Kakas Márton, 1894 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1894-09-30 / 1. szám
Fű a királyi vár előtt Nagy a szárazság, nincs, hajh! nincs eső, Kopár, kiégett, sárga a mező; Után, utszélen hervatag fűszálak Az ég megváltó harmatára várnak. S ott fenn Budán, a szép királyi várnak küszöbén búsuló magyarok állnak, Mert bár az út kő s bárha nincs eső: Királyi vár előtt fű egyre nő! A szerkesztőség üzenete. Értesítjük mindazokat, akiket illet, hogy Mohácsról és vidékéről csak esüstpénzben fogadjuk el az előfizetést. * Javaslat. A kormány két törvényjavaslatot tervez. Egyikkel rendbe akarja szedni a cigányokat, a másikkal országosan szervezni akarja a tűzoltóságot. Javaslatunk ez. Sorozza be a cigányokat tűzoltóknak, s egy csapásra két legyet üt. A MOHÁCSI BANKÓK. Palkó, a komám, háromszáz pengőt küldött föl levélben, Mohácsról, hogy tartsam magamnál, mert ő attól fél, hogy elkölti ... A napokban az Íróasztalom fiókjába beletörött a kulcs, a lakatos levette a zárat, s én minden pénzemet magamhoz vettem, mikor este elmentem hazulról a kocsmába. Pompás vacsora után eljött a fizetés. Sok pénz volt nálam, hát büszkén nyúltam a zsebbe. Képzelhetik meglepetésemet, mikor a pincér kijelenti, hogy a tizes, melyet odaadtam, hamis. Az inspekciós rendőr (mert nemcsak a színházban, hanem a kocsmákban is vannak inspekciós rendőrök) azonnal letartóztatott és megindultunk a kerületi kapitányság felé. A hamis bankócsomó nálam volt, egy ötletem támadt. Egy pillanatra feltartóztattam a rendőrt, aki letartóztatott, s igy szóltam hozzá: — Rendőr úr, én becsületes ember vagyok . . . házam is van ... ez a hamis pénz nem az enyém . . . adok háromszáz forintot, ha szabadon ereszt. . . A rendőr egy darabig habozott, végre így szólt: — Jó, de ez máskor ne történjék ... ne tessék szólni senkinek ... a törvény nevében szabad az úr! Ezzel átadván neki a mohácsi hamis bankót mind (ilyenkor nem szabad smucigoskodni), ■én jobbra, ő meg balra, de mindketten megelégedetten, elsiettünk. Otthon vettem észre, hogy a félévi összespórolt hátbéremet adtam át neki, valódi bankókban. K—s M—n. — Fizetek ! — Ez a tizesbankó hamis! — Én jobbra, ő balra! Otthon! gyilkol Becs dicsér. Budapest Szép asszony, hazám szemcsénye, Jól vigyápp, hűséghez nem ért a hing,ja te hallgass a gazdag, cifra vén ráére. Ha neked Becs bókol, — ó, mindig gyanús. Felesége vagy te a magyar nemednek. Imádott királyné Spívó tűzhelyén; fi hápi barátok mikor hízelegnek, a magyar felkötődnek díszét féltem én. Subileum-delirium. Nagy ász-mall szimfónia. Szerezték az opera pozitív és negativ titkárai. Előadta a bayreuthi mélységre sülyesztett zenekar szeptember huszonhetedikén. (Az Aszfaloja hasadékaiból fojtó gőz tolul a színpadra, a gépek fülsüketítő lármával dübörögnek, úgy, hogy a klarinétszólóból csak egyes hangok hallatszanak. Megjelenik a deficit szelleme foltozott trikóban.) A deficit szelleme (recitative): Ez birodalmam. Innen szubvenció ki nem üt. (Énekel): Télen, nyáron ez itt az én lakásom. A jövő intendánsa (az égből pottyan, hóna alatt merész reformtervekkel) : Ki vagy te bánat embere ? Mi sorsnak üldöz fegyvere ? A deficit szelleme (kaján mosolylyal): Oh naiv jövevény. Te még nem ösmersz, de nemsokára összeforrsz , velem testben-lélekben. Egyek leszünk. Igyunk brúdert. A jövő intendánsa: Soha! Arcod élp kietlen, s trikód lyukaiból ínség kandikál. Távozz e fényes csarnokból sötét odúdba vissza. A deficit szelleme (Mefisztó-kacajjal): Hahaha ! (Allegro) Lassan páter a kereszttel. A derék és bölcs miniszter Téged hamarább ereszt el Nálam, kinek polgárjogát Már ismeri ország-világ, A szammgasztón vagyok, te meg Csak vendég, ki holnap mehet. (Andante) Tíz éve van ma éppen, Hogy itt vagyon a fészken. Podmaniczky cukrán hiztam, Keglevich konyakján sírtam. Beniczkyvel viaskodám, Jó Zichy verset irt reám. Ez súlyos volt, nyögtem bele, De győztes mégsem ő leve. Lám Stesser szépen megbecsül A normál budget-en belül. Nem rezonéroz oktalan, Tudja, hogy úgy is hasztalan. Te is beadod derekad Igen rövid idő alatt. Pökhendiséged el nem üz, Mert szivem vágya ide fűz. A jövő intendánsa: Nem ösmered reformjaim . . . A deficit szelleme : Ez nagyon ócska régi cím, Hisz itt reformál mindenik Mig a reform meg nem bukik, Eh, hagyd a nagyképűséget . . . Ah, itt jön a táncszemélyzet. (Ballet.) A tánckar ócska szürke dominókban, meztelláb tódul a színpadra, hónak alatt hosszú kérvény. Mazzantini és Siobertini a bécsi keringőt járják, a többiek utánuk keringenek az Oh du lieber Augusztin dallamára. A deficit szelleme bizalmasan megcsipked egy-egy ballerinát. (Tabló.) Az egész tánckar kérvényeket dob a jövő intendánsának, ki egyenkint bontogatja s rémülten kiált: Előleg! Vorschuss! Anticipandó ! Oh borzalom, ezt nem bírom! Elejti a reformterveket és kővé mered. (Függöny.)