Kalligram, 1998 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
76 ható el:ismerni kell a latin nyelvet, hiszen a középkori oklevelek felkutatása és olvasása enélkül elképzelhetetlen, valamint a német nyelvet is, hiszen a XVIIXVIII. századi okiratok és történeti források megértése legalább ennyire fontos. S még így sem biztos, hogy mindent felsoroltam, hisz újabb nehézséget jelenthet, ha több nemzetiségű településről van szó, amelynek területén esetleg sok évszázadra nyúlnak vissza az együttélés történeti tényei és dokumentumai. A településtörténet tehát - úgy tűnik - még a kor- és korszaktörténetnél is összetettebb történetírói műfaj. Nem véletlenül a legfiatalabb is, lévén, hogy Magyarországon igazán csak Ipolyi Arnold nemzedékének jelentkezését követően, 1875-től a történetíráson belül kifejezésre jutó specializálódás elmélyülésekor és a részkutatások jelentőségének felismerésekor vált kedvelt és népszerű műfajjá. Csütörtök mezőváros - vagy ahogyan a történeti emlékekben a leggyakrabban előfordul. Csallóközcsütörtök - neve Bél Mátyás, Ipolyi Arnold és Fényes Elek munkáiban is gyakran megtalálható, szerepel a birtokösszeírások lajstromában és a vásárok jegyzékében is. Csallóközi utiképek című könyvében Ipolyi lelkesen méltatja a látottakat: „Ezen egykor virágzó, s mint a hely története tanúsítja, számos német iparos által lakott városka később, az idők viszontagságai között igen megfogyott, mai lakói már tisztán magyarok. Régi kéttornyú egyháza még egyetlen emléke előbbi virágzásának. A plébánia jegyzőkönyvei szerint hajdan káptalan is volt, és a hagyomány Szent) István által építettnek véli. Az elsőről ugyan a magyar egyháztörténet mit sem tud, az utóbbival pedig a templom sajátságosan három hajóval alakított, későgót ízlésű, tehát XV. századi építészeti idoma ellenkezik, ámbár a torony egyes részein még az előbbi román ízlés nyomai is észrevehetők..." Fontos a jeles történész kételyeit idézni, hiszen Sill Ferenc éppen a plébániatörténeten (és természetesen a templom történetén) keresztül igyekszik bemutatni Csallóköz csütörtök elmúlt évszázadait. „Kiemelt gondossággal gyűjtöttem a templomra vonatkozó feljegyzéseket - írja a szerző. - Az Árpád korból megmaradt kéttornyú templom zömök falai történelmet őriznek. Régi írások győztek meg arról, hogy ennek a templomnak a sorsa valamiképpen a mezőváros és plébániájának sorsát is szemlélteti." S bár maga is bevallja, hogy a templomnak a korai történetét, keletkezését ma sem ismerjük kellő részletességgel (ehhez szükséges lenne „falainak megkutatása" és közvetlen környezetének régészeti feltárása), a szakszerű művészettörténeti elemzés mégis nyújt bizonyos támpontokat. Sill Ferenc Náray György csütörtöki plébános 1677-ben lejegyzett krónikájából idéz: „Ezt a Szent Jakab apostol tiszteletére emelt ősi egyházat - a néphagyomány szerint - Szent István, első magyar király építtette. A magyar nép megtérése után azon első egyházak közül való, amelyek, mint az elültetett hit első tanúságkövei, elhelyeztettek az égi Jeruzsálem kapuiként, és amelyekben a 12 apostol neve íratott fel." Az eredetében bizonyíthatóan román stílusú templomot a Szentgyörgyi család építette feltételezhetően a XIII. században, hiszen egy 1333. július 9-én kelt birtokmegosztási oklevélben már szerepel. Kérdés azonban, vajon nem egy már korábban is létező templom alapjaira épült-e, hiszen alaprajza meglepő hasonlóságot mutat az 1217 előtt alapított bényi kolostor templomának alaprajzával. Sül Ferenc részéről nagyfokú stílustörténeti jártasságra vall az a magabiztos elemzésekre alapozott megállapítás, mely kimondja: tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy a román stílus Lombardiából származott át Pannóniába, a Duna mellékére. Sokkal valószínűbb, hogy Dalmáciában, Knin környékén volt az a központ, amely Mák Ferenc