A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1975-04-26 / 15. szám
A Czakó-féle laboratórium Most, midőn dr. Perényi Imre rektor ünnepélyes keretek közt felavatta a budapesti műegyetem modern eszközökkel gazdagon felszerelt pompás új Építőipari Laboratóriumát, nem lesz érdektelen vissszatekinteni a múltba és megemlékezni a műegyetem egykori szerény keretek közt létesült első szilárdságtani laboratóriumáról és annak alapítójáról, Czakó Adolf professzorról. Ennek a kis laboratóriumnak megalapításakor, 1898- ban, a műegyetem még a főváros pesti oldalán, a Múzeum körúti épülettömbben helyezkedett el. Ennek az épülettömbnek az udvari részén, az ún. Gólyavár tőszomszédságában, egy egyszerű fabódéban kezdte meg működését a műegyetem első szilárdságtani laboratóriuma, a Czakó-féle laboratórium. Első anyagvizsgáló gépe egy Csonka-féle 100 tonnás nyomógép és egy Amsler-féle 50 tonnás szakítógép volt. Ez a felszerelés később egy 500 tonnás Amsler-féle nyomógéppel, majd egy Amsler-féle hajlítógéppel egészült ki. Czakó Adolf a szilárdságtani laboratórium birtokában a szilárdságtani oktatásnak egy akkor merőben újszerű formáját valósította meg: az elméleti ismeretek megalapozásához szükséges kísérleteket előadásai közé iktatva, maga mutatta be hallgatóságának. Ez az oktatási mód alkalmat adott arra, hogy a hallgatóság helyes képet alkosson magának a szerkezeti anyagok különböző tuladonságairól, a teherhordó szerkezetek terhelés alatti viselkedéséről és azokról az elváltozásokról, amelyek a szerkezeteken a törést megelőzően az igénybevétel különböző fázisaiban jelentkeznek. Czakó Adolf a kis laboratórium élén minden idejét a hazai szerkezeti anyagok tulajdonságainak megismerésére és az oktatás színvonalának emelésére fordította. Előadásaiban egyszerű szavakkal, de nem egyszer lángoló, szenvedélyes hangon fejtette ki gondolatait, kérdés-felelet formában vonva be előadásiadba magát a hallgatóságot is. Előadásmódja rendkívül szuggesztív volt, ellenállhatatlanul magával ragadta hallgatóságát, amely vele együtt élte át a tárgyalt probléma megoldásának minden izgalmát. Idejének jelentős részét kis laboratóriumában töltötte, ahol saját maga kezelte a gépeket és gyöngybetűivel saját maga jegyezgette fel a kísérletek eredményeit a kísérleti naplóba. A tudós bizalmatlanságával, de éles megfigyelőképességgel elemezte a jelenségeket és biztos ítélőképességgel vonta le a kísérletek tanulságait. Életeleme a munka volt, ezt követelte meg beosztottaitól is. A puritán egyszerűséget szerette, maga is egyszerű és közvetlen volt, de mindenütt és mindenben az igazságot kereste, amelynek érvényesüléséért szenvedélyesen, fáradhatatlanul küzdött. Halála óta már több mint három évtized telt el, de ez az idő nem homályosította el emlékét, amelyre mindenkor tisztelettel tekintenek vissza tanítványai, köztük e sorok írója is, aki most a műegyetem új, nagy lehetőségeket magában rejtő Építőipari Laboratóriumának felavatása alkalmából e sorokkal kíván hódolni a laboratóriumi oktatást kezdeményező Czakó Adolf professzor elévülhetetlen érdemének. Dr. Cs. P. Szovjet könyvkiállítás a szilárdtest-fizika és a bioaktív vegyületek köréből A napokban írta alá a jegyzőkönyvet a további tudományos együttműködés kiszélesítéséről a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szilárdtest-fizikai bizottsága Budapesten, a Központi Fizikai Kutató Intézetben tartott 