A Jövő Mérnöke, 1979 (26. évfolyam, 1-38. szám)
1979-01-20 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1979. JANUÁR 20. Találkozások január közepén A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három kisebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és háromféle vizsgáról beszélgetnek. Az egyes buszon, reggel, egy szőke fiú úgy belemerül valami jegyzetbe, hogy észre sem veszi azt a tizenéves, kékszemű „punk”-lányt, aki pedig már a Deák tér óta kitartóan fixírozza őt. Az ember végigmegy az épület folyosóin és mindenütt vizsgázókba botlik. Ismerősök és ismeretlenek első kérdése: Vizsgázni voltál? Hogy sikerült? Mennyi van még hátra? S íme a válaszok: A KISZ-vezető — kari KISZ-bizottságra siet — meg kell szervezni a vizsgaidőszak tervezett vezetőképző tábort, meg különben is: megbeszélése van valakivel. — Semmi különös — még egy vizsgám van hátra. Á! Sehogy. Kinyírt egy kicsit az új tanulmányi rendszer. Eddig arra volt jó a vizsgaidőszak, hogy átlagot javítson az ember. No, igen. A szorgalmi időszakban van elég elfoglaltságom a tanuláson kívül is. Persze, mások is. Viszont akik edig épphogy egy-egy kettessel csusszantak át, azoknak most jobb. Úgy látszik kénytelenek tanulni. Sebaj! Ha az utolsó vizsgám jól sikerül, meg lesz a négyes. De ne haragudj, sietek! Várnak — mondja és elrohan. (Jól sikerült neki.) Akit érdekel a szakma — Tudod engem érdekel a szakma és emiatt volt is már egy-két botrányom. Hogyan? Ja, hát mert nem azzal foglalkoztam, amit éppen számonkértek. Most? Most éppen kirúgtak. Hogy miért? Igazuk volt. Ez idén a legnehezebb vizsgánk, én pedig nem tanultam magamat halálra. Ráadásul van az anyagnak egy olyan része, ami jobban érdekel és én meg épp azt nem tanultam meg. Igen. Kevés volt már az idő arra, hogy rendesen megnézzem, átfutni meg nem akartam. Az írásbelin pedig épp ebből a részből volt a legtöbb kérdés. És az a röhej, hogy a többit nagyjából meg tudtam oldani. Délután? Piroskával találkozom. Este meg valószínűleg átmegyek a barátomhoz, egy kis szivornyára. Hogyan? Hát persze. Bosszankodom. Már olyan szépen elterveztem, hogy mit fogok csinálni. Mindegy. Van egy hetem. Holnaptól bejárok a könyvtárba és átveszem rendesen az egész anyagot. Nem bízok én meg ezekben! És nem szeretném, ha mégegyszer kéne mennem! Az ötödéves — Szia, mi van? Még mindig? Igen. Most már csak a munkavédelem vizsga van hátra, de az csak valamikor márciusban. Miből? Ja, igen. Te sem szeretted? Ronda egy tárgy, de rendes volt a vizsgáztató. Elmondtam neki, amit tudtam — sőt többet — azt mondja: hármas. Aztán belenéz az indexembe, már írná is be a jegyet, amikor észreveszi, hogy tulajdonképpen ez volt az utolsó vizsgám. „Elnézést kolléga, de akkor inkább négyest adok” — és már javítja is át a jegyet. Elnéztem neki. A jótanuló A jótanulót sokan ismerik — nem az a halk típus. Most is hosszasan beszélgetünk. Minden másról. Azért elárul. Milyen tapasztalatokat szereztek a részvizsgákról az első félévben a tanszéken? — A harmadéves műszer szakosok tettek eleget ily módon tanulmányi kötelezettségeiknek a folyamatszabályozás című tárgyból. Az előadó dr. Frigyes Andor tanszékvezető volt. A tárgyból heti két óra előadáson és két órás tantermi gyakorlaton kellett résztvenniük a hallgatóknak. Ez annyiban módosult, hogy — részben tantermi okokból — most nem tankörönként, hanem az egész évfolyamnak egyszerre, az előadásba építve tartotta Frigyes professzor a példamegoldási gyakorlatokat. A számonkérés félév végi vizsgáról 3 részvizsgára, 5 házi feladatra (megoldásuk esetenként 2—2 héten keresztül kb. 4 óra elfoglaltságot jelentett) változott, s a végső osztályzatba beszámítottuk a jegyzetelési technikát is. — Mit kell érteni a jegyzetelési technikán? — A katalógust kötelezővé tették egyetemszerte. Mi eggyel tovább