Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-28 / 23. szám

A melly m­értékben­ mi a szomszéd, vagy bármelly tekintetben velünk egy érdekli né­peket és nemzeteket ügyünk közösségére megnyerjük, olly nagymértékben csökkent­jük elleneink hatalmét, olly nagy mértékben tágítjuk az alapot, mellyre jövendőnk fekte­tendő. Nagy szó volt a múlt még nemesi or­szággyűlésen az , hogy a magyar nemzetnek nemcsak annyira kell terjeszkednie, a meny­nyire a magyarajk, a magyar nyelv terjed, hanem a mennyire a magyar népszabadság­nak érdeket szerezni és biztosítékot adni bí­runk. A fajtaháborúknak nincs és nem is le­het többé jövendője. És igy nekünk hirdet­nünk és hirdettetnü­nk kell a szabadságot min­den szomszéd népeknek is és minden nyel­ven. Álljanak ők hozzánk és mi álljunk hoz­zájuk, tekintsük az ellenséget közösnek, mert ha a szabadságot kivívjuk , akkor úgy sem leheten, az többé csak egy fajtának szabad­sága , hanem az szabadsága leend a haza összes népének, és e haza összes népe, a a­mint sok nyelvű most, bizony soknyelvű fog az maradni jövőben is, de magasb em­beri és társadalmai érdekei egyek, testvériek és egyenlők leendőnek. Mostani kormányunk kimondhatóan sokat tett már e tekintetben, és sokat tesznek a kö­zös szabadság és egység érdekében működő néplapok is. De még mindig többet kell vár­nunk. Végül öszpontosítom néze­imet,miket ez­úttal említeni akartam, abban. Igyekezzünk ne apró, hanem nagy csa­tában mérkőzni az ellenséggel. És ne min­dent egyszerre védeni akarni, hanem meg­semmisíteni az ellenséget egy­felől és ha le­het , üldözni őt saját honába , az árulás fész­kéig Ollmü­tzbe, annak egyenes kijelentésé­vel, hogy mi az áruló és hitszegő király és cselédjei ellen, nem pedig a népek ellen harczolunk. Igyekezzünk másodszor, a szomszéd és testvér népeknek ezt kijelenteni, hogy ügyünk egy, jövendőnk egy, mert a királyoknak el kell pusztulniok, hanem a népeknek örökké élniök. Küldjünk illy értelmű nyilatkozatokat, illy értelemben követeket minden minket kör­nyékező népekhez. De mindenekfelett igyekezzünk, a háborút ne saját földünkön harczolni, hanem azt az el­lenség földjére bevinni, és mindent, a­mi királyi vagy császári, elfoglalni és pusztítani, de a­mi a népé, azt sehol sem bántani. Így nyerend hadviseletünk elhatározott szint és jellemet és az ellenséges soldateská­­nak le kell törpülnie az egész nép háborúja előtt. Ha ők elfoglalták határvárosainkat, miért nem igyekeztünk mi is már előbb ugyanezt tenni,­­ ha nem is foglalásképen , de a népszabadság hirdetésének nevében , mert az osztrák járom alatt nyögő népek, mitnl szabadok akarná­nak és szeretnének lenni; de ők olly meg­szokott állapotában élnek a szolgaságnak, hogy erőszakkal kell felrázatniok, nagysze­rűen feltámasztatniok. Szabadság csak sza­­badság-szólitásra hangzik vissza a népek keb­léből. Legyünk mi ennek hirdetői, a mint legelső támasztói voltunk a marcziusi napok­ban is Bécsben. Tátrai: 91 Köss. Ik­rlapja tegnapi számában egy levél foglaltatik , melly gyönyörű sopronyi mákvi­rágokat mutat be a közönségnek, és különben is sok érdekest ad , az ellenség sopronybai bevonulásáról. Az ellenség f. hó 16-kán a legnagyobb óvatossággal közeledvén, mintegy kis puska­­lövésnyire a várostól feh­ér zászlót tűzött ki; erre csak hamar kirukkolt a városi magistratus, mellynek elnöke a polgármester, egy rövid, de érthetien beszédet tartván, a császári se­reg parancsnokától B. Petrichevics Horváth ezredestől következő választ nyert: „Uraim ! én felelősökké teszem önöket minden kihágásról, s kijelentem : ha seregemre csak egy házból is történik lövés, a várost összelődöztetem; egyébiránt meg vagyok győződve, a városnak Fratz József ő felsége iránti hűségéről, kinek elhatározott akarata , önöket terroristk­us kor­mányuk zsarnoksága alól felszabadítani.