A Jövő Mérnöke, 1985 (32. évfolyam, 1-40. szám)
1985-01-25 / 1. szám
Hiányérzeti hibát jelez A baj ott van, ha a rendszer bármely elemének működése formálissá válik. A taggyűlések esetében már az is hiba, ha a tagoknak utána hiányérzetük van, hiszen az egyes párttagok számára a taggyűlés kell hogy jelentse, a pártélet, a pártdemokrácia egyik legfontosabb terepét. Úgy látom, hogy egyetemünkön a taggyűlések sokszor nem töltik be elvárt szerepüket. Születtek is Iraki, egyetemi határozatok a taggyűlések politizálóbb légkörének kialakítására. Eltekintve attól, hogy egyesek a taggyűlésen, pártcsoporton való részvétellel letudni vélik kötelességüket, a gát a rossz munkamódszerben van, és nemcsak közvetlenül a taggyűlés levezetésének szintjén. Tehát, amit állítasz, az igaz — legalábbis a Műegyetemen. De nem valami elvi szempont miatt — egyszerűen rossz, a munkamódszerünk. Az iparban — ezt állítja több ismerősöm — ,élénkebb politizálás folyik az alapszervezetekben, míg nálunk elsősorban a pártcsoportokban folyik a politizálás. A teljes kép azonban meglehetősen differenciált. Van alapszervezet, melynek a munkájára a mechanikusság a jellemző, míg máshol, — úgy jött össze a tagság —, még az adott szinten formális, az adott pillanatban nem a legégetőbb politikai kérdéseket tárgyaló programba is próbálnak „életet lehelni”. A gépészkaron 1975 óta négy alapszervezet működik, amelyek a lehetőségek határain belül igazodnak az oktatáshoz, a szakokhoz. Kényszer és önkényszer — Mi az oka annak, hogy pártalapszervezetek munkájában sok a formális elem? Vövő A BUDAPESTI MŰSZAKI ESTETEM LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Párt, demokrácia, pártdemokrácia. A következő néhány hét lapszámaiban sokkal többet foglalkozunk az úgynevezett párttémákkal, mint rendesen. Készülünk a február 10-i pártértekezletre; már eddig is jó sok vita, gyűlés és értekezlet volt. Vitatkoztunk az egyetemi pártértekezleti beszámoló bevezetőjéről, az „Irányelvek”-ről, arról, hogy ki kerüljön az új alapszervezeti vezetőségekbe, hogy mi legyen az új munkatervekben, hogy mit ne csináljunk úgy, mint eddig . . . S most jön a csúcs, avagy a finis. Úgy látjuk, jónéhány érdekes, rázós politikai kérdés került az asztalra. Olyan ügyek, amelyeket a párt tárgyal, a párt mint a társadalom vezető ereje, de amelyek mindnyájunk jövőjével kapcsolatban vannak. Ezért gondoljuk azt, hogy ez a tömény politizálás — ma nagyon is érdekes lehet mindenki számára ... (Kiss László István a hetvenes évek elején a BME KISZ agit -prop. titkára, az utóbbi tíz évben a gépészkari pártvezetőség tagja volt.) — Sokan véljük úgy, hogy a politika és a taggyűlések nem azonos dolgok. Vagyis míg az utóbbiakon sok mindent megvitathatunk, határozatokat is hozunk — a valódi politika máshol zajlik. — Legyünk pontosak. Az, hogy a politika, szűkebben a párt politikai tevékenysége nem azonosítható a taggyűlésekkel — természetes.. Ebben nincs hiba, hiszen a politikát jól csak folyamatos munkával, a fórumok ,testületek, megfelelően strukturált, egymással összefüggő rendszerével lehet gyakorolni. — Sok a kényszerpálya, ezek egy része tőlünk függetlenül adott, másokat az évek alatt magunk építettük ki szorgosan. Sokszor fel sem ismerjük őket, annyira részeivé váltak gondolkodásainknak. A kívülről áramló többé-kevésbé fontos feladatok, a saját munkaterveinkben egy évre megszabott teendők sokszor kevés energiát hagynak az aktuális feladatokra való rugalmas reagálásra éppúgy, mint a hoszszú távú célokhoz való igazodás átgondolására. Túlzottan kiérlelt, agyonvitatott