Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-09-01 / 9. szám
10 GYŐREI ZSOLT - SCHLACHTOVSZKY CSABA MAGYARINÉ részletek a hamarost megjelenendő ördögrománból SZERETŐJE 1. Szép Fruzinka, olly nagyon Mért csókolod versemet? Bennem tenger vers vagyon, Csókolj inkább engemet. E hitványka, de mégis kellemetes versikét nem én szerzettem, hanem egy Kleist nevű német poéta faragta, holmi Eliza nevezetű fehér cseléd udvarlására. A nevet én cseréltem ugyan Fruzinkára, mindenestül viszont újdonsült barátom s kulacsos pajtásom téve át magyarra: Csokonai Mihály. Barátságát nem kínálta ingyért, sőt olcsón sem adta, még ha végtére a tíz garasból, mit remény lett érette, sikerült is négyet lealkudoznom. Történt ugyanis, hogy a piacon járva hirtelenül magas, sipító hangra lettem figyelmes. - Hová oly sietősen, amire? Odafordultam a kofákhoz, kik mellett éppen elhaladóban voltam. Mindkettő testes teremtés volt, termetre gránátosok, bajuszra huszárok. Ezekből biza ki nem néztem az előbbi fisztulahangot. - Tessék, tökmag! - dörrent rám az egyik. - Ettől olyan fickándozhatnékja támad, hogy! - Tessen inkább borrágót! - mondotta eme sárkány tántija. - Jót tesz a szívének. Csak, hogy harmadszor is odasandítottam, vettem észre kettejük közé berekesztetvén egy vékonydongájú, alig serkenő bajuszú, lóarcú ifjút, aki egy könyvecskét lóbált kezében, s amint reá néztem, az iménti cérnahangon fuvolázta: - Tessen literatúrát venni! - Dolgom szólít - feleltem elutasítón, de az igazsághoz ugyancsak híven, mert feltett szándékom volt, hogy munkámhoz látok.