KEMÉV Építők, 1992 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1992-01-01 / 1. szám

r 1932. JANUAR KEMÉV ÉPÍTŐK 3 —i Az év első munkanapján Új erővel és reménnyel A­z ünnepek ahogy jöt­tenk, úgy mentek, s az életet ott folytat­tuk, ahol abbahagy­tuk. Trabantunk­kal a hosszú, jeges, ködös út után érkeztünk Döb­­dös út után érkeztünk Debre­cenbe. A tudományegyetemhez találásunkat a villamossínek könnyítették meg, ugyanis amerre az ment, mi mellette. De hogy végül is jó helyen já­runk-, arról egy deszkakorláton piroslóan virító „KEMÉV” feli­rat győzött meg. Egyszercsa­k egy hatalmas, sárga épületmonstrum tárult elénk. A homlokzata egyik ré­szénél állványzat. Ác­sok éppen ebédhez ballagnak. A lépcső­­háznál Ákos László építésveze­tővel és Deák István technikus­sal futottunk össze. Az irodába invitálnak. Ákos László elmondta, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem számára készülő kollégium 562 személyes lesz, melyet az idén nyáron kell átadniuk. A Kemév a létesítményen 560 millió fo­rint értékű munkát végez. Még mintegy 200 milliós tevékenység van hátra, s azokat zömmel a szakszerelőipar fogja elvégezni. Az építésvezető a közelmúlt­ról is beszélt. — Eddig minden a terveknek megfelelően alakult. Az építke­zést 1989. novemberében a köz­művesítéssel kezdtük. Szép mun­ka, és a beruházó nagyon igé­nyes, a budapesti Minőségelle­nőrző Intézettel (BMI) mindent felülvizsgáltat. Szerencsére, ed­dig nem találtak hiányosságo­kat. Minden az alapnál kezdő­dik. Ha az derékszögű, s a falak is jók, akkor a burkolás már szinte rossz sem lehet. Számos új anyagot alkalmazunk. Példá­ul: ilyen az LB vakolat, mely­nek előnye, hogy előre el van készítve, tehát nem az építke­zés helyszínén kell megkeverni, s viszonylag nem drága. — Az év első munkanapja milyen érzésekkel tölti el? — kérdeztem. — 1963-ban lettem építésve­zető, vagyis már jó pár évkez­dést magam mögött tudok, mégis egy kicsit izgulok. Az ember már alig várja, hogy jö­hessen. Ez az igazság. Találko­zom a munkatársaimmal, és el­kezdődik a finis. Szeretjük a határidőket megtartani. Az épí­tésvezetőség a mi hibánk miatt még nem fizetett kötbért. Bí­zunk benne, ez a jövőben is így lesz. Szeretjük és tiszteljük a vevőket, akiket ki kell szol­gálni. A cél ez volt és maradt. — Nem tudjuk, mi, hogy alakul — vélekedik Deák Ist­ván technikus. — Szeretnénk, ha a vállalat összeszedné ma­gát, s mi is számíthatnánk rá. A nagy ház tövénél Balázsi János karbantartó-lakatos áll, bőrdzsekit, svájci sapkát visel. Naponta Kótajból jár Debre­cenbe. — Megvallom őszintén, nem valami jó érzéssel kezdtem az évet — mondta. — Ugyanis Kó­tajból a kemecsei elágazásig a havas, jeges úton motorral kell közlekednem. A busz ott vesz fel. Egyébként az ünnepek csendesen teltek, de sajnos, nem tudtam csinálni semmit. — Mit akart? — Ha az idő engedte volna, az erdőben fát gyűjtök, aztán van egy szép nagy lugasom, és annak fatartóit vasra cserélem fel. — A vállalati helyzet nem túl biztató — folytatta Balázsi Já­nos. — Az év első munkanapja azzal indult, hogy több dolog­nak jócskán felemelték az árát, de a bérünk valahová alakulá­sára nem kaptunk biztatást. Minden reggel ötkor indulok otthonról és este ötre érek ha­za úgy, hogy nem könnyű az életem. A lépcsőn felfelé baktatunk. Van itt még munka bőven. Há­romágyas szobákat alakítanak ki, s két szobára jut egy előtér, plusz WC és egy zuhanyzófül­ke. Úgy látom, a hallgatóknak jó