A MTA KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK ÉVKÖNYVE 2. (1958-1959)
Friss István: Előszó
ELŐSZÖ R Közgazdaságtudományi Intézet második évkönyve két évvel az első után jelenik meg. Két évvel ezelőtt első évkönyvünket azzal bocsátottuk útjára, hogy még korai volna megállapítani, sikerült-e teljesen lezárni az ellenforradalommal kapcsolatos ideológiai zavarok, ingadozások és tévelygések korszakát. Abban az évben még igen kevés új kutatás indult, s ami indult, nem fejeződött be. Márpedig a felvetett kérdésre végső fokon csak a kutatók munkái válaszolhattak. Az ebben a kötetben összegyűjtött dolgozatoknak többek között azt is bizonyítaniuk kell, hogy szerzőik mentesek az ideológiai ingadozásoktól, a marxizmus- leninizmus módszereivel keresik a közgazdaságtudományi problémák nyitját, és tudják alkotóan alkalmazni ezeket a módszereket. A hangsúly itt a mondat második felén: a marxista módszer alkotó alkalmazásán van. Hiszen az elmúlt két év fejlődése, hazai és nemzetközi eseményei csattanósan rácáfoltak a magyar értelmiséget annak idején megtévesztő revizionista elméletek, nacionalista és soviniszta frázisok legtöbbjére. Ma már tehát nem különösebb érdem ezekkel szemben ellenállónak bizonyulni. A közgazdasági elmélet emberének arról is számot kell adnia, mennyire tart lépést tudományának és országa közgazdaságának fejlődésével, mi újat tartogat tarsolyában. Évkönyvünk természetesen csak szemelvényeket ad az Intézet munkájából és nem tükrözheti az Intézet egész munkáját. A közölt tanulmányok lezárt kutatások vagy folyó kutatások lezárt részei eredményeit tartalmazzák. Az élő kutatás túlterjed ezeken, sokoldalúbb, színesebb, de a közreadott cikkek is mutatják, hogy kutatóink az elmúlt két évben új területekre is kiterjesztették érdeklődésüket és új eszközöket is igénybe vesznek kutatásaiknál. A múlthoz képest megnőtt azoknak a kutatási témáknak száma, amelyek a népgazdaság tervezésének kérdésköréhez kapcsolódnak. Közvetlenül idetartozik az Évkönyv cikkei közül öt: Ausch Sándor és Madarasi Attila újszerű kísérlete a nemzeti jövedelem újraelosztásának ábrázolására; Cukor György és Tímár János tanulmánya a mérnökök és technikusok létszámának távlati tervezéséről; Bródy András értekezése a gépipar anyagfelhasználási mutatóiról; Simon György és Kondor György dolgozata az ágazati kapcsolatok mérlegéről; Hoch Róbert, Radnóti Éva és Grolmusz Vince cikke a bútorkereslet várható alakulásáról. Ugyanennyi cikk foglalkozik olyan kérdésekkel, melyek a személyes érdekeltséggel, az anyagi ösztönzéssel függnek össze, tehát amelyeket az utóbbi években elterjedt szóhasználat a mechanizmus problémái közé sorol. Három közülük a mezőgazdaságból vett témát dolgoz fel: Horváth Lajos tanulmánya az anyagiérdekeltségről és a termelőszövetkezetekről, Kelemen Zoltán dolgozata a mezőgazdasági gépesítésről, továbbá Csendes Béla és Vági Ferenc cikke a kukorica