léptünk. Kötelezővé tettük a jegyzetelést is. A bentlétnek ugyanis csak akkor van értelme, ha a diák profitál belőle, s nem — mondjuk — a víkendjéről ábrándozik az előadás alatt. Nem mondhatom, hogy általános üdvrivalgással fogadta az évfolyam ezt az újítást. Akadtak olyanok is, ha nem is sokan, akik nagy hangon tiltakoztak a „dedós módszer” ellen. Természetesen nem a szépírás gyakoroltatása volt a célunk, hanem az, hogy megtudjuk, követik-e, tudják-e követni az előadót a tananyagban a diákok? Ezért aztán két-három tanársegéd is bent ült mindig az előadásokon, hogy össze tudja hasonlítani a jegyzeteket az elhangzottakkal. A „technikát” oly módon számítottuk bele az osztályzatba, hogy aki megtagadta, vagy nagyon roszszul jegyzetelt, az egy jeggyel rosszabbat kapott, aki pedig kiválóan rögzítette a hallottakat, annak felfelé kerekítettünk. — Nem túl népszerűek az egész évfolyamos előadások, a diákok többnyire panaszkodnak, hogy a nagy létszám miatt nem tudnak emberi kapcsolatba kerülni tanárukkal. Hogy a gyakorlatot is összevonták, erre még kevesebb lett az esély. Nem jelent ez nevelési szempontból nagyobb hátrányt, mint amekkora előny a jó, nem kapkodta el a dolgokat. Két vizsgája még hátra van. Viszont az eddigiek egy kivétellel mind jelesre sikerültek. Az az egy meg négyes lett Aztán még hosszasan beszélgetünk. Minden másról. A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három kisebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és a különböző vizsgákról beszélgetnek. Meg másról. Dehát, van idejük — dúl a vizsgaidőszak, teöke tanteremmel való takarékoskodás? — Az összevonást a kényszer szülte, de azért vigyáztunk arra, hogy ne veszítsük el teljesen a kapcsolatot diákjainkkal. A tanköröket kettéosztottuk, s minden csoport kapott a fiatal tanárok közül egy konzulenst, akihez konzultálni mehet, aki kijavítja a házifeladatait, ellenőrzi a jegyzetelést. Volt némi háborgás amiatt, hogy ezt nem tudtuk megoldani másképp, csak az órarenden kívüli elfoglaltság terhére. Ennek azonban technikai okai voltak, ezért jelentős változás továbbra sem várható. — Végülis mennyire vált be a tanszéken a részvizsga-rendszer? — Elértük a célunkat. Gyakorlatilag megvalósult a folyamatos tanulás, a vizsgajegyek is ezt tükrözik, habár valamivel jobb átlag született a reálisnál (az évfolyam vizsgajegyátlaga 4,17), ennek az az oka, hogy a házifeladatok osztályzatait 50 százalékban vettük figyelembe. Jövő félévben 25 százalékot fognak érni, a részvizsga-osztályzatokkal egyenlő értékűek lesznek. Az viszont kétségtelen, hogy az előző évfolyamokhoz képest a mostani kísérletisek jóval többet tudnak — a bukási arány megváltozása is erre vall. Míg eddig általában az évfolyam 20 százaléka kapott elégtelent folyamatszabályozásból a félévi vizsgán, most senkit nem kellett megbuktatnunk. Utóvizsgázók ennek ellenére voltak a határidőcsúszások, igazolatlan hiányzások miatt az évfolyam körülbelül 10 százaléka csak tv-jelleggel kaphatta meg a félévi osztályzatát. Ez azonban nem jelentett tudásbeli mércét, mert a letiltottak között jeles is akad. A konklúzió tehát az, hogy — bár az új rendszer mind a diákoktól, mind a tanároktól maximális erőfeszítést és olykor áldozatokat is követelt atanár elfoglaltságába — órarendjébe —, hivatalosan egyetlen perc sem számít bele abból az időből, amit az említett ellenőrzésekkel, konzultációkkal a diákjaival eltöltött.) — megérte. Többet tudnak, fejlődött a jegyzetelési technikájuk, jobban sikerült a vizsga. S az így szerzett jó közérzet bizonyára kihat a többi tantárgyból elért eredményekre is. Csernovics Mária Megkérdeztük Szegvári Zsuzsát, a folyamatszabályozás tantárgyfelelősét Úgy tűnik, neki könnyebb. Dr. Prónay Gábor adjunktus És nekünk nehezebb. Harmadéves villamosmérnökök „lineáris hálózatok” vizsgájának