Kakas Márton, 1910 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
44 Hegyesi Spitzné A keresztúri vásáron összetalálkozott a sárbogárdi Grün a rácalmási Blauval s nagyon megörült mindegyik a másiknak. Régen látták egymást s igen jó barátok voltak. A mikor elvégezték dolgukat a vásáron, beültek egy kissé beszélgetni a korcsmába. Ha két falusi is. tiz percig beszélget egymással, okvetetlenül rákerül a sor a hitközség első emberére, a rabbinusra is. Most is csakhamar előhozakodott mindegyik a maga papjával. — A mi rabbinusunk, — kezdte az öreg Grün, — egy valódi csodaember. — Hát a mienk talán nem az? — mondta sértődötten a másik. — Az is egy csodaember, — szólt engesztelő hangon Grün, — de a mienk mégis csak más. Most szombaton is egy nagy csodát művelt. — Hagyjad hallani! — biztatta a ravasz Blau. — Képzeld csak, — kezdte Grün a csodát, —amikor most szombaton kijöttünk a templomból, úgy szakadt nyakunkba az eső, mintha fajtáival öntötték volna. A rabbinusunknál nem volt esernyő. Amint kilépett a templom ajtaján s látta a rettenetes záport, egy cseppet se ijedt meg. Egyszerűen fölemelte a jobb kezét s azt mondta: „Jobbról is esik, balról is esik, de a középen nem esik.“ — És mit tesz Isten! A rabbinusunk az utca közepén oly szárazon sétált haza, mint a legtisztább tavaszi időben. Egy árva esőcsepp se hullott reá! A furfangos Blau mosolyogva hallgatta végig ezt a mesét, aztán megszólalt: — Lárifári ! Ez mind egy nagy semmi. A mi rabbinusunk sokkal nagyobb csodát tett a múlt szombaton., Nálunk is épp úgy esett akkor az eső, mint nálatok s a mi rabbinusunknál se volt esernyő. Amikor kilépett a templomból, egy, pillanatra meghökkent a felhőszakadástól, de aztán fölemelte szintén a jbbkezét s nyugodtan mondta: „Jobbról is sábesz van, balról is sábesz van, de a közepén nincs sábesz.“ Azzal hozatott magának egy kocsit és szépen, szárazon hazahajtatott. Nos, a politikában is egy rettenetes felhőszakadás van s a politikus urak közül senkinek sincs esernyője. Csak a Lukács kegyelmes ur próbálkozik esernyő nélkül fedél alá jutni s hívja magával a Justh kegyelmes urat is. És valóban egy csodának kellene történni. Mind aketten fedél alá jutnának, ha a Justh kegyelmes ur is azt mondaná: „Jobbról is esik, balról is esik, de a közepén nem esik “ És szépen, századon visszaülne a képviselőház elnöki székébe. Vagy nevűi? Egy gentleman. — A bíróság önt száz korona pénzbírságra és polgári jogainak öt évre való elvesztésére ítélte. — Bíró úr, nem lehetne inkább a száz korona helyett örök életemre való jogvesztésre ítélni engem? —LciPccu3 Marton egyről-másról. Metamorfózis. A vendéglős: Annak a kandúrnak megadtam aztán a magáét. Mindég ott ólálkodott a konyhában, hát egyszer nagyon ütöttem a fejére .. . Vendég : . . . és négy nyúladag lett belőle !