Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-12-01 / 12. szám
____ ____ _ _ | SZERBHORVÁTH GYÖRGY Cetlik a migránsok kutatásához* (Definíció és szakirodalom) Migráns az, aki vándorol. Aki látja a másikat, és őt is másikként látják. Idegen az idegenek közt. Annyira, hogy ma már semmi értelme a kifejezés pontosításának — mindenki migráns, vándor, idegen volt, vagy az lesz. Vagy migráns az, akit a szomszédjai migránsnak tartanak. S nem is kell ahhoz migránsnak lenni, hogy migráns legyél és/vagy migránsnak tartsanak. Menekült az is, aki párkapcsolatba, házasságba menekül, még ha csak a szomszéd faluba is. Mielőtt kutatásba fogunk, tájékozódjunk. Olvassunk. Vagyis lopjunk, nem szégyen az. Úgyis már mindent kitaláltak. A migrációt állítólag sokáig nem is kutatták. Dehogynem, csak nem úgy kutatták, hanem amúgy. Mert akik mindenről írtak, mint Nietzsche, Marx vagy Weber, konkrétan nem írt a migrációról? Hát hol van az a híres sorok közt olvasás? A szakirodalom tehát bőséges. Már nem kell hiányt pótolni sem. A vándormitológia könyvtárnyi terjedelmű. Az idegenségről szóló esszéirodalom szintén. S szinte mindegyik migránskutató maga is migráns, így minden migrációkutatásból eredő szakcikk önreferenciálisként olvasható. Ilyképp a gyanú hermeneutikája irányadó. „Dolgozunk, én most villanyszerelőként, belső munkák az építkezéseken. Legfelülről még a Schlosshoffra is rálátok, vagy a karácsonyi vásárra a téren, hát az azért látvány. Erre kérdi, hogy én honnan való vagyok? Pakisztáni vagy afgán, nem tudom, nem is érdekel, szóval látod rajta... Azért már gagyog valamit. Kérdezem vissza, hogy hogy honnan? Hát bazd meg, innen, hát honnét lennék. De hogy honnan, melyik városból? Nem mindegy az neked, amúgy is falu, úgyse tudod. És innen vagyok, mert ez az én országom. Vagy ez az enyém, vagyis a miénk volt, mert ez egybe volt, érted? Most nem az, mert akkor a Bácska is Magyarország volt, Magyarország meg a monarchia, de az egy volt. Szóval én nem csak idejöttem valahonnan, én itt vagyok. Apám is volt pár évet vendégmunkás Németországban. Én nem vagyok migráns. Jó, kezdetben nem tudtam a nyelvet, meg menekültként jöttem, átmész a procedúrákon, letelepedés és így tovább. De arra se mondták a régi Jugóban, hogy migráns, aki elment Újvidékről a tengerre, és ott lakott, vagy Szlovéniában dolgozott. Meg aki ott bárhol máshol volt katona. Az neked migráns? Az a te hazád volt. Nekünk meg a monarchia is hazánk volt, na, érthető. Neki meg ez nem lesz sose. (Módszertan) A migránsok számát csak becsülni tudjuk, mert épp az a lényegük, hogy izegnekmozognak. Kétlaki, többet ül autóban, buszban, mint valamelyik otthonában. Ha kiszámolnánk, legalábbis azok esetében, akik több határt lépnek át oda-viszsza, akár naponta-hetente ingázva munkahelyükre, vagy a vallási ünnepek alkalmából, a tavaszi, őszi és téli szünetben, a nyári szabadságok alkalmából, kiderülne, hogy a legnépszerűbb turistacélpont ma a határátkelőhely meg az autópálya-kapuk. Évente szinte több időt töltenek itt így összességében, mint otthon. „Én nem tudom, hányan vagyunk, hát abban a városban, mondom, az ötvenből negyvenezer, az migráns, meg * A szerző a szöveg megírásakor a Marion Dönhoff Stiftung ösztöndíjasa volt. ** A részletek valós interjúalanyoktól származnak, valós történetek, vélemények, de nem szó szerinti leiratban. 96