írásbeli része Jászberényi Gyula felvételei Utazótábor: Január 17-én a KISZ-bizottság képviseletében kéttagú delegáció utazott a Szovjetunióba a nyári építőtábori szerződések szövegének véglegesítése, illetve megkötése céljából. A delegáció tagjai: Mezei István és Kecskeméti Lajos az egyetem pesti építőtáborának volt és leendő vezetői. — Mintegy húsz napot töltünk a Szovjetunóban, kilenc egyetemmel véglegesítjük a szerződéseket, egy új kapcsolatot is megpróbálunk létrehozni — mondta Mezei István. — Körútunkat Kijevben kezdjük, majd Leningrádon, Moszkván, Tallinnon keresztül Vilniusban fejezzük be. A szerződések megkötése mellett meg akarunk ismerkedni előre a hozzánk utazó táborozók csoportvezetőivel is. Jó dolog, hogy erre, a jutalomnak is számító szerződéskötő útra tavaly óta a leendő táborvezetők — jelen esetben mi — utazhatnak ki. Végül is a hozzánk érkezőkkel mi fogunk foglalkozni, mi tudjuk, hogy mit tudunk adni Ezenkívül beszélgettem srácokkal, akik tavaly kint táboroztak , úgy hogy most már azt is tudjuk hogy mit kérjünk, így a szerződések nem lesznek formálisak. Az itthon levő táborvezetők, csoportkísérők sem ülnek a babérjaikon: a nyári kirándulások szálláshelyeit szervezik. — eö — I1 Még javában folynak a vizsgák Dr. Szentgyörgyi Sándort, a vegyipari és mezőgazdasági ipari gépek tanszék vezetőjét arra kértük, hogy mondjon véleményt az új oktatási rend eddigi tapasztalatairól a vizsgaidőszak félidejének tükrében. — A sikeres oktatásnak több feltétele van. Az egyik, a korszerű tematika. Az első négy évfolyam már a reformtanterv szerint tanul, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a tananyagot a megváltozott igényekhez közelítse. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az oktatási módszerek is korszerűsödjenek. Az év elején bevezetett új oktatási rend eddigi tapasztalata, hogy nagyobb lett a hallgatók terhelése, de az eredményeikre ez előnyösen hatott. Fél év közben eljutottak hozzánk olyan panaszok, hogy a részvizsgáknál a már teljesített anyagrészre is visszatértek az oktatók. Azt nem lehet megtenni, hogy soha korábbi anyagot ne kérjenek számon a hallgatóktól, mindenesetre jogos az a vélemény és én is egyetértek evvel, hogy nem lehet a diák minden pillanatban a teljes anyag birtokában. Természetesen ezért nem válhat rendszerré az ilyen vizsgáztatási forma. A szorgalmi időszak meghosszabbítása nagyon időszerű volt. Sehol másutt a világon nem volt ennyire rövid. A blokkosított órarend bevezetése is hasznos,, hiszen a két-három órás szünetek az oktatást már nagyon hátráltatták. Lényegében most jutottunk el ahhoz az oktatási minimumhoz, amely nélkül már nem lehetett volna eredményesen tanítani. Most még nyesegetni kell az új oktatási rend kinövéseit, igyekezni kell tovább tökéletesíteni. Az oktatásmódszertani közgyűlésen dr. Artinger István elmondta véleményét, hogy a számonkérésnek nem büntető, hanem jutalmazó jellegűnek kell lennie. Teljesen egyetértek kollégámmal. Szerintem is serkenteni kell a hallgatót, hogy jobb osztályzatra törekedjen és, hogy mindenki olyan jegyet kapjon,, amilyet el tud érni. Tehát ha valaki úgy érzi, hogy többet tud annál, mint amennyit egy adott pillanatban bizonyítani sikerült, hadd kapjon lehetőséget a javításra. Személy szerint én egyáltalán nem vagyok híve a középkori stílusú tanár-diák viszonynak. Legyen ez a kapcsolat minél természetesebb, emberibb, annál inkább, hiszen diákjaink egy részének ma épp olyan felnőtt gondjai, problémái vannak, mint nekünk magunknak. Nem szabad hogy a fenyegetés hassa át a vizsga légkörét. Most még javában folynak a vizsgák. Még nem ismerem a kollégák véleményét sem, hogy az új oktatási rend miképpen befolyásolta az eredményeket és a hallgatói képviselőkkel sem találkoztam még, hogy a tapasztalatokat megbeszéljük. — cka —