KEMÉV Építők, 1992 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1992-01-01 / 1. szám
r 1932. JANUAR KEMÉV ÉPÍTŐK 3 —i Az év első munkanapján Új erővel és reménnyel Az ünnepek ahogy jöttenk, úgy mentek, s az életet ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Trabantunkkal a hosszú, jeges, ködös út után érkeztünk Döbdös út után érkeztünk Debrecenbe. A tudományegyetemhez találásunkat a villamossínek könnyítették meg, ugyanis amerre az ment, mi mellette. De hogy végül is jó helyen járunk-, arról egy deszkakorláton piroslóan virító „KEMÉV” felirat győzött meg. Egyszercsak egy hatalmas, sárga épületmonstrum tárult elénk. A homlokzata egyik részénél állványzat. Ácsok éppen ebédhez ballagnak. A lépcsőháznál Ákos László építésvezetővel és Deák István technikussal futottunk össze. Az irodába invitálnak. Ákos László elmondta, a Kossuth Lajos Tudományegyetem számára készülő kollégium 562 személyes lesz, melyet az idén nyáron kell átadniuk. A Kemév a létesítményen 560 millió forint értékű munkát végez. Még mintegy 200 milliós tevékenység van hátra, s azokat zömmel a szakszerelőipar fogja elvégezni. Az építésvezető a közelmúltról is beszélt. — Eddig minden a terveknek megfelelően alakult. Az építkezést 1989. novemberében a közművesítéssel kezdtük. Szép munka, és a beruházó nagyon igényes, a budapesti Minőségellenőrző Intézettel (BMI) mindent felülvizsgáltat. Szerencsére, eddig nem találtak hiányosságokat. Minden az alapnál kezdődik. Ha az derékszögű, s a falak is jók, akkor a burkolás már szinte rossz sem lehet. Számos új anyagot alkalmazunk. Például: ilyen az LB vakolat, melynek előnye, hogy előre el van készítve, tehát nem az építkezés helyszínén kell megkeverni, s viszonylag nem drága. — Az év első munkanapja milyen érzésekkel tölti el? — kérdeztem. — 1963-ban lettem építésvezető, vagyis már jó pár évkezdést magam mögött tudok, mégis egy kicsit izgulok. Az ember már alig várja, hogy jöhessen. Ez az igazság. Találkozom a munkatársaimmal, és elkezdődik a finis. Szeretjük a határidőket megtartani. Az építésvezetőség a mi hibánk miatt még nem fizetett kötbért. Bízunk benne, ez a jövőben is így lesz. Szeretjük és tiszteljük a vevőket, akiket ki kell szolgálni. A cél ez volt és maradt. — Nem tudjuk, mi, hogy alakul — vélekedik Deák István technikus. — Szeretnénk, ha a vállalat összeszedné magát, s mi is számíthatnánk rá. A nagy ház tövénél Balázsi János karbantartó-lakatos áll, bőrdzsekit, svájci sapkát visel. Naponta Kótajból jár Debrecenbe. — Megvallom őszintén, nem valami jó érzéssel kezdtem az évet — mondta. — Ugyanis Kótajból a kemecsei elágazásig a havas, jeges úton motorral kell közlekednem. A busz ott vesz fel. Egyébként az ünnepek csendesen teltek, de sajnos, nem tudtam csinálni semmit. — Mit akart? — Ha az idő engedte volna, az erdőben fát gyűjtök, aztán van egy szép nagy lugasom, és annak fatartóit vasra cserélem fel. — A vállalati helyzet nem túl biztató — folytatta Balázsi János. — Az év első munkanapja azzal indult, hogy több dolognak jócskán felemelték az árát, de a bérünk valahová alakulására nem kaptunk biztatást. Minden reggel ötkor indulok otthonról és este ötre érek haza úgy, hogy nem könnyű az életem. A lépcsőn felfelé baktatunk. Van itt még munka bőven. Háromágyas szobákat alakítanak ki, s két szobára jut egy előtér, plusz WC és egy zuhanyzófülke. Úgy látom, a hallgatóknak jó