3. ülésszakának befejeztével. Mintha erre az okmányra rímelne: ápr. 16-án — két hétig nyitva tartó — könyvkiállítás nyílt meg a Központi Könyvtár előterében azokból a szovjet tudományos kiadványokból, melyeket a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának moszkvai Természettudományos Könyvtárától hozatott meg a Budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának tudományos könyvtára. A négy szekrényben és 6 tárolóban Fodor Zsolt, tudományos munkatárs által gondosan rendezett 280 könyv két nagy témakör legfrissebb eredményeiről tájékoztat: a szovjet szilárdtest-fizikai vizsgálatok, illetve a bioaktív vegyületek terén megjelent könyvekről nyerhetnek benyomást a kiállítás látogatói. A megnyitón dr. Héberger Károly könyvtárigazgató üdvözölte a megjelenteket, majd Csubukova elvtársnő, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza tudományos könyvtára vezetőjének jelenlétében Buzdkó István elvtárs, a könyvtár munkatársa nyitotta meg a kiállítást, melyet elsők között tekintett meg Kónya Albert akadémikus és az MSZBT egyetemi elnökségének titkára, dr. Balaton Jenő adjunktus. A kiállított könyvek egyaránt tanúskodnak a szovjet tudományos élet eredményeiről és a tudományos könyvkiadás magas színvonaláról, s bizton számíthatnak egyetemünk oktatói, kutatói, hallgatói érdeklődésére. A 280 könyv nem marad meg könyvtárunk állományában, de a bemutatott témakörök szakkönyvei kikölcsönözhetők a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának tudományos könyvtárából (V., Semmelweis u. 1—3.) (végh) k Új műszaki könyvek a Központi Könyvtárban GÜNTHER, Rudolf: Verbrennung und Feuerungen. Mit Beiträgen v. H. Wilhesmi, G. Janisch (etc.) Berlin—Heidelberg—New York Spinger, 1974. XV., 432 BMEKK: 244 092 HODAM, Fritz: Formelsammlunkg und Tabellenbuch der technischen Optik. Berlin, Verl. Technik, 1974. BMEKK: 332 418 KNAUFE, W.: Érdbau (Brdbaustoffe Gewinnen. Transportieren. Einbauen. Erdbauwerke.) Berlin, Verl, für Bauwesen. 1974. 458 BMEKK: 710 004 MASZLOV, Viktor Pavlovics: Operatomiie metodü. Ucsebnik dija vuzov. Moszkva, „Nauka”, 1973. BMEKK: 244 041 (STONG, Robert E.) SZTONG, R.: Zametki po teorili kobordizmov. (Notes on eobordismtheory.) Per. V. M. Buhstabera. Moszkva. „Mir”. 1973. 372 BMEKK: 244 068 A 25 éves szovjet-magyar együttműködés Az egyetem KISZ bizottsága által kiírt pályázatra készült Pintyőke Gábor és Papp Sándor építőmérnökhallgatók munkája „A 25 éves szovjet—magyar együttműködés eredményei a tudományos és technikai életben”. Két részletet adunk közre az érdekes tanulmányból, az alábbit és a szovjet mérnök százados visszaémlékezéseit. A vasbeton témában megjelent magyarnyelvű fordításban olvasható könyvek tudományos jelentősége a magyar vasbeton kutatás, oktatás és felhasználás területén. Hazánk felszabadulása óta eltelt idő folyamán építőiparunk hatalmas feladatokat oldott meg, és ennek során korszerű nagyiparrá fejlődött. Különösen szembetűnő az előrehaladás a vasbeton építés területén. Világviszonylatban is megérdemelt elismerést váltottak ki az előregyártott nagyelemekkel készült ipari épületeink. Jelentős eredményeket értünk el a vb. elemek üzemi előregyártása terén is. Vasbeton elméletünk sem maradt le a mérnöki gyakorlat fejlődésétől. Szabályzataink haladó elveken, korszerű méretezési módszereken alapszanak. Mindezzel éles ellentétben állt és előbb-utóbb a további fejlődés gátjává vált