Kalligram, 1995 (4. évfolyam, 12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
Közép-európai ember álma Hirtelen csönd. A keringőző párok kővé merevednek. Egyre öblösebb gyászdobot hallani, s a lassan záruló ajtókon át furcsa menet támolyog be a terembe: csont-bőr asszonyok, kiaszott vének, gömbhasú kisgyerekek. Visznek valakit, ravatalozni. Megállnak, hangtalanul leeresztik a testet. Lángírás villog a falon: „Az emberarcú isten" (Ki vérét ontotta értünk - mindhiába.) Kialszik a fény, csupán egy fáklya füstöl, ül és nyüszít a kifosztott sereg. Megint zene. Sercegő félhomályban a párok újra tánclépésre várnak. És áll a bál! Tovább keringenek: Gömöri György