A Jövő Mérnöke, 1976 (23. évfolyam, 1-38. szám)
1976-01-24 / 1. szám
OS VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Hadijelentés Vizsgaidőszak - menet közben 9 Amúgy is nehéz számvetést adni egy olyan harcról, melyben az „ellenfelek” céljai egybeesnek, hát még a küzdelem derekán. Valamelyest könnyíti a helyzetet az, hogy ha a nézetek azonosait is, a fontossági sorrend már korántsem annyira. Úgy tűnik ugyanis, hogy míg a tanárok elsősorban a tudásra törekednek s csak másodsorban a statisztikára, addig a diákok éppen fordítva. Ebből adódik azután a félévenkénti változatlan hevességű taktikai küzdelem. Melyik tanszék futotta már ki a formáját bukásokban, melyikből jobb előbb, melyikből később menni. Végtelen a csalhatatlan, évfolyamról évfolyamra öröklődő diákigazságok száma. Kinél jobb vizsgázni, mikor jobb vizsgázni, sőt, kinél mikor jobb vizsgázni. X-ről például köztudott, hogy hét végén siet, mert építi a házát a Balatonnál. Y meg minden hit elején flegmább és jóindulatúbb. Az sem mindegy, hova van a vizsga kiírva. Ha a prof. szobájába, a szóbeli vagy az írásbeli a legnagyobb előadóba, fölösleges és veszélyes volna vállalni a maximális szemelőttiség, vagy a teljes elszigeteltség kockázatát. Leghelyesebb tehát még idejében beszerezni a szükséges információkat és átjelentkezni a legközelebbi időpontra. Ha szőrözőbb a tanszék, erre a célra hasznos már jó előre orvosi igazolásokat tartogatni. No meg aztán a példák előbb utóbb amúgy is lemennek mind, ha tehát kivárjuk egy ciklus végét, máris nagyobb eséllyel indulhatunk. Sok tárgyból bevált már ez. Ki lehet böjtölni azt is, amíg valaki rászánja magát és teljes, zsebben hordozható tételtárat készít. Ezt azután kölcsön kell kérni... Folytathatnánk vég nélkül a sort. De most egy másik tanulságot nézzünk inkább. Aki tapasztalat (sőt uram bocsá tódás) nélkül taktikázik, az könnyen „eltaktikázik” ... Mikor mit: eredményt, hitelt, időt, gyakran mindent. Igaz, mindannyian arra törekszünk, hogy mérnökök kerüljenek ki az egyetem padjaiból. Azonban korántsem biztos, hogy ehhez a bármi áron megszerzett papír vezet, nem pedig a mellé (mellesleg?) megszerezhető tudás. Ha az egész mezőny még nehezen áttekinthető is ilyenkor, mégis merítsünk. Példaként: hogyan állt két kar matematikából január tizenhatodikán? 313 első éves építőmérnök közül csak 180 tett eredményes vizsgát, emellett 59 az egyszer vagy máris többször elégtelent szerzettek száma. Ugyanitt másodéven 252 építőmérnökjelölt közül 171-en levizsgáztak már és csak 24-en „vizsgáztak le” a szó kellemetlenebb értelmében. Az építészmérnöki karon 143 első éves hallgat matematikát. Közülük már 103-an eleget tettek vizsgakötelezettségüknek és csak 12-en buktak meg eddig. Haj, elsős építősök! Pedig nektek nemsokára a szervezés is tárgyatok lesz!... Ilyen elképzelésekkel az idő, munkabeosztásról aligha mentek majd át belőle... Toldjuk meg mindezt még egy kis hideg zuhanynyal a mentségkeresők számára. Igaz, hogy a legtöbb külföldi hallgató az első éves építőmérnökök között van. Az ő százalékuk azonban lényegesen jobb, mint magyar kollégáiké!... Ráadásul ez a tavalyinál lényegesen elkeserítőbb „eredmény” az elmúlt tanévhez képest könnyebb körülmények között született. Nem volt kukoricatörés, sem semmi más, s a reform is felszabadított heti néhány órát ... A halogatás a legrosszabb taktika. Ugyan minden feladathoz felkészülten kell hozzálátni, mégis inkább menjen el valaki, félig felkészülten idejében, mint nem teljesen felkészülten az utolsó pillanatban. Maradjon idő a javításra, s a vizsgán is lehet tanulni. Mikor e sorok íródtak, már jó kétharmada letelt az idei első vizsgaidőszaknak, mire megjelenik már letelt csaknem az egész. Mégis, még mindent helyre lehet hozni! Csakhogy ehhez alaposan változtatni kell a szemléletünkön... — P — ■ Hogyan függ össze a kitiltott zsebszámoló a műegyetemi „áldemokráciával"? Január 6-án a Magyar Hírlapban Benedek István Gábor:,A kitiltott zsebszámológép” címen terjedelmes publicisztikát közöl. Az írás forrása a Gépipar című lap, amelyben arról adnak hírt, hogy a BME egyik karának KISZ-bizottsága azt a döntést hozta, hogy nem engedi meg a hallgatóknak vizsgákon és zárthelyeken a számológépek használatát. A szerző ebből a nem egészen igaz információból aztán messzemenő következtetéseket von