A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-05-02 / 10. szám
Többet ér-e az agrárképzés a műszakinál? A júliustól életbe lépő normatív jellegű finanszírozás volt a téma a BME Társadalmi Szenátusának legutóbbi ülésén. Az ipari vezetőkből álló testület tagjai a meghívott Dinya László felsőoktatási államtitkár-helyettest próbálták meggyőzni a műszaki képzésre megállapított összeg megalapozatlanságáról. A résztvevők véleménye szerint semmi sem indokolja, hogy az agrártanulmányokat folytató hallgatók képzésére 90 ezer forinttal több járjon, mint a műszaki egyetemistákéra. Az orvosnak készülők támogatása pedig másfélszerese a jövő mérnökeinek oktatására fordított 300 ezer forintnak. Dinya László a változtatás okairól elmondta: az intézmények eddigi bázis-alapú finanszírozásában a tényleges feladatok nem jelentek meg, ezért lépni kellett. A normatív finanszírozás képzéscsoportonként egy évre megállapított összegei durva becslésen alapulnak, a finanszírozást döntően a hallgatói létszám arányában állapítják meg. Ám ez még mindig jobb, mint az eddigi rendszer. A felsőoktatást ki kell húzni a kátyúból, és ennek fontos lépése a normatív finanszírozásra való áttérés. Jövőre már nemcsak a képzési költségekben, hanem a létesítmények finanszírozásában is a normatív rendszerre térnek át. Az államtitkár elismerte: a felsőoktatás egésze rosszul finanszírozott. A képzésre fordított 20 milliárd forint a tényleges költségeknek csupán 77 százalékát fedezi. Jövőre több támogatás kell, erről a pénzügyi tárcával már meg is kezdték a tárgyalásokat. A szenátus tagjai szerint a megállapított összegek, illetve a képzési területek közötti arányok rosszak. Hiányzik a képzések objektív összehasonlítása. Harcolni ugyan lehet az összeg korrigálásáért, de a szenátus tagjai úgy vélték: Magyarországon a leírt számokon szinte lehetetlen változtatni. Baj van az elosztási rendszerrel is: a felsőoktatásra - melynek keretei között mintegy 150 ezer diák tanul - évente 54 milliárd forint jut, míg a televízió éves költségvetése 27 milliárd. Németországban egy hallgatóra átlagosan 20 ezer márkát fordítanak, az Egyesült Államokban egy átlagos egyetemen ez dollárban ugyanennyi, egy elitebb helyen pedig 30-40 ezer dollár fejenként és évente. Lehet mondani, hogy nincs pénz a felsőoktatásra, de az a széles körben hangoztatott vélemény, hogy a képzés nem hatékony, becsületbe gázol - közölték az ülés résztvevői, majd hozzátették: egyesek szerint túlzás, hogy 11 hallgató jut egy oktatóra a BME-n, és sürgetik az arány további rontását, mert a fiatalok sok mindent megtanulhatnak a könyvtárban. A testület tagjai ugyanakkor úgy vélik: komoly nehézségekbe ütközhet, ha az 500 férőhelyes egyetemi könyvtáron 10 ezer hallgatónak kell majd osztoznia. Igaz, a könyvtári székre pályázók esélyeit a minisztérium papíron növeli, hiszen a 10 helyett csak 8 ezer hallgatót ismer el hivatalosan a Műegyetemen. A külföldiek, illetve egyéb képzésben résztvevők ugyanis kimaradnak a számításból. Igaz, Magyarország és Németország között is van párhuzam, az európai nagyhatalom számára is túl nagy falat a felsőoktatás jelenlegi formában történő finanszírozása. Éppen ezért a szenátus tagjai három forrásra támaszkodó finanszírozás bevezetését szorgalmazzák, amelyben a költségvetés mellett a tandíjból befolyó összeg és a vállalatoktól szerzett alapítványi, adományi támogatás is helyet kapna. A megbeszélésen többször felvetődött a kutatás ügye. A szenátus tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdaság növekedésének feltétele a kutatás, ennek pedig a felsőoktatás az alapja. Ezért létfontosságú, hogy a kutatás ne maradjon támogatás nélkül. Jelenleg