világuk lesz. A folyosók minden szinten egy nagy központi térbe torkollnak, ahol telefonfülke és liftaknák vannak. Már most is minden reprezentatív. Hátha minden a helyére kerül ... Egy fiatal kőművessel, Zsák Sándorral találkozom. Magas, kissé hullámos hajú. 1987- ben szakmunkásvizsgázott. — Jó lenne a cégnél megmaradni — szól. — Az év első munkanapján is ez foglalkoztat. Tudniillik, az emberek arról pletykálnak: az RT-vé alakulás után sok embert elbocsátanak. Arról is hallottam, állítólag a „büdi” Tiszavasvári járatokat meg akarják szüntetni. Ha ez bekövetkezne, Tiszadobról nem tudnék Debrecenbe járni. Vonattal 11 órára érnék ide. — A család? — Jól van. Két hónapja kislányom született. Lakásunk még nincs. Hogy hol, mikor lesz, nem tudom. Már próbálkoztam vele, de nem jött össze. _ 99? Ötszázezer forintot az OTP- től 36 százalékos kamatra vehettem volna fel, de a havi 10 ezer forint törlesztést nem vállalhattam. Egy fekete, középmagas fiatal segédmunkás, Köti János áll mellettünk. A kezében lapát. Az év első munkanapjához neki is van hozzáfűzni valója. — Én jó érzésekkel kezdem '92-t — említette. — Szeretek dolgozni, szeretem a közösséget, a munkatársaimat, meg aztán valamiből meg kell élni. A srác Tiszavasváriból jár dolgozni. — Szeretnék a cégnél megmaradni, de ki tudja, mi lesz. Ma van munkánk, de holnap bármelyikőnk lehet munkanélküli, ami a fiatalokra nézve a legrosszabb. — Miért a fiatalokra? — Azért, mert nős vagyok, van két gyermekem és munka mellett is nehéz a megélhetés. Szeretnék lakáshoz jutni. Most intézem, de fogalmam sincs, lesz-e belőle valami. A cégtől sem várhatok egy fillért sem. Nem is merek kérni. A körülöttem lévő munkások szívósak, kemények. Én a télikabátban is fázom, nekik a hideg egy szál munkásruhában sem kottyan meg. Mindenfelől a vakolás zaja hallik. Lengyel József kőműves 51 éves, de nem néz ki 40-nek sem. Ennek titkáról faggattam. — Világéletemben dolgoztam, de voltam szellemi munkás is. Technikusi oklevéllel is rendelkezem. Ne dohányzom, nem iszom, nem kávézom. Dolgozni muszáj de szeretek is. Munka nélkül csak a betörők meg a csalók tudnak létezni. Reménykedünk egy kis életszínvonal-javulásban, de ahogy nézzük a TV-t, hallgatjuk a rádiót, túl sok pozitív változásra nem nagyon számíthatunk. A gazdaság egy-két hónap alatt nem hozható rendbe. Lengyel József nemrég Mátészalkáról Debrecenbe költözött. Egy kisszövetkezet művezetőnek el akarta vinni, de mivel a 35 napot le kellett volna dolgoznia, addig nem vártak. — Elvált voltam — említi Lengyel József —, s most decemberben újra megnősültem. Az első házasságomból van egy 8 éves kislányom, aki az édesanyjánál maradt. Mátészalka is város, azonban Debrecen más. Még nem szoktam meg. Hiányoznak az ismerősök. Egyébként 22 évvel ezelőtt itt jártam iskolába. Az egyik folyosón már létrehozták a mintaszobát. Szép, beépített bútorok vannak benne, ágyak, WC, zuhanyzó. Ez utóbbiak természetesen külön. A szobák csábítóak. Az év első munkanapjának lassan vége. Az emberek hazafelé, a családjukhoz készülődnek. Holnap ismét új erővel és reménnyel építenek. CSELÉNYI GYÖRGY HARASZTOSI PÁL Ákos László építésvezető Deák István technikus Deák István technikus a beépített szekrényeket ellenőrzi. Balázsi István lakatos Zsák Sándor Köti János Lengyel József kőműves segédmunkás kőműves A Kossuth Lajos Tudományegyetem épülő kollégiuma. Bőven van még munka.