Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019-12-01 / 12. szám

____ ____ _ _ | SZERBHORVÁTH GYÖRGY Cetlik a migránsok kutatásához* (Definíció és szakirodalom) Migráns az, aki vándorol. Aki látja a másikat, és őt is másikként lát­ják. Idegen az idegenek közt. Annyira, hogy ma már semmi értelme a kifejezés pontosításának — minden­ki migráns, vándor, idegen­ volt, vagy az lesz. Vagy migráns az, akit a szomszédjai migránsnak tartanak. S nem is kell ahhoz migránsnak lenni, hogy migráns legyél és/vagy migránsnak tartsanak. Menekült az is, aki párkapcsolatba, házasságba menekül, még ha csak a szomszéd faluba is. Mielőtt kutatásba fogunk, tájékozódjunk. Olvassunk. Vagyis lopjunk, nem szégyen az. Úgyis már mindent kita­láltak. A migrációt állítólag sokáig nem is kutatták. De­­hogynem, csak nem úgy kutatták, hanem amúgy. Mert akik mindenről írtak, mint Nietzsche, Marx vagy Weber, konkrétan nem írt a migrációról? Hát hol van az a híres sorok közt olvasás? A szakirodalom tehát bőséges. Már nem kell hiányt pótolni sem. A vándormitológia könyvtárnyi terjedel­mű. Az idegenségről szóló esszéirodalom szintén. S szinte mindegyik migránskutató maga is migráns, így minden migrációkutatásból eredő szakcikk önreferenciálisként olvasható. Ilyképp a gyanú hermeneutikája irányadó. „Dolgozunk, én most villanyszerelőként, belső munkák az építkezéseken. Legfelülről még a Schlosshoffra is rálátok, vagy a karácsonyi vásárra a téren, hát az azért látvány. Er­re kérdi, hogy én honnan való vagyok? Pakisztáni vagy af­gán, nem tudom, nem is érdekel, szóval látod rajta... Azért már gagyog valamit. Kérdezem vissza, hogy hogy honnan? Hát bazd meg, innen, hát honnét lennék. De hogy hon­nan, melyik városból? Nem mindegy az neked, amúgy is falu, úgyse tudod. És innen vagyok, mert ez az én orszá­gom. Vagy ez az enyém, vagyis a miénk volt, mert ez egy­be volt, érted? Most nem az, mert akkor a Bácska is Ma­gyarország volt, Magyarország meg a monarchia, de az egy volt. Szóval én nem csak idejöttem valahonnan, én itt va­gyok. Apám is volt pár évet vendégmunkás Németország­ban. Én nem vagyok migráns. Jó, kezdetben nem tudtam a nyelvet, meg menekültként jöttem, átmész a procedúrá­kon, letelepedés és így tovább. De arra se mondták a régi Jugóban, hogy migráns, aki elment Újvidékről a tengerre, és ott lakott, vagy Szlovéniában dolgozott. Meg aki ott bár­hol máshol volt katona. Az neked migráns? Az a te hazád volt. Nekünk meg a monarchia is hazánk volt, na, érthető. Neki meg ez nem lesz sose. (Módszertan) A migránsok számát csak becsül­ni tudjuk, mert épp az a lényegük, hogy izegnek­­mozognak. Kétlaki, többet ül autóban, buszban, mint valamelyik otthonában. Ha kiszámolnánk, legalább­is azok esetében, akik több határt lépnek át oda-visz­­sza, akár naponta-hetente ingázva munkahelyükre, vagy a vallási ünnepek alkalmából, a tavaszi, őszi és téli szünetben, a nyári szabadságok alkalmából, kide­rülne, hogy a legnépszerűbb turistacélpont ma a ha­tárátkelőhely meg az autópálya-kapuk. Évente szinte több időt töltenek itt így összességében, mint otthon. „Én nem tudom, hányan vagyunk, hát abban a város­ban, mondom, az ötvenből negyvenezer, az migráns, meg * A szerző a szöveg megírásakor a Marion Dönhoff Stiftung ösztöndíjasa volt. ** A részletek valós interjúalanyoktól származnak, valós történetek, vélemé­nyek, de nem szó szerinti leiratban. 96

Next