le és rosszízűen meditál a Műszaki Egyetemen — szerinte — eluralkodó formális demokrácia felett. Arra buzdít, hogy a hallgatók eleinkhez hasonlóan menjenek el vagont kirakni, hogy megkereshessék a számológép árát. Ameddig ugyanis nincs mindenkinek (márka, memóriamellékes stb.), addig a KISZ intézkedése az álegyenlőség veszélyes talaján áll. Ilyen erővel fel lehet lépni a telektulajdonosok ellen vagy azok ellen, akiknek nem egyforma a kocsimárkájuk. Hovatovább meg kell tiltani a jó üzem és munkaszervezést, hisz nem minden üzem adottsága egyforma, gátat eléjük, éljen az egyenlőség. Így a szerző. Majd merészen befejezi: „A magyar műszaki élet fellegvárában az élenjáró technika felsőfokú központjában, ahol a korszerűség igénye tanárt és tanítványt azonos tűzzel lelkesít ........ kötelezővé lett a középszerű mércévé a tegnap meghaladott színvonal.” Végül néhány tanácsot ad a szerző, hogyan kellene külön kezelni azokat, akiknek van zsebszámológépük, és hogyan kellene külön feladatot adni azoknak, akiknek nincs számológépük. Mert ez aztán az igazi demokrácia. Nem, amit a Műegyetemen csinálnak. A cikk visszhangjára egyébként mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a Magyar Ifjúságban egy igen higgadt és nagyon okosan megírt, de igen kemény ellenvéleményt közöltek egy középiskolai tanár (!) tollából. Ezúttal mi közöljük a Műegyetemi KISZ-bizottság hozzászólását: 1976. január 6-án kedden már délelőtt elfogyott a Magyar Hírlap a Műszaki Egyetem környékén. A jelen és a jövő mőnökei a Reggeli Krónika lapszemléjének tájékoztatása alapján azt akarták tudni, hogy mit is ír róluk Benedek István Gábor „A kitiltott zsebszámológép” című cikkében. Megtudták. S megrökönyödtek. Mit akart ezzel a cikkel a szerző? Mert ha csak tanácsot akart adni, akkor arra elég lett volna háromhasábos cikkének utolsó három bekezdése. De lehet, hogy arra akarta felhívni a közvélemény (és az illetékesek) figyelmét, hogy szerinte olcsóbbá kéne tenni (akár importtal is) a számológépeket, mint a műszaki munka mindenki számára hasznos kisegítőjét? Akkor meg miért nem erről írt? Az elektronikus számológép, mivel biztosabb, pontosabb, gyorsabb számolásra ad lehetőséget birtokosának, megjelenésével problémát okozott az egyetemen. No nem a tervezési, termelési feladatok ellátásánál, ahol egyértelműen hasznos segédeszköznek bizonyult, hanem az ellenőrző dolgozatoknál. Ugyanis néhány tantárgy jellege olyan, hogy ott sokat kell ténylegesen számolni, összeadni, szorozni, osztani. És ezeknél a tantárgyaknál a számológép megosztotta a hallgatóságot, dolgozatoknál, tehát ellenőrzési folyamatok során a számítógéppel nem rendelkezők esélyei megromlottak — függetlenül attól a tanulási munkától, amit az eredmény, a sikeres zárthelyi, a tudás elérésébe fektettek. Mit lehetett tenni? Többfélét. Az egyik tanszéken kétfelé vágták a csoportokat, és így a dolgozatíráskor mindenkinek jutott egy-egy — tanszéki — gép. Más tanszéken, kisebb számolási igényű feladatoknál — ahol idő volt rá — maguk a hallgatók adták kölcsön egymásnak a gépeket —, a fő cél, az esélyek egyenlőségének megvalósítása érdekében. S ahol minderre nem volt mód (vagy mert a tantárgyból írt dolgozat pedagógiai okokból kézi számolást kíván, vagy a logarléc használatát is gyakoroltatni kell, vagy túl sok gép kéne, és annyi nincs), ott a tanszék a helyi KISZ-szel együtt azt mondta: Ezekhez a példákhoz, részben, mert nem szükséges, részben, mert egyenlőtlenek lesznek a dolgozatírási esélyek, ne használjanak a hallgatók számológépet. S ez az, ami szemet szúrt a Gépipar című lap cikke nyomán Benedek István Gábornak. S ez az az adott helyi körülményeket figyelembe vevő — tanszéki határozat, amely alapján feljogosítva érezte magát, hogy ilyeneket írjon: „az egyenlőség fenntartása érdekében kitiltatott az Alma Mater falak közül a korszerűség”, vagy: „...akár egyetlen karon is, kötelezővé lett a középszerű mércévé a tegnap meghaladott színvonal.” S ami a legfurcsább: különösen az nem tetszik a szerzőnek, hogy a számológép kitiltásakor az az érv is elhangzott, hogy főként a tehetősebb, több kapcsolattal rendelkező, külföldre járó szülők hallgató gyerekeinek van ilyen eszköze, ugyanis a gép itthon — egyelőre drága. Erre a szerző, anélkül, hogy kijött volna az egyetemre, és meggyőződhetett volna arról, hogy