Kakas Márton, 1904 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
A belgrádi évfordulón. A tanító: No, Jócó fiam, meg tudnád e nekem mondani, melyik a szerb történelem legdicsőbb napja? Jócó : 1387 ben a plocsniki diadal napja. A tanító: Fülesbagoly! Mi történt ezen a napon? Megvertük a törököket. No hiszen, nagy dolog is az? De mi történt június tizenegyedikén ? A tanulók (mind): Megölték Sasát, Drágát és az egész frekvenciát. A tanító : Úgy van, fiaim ! Ez a mi legdicsőbb napunk. Ah, ha én ott lehettem volna ! Ha a késemet a Sasa torkába meríthettem volna! .. . Vagy legalább valamelyik Lunyevicza-kölyökbe !... De ez gyönyörnek sok lett volna... Az ilyen örömet nem a nemzet szegény napszámosai, a néptanítók számára tartogatja a sors . . . Gyókó fiam, mond meg nekem, ki a szerb nemzet legnagyobb hőse? Gyókó (bátortalanul): Obilics Milos .. . A tanító: Oh, te hatemeletes szamár! Ki beszél már arról! . . . No Zsivko, te sem tudod ? Kakas Márton A hadsereg patrónusa. Budavári palotában Dús az ebéd, száz fogás. Delegátus uramékat Invitálni — szép szokás. Van pecsenye, van csemege, Tüzes, drága óbor, Delegátus uraimék Beszédnek a jóból. De nagy mester, ezermester A királynak szakácsa, A honatyák szája szét faj, de el is találja. Kinek az a négyszáz millió Forgott az eszében, Honfi lelke megnyugszik az Udvari ebéden . . . Érdemit ki eltagadná Ki volna hát oly bárgyú ? Hisz nélküle nem volna ám Uj hajó meg uj ágyú. Goluhovszky, Pitreich lovag Azt mondom hát néktek : Az udvari szakács urat Jól megbecsüljétek ! A mikor ő nyársat forgat, Mikor habot vereget: Leghívebben szolgálja a Dicső osztrák sereget. Nagy, hatalmas oszlopa ő Az ármádiának : Állítsatok szobrot hát az Udvari szakácsnak! Zsivkó: A dicső Masin ezredes. A tanító : Úgy van, fiam, ámbátor a történelem még nem döntötte el a nagy Masin vagy a dicső Zsivánovics a nagyobbik hőse ? Masin ezredes a Sándor májába lőtt.. . hehehe, egyenesen a májába ... a dicső Zsivánovics Zsiván ellenben a bicskáját tízszer a Drága hátába szúrta, akkuráte a gerincoszlop hatodik és hetedik csigolyája közé. Ki tudná megmondani, melyik nagyobb hőstett! Zzivkó : A király májába lőni nagyobb hőstett. A tanító : Miért, gyöngyöm ? Zsivkó: Mert a király férfi volt, a királyné pedig asszony. A tanító: Mit tudsz te ahhoz fiam, mit tesz az, szembeszállani egy asszonynyal! Akkor beszélj, ha megházasodol! Vagy köss ki az én oldalbordámmal! ... Én igazán nem tudom eldönteni, nem nagyobb hőstett-e egy királyné hátába szurkálni, egyszer, kétszer, tízszer . . . százszor!? . . . Mind (lelkesülten) : Tízszer . . . százszor ! A tanító: A gerincoszlop hatodik és hetedik csigolyája közé! Mind: A hatodik és hetedik csigolya közé! A tanító: Hát te kis Stevó, min gondolkozol ? A kis Stevó : Azon, hogy a legközelebbi nemzeti hőstettek alkalmával . . . A tanító (tele toroktól nevet): A legközelebbi hőstettek! Oh, te kis gyík! A legközelebbi . . . Hogy kitalálja az ember legtitkosabb gondolatát! ... Hát mi lesz akkor? A kis Stevó : Még nagyobb hőstettet lehet produkálni. A tanító: Mit? A kis Stevó: A királyt a talpán keresztül meggyilkolni. A tanító (fölcsillanó szemmel): A talpán ? A kis Stevó: No, igen, addig szurkáljuk a talpát, amíg vége van. A tanító (megveregeti a kis Steve vállát): Tehetséges kis kölyök! (A fiukhoz:) Most pedig Isten veletek, kedves fiaim, hős-jelöltek! Emlékezzetek meg a mai dicső évfordulóról és tartsátok tisztán kicsi revolvereiteket és apró bicskátokat, mert az igazi hős-jelölt mindig tisztán tartja a revolvert és a bicskát. Kiáltsátok: Éljenek dicső nemzeti hőseink. Masin ezredes, Zsivánovics Isiván és társai! Mind: Éljenek! A kis Steve: Éljenek a jövő kis esetek hősei is ! Szeged ünnepén. Rivffy Dezső bíró (elégedetten néz szét Szegeden): Igaza volt a felséges urnak: Szeged csakugyan szebb lett, mint volt! A jó szív. A : Mi az tisztelendő uram, időjelzőt vett ? Csak nem hunyt el a zöld békája? Tisztelendő : Nem, hanem a szegény már igen öreg és nehezére esik a lépcsőjárás.