Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1859-06-11 / 24. szám
370 hazudom azt, mely úgyis az ő erszényének kifolyása. Hanem még kérlek légy ügyes, mert kevés idő múlva bekövetkező menyegzőmre szükséges a fény, s annakutána is hű titkárom maradhatsz. Azután fali szekrényekbe pakolták a szétszedett gépet, hogy meg ne tudja senki, s meg ne lássa senki. A fali szekrények egy rejtekajtó által fedezettek, melynek rugója a padlatnak egy fölvehető négyszög deszkája alá volt alkalmazva, oly formán, hogy minden fölnyitásánál a rejteknek, ügyesen be kellett nyomnia e darab padlót, különben a rálépő nyomásától is fel szokott pattanni. Jónás távoztában visszafordul s mélyen meghajtja magát : — Jó éjszakát uram ! — Szerencse véled. S az ajtó nesztelenül csukódott be, kialudt ama nagy világosságu lámpa. Az ifjú Robi elment álmodni nagyszerű kalandokat, menyasszonyával töltendő boldogságot ésoly gazdag pompát, minővel országnagyok sem tündöklőnek........... II. A földesur s leánya, Arany kalászoka, hintázó halomkoszoru ölelte körül a csendes völgyi falvat, melynek annyiban vala ismeretsége a szomszéd városokkal, mennyiben fölösleg terményeit oda szokták eladás végett szállítani a jámbor lakók. Népe drágakő, mely durvasága mellett is nagybecsű egyeneslelküség, bátor, férfias tekintet ragyog szemeiből. A falunak szegény de tiszta, egyszerű de jól rendezett házai, ha nem fölötte nagy bőséget is, mindazáltal elégültséget tüntetnek föl. B... fáivá felső végén, magas vén topolynyár fákkal körülvett ublak foglal helyet, mintha ő az anyatyúk, a többi ház pedig apró csibéje lenne; nem rosz ízléssel rendezett kertének kisebb nagyobb sétányai mellett kaktuszok, pelargoniák, oleanderek, sötétpiros virágú hónapos rózsafák, s a kert egy szögleténi emelkedésen a hajnalkával körülfuttatott pavilon kellemes hatást idéznek elő. A lakeletti udvartéren sárga ákáczvirág illattal fűszerezi meg a játszi szellőt. Nemzeti színre festett alacsony rácsozat választja az úri udvart a gazdasági s baromudvartól, mintha az is urának szivérzeményét jelképezné. Az öreg Köröndi Gedeon ur birtoka csak s körötte a szép kert, melyet bájos leánya Kamilla kedvéért ápoltat. Különös úri ember ez, meg nem indítja semmi szerencsétlenség, meg nem töri semmi lelki fájdalom. Midőn alispáni székét másnak vala kénytelen átengedni, nem halla tőle senki panaszt a világ hálátlansága ellen; midőn híven szeretett neje az az áldott jó Wéber Francziska megboldogult, nem látta őt könyezni senki, nem hallott ajkiról zúgolódást senki az isteni gondviselés ellen. Gazdasága nagy kiterjedésű, és igy bőven kamatozó, úgyhogy egyetlen leánya legelső parthie vola a vidéken, s megnyer, hetésén nem egy ifjú törte fejét. Most is az apa, leányával s igy az egész család a kerti pavilon hajnalkái közül gyönyörködik a hazatérő selymes juhnyáj idyllszerű kolomp és csengő hangvegyületében. Az apa büszkén gondolja el hogy ez, s mit szemeivel körülbelül lát mind övé, a leány pedig sóhajtva a távolba néz, mintha várva várna valakit, kinek közelléte nélkül oly unott, s elégületlen. A nap éppen lebukott, mint elesett bajnok a halomkoszoru mögé , hagyva maga után megtörött piro fényt. — Látod leányom — mondá Köröndi — e nyáj gyapjának árát is mind menyaszszonyi ékszereidre szentelem , hogy ne mondja a világ, miszerint a Köröndi leánya szegényül megyen férjhez; szárnyadra bocsátlak, mint kőszáli sas egyetlen magzatát, mit a zivatar villáma meghagyott, szivedre bizám a választást, hogy aztán ősz apádra ne utalhass, ha boldogtalan házi életed leend. — Köszönöm legkedvesebb atyám! — keresztül fonádó karjaival az apa kövér nyakát, forró csókot nyomva homlokára. — Megvallom nem vagyok elégült, választottad leendő römmel, azért, hogy