Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1857-10-24 / 17. szám
259 V ) Végre a boldog telkekhez szálljatok fel s. a. t." Úgy is tudjuk, hogy hosszasan köszönnek a parasztok. Azzal a sok köszöntéssel hát senkit sem fárasztok. Hanem inkább azt tanácslom töltsünk bort a gégébe. Vigadozzunk a mint tegnap s tegnapelőtt Gigébe. Most pediglen legközelebb, kinek üres klázlija Töltse meg, s ezt mondja velem az egész compánia: Élj Kiss Bálint ezt kívánja neked az egész Csököl A melynek kathedrájában te már többé nem pokol Élj Kiss Bálint azt kivánja az egész Hedrehelyed, A mely egész életedben lészen állandó helyed. Élj Kiss Bálint ezt kivánja neked az egész asztal, A mely benned maga iránt szívességet tapasztal. Élj Kiss Bálint velem együtt ezt kívánják mindenek. Élj Kiss Bálint, Élj Kiss Bálint s kedvesid is éljenek Csokonai Vitéz Mihály azon versezetének ismertetése, melyet, néhai Kiss Bálint mes akit lelkész névnapjára irt. Csokonai V. Mihály irta ezen versezetet 1800-dik évben, midőn leginkább II. Bajomban (Somogy megyében) boldogult nagyságos Sárküzy István,—de gyakran Cigében is esperes néhai Szengyörgyi István urnál tartózkodott, mint ezt az azon korból élők közül többen állítják, s a versezet ezen sora is : „Vigadozzunk mint tegnap s tegnap előtt Gigében bizonyitni látszik.” Csököl igen közel fekszik Gigéhez, s a Csökölbe Bálint napra elment Szentgyörgyi Csokonait is elvitte magával. Ekkor készítő Csokonai ezen versezetet, mely hogy rögtönzött, mutatják az eredeti írásban látható kitörlések, mely most a pesti ev. ref. papnövelde könyvtárának van szánva; mint szinte az is, hogy azon iv papír, melyre az eredeti írva van, hozzá minden kivágás nélkül egészben jött, még pedig mint most is látható — oly formán, hogy a költő beírván az első lapot, nem vágta ki az ivet, s nem a következett lapra, hanem az utolsóra irt, s midőn ez is betelt, az iv közepét nyitá fel s ott folytató írását. Mutatja még az is, hogy épen névnapon délelőtt az étkek készítésével foglalkozott nők közt — mint értesülve vagyok — a cseléd szobában irta. Mert az akkori igen kicsiny s szoros paplakban számos férfiak közt írni még bajosabb lett volna, mint fürge nők társaságában, hol láthatott a szép Lillához hasonló arcot, mely őt versírás közben buzdította. Ki kevéssé ismeri is a költészetet : tudja hogy a névnapi versezetek készítésére a költő többnyire csekély anyagot talál, melyből dolgozni nem nagy kedve lehet. Csokonai azonban igen ügyesen felhasználta az akkori körülményeket, s oly művet állított elő, mely kitűnő az ily neműek között, s nyilván mutatja mennyire ügyes volt Csokonai a kedvgerjesztésben s mások megneveltetésében. Ki megbotránkozik, hogy ezen versezetben, hogy úgy szóljak — aljas kifezésekre is talál, minő : „A melynek katedrájában te már többé nem pokol, ne felejtse, hogy ez névnapra volt írva, s Csokonai célja volt másokat nevetségre indítani, s ily alkalommal ez nem rész cél, különben is nem annyira az egyes kifejezéseket, hanem az egész müvet, s a lelket, mely a müvet áthatja, kell figyelemre venni. Csokonai mindig nagy marad, ha szinte kifejezéseiben némelyek megütköznek is. S a magyar nép koszorús költője. Többen leírták ezen versezetet azon ígérettel, hogy valamely lapban ki fogják nyomatni , mivel pedig hitem szerint még ez nem történt, szives készséggel nyújtom át e verset hőse unokájának, s örömmel egyezvén azon előttem nyilvánított kívánságába, hogy ezen verseket valamely lapban kinyomassék.*) — Végül jónak látom a versezetben előforduló tájszavakat ismertetni. 1. Valaska, vagyis balaska Somogybán- balta, kis fejsze. 2. Pogár földmivelő, paraszt. 3. Fránya- fene. 4. Kótyonfitty, silány, hitvány. 5. Atyáknak egyházi tanács bíráknak, consistorium tagjainak 6. Stlázli vagy kelázsi5 glase], pohár 7. Csimota- fa sarjadék, újhajtás, gyermek. Közli Barin Szabó Jámos, visontai lelkész.**) *) Ezen unokától, ifjú Kiss Bálint theologustól kaptuk mi is ezen versezetet. Szerk. **) Köszönet a derék lelkész urnák , s mindazoknak, kik elhunyt nagyjainknak legkisebb nyiredé-33*