Kalotaszeg, 1990 (1. évfolyam, Próbaszám, 1-3. szám)

1990-11-08 / Próbaszám

Ady Endre: A Kalota partján Pompás magyarok, templomból jövet, Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő, júniusi nap. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító-sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhítók. Papi­ beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül. Mily pompás vonulások a dombon. Oh, tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom. S reám nyilaz a nyugtalanság: Leány­szemek, Sorsom szemei, Szemek, melyekben rózsás, húszéves, Vidám kamasznak látom magam, Szebb szemek minden volt szemeknél S bennük végképp megpecsételtetett Az én örök-bús ifjúságom: Vonzódás, drága űzetés, Csapongás a végső csapásig S imádkozva nézni e nagy szemekben Magamat és mint vagyok bennük. Csönd, Június van a szívemben, Az elvonult templomi népség Belémköltözött áhítata S e percben a Kalota partján Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

Next