Kalligram, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Költőnk és tora És kiürült a lélek. A szerelmet az idő győztes hangyái viszik. Álmok nélkül tengődik már az elme. Fakó az arc, a szem. A száj iszik. Gyilkos virág kel életre a májban. A tüdő zsákja foltért könyörög. A zsibbadt agyban már penész, homály van. A villamos a szívben dübörög, és síneket fektet a vérerekben, száguld és csönget, üvölt szüntelen. S a szem csak bámul, órákig, meredten, egy állomást, hol kutyatej terem. Sikoly. Talán esélye volna, ám a tudatig nem hatolhat, a vagonok már összetolva, és az elme a sínre olvad. Orbán János Dénes