A Jövő Mérnöke, 1981 (28. évfolyam, 1-39. szám)

1981-03-07 / 8. szám

Az ötödik ötéves terv építkezései A Schönherz-kollégium Fotó: Erdős Tamás A Duna-parti tanulmányi épület A „kalandos" Goldman téri étterem-építkezés A vegyipari műveletek tanszék­i és üzemi laboratóriuma A hő- és rendszertechnikai laboratórium Holland, francia, olasz, bolgár vendégek Konferencia eszperantó nyelven A múlt év végén, amint a JM már előzetesen hírt adott róla, egyetemünkön nemzetközi ma­tematikus-számítástechnikus­konferenciát tartottak a Magyar Eszperantó Szövetség Tudomá­nyos Bizottsága, a Bolyai János Matematikai Társulat, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem eszperantista diákkörének szer­vezésében. A konferenciának, amelyen tíz ország mintegy öt­ven szakembere vett részt, egyetlen munkanyelve volt: az eszperantó. A konferenciát Francois Lo Jacomo, az Eszperantista Mate­matikusok Nemzetközi Szövetsé­gének titkára nyitotta meg és dr. Haszpra Ottó műegyete­mi tanár üdvözölte a résztvevő­ket. Ezután dr. Surányi János egyetemi tanár, a Bolyai Társu­lat elnöke, tartott nagy érdek­lődéssel kísért előadást a szám­elméletben alkalmazható geo­metriai módszerekről. (Ez utób­bit Kontny Ilona tolmácsolta esz­perantóra a magas színvona­lon.) A továbbiakban külön-külön tanácskoztak a matematikusok, illetve a számítástechnikai szak­emberek. A matematikai tanács­kozáson holland, francia, olasz és magyar előadók a matema­tika különböző területeinek egy­­egy érdekes kérdését ismertet­ték. További három magyar, va­lamint egy bolgár matematikus a matematika oktatásának kü­lönböző vonatkozásairól tartott előadást. Dr. Kovács Zoltán, több matematikai iskolai tan­könyv szerzője (aki egyébként a konferencia alkalmából ta­nult meg eszperantóul — mind­össze három hét alatt), a prím­­számok oktatásának néhány új­szerű módszerével ismertette meg a résztvevőket. Francois Lo Jacomo a szerve­zet eddigi tevékenységéről és jövőbeni feladatairól beszélt. Megemlítette többek között, hogy nemrég az NSZK-ban ad­tak ki egy több nyelvű matema­tikai szótárt, amely az egyes szakszavak definícióit eszperan­tóul tartalmazza. (Időközben el­készült a szótárhoz egy magyar nyelvű szójegyzék is.) A tanácskozás résztvevői konkrét javaslatokat tettek az lAdEM további tevékenységére vonatkozóan és a jelenlevő lAdEM-vezetők és -tagok rea­gálása nyomán többé-kevésbé az egyes feladatok személyi fe­lelőseinek listája is kialakult. Az olasz Mauro La Torre a terminológia fejlesztésével kap­csolatos munkákat hangolja majd össze, a különböző orszá­gok matematikaoktatását össze­hasonlító tanulmánykötet készí­téséért az NSZK-beli Helmut Rössler a felelős, a „Feladvány­­szolgálat” koordinálását pedig egy francia matematikus, Fran­cois Gimbert végzi. (A „Felad­ványszolgálat" a következőket jelenti: Ha valaki valamilyen új­szerű matematikai feladványnak nem tudja a megoldását, ak­kor elküldi az IAdEM-nek, amely azt megjelenteti a „Matematika Translimen” című folyóiratában. A beérkező legjobb megoldáso­kat ugyanitt jelentetik meg.­ A résztvevők örömmel vették tudomásul egy matematikai tan­könyv eszperantóra fordításának megkezdését. Ezt a munkát el­sősorban a magyar Szilvási László végzi. Megállapították azt is, hogy a tanácskozás rend­kívül hasznos volt, és a legköze­lebbi hasonló tanácskozások is ez év júniusában Svájcban, il­letve augusztusban Brazíliában és Csehszlovákiában (más na­gyobb rendezvények kereté­ben) valószínűleg nagy előrelé­pést fognak jelenteni az,eszpe­­rantó matematikai alkalmazá­sában.­­ A budapesti tanácskozás anyaga a Matematika Transli­men különszámában, Kontny Ilona szerkesztésében fog meg­jelenni. A számítástechnikai szakem­berek tanácskozásának legfon­tosabb eredménye az a konkrét, részletes javaslat, amelynek tár­gya az Eszperantó Világszövet­ség tagjaként működő Nemzet­közi Eszperantó Tudományos Szövetség (ISAE) számítástech­nikai szekciójának létrehozása volt. Személyi javaslat a szekció elnökére dr. Wolfgang Schmid, a­­ Flensburgi (NSZK) Egyetem professzora, titkára, dr. Broczkó Péter magyar fíiérnökközgaz­­dász. A szekció munkatervét dr. Broczkó Péter terjesztette elő. Mint elmondotta, a megalakítá­si javaslatot hosszú előkészítő munka előzte meg, s ily módon jelenleg már tizenöt országban vannak szakemberek, akik a szekció munkáját az adott or­szágban szervezik. Az előadó a továbbiakban ismertette az esz­perantónak a számítástechniká­ban történt eddigi alkalmazá­sait és a jövőbeni konkrét fel­adatokat. (Ezek ismertetésére itt helyszűke miatt nincs lehető­ség, viszont minden érdeklődő részletes tájékoztatót kaphat a Magyar Eszperantó Szövetség Tudományos Bizottságától — Bu­dapest, Pf. 193. 