcsolatban a taggyűlés állásfoglalása a következő: Az alapszervezet egyetért a kong­resszusi irányelvekkel és kész az abban lefektetett javaslatok végrehajtására. Az alapszerve­zet támogatja a Szervezeti Szabályzat módosításának ter­vezetét. A taggyűlésen felvetett egyéb javaslatokat továbbítot­ták a pártvezetőségnek. A taggyűlés második részé­ben a párttitkár, a nyolctagú pártvezetőség és az egyetemi pártaktívára delegált tizenhá­rom küldött megválasztására került sor. A jelölés alkalmával a párt­tagság (különösen a hallgatók) igen aktív volt. A taggyűlésről egyébként a nyolcvannyolc tagú alapszervezetből mind­össze ketten hiányoztak (be­tegség miatt). A taggyűlés után az alap­­szervezet újonnan választott vezetősége megtartotta alakuló ülését. . ­T A FÖLDMÉRŐK JUTALMA A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület december 11-én vá­lasztmányi ülést tartott a Technika Házában. Itt került sor — a geodétákat képző in­tézményeik és az egyesület közti jó kapcsolat ékes bizo­nyítékául — az idei diploma­­terv-pályázat eredményhirde­tésére. A GKE pályázatán egyéb­ként bárki részt vehet, akki ha­zai egyetemen vagy főiskolán geodéziai tárgyú diplomamun­kát készít. Az idén kiadott 12 díj közül hatot egyetemünk volt hallgatóinak ítélt oda a bíráló bizottság. Január 11-én a Kertészeti Egyetem dísztermében tartotta ünnepélyes egységgyűlését a XI. kerületi Szanyi Nagy István munkásőrzászlóalj. Dr. Bozsó László, a kerületi pártbizottság első titkára nyújtotta át a szocialista versenyben első helye­zést elért szakasz parancsnokának a vándorzászlót. (Riportunk a 2. oldalon.) Fotó: Vahl Ottó i­k A köz és a művelődés A példa kiragadott, de egy­általán nem egyedülálló: egy üzembe került fiatal mérnök néhány hónap múlva találko­zik volt évfolyamtársaival. Miután villámgyorsan meg­egyeznek a magyar ipar elma­radottságában és közösen szid­ják azt a főnököt, aki nem rá­juk bízta az új gyárrészleg te­lepítési terveinek elkészítését, a kultúrára terelődik a szó. Itt is bámulatos gyorsasággal ala­kul ki a közös vélemény: az üzemekben nincs művelődés. A részletezés közepette meg­­hökkenten hallgatják az egy­szerű „strébert”, aki tagja a TIT-nek és a szerény honorá­rium ellenére sok előadást tart. Naponta beszélünk mindar­ról az előnyről, amit az egye­tem nyújt, amiben magasabb­­rendű a legtöbb képzési formá­nál. A műszaki főiskolák meg­alapítása óta egyre biztosabb, hogy az egyetem vezetőket, kutatókat képez. Ezzel szem­ben a másik oldal: szomorú, de igaz vicc, a Thomas Mann nevét a nagy tudósok között kereső hallgatóról. Sokszor a gyár, a kutatóin­tézet helyzetének, terveinek megértéséhez van szükség a társadalomtudományi isme­retekre, a politikai élet igaz és őszinte értékeléséhez vala­mi soha komolyan nem vett KISZ-előadásra. Harmincadik éve folyik az átalakulás, las­san a negyedik évtizedébe lép a formálódás. Az új életforma egyáltalán nem általános. Sőt, mintha egyeseknél ép­pen valami egészen más, esz­­meileg-politikailag idegen vi­lágkép lenne a sokkal divato­sabb. Ki szólhat bele a vezetésbe? Ki támogathatja a legjobban a minél több ember véleményét ismerő és értékelő munkát? Talán az, akinek az elvont illúziói két-három lépésre le­begnek a talajtól, a valóság­tól? Vagy inkább a közéletet a szocialista demokráciát is­merő és tisztelő emberé az igazság. Igen, övé. Közművelődés az egyete­men — nem ellentmondás, nem újabb teher, nem plusz kampányfeladat. Más-más mó­don érinti mind a