Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gosztonyi Péter: A Szovjetunió és a kölcsönbérleti szállítások
A Szovjetunió és a kölcsönbérleti szállítások sokat is számoljuk - 100 000 fő élelmezését és egészségügyi ellátását is jelentette. Az Egyesült Államok éveken keresztül nagy mennyiségű búzát is szállított a Szovjetuniónak, hiszen Ukrajna, a szovjet birodalom „éléskamrája" évekig német megszállás alatt állt és a németek szükségleteit elégítette ki. Sztálin azonban a hadiszállításokon kívül nyugati szövetségeseitől azt is követelte, hogy mielőbb - még 1941-ben - nyissanak Nyugat-Európában egy úgymond „második frontot", s partraszállásukkal gyengítsék a németek oroszországi előretörésének ütemét. Brit és amerikai csapatok megjelenése francia földön Hitlert arra késztetné, hogy a német szárazföldi csapatok egy részét elvonja a keleti frontról. Bármilyen jól hangzott is ez a teória, Sztálinnak is tudnia kellett, hogy mindez 1941-ben (!), de még 1942-ben is kivihetetlen. Az Egyesült Államok hadserege először 1942-ben Afrikában került szembe a németekkel a britek mellett, és harci tapasztalatok nélkül - a technikai fölény ellenére - bizony nem „iitézkedett". Hitler szűk körben így gúnyolódott az amerikai hadsereg harci erkölcséről: „ők a mi olaszaink!". Az amerikai csapatoknak hónapokra, illetve évekre volt szükségük, hogy megtanuljanak harcolni és kitapasztalják az ellenfél harci módszereit. Sztálinnak fogalma sem volt arról, hogy egy Angliából indítandó invázió milyen kockázattal jár. 1942 augusztusában Churchill, hogy jóindulatát Sztálin előtt bizonyítsa, egy hadtestnyi katonával Dieppe-nél partra szállt. Az eredmény? A brit és kanadai katonákból álló hadtest szinte az utolsó emberig felmorzsolódott. Pedig jó volt a vezetés. De a németek - a helyi erőkkel - játszi könnyedséggel verték szét ezt az inváziós próbálkozást. 1942-ben a britek mellett Kanada is - mint a Commonwealth egyik legerősebb tagja - részt vett a Szovjetunióba szállítandó hadianyagok kiállításában. Fegyvereken kívül nagymennyiségű bőrárut és ruhaneműt (egyenruhákra, fehérneműre) szállított a Szovjetunióba. 1942 nyarától Anglia is felemelte a Szovjetunióba szállítandó hadianyagok kvótáját, bár saját hadseregének szükségleteit is ki kellett elégítenie. Az Egyesült Államok és Kanada, illetve Nagy-Britannia a háború folyamán például nem kevesebb, mint öt millió gumírozott csizmát szállított a Vörös Hadseregnek. Tény, hogy a szovjet katonai vezetésnek problémái voltak a nyugati gyártmányú hadianyaggal, főleg a brit könnyű páncélosokkal, amelyek nem az orosz terepre és az orosz időjárás viszontagságaira készültek. A repülőgépek már jobbak voltak. De így is gondos kezelést igényelt a bonyolult nyugati bombázók és vadászgépek karbantartása. Zsukov marsall több kiadást megért visszaemlékezéseiben mélyen hallgat arról, hogy a Vörös Hadseregben hogyan használták fel a nyugati hadianyagot és hadfelszerelési tárgyakat, de Konsztantyin Szimonov híres szovjet írónak főként magánbeszélgetéseiben elmondta: „A háború első éveiben bizony kritikus helyzetben lettünk volna a fronton, ha nem kaptunk volna Amerikából lőport. Lőszergyártásunk csődöt mondott volna. Nem tudta volna még minimálisan sem kielégíteni a front követelményeit. És az amerikai Studebakerek nélkül képtelenek lettünk volna lövege- 1996. tavasz