volna az a tény, hogy felszabadulás utáni 11 év alatt nem jelent meg olyan magyar nyelvű szakkönyv, amely magas színvonalon, kimerítően ismertette volna a vb. elmélet akkori legújabb eredményeit, a korszerű vb. szerkezetek tervezésének, méretezésének elveit és módszereit. Az egyetemi jegyzeteket a technikumi tankönyvek sem pótolhatták ezt a hiányt. Ezért a Műszaki Könyvkiadó szükségesnek látta, hogy addig is, amíg a megfelelő magyar szakkönyv kiadására sor kerül, gondoskodjék kiemelkedő jelentőségű külföldi művek lefordításáról. A felszabadulásig a magyar vb. építés elsősorban a német és az osztrák iskola eredményeire támaszkodott. Eljutottak Magyarországra a francia, svájci stb. szakkönyvek és folyóiratok is, a Szovjet műszaki irodalom azonban ismeretlen maradt. A szovjet építőipar pedig már a háború előtt, az első ötéves tervek idején ért el jelentős sikereket a vb. szerkezetek építése terén, így pl. a Szovjetunióban elsőnek terjedt el az előregyártott vb. szerkezetek alkalmazása. A világon elsőnek dolgozták ki a vb. szerkezeteknek a törési állapot alapján történő méretezését. A felszabadulás után szakembereink nagy érdeklődéssel fordultak a szovjet tudomány és technika eredményei felé. Ezt az is indokolta, hogy iparunk hasonló jellegű feladatokat a Szovjetunióéhoz hasonló társadalmi és gazdasági körülmények között kellett, hogy megoldjon. A nyelvi nehézségek miatt a vasbetonnal foglalkozó szovjet szakirodalommal kezdetben csak tudományos dolgozóink viszonylag szűk rétege ismerkedhetett meg, és így a szovjet szakmunkák termékenyítő hatása is főleg elméleti téren nyilvánult meg. Mi is átvettük a törési állapot alapján való méretezés elvét és szakembereink a szovjet szakemberekkel párhuzamosan dolgozták ki a határállapotokon alapuló méretezési módszert, így szabályzatunk alapelvei megegyeztek az új szovjet szabályzatéval. Mindez indokolttá tette ilyen irányú szovjet szakkönyvek lefordítását. Az első választás K. V. Szaknovszkij „Vasbeton szerkezetek” c. könyvére esett, amely két évtized alatt hét kiadásban jelent meg. Bár a hetedik kiadás megjelenése óta a technika szakmai fejlődése sok tekintetben változást és újat hozott, Szaknovszkij könyve alapjában véve megfelel a vb. építés színvonalának, több fejezete pedig előremutató a vb. fejlődése terén. Az utóbbi időben magyar nyelvű fordításban megjelenő szovjet vb. szerkezetekkel foglalkozó könyv nem volt. Ez azzal is magyarázható, hogy az elmúlt pár évben olyan óriási ugrásszerű fejlődés következett be, pl. a valószínűségelméleteken alapuló méretezési eljárások terén, mely nem tette lehetővé a kutatási munkák mellett összefoglaló szakirodalom írását és fordítását. Helyette inkább közösen folyatott kutatások voltak. Tervek vannak közös szakirodalom megjelentetésére. Gdanski háztető Doma Ágnes felvétele Egy szovjet mérnök százados visszaemlékezéseiből E sorok írója részt vett hazánk felszabadulásáért vívottharcokban. 1960-ban és 1968-ban a Vasbetonszerkezetek Tanszékének vendége volt, s szívélyes szakmai és baráti kapcsolatot épített ki egyetemünk oktatóival. Visszaemlékezéseit hazánk felszabadulásának évfordulójára küldött üdvözletéhez mellékelte. Milyen kár, hogy az idő kitörli emlékezetünkből a régi eseményeket, adatokat, neveket! Most azonban, kevéssel Budapest felszabadulásának 27. évfordulója után, Magyarország teljes felszabadulásának ünneplésekor felmerülnek bennem az 1945. április 4. körüli időszak emlékei. 