“ E jeles beszédet némellyel­ a soproniak közül megéljenezték. Más­nap mind a megye , mind a város hatósága felszólíttatott nyilatkozni, akarnak e­z felsége parancsinak feltétlenül hódolni? A megyei bizottmány kijelenté, hogy a „feltétlen“ szóra, miután az alatt valami al­kotmányellenes értethetik, nem felelhet. Rohonczy Ignácz és T­ó­t­h Bálint örültek az alkalomnak, mellyel kijelenthetik, mikép ők igenis elismerik Ferencz Józsefet törvé­nyes és alkotmányos királynak. Z­á­d­­o­r Lajos ügyvéd ellenben kijelenti, hogy ő annak nem ismerheti el, másnap reggel befogatott, vala­mint Kolbenbeye­r evangélicus lelkész is. A városi közgyűlés tovább ment, mert mindjárt n­é­m­etül tette fel a végzést, melly a feltétlen hódolatot foglalta magában. — Itt különösen kitűntek : P­fe­iffe­r Péter polgár­­mester és Erit Nép, János főjegyző. — Ez utóbbi gazembert mintha ismernénk ! Kés m­á­r­k r­ó ! Írják Köss. lapjának, hogy D­u­k­­­a tájékán egy új tábor alakul Vogel vezérlete alatt, ki Ó-Falunál Szepesib­e akar berontani. — Már említettük, mikép a népfelkelés Szepesben kitűnő sikerrel alakul, és így nincs okunk ez új sárkánytól megijedni, mert a melly vidéknek o­l­yan termé­szetes védbástyái vannak, mint Szepesnek , az képes húszszor annyi ellenség ellen is megol­talmazni tűzhelyét. Szemere Bertalan, Borsod és Zemplén megyék erélyes kör­­biztosa, a napokban a honvédi bizottmányhoz fölküldte Kaczinczy­­ András első alispánt és Lentulay főjegyzőt. És pedig azért, mert a rabló Schlick által Zem­plén megyéhez küldött lázító szózatokat nem­csak bizottmányilag tárgyalni merésztették, de azokat még köröztették is. — Ha e vád igaz — a haza megvárja a honv. bizottmánytól, hogy félre téve minden félrendszabályt, fél­retéve a meggyalázott családi nevek iránti kí­méletet. Minden ingadozás nélkül reájok mon­­dandja az ítéletet, mi a hazaárulókat megil­leti. — Ha pedig a vád alaptalan, nyugtassa meg mielőbb eziránt a honv. bizottmány a kö­zönséget , melly a becsületes hazafiakat szivé­hez öleli; de az árulók élete iránt semmi ke­gyelettel sem viseltetik. Külföld. AUSTRIA. A Pr. Zeitungnál beköszön­tött , az általunk kifejezett karácsoni aján­dék, ugyanis egy nyaláb külföldi lapot hozott neki a Christkindl. Ezek közt nevezetes egy gratzi fekete­sárga nő azon helyes megjegyzése honunkról és küzdelmeinkről, hogy Magyarország meg­hódítása és pacificatiója nem olly könnyű do­log, mint a bécsiek eleinte hívők , és ámbátor mindig „lázadók“, „felkelők“, „rebellisekről“ beszélnek, átlátják immár, hogy bizony itt nem „factióval“, hanem nemzeti létért küzdő nép­pel van dolguk, mellyre egy nép sem félté­kenyebb, mint a magyar. És ezen meggyőző­dés el­kezd terjedni, noha túl a Lajthán a ma­gyar ügyek és hadiintézkedések pártos aus­triai lapok és hivatalos cs. k. haditudósítások által eltorzíttatnak. Bécs, dec. 20. Windischgrätz Carl­­burgban. Mit mond ön ehhez? nekem ez igen különösnek látszik, hogy a magyarok olly gyor­san hátrálnak, vagy nincs bátorságuk, daczára roppant hadaiknak , vagy az ország belsejébe akarják csábítani az ellenséget, hogy ott egy nagy csapással semmítsék meg. (Gut gedacht). A kulcsok az ország elfoglalására kezeinkben vannak: Pozsony, Eperjes, Sopron, Stomfa, Mosony. A határ a lázadóktól ugyan elfoglal­­latokt, de nem kell felednünk, hogy mindenütt őrizetsereget kell hagynunk és ez által mindig gyengül seregünk, mig a magyarok rövidséget nem szenvednek. A magyar foglyok és halottak nem igen nagy számra rúgnak, mert csak fel nem tehető, hogy a harczi szerencsétlenség csak az ő ré­szükön van; a naponkint a határon átküldött sebesült-szállítmányok bizonyítják, hogy Au­stria részéről is esnek a háború áldozatjaiul. Nevetséges tehát, midőn némellyel­ azt hiszik, hogy a magyar zavarok néhány hét múlva be lesznek fejezve, és ez annál nevetségesebb, mennél bizonyosabb hogy valamennyi várak a feketék kezeiben vannak, és hogy egy kis lá­zadó gondolkodású fractioról szó sem lehet. (No valahára benőtt a sógorok feje lágya !) Ha­bár azon kilátással kecsegtetjük is magunkat, hogy a háború Magyarországban nem lesz olly tartós, mint Olaszországban, mindazáltal nem reménylketjü­k, hogy a tavasz előtt befejeztes­sék. Más Bécs , egy várost ki lehet éheztetni, vagy bombák, rakéták által végére járni, főleg ha a védelmi intézkedések olly czélszerűtle­­nül rendeztetnek, mint Bécsben. Egy lázadó országban, mellynek rendelkezésére rendes hadak, védszerek állanak, egészen más fordu­latot vesznek az ügyek, és bárgyúlág gyors elfoglalásról csak gondoskodni is. Az austriai csataterv Magyarország­ ellen — mint beszélik — következő: főcsata Győr­nél, a Pest és Vácz közti síkságon, és v­égre (?) Egerszeget és Körmendet választó rónán. — Aligha gazda nélkül nem számolnak e jó urak. Jellaehich házasodik, Auersperg grófnőt szándékozik elvenni, Mack fogja a hymen fák­lyáját meggyujtani. Dec. 20. Krauss, hírek szerint, leköszönt; — bizonyosan nem­ tud elegendő pénzt terem­teni — és következő m­inster-combinatio van

Next