világuk lesz. A folyosók min­den szinten egy nagy központi térbe torkollnak, ahol telefon­­fülke és liftaknák vannak. Már most is minden reprezentatív. Hát­ha minden a helyére ke­rül ... Egy fiatal kőművessel, Zsák Sándorral találkozom. Ma­gas, kissé hullámos hajú. 1987- ben szakmunkásvizsgázott. — Jó lenne a cégnél megma­radni — szól. — Az év első munkanapján is ez foglalkoz­tat. Tudniillik, az emberek ar­ról pletykálnak: az RT-vé ala­kulás után sok embert elbo­csátanak. Arról is hallottam, állítólag a „büdi” Tiszavasvári járatokat meg akarják szüntet­ni. Ha ez bekövetkezne, Tisza­­dobról nem tudnék Debrecenbe járni. Vonattal 11 órára érnék ide. — A család? — Jól van. Két hónapja kis­lányom született. Lakásunk még nincs. Hogy hol, mikor lesz, nem tudom. Már próbálkoztam vele, de nem jött össze. _ 9­9? Ötszázezer forintot az OTP- től 36 százalékos kamatra ve­hettem volna fel, de a havi 10 ezer forint törlesztést nem vál­lalhattam. Egy fekete, középmagas fia­tal segédmunkás, Köti János áll mellettünk. A kezében lapát. Az év első munkanapjához neki is van hozzáfűzni valója. — Én jó érzésekkel kezdem '92-t — említette. — Szeretek dolgozni, szeretem a közösséget, a munkatársaimat, meg aztán valamiből meg kell élni. A srác Tiszavasváriból jár dolgozni. — Szeretnék a cégnél megma­radni, de ki tudja, mi lesz. Ma van munkánk, de holnap bár­­melyikőnk lehet munkanélküli, ami a fiatalokra nézve a leg­rosszabb. — Miért a fiatalokra? — Azért, mert nős vagyok, van két gyermekem és munka mellett is nehéz a megélhetés. Szeretnék lakáshoz jutni. Most intézem, de fogalmam sincs, lesz-e belőle valami. A cégtől sem várhatok egy fillért sem. Nem is merek kérni. A körülöttem lévő munká­sok szívósak, kemények. Én a télikabátban is fázom, nekik a hideg egy szál munkásruhában sem kottyan meg. Mindenfe­lől a vakolás zaja hallik. Lengyel József kőműves 51 éves, de nem néz ki 40-nek sem. Ennek titkáról faggattam. — Világéletemben dolgoztam, de voltam szellemi munkás is. Technikusi oklevéllel is rendel­kezem. Ne dohányzom, nem iszom, nem kávézom. Dolgozni muszáj de szeretek is. Munka nélkül csak a betörők meg a csalók tudnak létezni. Re­ménykedünk egy kis életszínvo­nal-javulásban, de ahogy néz­zük a TV-t, hallgatjuk a rádiót, túl sok pozitív változásra nem nagyon számíthatunk. A gazda­ság egy-két hónap alatt nem hozható rendbe. Lengyel József nemrég Máté­szalkáról Debrecenbe költözött. Egy kisszövetkezet művezetőnek el akarta vinni, de mivel a 35 napot le kellett volna dolgoznia, addig nem vártak. — Elvált voltam — említi Lengyel József —, s most de­cemberben újra megnősültem. Az első házasságomból van egy 8 éves kislányom, aki az édes­anyjánál maradt. Mátészalka is város, azonban Debrecen más. Még nem szoktam meg. Hiá­nyoznak az ismerősök. Egyéb­ként 22 évvel ezelőtt itt jártam iskolába. Az egyik folyosón már létre­hozták a mintaszobát. Szép, be­épített bútorok vannak benne, ágyak, WC, zuhanyzó. Ez utób­biak természetesen külön. A szobák csábítóak. Az év első munkanapjának lassan vége. Az emberek haza­felé, a családjukhoz készülőd­nek. Holnap ismét új erővel és reménnyel építenek. CSELÉNYI GYÖRGY HARASZTOSI PÁL Ákos László építésvezető Deák István technikus Deák István technikus a beépített szekrényeket ellenőrzi. Balázsi István lakatos Zsák Sándor Köti János Lengyel József kőműves segédmunkás kőműves A Kossuth Lajos Tudományegyetem épülő kollégiuma. Bőven van még munka.

Next