Kakas Márton, 1904 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
Kakas Márton Hegyesi Spitzné Elővettem magamnak, hogy ördög vigye a politikát, de a politika is olyan, mint a macska: dobjad oda, ahová akarod, mindig csak a talpára esik. És ha én be is hunyom a szememet, hogy ne lássak, ne halljak semmit, a szegény uram sem tud másról beszélni, mint a politikáról és megint a politikáról. Sokszor megbántam már, hogy vettünk neki egy mandátumot, de most meg tudnék pukkadni mérgemben, ha eszembe jut, hogy azért a sok pénzért olyan nagy darab földet lehetett volna venni, amekkora az ő választókerülete. És mi hasznunk van belőle? A Tisza kegyelmes úr föloszlatja a képviselőházat és nem tudhatja senki, hogy pénzért lehet-e majd venni új mandátumot. De az én urammal nem lehet okosan beszélni. Mindig mondom neki, hogy írjon ő is egy nyílt levelet a választóihoz és lépjen ki a régi cégből. Az ellenzék mint szövetkezet őt is megválasztaná talán az igazgatótanácsba s én azt gondolom, hogy ott több lesz a dividencia, mint a Lloyd-társulatnál. Igen, ha valaki megírná azt a nyilt levelet. Arra meg képes Spitz, hogy megírjon egy levelet, amelyet csak egy ember olvas, de attól hideglelést kap, hogy egyszerre százan és százan tudják meg, milyen nehezére esik neki az ortográfia. Már gondoltam, hogy talán Maurice írhatna az atyja helyett. Elvégre, ha váltót írhat helyette, megírhat egy levelet is, amelyért még fizetni se kell nehéz ezreseket. De Maurice is mindent jobban megtanult, mint a levélírást. Ha hordárt lehetne küldeni minden választóhoz egy üzenettel vagy egy virágcsokorral, akkor hasznát lehetne venni az én kedves fiamnak. De amikor írni kell, akkor nem jön ki a tollából más, mint a Spitz név és ez az egy szó: Elfogadom. A Kinizsi doktor is egy szerencsétlen flótás. Beszélni úgy tud, mint egy asszony, de írni úgy ír, mint egy macska. Megölné a kiváncsiság azokat a szegény választókat, ha ő írna nekik egy levelet, mert nem tudnák elolvasni. Képzelem, milyen egy szenzáció volna, ha megjönne a levél a képviselőjüktől, aki eddig sohasem irt, mindig csak prompt fizetett. De az egész kerületben csak egyetlenegy ember tudná elolvasni a Kinizsi doktor írását: a gyógyszerész. De ez az ember a múlt választás óta olyan egy ellensége Spitznek, hogy még csak az hiányzik nekünk, hogy ő legyen a mi tolmácsunk. Bizonyosan megfordítva olvasná azt a levelet s mi itt állanánk megfürödve. Az én kétségbeesésemben már azt is gondoltam, hogy talán Renéevel iratok egy levelet a választóknak. De micsoda egy meggondolatlanság volna ez? Egy fiatal leánytól már az is egy nagy bűn, ha egy embernek ír levelet. Isten a világ felett, mit szólna a Lipótváros, ha az én leányom egyszerre kétezer emberrel kezdene levelezni ? És méghozzá nem is gavallér urakkal, hanem sült parasztokkal! Legjobb volna a szobaleányommal íratni, akinek úgy is egy nagy praxisa van. Ő mindig egy egész hadsereggel levelez s nem csinál magának nagy fejfájást abból se, hogy titokban marad-e a levele, vagy pedig egyszerre százan is olvassák. De ez a leány még csak katonai szállításokra van berendezve s a civilekről hallani se akar. Nem marad más hátra, mint megvárni a választásokat. Ahogy én a Tisza kegyelmes urat ismerem, nem a civilek fognak választani, hanem a katonák. És akkor én bátran irathatok a szobaleányommal nyilt levelet a tisztelt választókhoz. Vagy nem? A heti műsor. Huszárvér! Nagy történelmi dráma, a főszerepben Tisza István gróffal, szinhely: Győr. János vitéz. Előadja Farkas Jancsi terembiztos ét a negyven darabont. Diákélet. Nagy melodráma. Játszák Apáthy István és a kolozsvári egyetemi ifjak. Fanyar gyümölcs. Magánjelenet. Perezd Dezső beleharap az uj házszabályok savanyu almájába. Az igaz klotür. Ausztriában egy képviselő beszédet mondott és meghalt. Milyen fényes egy klotür! — gondolja Tisza gró egyről-másról.