Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1857-10-24 / 17. szám
25- ben, a magyar nyelv sanyarú korában megszólal egy ember , mint a tavasz pacsirtája. szép nyelve, tagadhatlan költői ihlete mindenkit bámulatra ragad; a nép hallgatja, nyelvét csudálja, és megszereti a dalban saját szép nyelvét. A magyar nyelv tavaszkorának e kedves pacsirtája Csokonai Vitéz Mihály volt. Csokonai nagyatyja győri, később alcsúli ref. prédikátor, atyja seborvos volt Debrecenben, s itt kezdé Csokonai iskolai pályafutását is; itt lett 1795-ben a költészeti osztály tanítója; de gyengélkedése, s azon akkor különcnek tetszett modora miatt, hogy tanítványait iskolán kívül sétálás és vigalmak közt szerette oktatni, az iskolai igazgatóság felfüggesztő hivatalától. 1796- ban a törvényt hallgatta Patakon, de ez év végén Posonyban látjuk őt, hol első versgyűjteményét adta ki ..Diétái magyar Musa cím alatt. Később Komáromban egy Lilla nevű szép leánynyal ismerkedett meg, s ezen szerelemnek köszönhetjük a költő legszebb, legérzékenyebb dalait. Hogy Lilla kezét elnyerhesse 1798-ban Csurgón a nagy Festetics által állított gymnasiumban tanárságot vállalt; de miután Lilla kezét megtagadták tőle, ez véletlenül sujtá, s összezúzod szerelmével szétszakadtak mindazon kötelek, melyek öt, mint embert az élethez csatolák. Tanári székét ott hagyta, s vigalmakban, szórakozásban keresett vigaszt, s csupán a verselésnek élt Somogy, Pest és Kihalt megyékben, mig nem 1805-ben jan. 28-án élete 31-ik évében meghalt Debrecenben. Sírját pompás emlék diszesíti a debreceni temetőben; de ennél sokkal pompásabb, és becsesebb az, mely a nemzet, különösen az alsóbb osztály kebelében él. Legátalánosabban olvasott művei „Dorottya“ víg hősköltemény, „Béka egérharc“. Költeményei csaknem mind a nép ajkán forognak, sok pedig kéziratban maradt. Egy ilyen kéziratban maradt költeményéhez jutottunk a nagy költőnek, s halhatlan emléke iránti kegyeletből itt közöljük azt, mielőtt a nálunk lévő eredetit rendeltetése helyére beadnánk: Tegnap Csököl és Hedrehely szinte üstökbe kapott Egy sem akarván bocsátni a másiknak a papot. Utoljára hogy egymásnak nem akartak engedni Botra valaskára kezdett a dolog kerekedni. A nagysüvegü csökliek kikeltek ebrendibe, Mint midőn ők erdővágni mentek valam Egébe. A felpálinkázott pogár egymásután topogott. A bocskor Hedrehely felé a hó hátán csoszogott. Az erdőn által utazván Kadarkutra bementek Megállották s Hedrehelyre kettőtől beszentek: Hogy mondjanak le a papról, mert ők el nem szenvedik, Ha másként nem, Kiss Bálintot verőkkel sem engedik. Mely hirt a hedrehelyiek a midőn meghallának A csökli deputátusra jó húszat nyomatának. Azzal botra kelt a falu Csókolnék ellenére Kovácsitól és Gigétől több segítséget kére. A hörögi puszta körül a parasztság öszvegyült A merész csökli nép pedig Kadarkutban tábort ült. De még is, hogy kedvezzenek ők is egymás vérinek Hedrehelyiek bírája igy szent a csöklinek: „Hát ti lenpogácsán hízott erdővágó, megcsapott Csökliek, nem akarjátok adni nekünk a papot ? Helyrehelylyel ujjat húzni bátorkodik e Csököl, Melynek paraszt indulatra hamar embert öldököl. A hol pozdorján rágódik mind anyja mind leánya Fia apja rozson teng, leng, menne oda a fránya. Nálunk búza ám a kenyér, a bor sem oly kótyonfitty. Mint Csökölbe a visnyei ist guter nein mert az fitty. Minden termés bőven tölti helységünknek mezejét. Nincs szükségünk hogy levágjuk a más falu erdejét. De minden módon egy papot jobban el tart Hedrehely. Mert mindennel bír s másként is derék disznótartó hely.“ Erre egyik csökli eskü itt igy felelt: Hallják kendtek! Én a kezek beszédjére sokat nem felelgetek. Ha eltarthatnak egy papot kerek édes emberem Csökölbe sem hal meg éhhel, nálunk sok széna terem. Csököl mindig Csökö, marad Hedrehely csak Hedrehely, bár egy ilyen emberséges embernek oly ronda hely. A szóbeszédről már botra ment volna a lármájok. Hanem szerencsére az a nympha szállott hozzájok, melyet minden képírók festenek a formába. Két szárny lebeg a két vállán, trombita a szájába. A rozsdisos butellán ilyet akárki látott Ha gondos szemekkel nézte ott a famavolatot. A hír ez, ez beszélte el mind a két fél bíráknak, Hogy az már teljes szándéka Bálintnak s az atyáknak. E bölcs fejek intézésén megnyugodni jobb lészen, Mert lám a felsőség ellen egy két pógár mit teszen? Különben is hajoljanak egymás barátságára, S kezet fogva menjenek el Bálint nevenapjára. El is jöttek Kiss Bálintom a te tiszteletedre, Mind a két rész ezer áldást kívánván a fejedre, A mely áldás miből állott én most mindjárt elmondom, Mert az ilyet elmondani másként is az én gondom: ,,Bálint élj sok esztendőket örömmel e világban, Virágozzék kedves házad állandó boldogságban. Élj sokáig hív pároddal, nagyot nőjjön Esztered, Kisded csimotád Adámra üssön majd ha meg nyered. Legyen kedves vigságtokra ezután is a többi.