Katolikus Tanítóképző Intézet, Kalocsa, 1897
Istenem ! Milyen idők, mily emberek voltak ezek ! Csatakiáltásuk : Jézus volt s Kapisztrán kezében a feszület vezérök. Az 1456. évi nándorfehérvári győzelem hosszú időre megtörte a török hatalmát. Hogyan írjuk le méltóképen e nagy csatát ? Megkezdődik a vizi küzdelem a punán. Hunyadi a vezérhajón. Küzd miként az oroszlán. Sokáig kétségbeesetten folyik az ádáz haláltusa. Kapisztrán már nem segíthet a balpartról, fölhangzik parancsszava: a keresztesek térdre esnek s imával ostromolják az eget. Még egy heves, irtózatos támadás. A török hajók meginganak, Hunyadi perczrőlperezre győz s végre a Dunának ura marad. De hátra van még a vár fölmentése s a szárazföldi ütközet. Maroknyi volt csak a magyar, a török százezrekre menő beláthatatlan hadsereg. Vívják az élethalál-küzdelmet. Soha, soha sem volt ilyen véres csata s dicső győzelem. Halomra hullik a sok török, a megmaradtak pedig jajveszékelve futnak s Szófiánál mernek csak megállani. A szultán, Mohammed sebes haragjában elalél. Később is, ha Nándorfehérvárt említették előtte, félelem szállja meg s szakállát tépve búsan sóhajtozék. De a fényes győzelmet csakhamar a legmélyebb gyász váltja föl. Hunyadi, az ősz vitéz, néhány nap múlva a török hozta ragály miatt halálos ágyon feküszik. Kapisztrán nyíltan szól hozzá: kezéig a halál. ..Isten hozta — mond a keresztény hős. — Egész életem csak készület volt a halálra. Hűségesen szolgáltam mindennap, az élet minden viszontagságában Istenemet ; bízom benne, hogy kegyesen fogadja elfáradt s kiszolgált bajnokát és nyugalmat találok az örök béke helyén.“ És fiaihoz búcsúszavai: „Gyümölcsöző legyen sziveitekben atyátok példája. Az örökség, melyet rátok hagyok: Isten félelme s a haza szeretete. Minden egyéb, ami halálom után osztályrészetekül jut, hívságos adomány, melyet a szerencsétől nyertetek, nem tőlem." Életének hátralevő rövid perczeit egészen lelke üdvének szentelé. Alázatos, jámbor lelke méltatlannak találja, hogy az Úr fáradjon hozzá, szegény szolgájához. A Boldogságos Szűznek kápolnájába, melyet ő építtetett, viteti át magát, hogy hű bajtársa, Kapisztrán kezeiből vehesse a haldoklók szentségeit. Kívánsága teljesül, csak néhány percz még s a nagy lélek porhüvelye összeesik. Kapisztrán kényezve fölkiált: „Győztel János“ s karjaiba zárja a nagy megdicsőültet, kit rövid napok múlva ő is követ a halálba. A fájdalom jajszava hangzik föl a nemzet ajakán s szemeiből környék hullanak. Elvesztette legnagyobb fiát. A kortársak tanúsága ea