tizenkétezer hallgatót, oktatót, dolgozót. A módszerek és a formák külön­(Folytatás a 4. oldalon.) A tiszta szituáció ami az életben is a legritkább A műszaki egyetemre olyan emberek kérik a felvételüket, akik műszaki pályán akarnak továbbtanulni. Tehát nem ál­talában akarnak-e egy diplo­mát, hanem némi tehetséget éreznek magukban a mérnöki munkára. Ezért az öt év tanulmányi idő alatt feltehetően a maxi­mumot próbálják a szakmából elsajátítani. Az egyetemi oktatók pedig szakmai tudásuk legjavát ad­ják, mindig szem előtt tarva az oktatási célok mellett, a ne­­­velés fontosságát, az ideoló­giai következetességet és a személyes példamutatást. A mindennapos gyakorlat, amivel találkozunk idején a hallgató ilyen vagy olyan meggondolásokból és igyekszik megszerezni a dip­lomát. Az oktatók hagyomá­nyos módszerekkel megpróbál­nak egy bizonyos imeretanya­­got átadni, és a hallgatók ezeket előadásokon és gyakor­latokon igyekeznek befogadni. Mivel nem csupa elhivatott emberekből áll a mintegy nyolcezer fős diákság, így bi­zonyos időközökben meg kell győződni arról, hogy mit tud­nak. A féléves szorgalmi idő­szak után, jön a számonkérés, a vizsgaidőszak. A Budapesti Műszaki Egye­temen a számonkérés rendsze­re és módszere az évek folya­mán nem változott sokat. Ha­gyományos : évközi nagyzárt­helyik, mérések, gyakorlati je­gyek, a vizsgára bocsáthatóság minimumai, és a szóbeli kol­lokviumok vagy szigorlatok. Azaz: félév közben nem na­gyon muszáj tanulni, de zárt­helyik előtt éjjel-nappal kell. A gyakorlati jegyek javítására is van alkalom a vizsgaidő­­szakban. Általában az utolsó percekben mindent lehet pó­tolni: aláírást, mérést, jegyző­könyvet, jegyzetet (ahol be kell mutatni). Sőt. Még a nyelvi tárgyakból kapott elégtelen ja­vítására is van lehetőség. Mindez mit eredményez? Azt, hogy: nem folyamatos tanulással alakul ki a jártas­ság, szerződik meg a készség, a bevésés, a begyakorlás, az önálló munkára nevelés, ha­nem úgynevezett­ vizsgajegy­­harc-központúság alakul ki. Kampány. Hajrá a zárthelyi sikeres megírásáért, hajrá az első, második, ötödik vizsga letételéért. Hajrá az átlago­kért, vagy az átcsúszásokért. A vizsgáztatás hagyomá­nyos. Szóbeli, vagy írásbeli, szóbeli kombinációja. Termé­szetesen az évközi zárthelyik nem számítanak be a jegybe, csak biztosítják azt, hogy a hallgató­ vizsgázhat. Vizsgázhat, amikor már túl van egy olyan féléven, amikor állandó késésben van, a zárt­helyik miatt lemaradt az anyaggal, jegyzete hiányos, jegyzőkönyvét másolta, rajzait kihúzatta mással ... Általános? Eléggé megszo­kott dolog. Nos, akkor hol van az év­közi folyamatos tanulás, a rendszeres ismétlés, az isme­retek szintetizálása, a nagy összefüggések megértése? Ar­ról nem is beszélve, hogy mi mindenről kellene az oktató előtt számot adni a vizsga ke­retében: a dialektikus gondol­kodásról, a természettudomá­nyos megalapozottságról, a szakterületre vonatkozó törvé­nyek ismeretéről, azok alkal­mazni tudásáról, a szakterület elméleti, gyakorlati összefüg­géseinek meglátásáról... szak­mai szemlélet kialakításá­ról ..., az ismeretek önálló al­kalmazásának készségéről... Nem érdemes tovább sorol­ni. A vizsga­­harc, minden hé­ten eggyel több és több je­gyért az indexbe. Aztán, amikor az illető töb­­bé-kevésbé eleget tett minden (folytatás a 3. oldalon) A cél: levizsgázni?! Ez a folyosó hűvös, azaz hűvös folyosó lenne, ha nem hevítené annak az izgalomnak a melege a­mit úgy hívnak, hogy vizsgaláz. (Gyógyítható)

Next