A Jövő Mérnöke, 1998 (45. évfolyam, 1-17. szám)
1998-09-30 / 12. szám
# * # nenne minden ember? Holdbéli, kopár, felsebzett táj, valahol a lábunk alatt díszes tokban egy okirat, rajta alapkő, amelyet szertartásosan helyeztek el az építkezés megkezdésekor. Erzsébet tér, Budapest, 1998 őszén. A nagy mű nem kész, de az alkotó pihen, áll az építkezés... zínház. Nemzeti. Sokadik ne-S kifutásra. Még mielőtt megépülne, viták örvénye nyelheti el. Hány évtized kell még, hogy legyen e nemzetnek színháza? Ne higgyük, hogy nem eleink nyomdokain járunk. Az első Nemzeti születését is politikai viharok előzték meg. A legenda szerint Széchenyi nem értett egyet Földváry Gábor, a Pest megyei alispán szándékával, hogy a Grassalkovich Antal adományozta telken építsék fel az első Nemzeti Színházat. A régi városfalakon kívül, a mai Rákóczi út, Múzeum körút sarkán. Ezért jurátusokat (joghallgatókat) biztatott fel, hogy a pozsonyi diétán csináljanak skandalumot, amikor Földváry előadja javaslatát. Végül az alispánnak lett igaza. A színház felépítését jó fél évszázadig tervezgették, és legalább annyit veszekedtek rajta a múlt század befolyásos emberei, mint mi most. A reformkor nagy gondolkodói: politikusok, írók érveltek röpiratokban, mígnem az akadémia előde, a Magyar Tudós Társaság 1833-ban kiírta pályázatát (akkoriban sem mentek másként a dolgok). Mikép lehetne a magyar játékszínt állandóan megalakítani? Kísérteties a mai párhuzam a tervezés történetében is. Az akkori építészek sem jártak sokkal jobban: Éberl Károly már 1819-ben elkészítette a színház terveit, majd 1834- ben Telepi György rukkolt ki egy új verzióval, amit aztán Zitterbarth Mátyás dolgozott át. Végül is az ő tervei szerint kezdődött meg az építkezés, 1835 szeptemberében. Ez a teátrum (amely a Pesti Magyar Színház névre hallgatott) a vármegyéé volt, s 1837. augusztus 22-én nyitották meg, Vörösmarty Árpád ébredése című darabjával. Első igazgatója: Bajza József. 1840-ben törvénnyel emelték állami rangra az eladdig megyei színházat, s attól kezdve nevezték Nemzetinek. Repertoárján hazai és külföldi drámák, de zenés darabok, operettek, operák is szerepeltek, és a kor divatos népszínművei is otthonra találtak az épületben. (Történetünk szempontjából ennek különös jelentősége van, hiszen a műfaji sokszínűség a későbbi szétválások, költözések, átnevezések csíráját rejtette magában már akkortájt.) A múlt század végefelé, Szigligeti Ede igazgatósága idején a népszínművek játszására saját épületet rendeltek, megnyílt a Népszínház (1875), és hamarosan az opera is kivonult a nemzet színházából, az Ybl Miklós tervezte csodálatos épületbe, az Operaházba. A Nemzeti Színház drámai színház lett. Új homlokzatát 1875-ben Skalnitzky tervezte. 1883-ban a villanyvilágítást is bevezették a viharvert épületbe. E század elején, 1908-ban tűzveszélyessé nyilvánították az addigra már bérházakkal szorosan körbefogott épületet, s az akkori Népszínház székhelyére költöztették át. Az eredeti épületet 1913-ban lebontották. Időközben a Nemzeti Színház több kamaraszínházat is kapott, több helyszínen. Legutóbb 1951- ben az egykori Belvárosi Színház épületében a Katona József Színház lett a kamara, ami máig is működik. 1964-ben bontották le az akkor Nemzeti Színházként működő, eredetileg Népszínházként induló teátrum szép neoklasszicista épületét, s azóta ezt a barbár tettet nem tudta megemészteni az ország. Holott nem is az igazi Nemzetit siratjuk mind a mai napig. Az irreális, anakronisztikus „ugyanott, ugyanúgy felépíteni” gondolatot, amely a mai viták során is elhangzott, ennek köszönhetjük. A Blaha Lujza téri épület, sajnos, örökre a múlté, az újra talán jobban ügyelünk majd, ha egyszer végre felépül. -ts Pályázatokon nyertes és nem megvalósított tervek: 1912, Medgyasszay; 1937, Tőry és Pogány; 1965, Hoffer; 1984, távlati kép az építési engedélyhez, Hoffer Alul: 1965-ben felrobbantott Nemzeti Színház hűlt helye, Rákóczi út-József körút sarok