Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1857-10-24 / 17. szám
Irodalmi törvényszéki terem. T. szerkesztő úr! „Természete a magyarnak, hogy adott szavát megtartja“ azt mondja a magyar példabeszéd , de „Természete az is hogy jussait nem hagyja.“ E két példabeszédet akarom én tettlegesen bebizonyítani, midőn egy irodalmi visszaélés ellen ön törvényszéki teremében szót emelek. Szót emelek pedig Szilágyi Virgil úr ellen, ki néhány száz magát rászedni engedő magyar embertől a vállalatához megkívántam pénzt zsebre rakja, s az ellene emelt panaszokat egyik fülén be, és a másikon kiereszti. Illő-e az hogyha a rászedett előfizető verejtékkel szerzett pénzéért zörget, még csak feleletre sem méltatják? Több ízben felszólítottam a volt szerkesztő urat, de hasztalan, írtam a Napkeletnek, mint nagy magyarnak, de azt mondta nem akar darázsfészekbe nyúlni.*) Hová forduljak tehát? Hiszen él még a nép ügyében magát bíróul tekinteni szerető,—magát auktoritásnak kürtölő Vasárnapi Újság — gondolom, majd elbánik az az én emberemmel, írtam neki, s mit tett? miben állott a pöffeszkedve emlegetett bíráskodás ? Levelemet közölte a hajthatlan, s szóra vehetlen exszerkesztővel , maradtam a réginél. Bizony csak ért sok ember azokhoz a nagy szavakhoz!3) Ha a volt Budapesti Viszhang előfizetési pénze sajátom volna, szót sem tennék érte; de midőn a rám bízott olvasó társasági pénztár csorbításáról van szó, s becsületem forog kérdésben, akkor kötelességem e visszaélés ,ellen megbízóim előtt felszólalnom. T. szerkesztő úr! Önt a nép barátjának ismerem műveiből, lapja a nép valódi kalauza; ön az egyedüli szerkesztő, ki a visszaélések ellen eddig is fel mert szólalni, ki a szúnyogot nem nézi elefántnak, ki tesz és nem ígér. Önhöz folyamodom, tudassa becses lapjában, hogy én a Sz. V. által szerkesztett Budapesti Viszhangra előfizettem, s érte semmit sem kaptam, s még pénzemet sem adja vissza. Adja ki kérem e levelet, hadd ismerje meg a vidéki közönség, kiknek higgjen, és kiktől óvakodjék, mert ezt az irodalom érdeke kívánja, melyet írónak, és olvasónak szentnek kellene tartani.*) Ezen hittel vagyok önnek tisztelője Vajda Ferenc. Irodalom művészet és színészet. Vállalkozó szellemű írónk Vahot Imre előfizetést hirdet „Nemzeti regény és beszélőtárra“, melynek első pályaköre 24 kötetben, 200 sárin nyomatott ivén jelenik meg, s előfizetési dija bérmentes megküldéssel együtt 5 pft, helyben 4 pft. — A felére, vagy 12 kötetre postai megküldéssel 2 ft 30 kr, helyben 2 ft, s igy minden kötet csak 10 kr. Az előfizetési pénzek következő novemberi vásárig, vagy legföljebb november hó végéig beküldendők szerkesztőhöz, Országút, 5-ik sz. alatti szállására. Ki 20-at gyűjt, a két tiszteletpéldányon kívül a Magyar írók arcképcsarnokának 1, és 2-ik műlapját is megkapja. — Mint látszik szerkesztő olyan olvasmányt akar ezáltal a középosztály kezébe nyújtani, mint e lapok szerkesztője a „Boldogházi esték“ által. Ad vocem „Boldogházi esték“. Mai számunkhoz mellékelve a Boldogházi esték második folyamára szóló előfizetési felhívás. A második folyam kiadását Magyar Mihály úr válalja magára, de szerkesztője sára marad a régi. A Hölgyfutár előfizetőire szép meglepetés vár. Mint olvassuk jeles festészünk Molnár, kitől a műegylet is adott már műlapot, jelenleg Orlai Petrics, „Petőfi Debrecenben“ című, s a műegyletben köztetszéssel találkozott művének litografirozásával foglalkozik, melyet a Hölgyfutár műlapul adand. Műlapról lévén szó, láttuk a Vahot Imre által adandó jutalomképet is. Mondhatjuk, hogy ennél szebb képpel nem ajándékozta meg szerkesztő előfizetőit. --------------- 0. 0. A közelebbi napok legérdekesebb színi újdonságát Prielle Kornélia és Berzsenyi vendégszereplése téve. Prielle Kornéliát, a vidék ünnepelt színésznőjét régóta óhajtottuk színpadunkon láthatni, s most midőn láttuk, meg is győződhetünk, hogy a vidék irántai szeretete, lelkesedése csak tisztán az érdem méltánylása. Elhibázott dolognak tartjuk a jeles színésznőtől, hogy első felléptéül Gauthier Margi *) Nagyon is illetlen, s az irodalom becsületével össze nem férő. Szerk. 2) Cak szúnyogfészek lesz az. Sze rk. 3) Hát nem tudja ön, hogy minél üresebb a hordó, annál jobban dong. Szerk. *) Sőt kell, és ha ezt nem teszi valamely szó, ha bár aranyos tollal írjon is, az ő beszéde csak pengő cimbalom. Szerk. 34* 267 / 1 Dicsekhetem egész magyar hazának : Koronája is van az én babámnak ! Mint a csillag fényes várát az eget, Úgy szereti ha templomba elmehet. Vele járok, oda szoktam kisérni, S az az Istent mit tudnám másra kérni, Csak hogy hazám mély gyászba ne boruljon. S drága földön sok ily virág viruljon! Váléparti.