A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-09-10 / 24. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!ovo A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1982. SZEPTEMBER 10. A 200. tanévnyitó A 200. tanévnyitó „Teljesíteni a honi iparnak méltányos reményeit” A jubileumi tanév kezdetére ünnepi külsőt öltött a műegyetem központi épülete. Újjávarázsolt főkapuk, lépcsők, ragyogó márványpadló, frissen festett falak ... Szeptember 3-án pedig mindehhez még a „nagyestélyi”, az aulában pulpitus, zászlók, kari emblémák, virágköltemények, sötét öltönyös fiatalembereik — szokás szerint, ám lenyűgözőbben a szokásosnál. A kétszáz év elfogódottságot keltő jubileum. Kilenc órakor felhangzott a Himnusz, majd dr. Polinszky Károly rektor üdvözölte a hallgatókat, az oktatókat, az egyetemi tanács tagjait, a vendégeket. A BME idei tanévnyitóján megjelent Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára; Korcsog András művelődési államtitkár; Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter; dr. Voksán József, a PedagógusokSzakszervezete Központi Vezetőségének főtitkára, Fejti György, a KISZ FOTÓ: ERDŐS KB első titkára, dr. Szatmári István, a XI. kerületi PB első titkára, Sebestyén János, az OMFB általános elnökhelyettese, dr. Murai György, a budapesti PB osztályvezetője és Horváth Attila, az MSZMP KB munkatársa. A rektor bevezető szavait követően dr. Szabó Imre rektorhelyettes lépett a mikrofonhoz. Tanévnyitó beszédében áttekintést adott a hazai mérnökképzés múltjáról, s a műszaki tudományok nagyjainak példáját és gondolatait is tolmácsolva szólt a mérnöki hivatás örökérvényű és aktuális kérdéseiről. Majd az elsőévesek eskütétele következett: „... Minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmányaimat a tőlem telhető legjobb eredménnyel végezzem, a haladó tudomány és a technika eredményeit elsajátítsam, és tudásomat a dolgozó nép szolgálatába állítom.” — fogadták meg egyebek mellett a műegyetem új polgárai. Esküjük után dr. Váradi János, a KISZ egyetemi bizottságának titkára beszélt az elsősökhöz. „Erre az egyetemre nemcsak bejárni kell és lehet, hanem itt élni is érdemes!” — hívta fel figyelmüket az új közösségben rájuk váró lehetőségekre, kötelességekre. Polinszky Károly zárszava után a műegyetem 200. tanévének ünnepélyes megnyitója az Internacionálé hangjaival ért véget.★ A tanévnyitó után Gáspár Sándor aktívaülésen találkozott az egyetem képviselőivel,, ahol a rektor, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-bizottság titkára információt adtak az egyetem helyzetéről, jelenlegi feladatairól és problémáiról. Gáspár Sándor szintén adott rövid tájékoztatást aktuális belpolitikai kérdésekről. ★ Dr. Szabó Imre tanévnyitó beszédét terjedelmi korlátok miatt sajnos nem tudjuk teljes egészében közzétenni, holott igen érdekes, figyelemre méltó előadás volt, történelmi ismereteinket bővítette. Részleteket közlünk belőle bőségesen, s ami szokatlan, következő számunkban folytatjuk a közlést. I tanévnyitó kiséd A műegyetemi tanévnyitásnak két évszázados hagyományai vannak. Most én mégis eltérek e hagyományoktól, s ennek éppen ez a kétszáz esztendő az oka; a mai nappal kezdjük meg egyetemünk bicentenáris, jubileumi tanévét. Kétszáz évvel ezelőtt, 1782 őszén indult meg hazánk fővárosában a mérnökképzés, egyetemünk jogelőd intézményében, az Institutum Geometrico et Hydrotechnicum-ban, közismert magyar nevén: a Mérnöki Intézetben. S bár erről a magyar mérnökképzés egészének vonatkozásában kiemelkedő évfordulóról októberben ünnepi közgyűlésen, majd az egyes karok keretében tudományos ülésszakokon emlékezünk meg, e jubileumi tanévnyitót is fel kell használnunk arra, hogy a Mérnöki Intézet alapításának jelentőségéről, az 1782 óta eltelt kétszáz esztendő kiemelkedő fordulóiról, a magyar — s ezen belül a budapesti mérnökképzés fejlődéséről megemlékezzünk. A mi évtizedünk mérnöke forradalmian megváltozott körülmények között dolgozik. A természettudományok és a technika fejlődése soha nem látott ütemű, és forradalmian megváltozott az az eszköztár is, amit az alkotó mérnök feladatainak megoldásához használ. Egyetlen mérnökgeneráció élete alatt a hagyományos logarléc szerepét átvette a mikroszámítógép, a táblázatokét a különböző memóriarendszerek, és hovatovább a klaszszikus rajzgépek is átadják helyüket a számítógép vezérelte grafikus képernyőknek. Egy dolog azonban nem változott: a mérnök alkotómunkára való lázas elhivatottsága, az alkotó munka etikája és becsülete. A 200 éves évforduló alkalmat adott régi rektorok tanévnyitó beszédeinek újraolvasására. Megdöbbentő, mennyi a mai generáció számára is iránymutató, időszerű figyelmeztetés. * A törökök másfél százados magyarországi pusztításai, a Rákóczi-szabadságharc vérbefojtása után keletkezett feudális anarchia viszontagságai az ország népeinek teljes elszegényedését, a városok és falvak feldúlását, az utak teljes pusztulását, a táj elvadulását