1945. januárjának második felében, hogy biztosítsák a Budapest felszabadításáért folyó hadműveleteket, a szovjet hadmérnökök feladata volt cölöp- ill. pontonhíd létesítése a Dunán a Csepel-szigetnél. Ennek megvalósítása után parancsot kaptunk, hogy vonuljunk a főváros balparti részébe, és készüljünk fel az egyik Duna-híd ideiglenes helyreállítására. Ebben az időszakban a Szovjet Hadsereg Pest teljes felszabadításáért küzdött, s folyt a harc Budáért. Ezért az építési munkát nem lehetett azonnal megkezdeni. A déli szakaszon egy felderítő alakulattal megvizsgáltam a mai Petőfi híd roncsait. Itt nem folyt akkor tűzharc a szovjet és a fasiszta erők között, s nemcsak megközelíthettem a roncsokat, hanem fel is juthattam annak egyes részeire. A felderítés nem járt megnyugtató eredménnel. A súlyosan szétrombolt híd nem tette lehetővé, hogy rövid idő alatt megvalósítsuk az átkelést. Ekkor merült fel a Gellérthegy lábánál épült mai Szabadság-híd, az akkori Ferenc József híd ideiglenes helyreállításának gondolata. Ennek közelében azonban szakadatlan harc folyt, s a balparti hídfőt se lehetett megközelíteni. A híd statikai vázának és méreteinek meghatározására — ami szükséges volt az ideiglenes szerkezet megtervezéséhez — Rubahin hadnaggyal együtt felkúsztam egy közeli ház tetejére, ahonnan lefényképezhettem a hidat. A képek alapján felrajzoltam a szerkezetet, s ennek segítségével vázoltam fel az ■ideiglenes híd tervét. Az építési munka előkészítésére a közeli vásárcsarnok épületébe vonultunk, műszaki szakaszunk pedig két utcával távolabb, egy iskolával szemben helyezkedett el. Gondot okozott a szükséges építőanyagok, fa, csavarok, acél, stb. beszerzése. Az ismeretlen városban, harci tevékenység közepette különösen bonyolult volt ez a feladat. Ekkor felbecsülhetetlen szolgálatot tett nekünk egy magyar építőmérnök, aki önként jelentkezett alakulatunknál, s felajánlotta segítségét. Nagyon kiváló fiatalember volt, sajnálom, hogy nem emlékszem a nevére. Meleg szavakkal szeretnék megemlékezni a családról is, amelynél az éjszakákat töltöttem egy hadnagyunkkal együtt. A haladó gondolkozású család gyűlölte a fasisztákat és együttérzett a mi harcunkkal. Kár, hogy mire 1960-ban, amikor kiküldetésben Budapesten jártam, már elköltöztek onnan. 1945. február 13-án teljes sikerrel járt az a harc, amelyet a szovjet hadsereg a Budát tartó fasiszta erők ellen vívott. Budapest teljesen felszabadult. Ettől a naptól kezdődött a normális élet visszatérése és a főváros helyreállítása. Budapest felszabadítása után a parancsnokság műszaki alakulatunk harci egységeit Székesfehérvárra irányította, majd a Balaton északi részéhez és Veszprémbe, később Ausztriába, s a szovjet hadsereg ott küzdő egységei is győztesen befejezték a háborút. Az anyagokat, szerkezeti részeket, úszóműveket, amelyeket terveink szerint előkészítettünk, átadtuk az északról érkező egységeknek, akik befejezték a mai Szabadság-híd helyén létesített provizórium felépítését. Azoknak a szovjet katonáknak az emlékére, akik Tolbuhin marsall parancsnoksága alatt a magyar fővárosért harcoltak, s megteremtették a forgalmat az ideiglenes hídon, a magyar nép a hídhoz vezető pesti utcát Tolbuhinról nevezte el. Harkov, 1972. március hó. V. A. Rosszijszki. A Harkovi Autó- és Útépítési Főiskola Hídépítési Tanszékének professzora, a Szovjet Hadsereg volt mérnök századosa