anyagok kerülnek alkalmanként egy-egy taggyűlés elé, ahol mit nem tudunk vele mit kezdeni. Nagyon fontos lenne, hogy a vezetőség tömören, de érdemben és rendszeresen beszámoljon a taggyűléseknek arról, hogy mely kérdésekben holés hogyan képviselte az alapszervezetet. Elmondaná, hogyan és milyen szempontok alapján alakította ki a véleményét. A jobb munkastílushoz, megújuláshoz, a rossz beidegződésektől való megszabaduláshoz hozzásegítene, ha nem ötévenként lennének választások. Jó munkastílus, a vezetőségés tagság közti jó munkakontaktus esetén a politika folyamatosságának biztosításához nem szükségesek az ilyen hosszú tartalmú vezetőségi megbízások. Ezért is szeretnék magam is más típusú munkát végezni a következő periódusban. Rutinból nehéz kitörni . Azt mondtad: észlelitek a különböző kényszerpályákat, a vezetőségek ismerik saját hibáikat. Miért nehéz ezektől megszabadulni? — Az a baj, hogy az alapszervezetek programja nem úgy alakul ki, hogy leül a vezetőség, átgondolja, mi volt eddig, mi lesz ezután, ehhez milyen eszközök kellenek, kiket kell mozgósítani, kiket kell meggyőzni, kiket kell az oldalunkra állítani stb.... Ehelyett, félévkezdéskor, épp, amikor az oktatás megszervezése miatt folyik a rohangálás, összeül a vezetőség és mechanikusan kimásolja a pb mukatervéből rávonatkozó részeket (azt már megtanultuk, hogy e munkaterv ismerete nélkül esetleg kétszer dolgozunk). Bár mindannyiunkban megvan a szándék, hogy aktuális, az adott terület számára fontos feladatokkal egészítsük ki a munkatervet, sokszor azonban itt is érvényesülnek a rutinok: mi maradt ki az elmúlt időszakban, mivel foglalkoztunk régen, de arra nincs idő, erő, hogy érdemben átgondoljuk: mit is kellene, csinálni? — És hogyan lehet kitörni ebből a gyakorlatból? — Nehezen. Mert a kitöréshez sok energia kell, tudni kell nemet is mondani, prioritásokat érvényesíteni, konfliktusokat, felelősséget vállalni. A vezetőségek a változtatásigényét évente egyszer biztosan megfogalmazzák, és alkalmanként a gyakorlatban is megkísérlik megvalósítani. A saját gyakorlatunkból, jó példaként jut eszembe a pártvezetőség önálló kezdeményezése, az oktatás folyamatos, érdemi fejlesztése érdekében próbáljanak meg akár az alapokig visszamenve javaslatokat kidolgozni az erre felkért oktatóik. Ennek köszönhető példánk a közelmúltban létrejött kísérleti csoport, melyben minden hallgatónak tutora van, melyben minden diáknak lehetősége van az önálló munkára. Sok tanár között elvész a nevelés Működik a pártinstruktori rendszer? Hogyan? Amióta ritkábban vannak alapszervezeti gyűlések a KISZ- ben, illetve több helyen megszűntek az alapszervezetek , a KISZ-alapszervezetekhez rendelt pártinstruktorok sokszor nem tudnak mit kezdeni magukkal. — A gépészkaron még vannak KISZ-alapszervezetek. Én is instruktor vagyok hoszszú évek óta. A legutóbb — például a tankörömben — az oktatási törvényjavaslatot vitatták meg, s meghívtak a vitára. A vita jó volt — én legalábbis élveztem. Minden ilyen vita, beszélgetés szinte törvényszerűen átvezet társadalmunk, az egyetemi oktatás fő kérdéseire, és ezt vállalni kell. A karon egyébként annak idején én is részt vettem az instruktori rendszer kidolgozásában. Mostanra megerősödött az a véleményem, hogy az instruktori munkában az erőfeszítéseinketadott politikai feladatokra kellene koncentrálni. A minden KISZ- alapszervezetre kiterjedő folytonos, egész évekre szóló megbízások színvonalas ellátásához sokszor nincsenek meg a feltételek sem, erőnk sem. Erőinket feladatra koncentráltan, és a különböző