1368. Telefon: 334-194.) A tanácskozás résztvevői ez­után tíz szakmai előadást hall­gattak és vitattak meg. A hol­landiai Jan Otto de Kat, a Delf­­ti Műszaki Egyetemen kifejlesz­tett számítógépes fordítóprogra­mot ismertette, amelynek célja az eszperantó nyelvű szakszöve­geknek a Közös Piac országai­nak nyelvére történő fordítása. Vásárhelyi István és Gerő Péter a számítógépes szövegfeldolgo­zás különböző kérdéseiről be­szélt, míg Mandler György és Fiatal Dénes arról szólt, hogyan segítheti a számítógép a szó­tárkészítő szakemberek munká­ját. Schmid professzor a számí­tógépes szövegfordítás néhány elméleti problémáját elemezte. Dr. Haszpra Ottó a dunakiliti vízlépcső szivárgási problémái­nak számítógépes modellezésé­ről tartott diavetítéssel egybe­kötött előadást. A tanácskozás résztvevőinek egybehangzó javaslata alapján a szervezők gondoskodni fog­nak az elhangzott előadások megjelentetéséről. A bejelenté­sek szerint 1981-ben legalább öt szakmai jellegű számítástechni­kai tanácskozásra is sor kerül: áprilisban Varsóban, augusz­tusban a csehszlovákiai Zsol­nán, szeptemberben Budapes­ten, novemberben az NSZK-beli Paderbornban, az év végén pe­dig ismét Budapesten. A matematikus—számítástech­nikus konferencia résztvevői lá­togatást tettek a SZAMOK (Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ) székházában, ahol Verő Péter osztályvezető mutatta be az in­tézmény munkáját. Ugyanitt dr. Jacsó Péter a „BABILON” nevű magyar nyelvű bibliográfiai ke­resőrendszert mutatta be (ma­gyar nyelven­­ eszperantó tol­mácsolással), dr. Helmar Frank professzor, a Paderborni Kiber­netikai-Pedagógiai Intézet igazgatója pedig a hasonló cé­lú, de eszperantó nyelvű „PRE­­DIS" rendszerről tartott elő­adást. A konferencia szervezői ter­mészetesen különböző kulturá­lis programokról is gondoskod­tak, ahol a résztvevők kipihen­hették a tanácskozás fáradal­mait, így többek között megte­kintették a Temesvári Eszperan­tó Színház vendégjátékát is. Járek Ottmár ZIEGLER VILMOS nyugdíjas vegyészmérnök egyetemi éveire emlékezik... - Már nem emlékszem pontosan, hogy 38 vagy 39-ben történt-e, a korabeli újságokban utána lehetne nézni pontosan a dátumnak. Az egyetem, a József nádor emlékünnepély­re, díszbe öltözött a nyár elején. Igen magas rangú látogatót vártunk: József főherceget, a nádor leszármazottját. Az egyetem rektora akkor gróf Teleki Pál volt. Mi ,műegyetemisták, díszsorfalat álltunk az aulában a piros szőnyeg mentén. Megérkezett a főherceg, jobbján menyével, a fiatal és délies bájú Anna főhercegnővel. Teleki Pál sima, fekete, magyaros ruhát vi­selt, hozzá óarany rojtos Petőfi-nyakkendőt és természetesen a rektori aranyláncot. Elébe ment a főhercegnőnek (éppen előttem találkoztak) és szertartásosan kezet csókolt ne­ki. Izgatottan lestem, milyen magasztos szavak fognak elhangzani, amikor a főhercegnő hal­kan, de számomra jól hallhatóan megszólalt: — Hogy magának milyen jól áll ez a nyak­kendő.l Rektori minőségében még egy közvetlen ta­lálkozásra emlékszem vissza gróf Teleki Pál­lal. Részt vett a Hungáriások vegyészcsoport­jának az összejövetelén. A Molekula-tagok ka­marazenét szolgáltattak a tiszteletére, kuruc nótákat játszottak. Ez volt a Molekula-össze­jövetelek sorában a „bajtársak" egyetlen kul­turális megmozdulása. A „Molekula" elnevezésű vegyészcsoport egyébként összejöveteleit a legkülönbözőbb kocsmák különtermeiben, tartotta azzal a cél­lal, hogy a gyengébbeket leitassák. Az alsó­soknak — a junioroknak — kötelező volt exet inniuk, ha a hosszú asztal végén ülő „gara­­bonc” vívókardjával az asztalra csapva elren­delte a poharak fenékig ürítését. Az egyik szertartást „bordoktorátus"­nak ne­vezték. (Jómagam megbuktam belőle . ..) Csak az ment át, aki egy perc alatt megitta a liter rossz vinkót és további öt percig még a helyi­ségben tudott maradni, anélkül, hogy rosz­­szul lett volna.) Talán a csúfos kudarc miatt, talán pedig azért, mert a tananyag a magyar ipari viszo­nyokról­ semmilyen áttekintést nem adott. III. éves koromban mozgalmat szerveztem annak érdekében, hogy ezek a Molekula-összejövete­lek tartalmasabbá váljanak. Javasoltam példá­ul, hogy fogyasszunk kevesebb bort, ezzel szem­ben hívjunk meg idősebb végzett mérnököket, beszéljenek nekünk az ipar világáról. Sajnos, az egészből nem lett semmi, a konzervatív vezetőség a mozgalmat, mint csírázó lázadást, diplomatikusan leszerelte.

Next