a hallgatók 60 —70%-a tényleg nem tudja (Folytatás a 3. oldalon.) A munkásőresküt tevő fiatalok egy csoportja Az ünnepi egységgyűlés képei a karzatról (Fotók: Ladányi Gyuláné) Alkotó Ifjúság A hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója és az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny záróakkordjaként a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére az állami szervezetek a KISZ- szel, a szakszervezettel és a tudományos egyesületekkel együtt hirdették és rendezték meg az „Alkotó ifjúság” pályázatot. Az egyes ágazatok közül a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium az Állami Ifjúsági Bizottsággal, az érdekelt szakszervezetekkel és a Közlekedéstudományi Egyesülettel egyetértésben szervezte meg és bonyolította le a maga pályázatát. E szekcióban közel 5000 fiatal szerepelt 730 pályamunkával. E jelentős termés legjaváról nyilvános kiállításon adtak számot a rendezők. E kiállításnak adott otthont a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének aulája 1975. december 15.—január 15-ig. Bulgáriából Decemberben, az Oktatási Minisztérium vendégeiként, magyar felsőoktatási intézményekkel ismerkedett két bolgár műszaki főiskola vezetője, SOTOV VASZIL SZTANEV, a Várnai Műszaki Főiskola dékánhelyettese és Penko Csantov, a Gabrovói Műszaki Főiskola rektorhelyettese a BME-re is ellátogatott. Találkoztak az egyetem vezetőivel, felkeresték a Tudományos Szocializmus Tanszéket és tájékozódtak az egyetemi lap munkájáról. Szolgálat és ünnepek Acélszürke ruhás munkásőrök gyülekeztek, töltötték meg a Kertészeti Egyetem dísztermének széksorait, a karzatot január 17-én. Ünnepi egységgyűlést tartott az MSZMP XI. kerületi végrehajtó bizottsága és a 11. zászlóalj parancsnoksága. Néhány széksornyi meghívott vendég, valamint a jelenlevő munkásőrök előtt számolt be az 1975-ös kiképzési évről Kiss József, a Szanyi Nagy István munkásőr-zászlóalj parancsnoka. A mindennapi munka akkor megy jól, ha a munkásőr munkahelyén, a szolgálatban, környezete eszmei-politikai arculatának kialakításában alehető legtöbbet nyújtja. A jutalmak, kitüntetések az átlagosnál kiemelkedőbb teljesítményt jelzik, mégis átszínezik a napi teljesítmények értékét. A Szanyi Nagy István zászlóaljból 253- an bizonyultak kitüntetésre, jutalomra jogosultnak az elmúlt esztendőben. A zászlóalj-parancsnok beszámolója után, dobpergésre menetelve, egyenruhás, piros nyakkendős gyerekek, az Egry József utcai általános iskola úttörői köszöntötték rövid beszéddel, virággal a munkásőröket és az egységgyűlés szovjet vendégét, Vlagyimir Szergejevics Zotovot. Ezután került sor a kitüntetések átadására. A legjobb század, a legjobb szakasz, a kiváló parancsnok, kiváló, munkásőr kitüntetések tulajdonosainak tapsolhattak munkásőr-meghívottak, hozzátartozók, vendégek. A BME alegység kiváló parancsnoka: Gál Attila, kiváló munkásőr: dr. Hárskúti István. Dr. Bozsó László, a XI. MSZMP Bizottságának első titkára üdvözölte az egységgyűlést. Értékelte az eredményeket, beszélt az aktuális feladatokról, majd átadta a 10 és 15 éves szolgálatért járó munkásőr emléklapokat és emlékérmeket. Hosszú éveket, jó néhányan 19, 18, 16 évet végigszolgálva vonultak tartalékba, szereltek le. Márkus László búcsúzott a leszerelők nevében. Vlagyimir Szergejevics Zotov méltatta a munkásőrség jelentőségét, időszerű feladatait megalakulásakor és a mai politikai események közepette. Kitüntetések átadása, ünnepi, beszédek elhangzása után, a katonazenekar indulójára vonult be 79 egyenruhás fiatal — mindazok, akik előképzéskéntkiérdemelték az elmúlt év során, hogy,letehessék a munkásőr-esküt. Felemelt kézzel ismételték azászlóaljparancsnok szavait. Leszerelő munkásőrtől vették át a fegyvert. Rajtuk acélszürke egyenruha, amelyet azévek során nyilván ugyanannyi kitüntetés fog borítani, mint a lövő 18 évet leszolgált, veterán munkásőrökét. Az Internacionálé hangjaival ért véget az egységgyűlés hivatalos része, kezdődött a filmvetítés. A behavazott utcán munkásőrök beszélgettek kisebb csoportokban. Te már mész? szóltak oda valakinek. Sietek haza, holnap szolgálatban leszek, válaszolta. Az ünnepnapok kivételesek. Mindennapi munkából, szolgálatból, feladatok magas színvonalú teljesítéséből áll össze, egyegy hosszabb időszak, egy esztendő, amelyet lezár, újat indít az ünnep.