ennek nincsen semmiféle jele: a fiatal oktatók letörtek és a távozáson gondolkodnak. Érthető, hiszen havonta 2-300 ezret zsebre tévő menedzsereknek tartanak előadásokat, 45 ezer forintos fizetéssel. Dinya szerint a munkaerőpiaci változások nem jelennek meg a különböző intézmények meghirdetett felvételi irányszámaiban, a másmás képzésekben résztvevők aránya még mindig ugyanolyan, mint 30 éve. Az államtitkár hangsúlyozta: a képzési arányok nem kőbe vésettek, ezeken, szakmai érveket figyelembe véve, lehet változtatni. A kutatásokra vonatkozó észrevételekre válaszolva Dinya közölte: a képzési támogatás 20 százalékából - 4 milliárd forint - kutatási keretet kívánnak létrehozni. A hosszú távú cél kétféle normatíva - egy drága és egy olcsó - létrehozása, illetve a kreditrendszer bevezetése. Ez utóbbival megoldható lenne a több intézményben tanuló hallgatók után járó normatív támogatás is. A BME egyébiránt szerencsés helyzetben van, ugyanis a tavalyi támogatásnál többet kapó intézményekkel került egy kalapba, így van ezzel az intézmények fele, 20 százalék a tavalyit, 30 kevesebbet kap. A többlet egyetlen szépséghibája, hogy a 4,5 milliárd forintos összköltségvetéshez képest a plusz 30 millió elenyésző. De legalább nem kap kevesebbet az intézmény. Haszán Zoltán 1996. MÁJUS 2. Dér János (1933-1996) Dér János néhány évi középiskolai tanítás után 1962-ben került a BME villamoskari fizika tanszékére, s bár a tanszék és hovatartozása változott az idők során, Dér Jánosnak a tanszékhez való ragaszkodásán másfél évvel ezelőtti nyugdíjazása sem változtatott. Nála az sem számított, hogy tanársegédből adjunktus, majd docens lett, hiszen tanítványainak mindig „a tanár úr”, barátainak meg „Jancsi” maradt. Egyetemi munkájának mindvégig egyetlen célja volt: bebizonyítani, hogy a fizika szép és egyszerű, és aki akarja, az képes megtanulni. Gyakorlatvezetés közben látnia kellett, hogy sokan nem így érzik, és ennek legfőbb oka, hogy nincsenek megfelelő magyar nyelvű példatárak. Részt vett a tanszéki példatár létrehozásában, majd az egyetem felvételi példatárának fizika anyagát is segített alakítani. A felvételi vizsgák tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a nagyon egyenlőtlen középiskolai fizikai ismereteken csak egy elveket adó, tanító, mindent elmagyarázó példatár segíthet. Így született meg a kétkötetes felvételi feladatgyűjtemény, az immár egy generációt kiszolgált Dér-Radnai-Soós példatár. Megjelenésekor is kiemelkedően sikeres munka volt, és máig fontos eszköze mind az önálló, mind az irányított felkészülésnek. Az esély-kiegyenlítés volt az alapmotívuma a felvételi előkészítő táboroknak, amelyek szervezésében, vezetésében kezdettől részt vett. Egy országos mozgalomnak is egyik elindítója volt: a SZET-nek, a szakmunkásokat felsőfokú tanulmányokra előkészítő tanfolyamnak. A tanítványok sokszor helytálltak - nemcsak diplomát szereztek, de jó mérnökök is lettek. Miközben mindenkinek segített a felkészülésben, szigorúan megkövetelte az értő tudást. Gyenge felkészülés után nem volt főnyeremény nála vizsgázni - a lustasággal társuló ötlettelenséget nem szenvedhette. Ha futotta az idejéből, a villamoskari fizikaversenyek feladatait egyedül állította össze, a dolgozatokat egyedül javította ki, és egy-egy szép megoldásnak napokig tudott örülni. Igazán nagy öröme volt a „táltosképzésben”, a villamoskari oktatásban való részvétel. Aki belső késztetés alapján segíti a hátrányos helyzetben lévőket vállára veszi terhüket, gondjukat -, az természetesen jó kolléga is. Dér János valóban ilyen volt: megértő, segítőkész ember. Nagyon hiányzik mindannyiunknak, akik jól ismertük, tehát szerettük. Füstöss László