eredményezték. A városi polgárság lassanlassan jelentkező igényeinek kielégítésére házak, a földesurakéra kastélyok, a császári katonaság elszállásolására laktanyák és erődítések, az egyházakéra templomok építése vált szükségessé. Kiépített utak, hajózhatóvá tett vizek, lecsapolt mocsarak helyén új termőterületek, feljavított földű legelők, polgárosodó városok, malmok, présházak, olajütők, ipari létesítmények kellettek. S mindehhez mérnökök, geodéták, a korabeli szóhasználattal: „inzsellérek”. Korai képzésükről valamelyest már az eredetileg Nagyszombatban működő, majd Budára települt tudományegyetemen is gondoskodtak az úgynevezett „felsőbb matézis” tárgykörében tanítva a geodézia, a földmérés elemeit. Selmecbányán már több mint két évtizede akadémiai szinten folyt a bányatisztképzés. Ennek tapasztalatait nemcsak az Institutum Geometricum oktatási rendszerében, hanem a messzi Franciaországban is hasznosították. Jóllehet, a Mérnöki Intézet létrejöttekor nem felelt meg az országban jelentkező összes műszaki feladat igényeinek, fennállásának ideje alatt olyan kiváló vízépítő mérnököket nevelt, mint a Tisza-szabályozás terveit kidolgozó, a Duna-Tisza csatorna tervein munkáló Vedres István, a műszaki íróként is —, a Kapos, a Sárvíz, a Körösök szabályozása terén is kiemelkedő eredményeket elért Beszédes József, a Széchenyi Alduna-szabályozási terv megvalósításán sikerrel fáradozó Vásárhelyi Pál, a világhírnévre jutott Petzval József és a későbbi József Műegyetem első rektora, Stoczek József. A 19. század elején hazánkban is fellendülő ipari fejlődés számára az elsősorban földmérő és vízszabályozó mérnököket képző Institutum Geometricum hamarosan szűknek bizonyult, nemcsak elhelyezését, hanem tanítási szervezetét illetően is. Nem véletlen tehát, hogy a reformkor nagy nemzedékének kiváló politikusai és államférfiai — Kossuth Lajos és Széchenyi István — egyaránt azt szerették volna elérni, hogy az országban olyan „politechnicumi intézet” állíttatnék fel, amelyben „ ... ifjaink a szép mesterségekben, földművelésben, kereskedésben, képzőművészetben és gyártásban magokat gyakorolván a mathematikai és physicai tudományok minden részeiben, nevezetesen mathesis, geometria, chemia, architectura, rajz, mechanika és fortifikáció (azaz: erődépítés) tárgyában oktatást vehessenek”. V. Ferdinánd azonban csak egy — lényegében középszintű képzést biztosító — Ipartanoda létesítését rendelte el 1844. júniusában, s a két intézmény hat éven keresztül működött egymással párhuzamosan. Jóllehet, tanulói elsőként csatlakozva 1848. pesti — majd országosan szélesülő forradalmi eseményeihez, követeléseik 12 pontjában első helyen jelezték egy „összműegyetem” létesítésének igényét. A Habsburgönkény a magyar forradalom vérbe fojtása után úgy állt bosszút, hogy a két műszaki oktatási intézményt az alacsonyabb szintű ipartanodába olvasztva egyesítette, forradalmár tanárait elbocsátotta, egyiküket, Jubál Károlyt pedig — monarchiaellenes összeesküvés vezetésének vádjával — 1853-ban ki is végeztette. Az Ipartanoda első igazgatója Krácson Mihály volt. Az intézet megnyitásakor mondott beszéde ránk maradt. Ebben így beszélt a korabeli magyarországi állapotokról. „Ki határozhatja meg, mely fokon állna jelenleg a műipar, ha a lefolyt századoknak kitűnő szorgalma tudományos műipari esmeretek által gyámolíttatott volna?” — kérdezte, majd elvetette azt a véleményt, hogy ipari elmaradottságunkat egyedül szegénységünkkel lehet magyarázni. „Szegények vagyunk, mert elvek fölött elvek nélkül vitatkozni inkább szeretünk, mint alapos ismereteket szerezni; mert perlekedni inkább, mint dolgozni szeretünk ...” Megszívlelendő megállapítás napjaink döntéselőkészítő vitáihoz is. S ha ma szeretnénk megfogalmazni a műegyetemi oktató-nevelő, illetve kutatómunka hármas egységét, Stoczek József nemes veretű szavait idézhetjük. Mai feladatunk is „ .. .a nap munkáját szorgalommal, s pontosan, egy vashámor pörölye zuhanásainak egyformaságával teljesíteni”, valamint „magasabb törekvésű ambíciók..i élesztő hatásának befolyása mellett” működni; mérnököt képezni; a hallgatókat a mérnöki munka és hivatás szeretetére és tiszteletére nevelni; hazánk alkotó-kutató, fejlesztő, tervező, kivitelező — műszaki értelmiségét erősíteni. Folytatjuk! Idős mérnökök köszöntése Fél évszázada, s annál is régebben diplomázott mérnököket köszöntöttek szeptember 3-án az egyetem aulájában. A tanévnyitó után rendezett ünnepségen dr. Szabó Imre tudományos rektorhelyettes 75 arany-, 23 gyémánt- és egy vasoklevelet nyújtott át az idős mérnököknek. Két 70 éves évfordulót is köszöntöttek egyúttal: Hollub János okleveles vegyészmérnök és Herczeg Ferenc okleveles gépészmérnök ugyanis ennyi idővel ezelőtt kapták meg diplomájukat. S bár az egyetem rubindiplomát nem tud adományozni, a legidősebbeket emlékkönyvvel tüntették ki ez alkalommal. Az elutasítottak jelentkezzenek! KIK LAICNAK KOLLÉGIuMMN? címmel riport a 3. oldalon.