hallgatói, KISZ-en belüli és kívüli közösségek tekintetében differenciáltan felhasználva, úgy érzem, eredményesebbek lehetünk. Ez az egész instruktori rendszer összefügg egyébként az oktatással-n neveléssel. Végül is arról van szó, hogy oktatásunk a mai formájában nem biztosít megfelelő szervezeti feltételeket a nevelésnek, nem kielégítőek bizonyos anyagi feltételek sem. Közismert ellentmondás, hogy miközben a Műegyetemen egy oktatóra kb. négy hallgató jut a statisztika szerint — valójában egy hallgató legalább 50-60 oktatóval kerül kapcsolatba az 5 év alatt — ■ egy oktatónak pedig 50-100 ■ — esetleg még több hallgató■ ja van egy-egy félévben. Megalapozottnak tűnik számom■ ra az az érzés, hogy ilyen mértékű feldarabolást az oktatott tananyag belső logiká■ ja, sajátosságai nem igényelnek. Ilyen körülmények kö■ zött nincs — vagy kevés a lehetőség a neveléshez szükséges közvetlen emberi kap■ csőlátók kialakítására. Arról nem is beszélve, hogy a hall■ gatók állandóan vándorolnak, , nincs egy fix asztaluk, helyük az egyetemen stb. És erre mit tehetünk? Funkcionálisan csak nevelésért felelős szervezeteket hozunk létre — például az osztályfőnöki rendszert. Ennek a jelenlegi körülmények között a szükségességéről, és ha jól végzik — (Folytatás a 3. oldalon.) Összegyűjtjük — de nem összemossuk. 0- 09..010 Korcsolya Talán még emlékezünk rá, hogy január első felében olyan hideg volt, hogy jobb érzésű emberek a hűtőkamrákba jártak melegedni, a hóemberek pedig vasutas bundáért könyörögtek a Nemzetközi Vöröskeresztnél. Nem került volna túl nagy fáradságba egy korcsolyapályát csinálni mondjuk az RT teniszpályáján is, ahogy a Sandlerban csinálták (lásd 2. oldal). Nem történt semmi , de erre még csak a fejünket sem kaptuk fel, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy nincs ember, nincs pénz, nincs tanft, s talán még víz sincs, csakhogy .. . Csakhogy amint a rádió jelentette, hogy a hőmérséklet átkúszik a pluszba, a pályán megjelent egy ember, lekotorta a havat, és bőszen locsolni kezdett. Elérzé-ékenyülve néztem a produkciót, az örök emberi reménykedést, hogy a víz majd a tartós pluszban is alkalmas lesz a korcsolyázásra. Persze, lehet, hogy én tévedek, az illető nem is korcsolyapályát, hanem csónakázótavat készített . • bozo Hírcsokor Azoknak, akik a JM-et olvassák, de az Egyetemi Értesítőt nem AMagyar Népköztársaság Ö nök Tanácsa nyugállományba vonulása alkalmából Tóth István egyetemi docensnek azépítéskivételezési tanszék) a Munka Érdemrend arany-, dr. Versztovsek Borisz nyelvtanárnak pedig (Nyelvi Intézet) a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Ugyancsak a Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült 60. születésnapja alkalmából dr. Karácson Sándor egyetemi tanár (magasépítési tanszék). ★ A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a X. országos békekonferencia előkészítésében és megrendezésében, valamint a magyar békemozgalom céljainak előmozdításában kifejtett kiemelkedő munkájáért dr. Polinszky Károly egyetemi tanárnak, a BME rektorának a Magyar Békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. « ★ A BME rektora 1984. december 31-ével — saját kérésére — dr. Gábor Tamás egyetemi adjunktust (szervetlen kémia , tanszék) felmentette a FEB elnöki ’teendőinek, ellátása alól, és eyben 1985. január 1-től megbízta (ideiglenes jelleggel) dr. Neuwirth Gábor egyetemi docenst (építéskivitelezési tanszék) ezen tisztség ellátásával. szerződéses munkák keretében végzett építési és technológiai tervezési tevékenysége, valamint beruházásszervezési és lebonyolítási tevékenysége után 1985. január 1-től 12 százalékos termelési adót kell fizetnie. Az adó alapja az alvállalkozó díjával csökkentett nettó árbevétel. A BME rektora körlevélben hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy mivel a tanszék-, illetve osztályvezetők megbízása (rektorhelyettesek, dékánok és intézeti igazgatók megbízása mellett) miniszteri hatáskörbe került, a vezetői megbízások jobb előkészítése érdekében 1985-től kezdődően a vezetői megbízás lejárta előtt minden oktatási szervezeti egység vezetőjének a munkáját értékelni kell az adott év február 15-ig. A minősítések alapján a személyzeti osztály rövid, érdemi indoklást készít a rektor számára február végéig.★ A nemzetközi kapcsolatok osztályán az ügyintézés hatékonyabbá tétele érdekében 1985. január 15-től félfogadási időt vezettek be, amely naponta 8—12 óráig tart. Az útlevelekkel kapcsolatos félfogadási idő változatlan: naponta 9—11 óra. ★ A pénzügyminiszter 35/1984. (XI. 5.) P. M. számú rendelete értelmében az egyetemnek a Egyebek A barokk étterem újbóli üzembehelyezése miatt az építő-, építész- és vegyészkari jegyzeteket árusító jegyzetbolt a V2 épületbe költözött. A bolt kialakítása folyamatban van, előreláthatólag január végén kezdi meg működését. 1984. december 20-án a pénztár előtti folyosón találtunk egy női szőrmesapkát. Igazolt tulajdonosa átveheti a K ép. mf. 41-ben, 8 és 17 óra között. ERGONÓMIAI SZABVÁNYOKRÓL tanácskoznak a héten öt ország szakértői a BME-n. A KGST 1937 elnevezésű szabványosítási program hetedik tudományos koordinációs értekezletén mérnökök, közgazdászok, pszichológusok, antropológusok ergonómiai és műszaki irányelveket, szabványokat fogadnak el gépek és berendezések kialakításához. Az egyhetes tanácskozáson kilencféle szabványtervezet megvitatására kerül sor, ezek közül három témát az egyetem Tanárképző Pedagógiai Intézetének pszichológiai osztályán dolgoztak ki. FAKULTATÍV FIZIKA előadásokat vezetnek be szeptembertől valamennyi karon. Tekintettel arra, a szakközépiskolákból felvettek fizika előképzettsége nem kielégítő, a rektori tanács úgy határozott, hogy az egyes karok sajátosságainak figyelembevétele mellett, a tényleges fizikaoktatás megkezdése előtt, fakultatív, de a jelentkezők számára már kötelező előadásokkal segítse a Fizika Intézet a hallgatók felkészülését a tényleges fizika tárgy követelményeinek elsajátításához. A fakultatív órák tematikáját, óraszámát, órarendi elhelyezését az intézet és a kari tanácsok közösen alakítják majd ki. Eddig kedvezőek a tapasztalatok a vegyész karon, ahol már tavaly bevezették ezeket az órákat. 1989 A A kapóra jött fagy Ketten beszélnek. A: Mit szól hozzá, hogy tíztől nincs tv-műsor? B: Nem egy nagy veszteség, de azt nekem senki ne mondja, hogy ez fog kihúzni bennünket a jeges vízből! A: Nem tudja, hogy minden óra szünet negyven tonna olaj megtakarítását jelenti? B: Ez akkor is csak demonstráció. Ijesztget egy kicsit a kormány, hogy tud ő szigorú is lenni. A: Naná, majd pont a tv-műsor korlátozást fogjuk komolyan venni... B: Azért nem rossz kis demonstráció ez, hadd lássa ország-világ, hogy nekünk sem könnyű, nálunk is vannak korlátozások! A: Tudja, azért kiváncsi lennék: ezúttal időben eszmélnek-e, hogy hat év múlva kell majd néhány új iskola? B: ?? A: Tudja, mikor hiszem el ezt a nagy takarékosságot... Egyszerűen kapóra, jött nekik ez a nagyhideg, a rosszul fűtött lakások. De mindez csifiürügy. Más van a háttérben: nem az energiagazdálkodás van itt válságban, hunéra a népszaporulat... •. ■ Yi......